15. fejezet Majd én!

*Jessy szemszöge*

Egyszerűen nem tudom, hogy mi történt velem. Justin teljesen elvette az eszem. nem tudtam magamon uralkodni, teljesen úgy éreztem magam, mintha egy állat lennék. Hajthatatlan és csak az ösztönei uralkodnak rajta. Leültem az ágyra, és magam elé meredtem. Hirtelen az ajtó kinyílt, és David lépett be.

-Jess, jól vagy?-jött mellém. Nem mondhatom el neki hogy most feküdtem le az imént Justinnal, meg nem is akarom. Jobbat találtam ki. Próbáltam megjátszani magam, hogy sírok. Kipréseltem pár könnyet magamból, és ránéztem Davidre.
-Jess mi történt?-fogta meg a kezemet.
-Justin....-zokogtam fel. -Megerőszakolt.-borultam karjai közé. Tovább ,,sírtam" és próbáltam a felzaklatott lányt játszani.
-Nyugodj meg.-simogatta a hátamat.
-Nem bírta azt feldolgozni, hogy én téged szeretlek, és, hogy veled vagyok. Idejött, és az elején  veszekedtünk, majd nekem esett.-simogatta a hátamat.
-Ne aggódj. Ezt nem fogom annyiban hagyni.-szakadt el tőlem, és kiviharzott. Na, ne erről nem fogok lemaradni. Felkaptam egy cipőt, és száguldottam David után. Bieber gondolom, hogy a szobájába van, mivel David oda ment. Az oldalsó ablakhoz mentem, és így pont mindenre ráláttam.
-Te mégis mi a faszt képzelsz?-nyomta David Biebert a falnak.
-Álljál le haver.-lökte el tőle.
-Nem állok le.-húzott be neki. Huh ebből bunyó lesz.
-Te normális vagy?!-ordította és a véres száját törölte.
-Ha még egyszer...-kapta el pólója nyakát, és ismét a falnak szorította. -Jess közelébe mész, vagy meglátlak vele, esküszöm, hogy megöllek. Ekkor Bieber elmosolyodott.
-Hát képzeld az imént dugtunk egy jót, és, hogy is mondjam igazi kis vadmacska az ágyban. Megmutassam az hátam?-vigyorgott még mindig.
-Te nyomorult.-akart behúzni neki, de Justin a szemközti falnak lökte. -Jess elmondta, hogy rámásztál. Ezért pedig fizetni fogsz!-nézett rá fenyegetően.
-Hogy én másztam rá?-nevetett fel. -Képzeld ő is benne volt. Amúgy mondhat bármit, mert engem szeret még mindig.-mosolygott önelégülten. Most legszívesebben odamennék, és képen törölném. Várjunk csak... Fogtam magam és beviharoztam.
-David ne csinálj hülyeséget.-téptem fel az ajtót.
-A legjobbkor jöttél édes. Szépen elmondhatod, Davidkének, hogy mit csináltunk.-mutatott Bieber a mellettem álló fiúra.
-Neked még van képed....-vágtam pofon. Ütni akartam tovább, de David lefogott. -Hagyj békén, és soha többet ne keress!-kiabáltam, majd kiviharoztam. Kint összefutottam Austinnal, aki leszólított.
-Nem gondolod, hogy amit csinálsz...-vágtam közbe.
-Semmi közöd hozzá, hogy én mit csinálok.-vetettem neki oda közömbösen.
-Ne játssz Justin érzéseivel. Tudom, hogy mit csináltatok, és tudom, hogy mit tettél. De tudod, Jessy egyszer abba a hibába fogsz esni, hogy a végén senki nem marad melletted. Egy idő után Justint is elveszted. David, David meg csak azért van veled, hogy kielégítse a vágyait. Ismerem őt jól. Nem az a fajta, aki szerelembe esik. Ashleyt már elvesztetted ahogy lassan Justint is elfogod. Egyszer ő is megfogja unni az állandó visszautasításaidat, és a botrányos viselkedésedet. Miért nem dobod le a maszkot, és feded fel az igazi éned? Miért kell ez a szerep? Miért játszod meg magad? Elég éles a hallásom, és a közelben voltam. Mindent hallottam ami bent történt. Szereted, csak a gonosz éned elnyomja az érzelmeidet. Szóval jobban tennéd, ha tényleg engednél az érzelmeidnek.-mondta.
-Befejezted?-néztem rá, és kissé flegmább voltam a kelleténél.

-Én csak elmondtam amit gondolok. Ha megfogadod, azzal csak jót teszel magaddal.
-Na ide figyelj.-léptem elé. -Nincs szükségem senkinek sem, a tanácsára, legfőképp a tiedre nem. Úgy hallom, hogy Ashleyvel sem a legjobb a kapcsolatotok. Úgy, hogy ahelyett, hogy itt osztod az észt, én a saját gondjaimmal foglalkoznék a helyedben.-vetettem oda neki egy gúny mosolyt.
-Komolyan rád sem ismerek.-hitetlenkedett.
-Eddig sem ismertél.
-Valami gond van?-jött közénk Ashley.
-Nem nincs.-küldtem felé egy mosolyt. -De én már megyek is.
-Jessy!-ordított Bieber.
-Dolgom van.-kacsintottam neki, és futni kezdtem persze, mint ember mert elég sokan voltak kint.
-Jessy Morgan!-üvöltött mögöttem Bieber, majd hirtelen beleütköztem az egyik tanárba.
-Hova ilyen sietősen?-kérdezte.
-Csak sétálok egyet.-feleltem kissé kínosan.
-Inkább menjen és gyakoroljon.-mondta kissé haragosan. Már hallottam, hogy Bieber egyre közelebb ér. Nem érdekelt a tanár hanem futottam tovább. Elértem a kerítést, és átmásztam, vagyis szerettem volna ugyanis egy kar visszarántott.
-Megvagy!-lökött neki a kerítésnek.
-Eressz el!-morogtam.
-Most pedig szépen beszélgetünk.-kapott fel a hátára, és átugrotta a kerítést, és a faházba vitt. Beértünk a szobába, és lerakott.
-Minek hoztál ide?-kérdeztem kissé ingerülten.
-Miért mondtad Davidnek azt, hogy megerőszakoltalak?-kérdezte karba tett kézzel.
-Bieber.-léptem elé, és szemeibe néztem. -Csak...-suttogtam ajkába. -Nem gondoltad, hogy komolyan elmondom, neki, hogy én és te lefeküdtünk.-hunytam le a szemeimet, de elkapta a torkomat, és a falnak vágott.
-Ne játssz velem Jess.-lettek vörösek a szemei.
-Komolyan azt hitted, hogy szerelemből teszem?-nevettem fel kárörvendően. -Ébresztő Bieber.-mosolyogtam. -Nem álom világban élünk.-kuncogtam. -Ez itt a valóság.
-Fejezd be.-morogta, és szorításán fokozott.
-Csinálhatsz velem bármit, de akkor sem foglak szeretni! Soha nem fogod elérni, hogy a régi énemet visszaengedjem!-nyeltem nagyot.
-Pedig amikor együtt voltunk visszaengedted.-nézett szemeimbe.
-Tévedsz. Ő már halott. Soha nem leszek olyan, mint amilyen voltam.-keze remegni kezdett, és elengedte a nyakamat. Fejét lehajtotta, és szemeit lecsukta. -Mi az? Tán nem bírod?-kérdeztem nevetve.
-Hagyd abba.-morogta.
-Nyugi Justinka.-kerültem mögé, és füléhez hajoltam. -Ha szükségem lesz rád, akkor szólok.-suttogtam. Megragadta a karomat, és az ágyon vetődtünk el.
-Tudom, hogy mitől félsz a legjobban.-ült a csípőmre. -Tudd, hogy bármikor megtehetem veled. Akár most is.
-Ne fenyegess!-próbáltam karjaimat kiszabadítani fogásából, de erősebb volt.
-Én is ugyanúgy tudok szenvedést okozni neked. Azt mondtad, hogy Davidnak, hogy megerőszakoltalak, akkor már ne csak hazugság legyen. Csináljuk is meg.-hajolt közelebb.
-Meg ne próbáld!-rángatóztam alatta. -Szállj le rólam!-kiáltottam.
-Mindig is erősebb voltam.-tépte le rólam a felsőmet.
-Állj le!-vetettem hátra a fejem.
-Miért?-simított végig a felső testemen.
-Hagyd abba, ne csináld.-nyöszörögtem, és még mindig nem tudtam lelökni magamról.
-Csak nem félsz?-hajolt fülemhez, és egy puszit nyomott rá.
-Nem.-szorítottam össze a szemeimet.
-Hát akkor meg.-a melltartó is lekerült rólam.
-Elég!-ekkor olyan nagy erő löketet kaptam, hogy sikerült lelöknöm magamról. Felkaptam a melltartóm és a pólómat kezdtem el keresni, amikor hirtelen hátulról elkapott, és neki vágott a falnak.
-Cica nem játsszunk!-szemei vörösek voltak, és tisztában voltam, hogy vámpír ösztönei uralkodnak felette. Nem érdekelt, mert akkor sem fog megkapni.
-Eressz el!-löktem meg, de ez szinte alig ért valamit. -Justin!-kiabáltam, majd hirtelen felkapott, és az ágyra dobott, a fiókból, elővett egy bilincset és ki bilincselt az ágyhoz. Rángattam mindenhogyan de esélytelen volt.
-Hiába acélból van.-ült a csípőmre.
-Eressz el!-keltem ki magamból.
-Érezd azt a fájdalmat amit nekem okoztál.-kezdett el vetkőztetni.
-Justin!-kezdtem el rugdalózni.
-Ne hozz ki a sodromból.-szorította meg a derekamat.
-Ne csináld.-szorítottam össze a szemeimet. -Hagyd abba.-rángattam a kezeimet. -Elég! Fejezd be!-ordítottam. Mintha meg sem hallotta volna csinálta tovább. Melltartómat ismét leszedte rólam, és utolsó ruhadarabomban reménykedtem. Ha ezt komolyan megteszi soha nem bocsájtom meg neki. Nyakamhoz hajolt, és egy enyhe csókot nyomott rá, majd fájó érzést éreztem, miszerint megharapott. Látásom kezdett homályosodni, és gyengültem is. Hirtelen szemeim lecsukódtak, és nem láttam, hallottam semmit.

Amikor felébredtem David szobájában voltam. Amikor felültem, hirtelen egy szúró érzést éreztem az alhasamban. Feljebb ültem, és éreztem, hogy fáj ott. Hirtelen könnyek szöktek a szemeimbe. Nagy nehezen feltápászkodtam, és ahogy lábra álltam hirtelen akkora fájdalom nyílalt a hasamba, hogy rögtön a földre rogytam. Az alhasamat szorongatva feküdtem a földön, és éreztem, hogy a könnyeim végig folynak az arcomon. Azt a fájdalmat amit éreztem leírhatatlanul fájt. Szinte ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Nem tudom felfogni, hogy tényleg megtette... Képes volt...
-Jess.-hallottam meg David hangját. Egyből mellém sietett, és felkapott, de ahogy ezt megcsinálta újabb fájdalmat éreztem a hasamba.
-David!-kiáltottam a nevét, mire ő finoman lerakott az ágyra. Könnyeim csak potyogtak. Éreztem, hogy ez a sosem múló fájdalom felfog emészteni.
-Jess, mi történt? Hogyan kerültél ide?-tette fel a kérdéseket. Könnyes szemeimmel ránéztem, de egy

szó sem jött ki a számon. Nem tudtam megszólalni a fájdalomtól. Levegővételeim is fájtak. Oldalra fordítottam a fejem, és szenvedtem csendben.
-Jess mondj valamit.-fogta meg a kezemet.
-Hagyj magamra.-hunytam le a szemeimet.
-Jess bántottak?-kérdezte aggódva.
-Kérlek, Dávid.-remegett meg a hangom. Lelkileg romokban állok, és próbálom feldolgozni a tettét. Gyengének, és erőtlennek érzem magam. Ez a fájdalom nem akar múlni, csak jobban erősödik.
-Addig nem hagylak békén, míg el nem mondod.
-Jus...-nyögtem ki. Több nem is kellett neki, egyből tudta, hogy mi is a helyzet. Valamit, bekel vennem, mert mindjárt szétrobbanok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fájdalmas az, hogy valakit megerőszakolnak.
-Nyugodj meg.-nyomott egy csókot a homlokomra. -Végzek azzal a nyomorulttal.-morogta.
-Majd én.-néztem rá.