14. fejezet Játék!

*Justin szemszöge*

-Gyorsan mond, mert nincs időm.-felelte karba tett kézzel.

-Oh, Jessy, nem kell magadat játszanod.-léptem elé.

-Mégis miről beszélsz?-ráncolta össze homlokát.

-Mind a ketten tudjuk, hogy te nem ilyen. Te teljesen más vagy.-simítottam meg az arcát.

-Ne érj hozzám.-lökte a kezemet. -Miért nem bírod felfogni, hogy utállak!? Gyűlöllek!-üvöltötte. -Gyűlöllek tiszta szívemből!-mondta a képembe.

-Miért?-suttogtam.

-Még kérdezed?-szeme sarkában egy kis könny bújt meg. -Még van képed megkérdezni?-kérdezte normál hangerőn. -Nem emlékszel, hogy mit is csináltál velem? Elmondok neked valamit Bieber.-törölte meg a szemét. -Én tényleg szerettelek. Bíztam benned, és azt hittem, hogy te más vagy. De én, hülye hittem neked. Álom világban éltem, míg fel nem ébresztettél. Én szerelemből adtam magam oda magam neked. De te ezzel visszaéltél. Becsaptál, és csúnyán visszaéltél vele. Ezt pedig egyszerűen nem tudom, megbocsájtani. Egy hatalmas sebet okoztál nekem.-tette kezét a szívére. -El sem tudod, hinni, hogy ez mégis mennyire fáj.

Kimondhatatlan.-törölte le könnyeit.  

-Jess, meghallgatsz akkor engem is?-kérdezte finoman. Szaggatottan vette a levegőt, majd bólintott. -Nem akartam ezt csinálni. Tudom hibáztam, és ezerszer megbántam. Sajnálom, esküszöm, hogy ha visszatudnám fordítani az időt, megtenném, és jóvá tenném. Én nem ezt akartam. Tudod, tudtam, hogy megfogsz halni. A nyakláncodban holdkő van. És ha egy halandónál holdkő van, akkor arra halál vár. Épp ezért akartalak magamtól, eltaszítani téged, hogy ha meghalsz akkor ne fájjon. Közben pedig védtelek, vagyis próbáltalak védeni, ami sajnos nem jött össze. Jess, én tényleg nagyon sajnálom.-néztem rá. 

-Gratulálok. Lenyűgöztél.-mosolyodott el gúnyosan. 

-Mi? Nem értelek.

-Azt hiszed, hogy ezt be is veszem? Nem tudom, hogy hogyan tudtál ilyen jó kis sztorit kitalálni, és így előadni. Megérdemled az Oscar-díjat. De engem akkor sem vágsz át.-felelte ridegen.

-Esküszöm, hogy az igazat mondtam.-néztem szemeibe. -Higgy nekem.-érintettem össze a homlokunkat. Megfogtam a kezét, és szívemre helyeztem. -A szerelmünkre esküszöm, hogy igazat mondok.-suttogtam ajkába. Kinyitottam a szemem, és tekintetünk összeért. Hallottuk egymás levegő vételét. 

-Csak, hogy ami köztünk volt az elmúlt.-rántotta el kezét, és hátrébb lépett. -Mindennek vége, Bieber. Mindent elrontottál. Ha, csak ennyit akartál, akkor el is mehetsz.-kerülte a tekintetem. 

-Miért, nem hiszel nekem? Miért nem próbálod meg elhinni?

-Mert nem akarom. Én már nem hiszek neked. Egyszer hittem benned, de az volt az első, és az utolsó alkalom is.-szemei mindent elárultak. Elvesztettem. Most mér semmit sem tehetek. 

-Ez az utolsó szavad. Tényleg véget akarsz neki vetni?-kérdeztem, és reménykedtem benne, hogy talán mond valamit.

-Igen. Nincs több mondani valóm.-fordított hatát. Hallottam, hogy nagyon halkan felzokog. Megragadtam karját, és szorosan átöleltem. -Hagyj.-nyögte ki.

-Hiába tagadod, még mindig érzel valamit irántam. Még mindig ott vagyok a szívedben. Még mindig benned élnek a közös emlékeink.-suttogtam fülébe.

-Hagyd abba kérlek.-zokogta. 

-Tudom, hogy szeretsz, és, hogy szükségem van rád. De egyet ne feledj. Most már nincs köztünk semmi. Már nem leszek itt neked. Már nem fogok rád többet vigyázni. Már nem fogsz többet látni.engedtem el lassan, majd az ajtó felé vettem az irányt. Majd éreztem, hogy karom után nyúlt, és szorosan megragadta. Megfordultam, és könnyes tekintetével találkoztam. 

-Ne.-ezt az egy szót nyögte ki. Csuklójához nyúltam, és hirtelen mozdulattal, magamhoz húztam, és

megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, és ez mindent elárult. Ez a régi Jess. Szinte faltuk egymás ajkait, és egyre többet akartunk a másikból. Kezét hajamba túrta, és pedig pólója alá. Megéreztem puha, és bársonyos bőrét. Jó volt újra érezni. -Justin.-nyögte fel a nevem. Én csak tovább csókoltam, és nem bírtam magammal. Többet akartam belőle. Érezni akartam, hogy velem van, és, hogy az enyém. Az ágyra vágódtunk, és szinte letéptem a pólóját róla. Ő se habozott, megmarkolta a mellkasomnál a pólót, és letépte rólam.

-Most póló nélkül kell visszamennem.-mosolyodtam el.

-Nem érdekel.-tapadt ajkaimra.  Kezeimet derekára csúsztattam, és nem nagyon tetszett, hogy ő van felül, szóval fordítottam a helyzeten. Nyakára tértem át, és hajába túrtam, majd mélyet szippantottam az illatából, ami most is mennyi volt. Nadrágom, hamar eltűnt rólam, én is csodálkoztam rajtam. Micsoda kis vadmacska. Én sem tétlenkedtem, lekaptam róla a nadrágját, ami a földön landolt. Nyakát egy ponton elkezdtem szívni, és mikor végeztem vele, egy apró kis nyögés hagyta el a száját. -Justin, nem bírom tovább.-nyögte ki ezt a mondatot. 

-Akkor én mit mondjak.-súgtam fülébe. Kezemet alá csúsztattam, és egy könnyed mozdulattal kipattintottam melltartóját. Melleit megmarkoltam, és kényeztetni kezdtem őket. Apró sóhajok, és nyögések hagyták el a száját. Mikor végeztem velük, fordított a helyzetünkön, és pontosan a csípőmre ült, majd fenekét, ágyékomba nyomta, mire én felnyögtem. -Szeretem amikor felnyögsz.-bújt nyakamba. Kezemet fenekére vezettem, és gyengéden belemarkoltam. Nyakam csókolgatását abbahagyta, és hasamra tért. Minden egyes kockámat végig csókolta, majd leért bokszeremhez. Felnézett, és egy kaján mosoly ült ki arcára. Végig simított férfiasságomon, mire belőlem egy sóhajt csalogatott ki.

-Ne kínozz.-ráncoltam össze a szemöldököm. Ujjait beleakasztotta a bokszerembe, és lassan lehúzta rólam.  Én szinte, már ki voltam. A szemeimet összeszorítottam, és a lepedőt, markolásztam. 

-Szeretem látni, amikor szenvedsz.-suttogta. Alhasamra nyomott egy csókot, és ajkaimra tapadt. 

-Ezt visszakapod.-morogtam. Combjába markoltam, és fordítottam a helyzetünkön ismét, alhasához csúsztam, és csókokat nyomtam rájuk. Lehúztam a bugyiját, és felnéztem rá. Elmosolyodtam, és feldugtam neki a két ujjamat, majd kínzóan lassan ujjazni kezdtem.

-Justin, kérlek ne csináld.-nyöszörögtem. 

-Ugye milyen jó édesem.-morogtam a fülébe. Gyorsítottam a tempón, és láttam, hogy nem sok kell neki, és elmegy szóval, ismét lassúra kapcsoltam.

-Ugye, most csak  szívatsz?-markolászta a takarót. Szép lassan elélvezett, és az ujjamra kerülő nedvet lenyaltam.

-Hmm, a bosszú édes.-vigyorodtam el.

-Gyűlöllek.-morogta. 

-Én is szeretlek.-csókoltam meg. -De ígérem ezt már jobban fogod élvezni.-kaptam elő a nadrágom zsebéből ami szükséges, hogy élvezhessük a szexet. Felhelyeztem, és belenyomtam magam. Egy elég nagy nyögés hagyta el a száját. -Tudom, hogy engem, mindig is jobban kívántál, mint őt.-kezdtem el mozogni benne.

-Nem igaz.-túrt a hajamba.

-Rosszul hazudsz cica.-löktem rajta egy nagyot.

-Ő sokkal jobban csinálja.-sóhajtotta. 

-Igazán?-csókolgattam a nyakát. -Talán ő szenvedélyesebben csinálja?-nyaltam meg a kiszívott felületet. Majd pedig hirtelen teljes méretemet, belé nyomtam.

-Justin!-visított fel.

-Még mindig úgy gondolod, hogy ő jobb?-morogtam a fülébe.

-Igen.-sóhajtotta. Kezemet, levezettem a combjához, és belemarkoltam.
-Rossz válasz Jess.-suttogtam. Lassan kezdtem benne mozogni, és tudtam, hogy neki ez maga a pokol.
-Ne csináld, megint ezt.-csúsztatta kezeit a hátamra, és körmét végig húzta rajta.
-Ígérem, hogy nem büntetlek, ha végre elismered, hogy én jobb vagyok nála.-kezemet, feljebb vezettem, és derekát simogattam. -Várom a válaszod édesem.-bújtam arcába.
-Te.-ekkor löktem rajta egyet. -Jobb.-még egyet. -Vagy.-ekkor csípőből nyomtam.
-Ezt szerettem volna hallani.-mosolyodtam el. Innentől kezdve pedig, nem álltam meg. Csináltam, míg mind a ketten el nem értük a gyönyört. Utolsót löktem rajta, és éreztem, hogy mind a ketten elmentünk. Fáradtan, és leizzadva huppantam mellé. -Tudtam, hogy nem sokáig bírod nélkülem.-fordultam felé.
-Mintha, te annyira bírtad volna?-húztam fel a szemöldökét.
-Lett volna alkalmam szórakozni, de visszautasítottam. Mert te kellettél nekem. Mert én rád vágytam, nem pedig másra.-morogtam a szavakat fülébe. Átkarolta, és magamra húztam. Hátán végig simítottam, és lágyan megcsókoltam.
-Menned kellene.-suttogta ajkamba.
-Egy jó szex után elküldesz?-háborodtam fel.
-Pontosan.-mászott le rólam, és ruháimat, rám dobta. Felkaptam a bokszerem, majd a nadrágom, és belebújtam a cipőmbe. Közben Jess is felöltözött.
-A pólód?-vakarta meg a fejét.
-Felvenném, ha az én vadmácskám  nem tépte volna szét.-kacsintottam, majd egy gyors csókot, nyomtam a szájára, és ezzel ott hagytam. Boldogan léptem ki a szobából, mert nyert ügyem volt. Már csak Lisa maradt. -Lisa.-suttogtam nevét. Lesétáltam a mólóra és közben csak egy ,,páran" bámultak. A lányok vörös arcával találkoztam, és amikor rájuk néztem ezt csak fokoztam. -Mizu csajok?-kacsintottam, ők pedig ámuldozva figyelték felső testem. Helyet foglaltam a fűbe, és mélyet szippantottam a friss levegőből.
-Csak nem látni kívántál?-jött mellém Elisabeth. -Gyere ülj le.-rántottam le a földre. -Tudod Lisa, nem a legjobb emberrel húztál ujjat.-néztem rá.
-Ezzel mire célzol?
-Azt, hogy nekem is megvannak a taktikáim.
-Még mindig nem értelek.
-Te is tudtad, hogy Austin fontos számomra, mint BARÁT. Tudod, hogy milyen fájdalmas lehet, elveszíteni egy barátot. Főleg, ha az ellenség, rájön, hogy ki is ez a barát. Mondjuk egy szép, szőke hajú, kék szemű lány.-játszottam vele. -Oh, és mellesleg, itt van a táborban.-vigyorodtam el.
-Hagyd békén Ashleyt!-morogta, és szemei vörösek voltak. -A tűzzel játszol Bieber.-szavai fenyegetőek voltak.
-Ne azt, hidd, hogy feladom, harc nélkül. Háborút indítottál. Én csak védem a várom, édesem.-kacagtam fel. -Jobban teszed, ha te is neki látsz, nehogy végleg összeomoljon.-komorodtam el.
-A játék, még csak most kezdődött. Ne azt hidd, hogy nincsen több kártyám.-állt fel. -Ennyivel nem fogod megúszni Justin Bieber. Mert nem tudod, hogy ki is Elisabeth Williams valójában.-nézett lesajnálóan rám.
-Ezt a játékot, úgyis én nyerem.-álltam fel, én is és farkasszemet néztünk.
-Majd, meglátjuk, hogy kinevet a végén.-viharozott el.

Sziasztok:) Tudom, nem lett valami hosszú, de most csak ennyire volt időm, és sajnos közeledik a suli, és van számotokra egy rossz hírem. Valószínű, hogy szünetre fogom bocsájtani, a blogaimat, mert felvételire kell készülnöm, és mellette pedig még tanulnom is kell. De még ebben a pár napban megpróbálok hozni részeket, ahogy időm engedem. Valószínű, hogy a As long as you love me című blogom jövő héten már bezárja a kapuit. Sajnos már csak pár rész van belőle, de ne szomorkodjatok, hiszen itt leszek. A szünet alatt lehet, hogy néha hozok részeket, de nem ígérhetek semmit. 

13. fejezet Terv!

*Jessy szemszöge*

Épp amikor belé döfhettem volna a kést, egy erős kéz ragadta meg a csuklómat. Tekintetem Austinéval találkozott. Kirántottam a kezem szorításából, és eldobtam a botot.

-Jöttél megmenti a barátodat?-kérdezte legörbült ajkakkal. -Aki elárult.

-Nem tudod, hogy mi is volt valójában.-szinte feszengett köztünk a levegő.

-Dehogyisnem. Elárult, és engem meg megölt.-vázoltam fel.

-Jessy nem ő tehet róla!-emelte fel a hangját.

-Dehogyisnem! Miatta lettem ilyen! Miatta lettem egy szörnyeteg! De ezt nem hagyom annyiban! Mindenért fizetni fog elég keményen. Addig nem nyugszom, míg koporsóba nem küldöm!-kiabáltam. 

-Te teljesen megőrültél.-rázta a fejét.

-Én vagyok őrült?-mutattam magamra, és közben felnevettem.

-Igen, mert bántod azt a személyt, akit szeretsz.

-Soha nem szerettem! Gyűlölöm, és megvetem.-égtem a dühtől. Éreztem, hogy szinte majd szét vet az ideg, és agyaraim kihegyesednek.

-Jess.-hallottam meg hangját. Undorodva rákaptam a tekintetem, és már talpon állt. -Nyugodj meg.-közeledett felém.

-Ha jót akarsz magadnak, megállsz ott.-morogtam a szavakat.

-Kérlek, beszéljük meg.-hangja könyörgött szinte már a tekintetével együtt.

-Nekünk nincs miről beszélni.-léptem hátrébb.

-Jess...

-A nevem Jessy.-tekintetemmel szinte ölni tudtam. Tekintetem mélyen az övébe fúrtam, és belülről kínoztam. Teste megfeszült, arca eltorzult a fájdalomtól, kezei pedig ökölbe szorultak. Tudtam, hogy szinte ordítani tudna a fájdalomtól.

-Jessy hagyd abba.-lépett mellém Austin. Erősebben csináltam, hirtelen térde rogyott, és felordított. -Jessy!-kiabált Austin, majd abbahagytam, és Justin ismét a földre rogyott. 

-Ez még csak ízelítő volt.-kuncogtam. Austin szinte lángolt a dühtől, és egyenesen nekem vetette magát. A földre terültünk, én meg szépen lerúgtam magamról. Gyors talpra álltam, és nekem jött volna, ha Justin nem áll elém.

-Még védeni akarod?!-mutatott rám.

-Austin, tudod, jól, hogy szeretem Jesst.-ekkor köhögtem. -Jessyt.-pillantott rám.

-Látod.-léptem ki mögüle. -Ezt nevezed barátságnak. Egy barát soha nem árulja el a másikat, és kitart mellette. Viszont Bieber barátunk, most kosarazott ki.-vágtam szomorú képet. 

-Jessy nem produkáld.-szólt rám Bieber.

-Fogd be!-szóltam rá. -Nem szánalmas amit csinál? Nem veted meg?-sétáltam mögé. -Én biztos ki volnék.-súgtam fülébe. -Elárult, egy lány miatt, aki még nem is szereti. Szinte a testvére vagy, és mégis mást választ helyetted.-isteni érzés volt, egymás ellen fordítani őket. -Gyerünk csináld. Öld meg!-néztem Bieber szemébe. Austin lassan felemelte a fejét, és ökölbe szorította a kezét. 

-Remélem észhez térsz. De tudd, hogy számomra halott vagy.-ezzel a mondatával pedig ott hagyta. Bieber tapsolni, kezdett.

-Gratulálok.-mondta cinikusan. -Remélem boldog vagy.

-Nem is tudod, hogy mennyire. Jajj Bieber, életem minden napja boldogság lesz, mert tudom, hogy neked

pedig maga a pokol.-mosolyogtam önelégülten. Szinte majd kicsattantam a bőrömből. -Remélem átjárod a poklot, amit nekem kellett. De tudod, sajnos nincs annyi, időm, hogy egész nap veled foglalkozzak. Tudod rám várnak.-kacsintottam, majd távozni készültem, de elkapta a karomat.

-Igaz, hogy lefeküdtetek?-kérdezte, és szemei csillogni. 

-Jajj ugye nem fogsz sírni?-vágtam kétségbe esett arcot. -Téged meg különben is mit érdekel?

-Jess válaszolj.-hangja ingerült volt.

-Utoljára mondom el, hogy a nevem Jessy! Az egyetlen ember akinek megvan a joga hozzá, hogy Jessnek hívjon az David.-néztem szemeibe. -Amúgy, meg ha annyira akarod tudni, igen lefeküdtünk, és tudd, hogy egyáltalán nem bántam meg. Sőt élveztem minden pillanatát. Úgy bánt velem, mint egy igazi királynővel. Megadta azt amire vágytam, amit te nem tudtál megadni nekem. Az pedig a törődés, és a szeretet. Mert ő komolyan vesz engem, és örülnék, ha levennéd rólam a kezed.-rántottam le a kezét csuklómról. Tudtam, hogy szavaimmal a lelkébe hatoltam, ami még jobban fokozta a boldogságomat. -Viszlát Bieber!-intettem neki, és elmentem. Utamat pedig Ashleyhez vezettem.

*Justin szemszöge*

Nem hittem el, hogy hogyan fér bele ennyi gyűlölet. Mégis mikor lett ilyen? Tudom, hogy hibáztam, és rendben, de ezt mivel érdemeltem ki? Szavai szinte olyan sebeket csináltak bennem, amik kimondhatatlanul fájtak. Gyűlöl, és ez látszik is rajta. Megvet, és a pokolba kíván. Talán le kellene mondanom róla? De még érzem, hogy van remény, még ha az minimális is. Visszaakarom szerezni, mert szükségem van rá. Kell nekem, mert szeretem. De viszont ő, már ha a közelében vagyok, akkor is undorodik tőlem, vagy ha csak ránézek. Szemeiből eltűnt a szokásos ragyogás, már csak a sötétséget, és gonoszságot látom benne. De valahogy visszafogom szerezni őt. Mert visszakel! De Lisa ajánlatát, is megfontolóra veszem. Ajjh mozdulni is alig tudok. Tudjátok még egy vámpíron is kifog az ha kb zuhan egy 10 emeletnyit. Nagy nehezen visszamentem a táborba, és Tiffany volt a szobámba, mivel már Jess bocs Jessy átcuccolt. 

-Úristen Justin mi történt?-kérdezte aggódva, és segített leülni.

-Semmi csak volt egy kis kiruccanásom.-de éreztem, hogy sebeim kezdenek beforrni, és fájdalmam is enyhül. 

-Tudod mér nagyon hiányoztál.-mosolyodott el.

-Tiff...-vágott közbe.

-Css.-rakta ujját a számra. -Enged meg, hogy...-állt meg ajkaim előtt, és szemeimbe nézett.

-Hogy?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Hogy tökéletes kipihenést adjak.-csókolt meg. Valahogy most ez nem ment. Nem tudom, hogy mi van velem, de egyszerűen nem kellett a szex. 

-Tiff.-toltam el. -Szerintem ez nem a legjobb alkalom.-próbáltam finoman kezelni a helyzetet.

-Ugyan Justin.-ült ölembe, és figyelt rá, hogy feneke rendesen hozzáérjem ágyékomhoz.
-De komolyan nincs kedvem hozzá, most.-tiltakoztam. Nagyot sóhajtott, majd kiszállt az ölemből, és kiviharzott. Hát akkor vágjad be a durcit!  Idegesen túrtam a hajamba, és elfeküdtem az ágyon. Kopogásra lettem figyelmes. Felálltam, és kinyitottam az ajtót.
-Szia.-intett Ashley. Eléggé meglepődtem.
-Szia.-engedtem be.
-Beszélnünk kell.-ült le az ágyra.
-Hallgatlak.-ültem mellé.
-Justin, kérlek, mond el, hogy mi folyik itt.-nézett szemeimbe.
-Ashley...
-Kérlek.-suttogta. -Jogom van tudni.-szemeiben könnyek gyűltek. Egyszerűen képtelen voltam neki, hazudni a szemébe. Igaza van, joga van tudni, az igazságot.
-Hát tudod, én, Austin, David és Jess vámpírok vagyunk.-lehet, hogy nem így kellett volna tálalni neki. Egy kicsit sokkot kapott.
-Mi?-mondta megszeppenve.
-Igen.-bólintottam.
-De ez, hogy?-értetlenkedett.
-Vámpírok vagyunk. Mi Austinnal így születtünk, Jess meg...-itt elhalkultam, mert miattam lett ilyen. Én csináltam belőle egy szörnyeteget.
-Jessy?-kérdezett rá.
-Jesst én változtattam át.-hajtottam le a fejem.
-Justin...-könnyei potyogni kezdtek.
-Ashley én tényleg nem akartam.-a mondat végén pedig egy hatalmas pofont kaptam.
-Láttad milyen lett? Ez nem az én barátnőm. Ő nem az a Jessy Morgan akivel barátságot kötöttem. Ez a csaj maga a sátán lett. Olyan szinten árad belőle a gyűlölet. Miért csináltad ezt vele?-nézett szemeimbe.
-Tudod Ash, én régen elkövettem nagyon régen, egy hibát. És az a hiba, most bosszút állt rajtam. Elvette azt az embert tőlem, akit szeretek. Ellenem fordította. Ez a hiba pedig Elisabeth Williams.-nyeltem nagyot.
-Lisa?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Igen. Ismered?
-Lisa a barátnőm.-mi a fasz?!
-MI?!-álltam fel. -Honnan ismered?
-Ja hát ott lakik ahol a mamám. Ott ismerkedtünk meg.-az eszem megáll. -Mert?
-Ash, Lisa nagyon veszélyes. Ő is vámpír.
-Tudom.-vágta rá. -Elmondta.
-Istenem!-túrtam a hajamba.
-Mi az Justin?-állt fel.
-Ash azt hiszem, hogy te vagy a kulcs.-haraptam alsó ajkamba.
-Milyen kulcs? Mit akarsz?-lépett hátrébb.
-Sajnálom, Ash nagyon.-hajtottam le a fejem.
-Mit akarsz?-remegett meg a hangja. -Justin kérlek.-potyogtak a könnyei. Csak így tudom visszaszerezni Jesst. Lisa biztos nem áldozna fel egy barátot. Szóval muszáj  Asht használnom. Elkaptam a karját, és kétségbeesetten figyelt.
-Bieber!-vágódott ki az ajtó. Austin állt ott. -Most engedd el!
-Tudod, hogy nem bántanám.-néztem rá. -Hiszen láttad.-engedtem el a karját. Ash egyből Austinhoz futott, aki szorosan átölelte.
-Nem érdekel. Ashleyt ne keverheted bele. Nem engedem. Nem akarom, hogy úgy végezze, mint Jessy. Hogy egy mondván ribanc legyen.-ekkor elpattant a húr nálam. Senki sem sértegetheti őt.
-Ha még egyszer ilyet mondasz róla!-néztem fenyegetően rá.
-Igaza volt.-köpte oda.
-Soha nem árultalak el. Csak értsd meg! Szeretem! A rohadt életbe!-rúgtam az ágyba.
-Tőlem, bárhogy megoldhatod, de Asht nem keverheted bele.
-Úgysem lenne baja. Austin ez az egyetlen esély, hogy visszahozzam, és különben is nem bántottam volna. Lisa sem bántané, hiszem a barátnője.
-Austin.-szólalt meg a szőkeség. -Ha belegyezek, akkor visszahozzátok az igazi Jessyt?-kérdezte tőlünk.
-Attól függ, hogy mi Bieber terve.
-Nem esne bajod. Ezt tudom garantálni.
-De ha valami baja lesz.-indult meg felém. -Esküszöm, hogy...-nemtudta befejezni, mert Ash fogta meg a karját.  -Ajánlom, hogy jó terved legyen.
-Először is Jesst, és Lisát kell megfűzni.
-Jessnél esélyed sincs.-vágta rá.
-Kösz.-morogtam.
-Hiszen az erdőben, ha nem állítom le, akkor megöl!-emelte fel a hangját.
-De nem ölt meg.-mutattam végig magamon. -Először is Jesst rendezem. Addig le kellene foglalnotok Sparkot.-nyaltam meg az alsó ajkam.
-Bízd azt rám.-mondta Ash.
-Oké, de nem hiszem, hogy Austin díjazza az ötletet.-nevettem fel.
-Na nem! Azt már nem!-tiltakozott barátom.
-Hidd el csak így tudom lefoglalni. Kötve hiszem, hogy veled leállna csevegni.
-Igaza van neki.-mutattam Woodra.
-Te csak ne biztasd!-ha a nézéssel ölni lehetett volna akkor én már halott lennék.
-Austin. Kérlek.-akasztotta kezeit nyakába, majd füléhez hajolt. -Este kárpótollak.-suttogta, de hiába mert mindent tisztán hallottam.
-Rendben.-egyezett bele.
-Köszönöm.-csókolta meg.
-Na akkor Ash mehetsz! Én addig megkeresem Jesst, te pedig fedezz.-mutattam barátomra. Na akkor most jön a neheze. Talán nem nyír ki. Wood elment Parkerhez, mi meg Jesshez. Vagyis én mivel Austin kicsit hátrébb helyezkedett el. Kopogtam, és drága kis ,,barátnőm" nyitott ajtót.
-Mit akarsz?-kérdezte flegmán.
-Beszélgetni.-feleltem. -Esetleg beengedsz?-kitárta jobban ajtót, én pedig kissé feszengve de beléptem. Na akkor vágjunk bele!

12. fejezet Viszlát Bieber!

*Justin szemszöge*

-Na ebből nem eszik.-indultam el, de Elisabeth megállított.

-Mégis hova mész?-kérdezte mosolyogva. -Nem veszed, észre, hogy csak játszik veled, hogy ez a célja, hogy felhúzzon. Annyira naiv vagy Bieber.-kacagott fel. -Miért pazarlod rá az idődet, amikor megkaphatsz bárkit.-súgta fülembe. -Nem érdemel meg.-éreztem, hogy keze lecsúszik, de alhasamnál megállt. -Csak egy szavadba kerül, és a lányok a lábaid elé borulnak.-keze pedig lejjebb vándorolt, és egy sóhajt csalogatott ki belőlem. -Én megtudnám, adni azt amit kérsz.-és kezét, felhúzta a mellkasomhoz. -Csak egy szavadba kerül.-nyomott egy puszit a számra, majd elhajolt. -Gondold meg.-lépett hátra. -Jessy csak kihasználna! Míg én kényeztetnélek.-ezzel a mondatával pedig ott hagyott.

-Haver mit akart?-jött mellém Austin.

-Ajánlatot tett, egy nagyon jó ajánlatot. Amit megfontolóra veszek.-vigyorodtam el.

-Lisa rossz parti Bieber.

-Lehet, hogy rossz de az ágyban annál jobb.-hagytam ott. Bementem a házunkba, és lefeküdtem az ágyra,  ,,megkaphatsz bárkit, csak egy szavadba kerül, én megtudnám, adni azt amit kérsz" játszódtak le szavai a fejemben. Gondolatmenetemből Jess zökkentett ki.

-Milyen volt kufircolni Sparkkal?-kérdeztem vigyorogni.

-Jobb volt nálad az egyszer biztos.-hangja rideg volt, és megvető.

-Huh te nem látod?

-Mégis mit?-vágott hülye fejet.

-Ezt a sötétséget körülötted.-vigyorogtam.

-Nálad sötétebb nem vagyok.-kacagott.

-Igazán.-terítettem le az ágyra.

-Most már én is olyan erővel rendelkezek, mint te. Van erőm, amivel megtudom magam védeni, és ha kell ellened használom.-morogta a szavakat.

-Lehet, hogy te is vámpír vagy, de erősebb kötve hiszem.-szorítottam a kezeit feje mellé. Éreztem, hogy testemet átjárja az a különös érzés, és átváltozok.

-De én legalább tudom magam kontrolálni.-láttam, hogy szemei vörösödnek. Bőre pedig hófehér volt. Mint egy igazi vámpír.
-Igazán?-bújtam nyakába, és apró csókokat leheltem a nyakába.
-Ne, csináld ezt.-sóhajtott.
-Tudom, hogy élvezed.-csúsztattam a kezem pólója alá.
-Hagy!-lökött a túlsó ágyra. -Azt hiszed, hogy ennyitől, máris a karjaidba omlok?-állt fel, és egy gúnyos mosolyt festett az arcára.
-Nem sok kellett hozzá.-álltam fel.
-Soha többet nem kapsz meg. Nem tartozok hozzád, és soha nem is tartoztam!-emelte fel a hangját.
-Igazán?-léptem elé. Tekintetünk összeért, és ajkai elnyíltak egymástól. Kezemet, arcára helyeztem, és szemei csillogtak. -Miért nem engeded vissza, az igazi énedet, és dobod le ezt a maszkot.-suttogtam.
-A régi énem, meghalt mivel megölted.-lökte le a kezét, arcáról. -Igen, mert te taszítottál, a halálba! Ezt soha nem bocsájtom meg ahogy azt sem, hogy úgy kihasználtál. Szenvedni fogsz ahogy én.-bújta arcomba. -Érezd azt a fájdalmat, amit én éreztem.-ekkor ajkaira tapadtam, és egy pillanatra hagyta magát, és ringott velem, majd ellökött magától, és pofon vágott. -Ja és ma átköltözök Davidhez.-mosolyodott el, majd kiviharzott. Lehet, hogy tényleg igaza van Lizának, hogy csak játszik velem. Bármennyire, is nehezemre esik, bevallani, de egy igazi Démon lett Jess. Lehet, hogy vámpírnak tűnik, és a viselkedése is az, de szemei kékek, és olykor koromfeketék is. Ő nem egyszerű vámpír, hanem Démon vámpír. Kétszer olyan nagy hatalma van, mint egy átlagos vámpírnak. Szemei három színt tükröznek. Az eredetit, (ami Jessnél kék) a vöröset ami azt jelenti, hogy vámpír ösztönei uralkodnak rajta és végül a fekete. Akkor a legerősebb, de egyben a legsebezhetőbb. Ha akkor összeomlik akkor erejét kiengedi, és elképesztő pusztítást képest művelni. Veszélyesek nagyon, és kiszámíthatatlanok. Képesek a puszta tekintetükkel embereket ölni, vagy fájdalmat okozni nekik. Jess nem tudja, hogy mégis mekkora erőt birtokol, és ha nem képes uralkodni rajta vagy elveszti az irányítást az ereje felett akkor komoly baja is eshet. Nincs tisztában, hogy ő közel sem egy átlagos vámpír. Ő egy a sok közül. Még nem találkoztam a fajtájával, csak így hallottam róluk. Azt hittem, hogy csak legenda, de nem léteznek.

*Jessy szemszöge*
Egy pillanatra teljesen elvesztem az érintésében, és csókjában, de nem engedhetem ki azt az énemet. Visszafojtom, vagy egyszerűen kiölöm magamból. Ha visszaengednem, még valami hülyeséget csinálna. David segít nekem, megszabadulni a másik felemtől.
-David.-nyitottam be.
-Igen?-kapta fel a fejét telefonjáról.
-Te még mindig nem öltöztél fel?-nevettem.
-Azt hittem, hogy még fojtatjuk.-vigyorgott.
-Ajjh te hülye.-dobtam meg egy párnával.
-Na.-kapta el a karomat, és magára húzott. Elvesztem a szemeiben, és teljes biztonságot nyújt nekem. Megfordultunk, és így én voltam alul. Megsimította az arcomat, majd egy csókot lehelt a számra. -Jess.-suttogta, és, mintha nem is őt láttam volna magam előtt hanem Justint. Pislogtam, és már újra David volt fölöttem. -Valami baj van?-simogatta az arcomat.
-Nem nincs.-mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Vad csókcsatába kezdtünk, és csak téptük a másik ajkát.
-Tudod nem fejeztük, be amit elkezdtünk.-mosolygott. -Tudod milyen boldoggá tennél.-bújt nyakamba.
-Meghiszem.-kuncogtam.
-Naaa.-húzta el a szó végét. Hirtelen egy fura érzés uralkodott el rajtam. Az egyetlen személy akinek biztosan odaadnám magam az Justin... Nem ő soha nem kap meg! Fogd be, Bieber csak kihasznált! Nem veszed észre, hogy aki igazán megbecsül az David?! Ő az aki tényleg szeret! (új Jessy) Ne hallgass rá! Justint szereted! Hiába tagadod, és fojtod el az iránta érzett szerelmedet, mert őt szereted! Hallgass a szívedre! Hallgass rám! Ő szereted, még ha tagadod is. Azok ellenére amit tett veled, mégis szereted! (régi Jessy) 
-Jess.-hadonászott kezével előttem David.
-Igen?-eszméltem fel.
-Biztos minden rendben van?-ültünk fel.
-David segítened kell.-néztem szemeibe. -Megkel szabadulnom a régi énemtől!
-Ajjh Jess.-sóhajtott. -Tudod az nem olyan könnyű.-húzta el a száját.
-Nem érdekel. Megakarok tőle szabadulni! Egyszerűen gátol, a tervemben.
-Csakis te tudod, magadból kiűzni. De ahhoz koncentrálásra és nyugalomra van szükséged, hogy ezt mind megtud tenni. Nem olyan egyszerű, mert ha esetleg megzavarnak, akkor...-itt hangja elcsuklott.
-Mi történik? David ne hagyd abba, ha már belekezdtél, akkor fojtasd!-erősködtem.
-Jess, ez nagyon veszélyes. Tudod ha nem sikerül, akkor az érzelmeid kikapcsolódnak. Vagy rosszabbik esetben lidércé változol.-a lidérc szó hallatán lefagytam. Ők mind közül a legrosszabbak.
-Egy ember pusztító is lehetek?-remegett meg a hangom.
-Sajnos. Szóval Jess óvatosan nagyon. Ha tényleg annyira megakarsz szabadulni a másik énedtől, csak is éjfélkor mehetsz ki, és amikor már a hold fent van.-fogta meg a kezem.
-Rendben.-küldtem felé egy halovány mosolyt.
-Ajjh te.-csókolt meg, és hátradöntött. -Most már igazán fojtathatnánk.-csókolgatta a nyakamat.
-David.-toltam el egy kicsit magamtól.
-Ne csináld Jess.-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Jó akkor nem csinálom.-ültem fel.
-Nem arra mondtam.-rántott vissza, mire felnevettem, és egymás ajkaira tapadtunk.
~§~
Most már lesz mit Bieber orra alá dörgölnöm. Tuti, hogy ki lesz nagyon. Fájni, fog neki, de pont ez a célom.
-Nekem mennem kéne.-ültem fel, és belebújtam David ingébe.
-Miért?-ült fel ő is.
-Még Ashleyvel nem is beszéltem.-kaptam fel a fehérneműimet.
-De ő rá, ér most velem foglalkozz.
-Majd kerítek rá időt.-kacagtam. Ő is felöltözött, és elém állt, majd hajamat a fülem mögé tűrte, és egy

hosszú csókot váltottunk. Éreztem, hogy a keze lejjebb vándorol, és csókunkba belemosolyogtam.
-Nem hagyhattam ki.-érintettük össze a homlokunkat.
-Gondolhattam volna.-forgattam meg a szemem, és gyors magamra kaptam a ruháimat. Elköszöntem Davidtől, és kifele összefutottam Bieberrel.
-Lám, lám.-sétáltam felé. -Hogy, hogy egyedül vagy?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Tudod, neked semmi közöd hozzá.-felelte ridegen.
-Oh, most mivel érdemeltem, ki, hogy így beszélj velem?-kaptam a kezem a szám elé.
-Ribanc.-motyogta.
-Mondhatsz bármit, hidegen hagy. Ahogy te is.-sétáltam el előtte, de megragadta a kezem. Egymás szemébe néztünk, de az övé teljesen más volt. Szinte szemei vérben forogtam a dühtől, és legszívesebben felpofozna.
-Nem hagyom, hogy elűzd a régi éned, és, hogy egy ilyen legyél.-nézett végig rajtam.
-Az én döntésem.-téptem ki a kezem a szorításából. -Azt csinálok, amit akarok, és akivel akarom.-a mondat második felét, már mosolyogva mondtam.
-Remélem jól szórakoztál.
-Hidd el jobban, mint veled.-kacsintottam. -Ő sokkal jobb nálad.-bújtam arcába.
-Tényleg?-rántott magához. -Mindjárt meglátjuk.-kapott fel, és az erdő felé vette az irányt, majd arra lettem figyelmes, hogy egy fa tetején vagyunk. Nem mertem lenézni, mert tériszonyom van. Becsuktam a szemem, és csak kapaszkodtam Bieberbe. -Mi van csak a nagy Jessy Morgan nem fél egy kis magasságtól?-kérdezte nevetve.
-Fogd be!-mordultam rá. -És eressz el!-mondta határozottan.
-Kérésed számomra parancs, és engedett a szorításán, és akkor jöttem rá, hogy ez mégsem a legjobb ötlet.
-Ne!-ugrottam jobban a nyakába.
-Mond, a szemembe, hogy ő sokkal jobb nálam.-fúrta tekintetét az enyémbe.
-Ő sokkal jobb nálad.-mondtam mosolyogva.
-Ő jobban csókol, mint én?-hajolt ajkaimhoz, és már súrolták egymást. Majd egy lágy és gyengéd csókot nyomott rá. -Az ő érintésétől, és ellágyulsz?-simította meg az arcomat. -Ő is kitudja csalogatni belőled azt a vadmacskát, amit nekem sikerült? Ő is képes arra, hogy magába bolondítson?-nézett szemeimbe. -Ő ezeket mind megtudja csinálni?-beszélt ajkaimba.
-Justin.-hunytam le a szemeimet.
-Nem.-válaszolt helyettem. -Ő nem tudd úgy bánni veled, mint ahogy én. Ő nem tudd olyan lenni, mint én. Mert te nem őt szereted hanem engem.-ekkor szemeim kipattantak. -Hiába tagadod, én érzem, és hallom a szívverésed is. A pillantásod, is elárul mindent. Tudom, hogy kívánsz, és mit meg nem tennél egy csókomért.-vigyorodott el.
-Miért vagy ebben annyira biztos?-húztam fel a szemöldököm. -Hiszen már nem látsz bele a fejembe. Nem tudod, hogy mire gondolok.
-Lehet, hogy nem látok bele, de érezni, érzem. Hiába tagadod Jess.-újra ajkaim közelébe férkőzött. -Nem lökhetsz ki a szívedből, mivel már belevésődtem. Ahogy te is az enyémbe.-csókolt meg. Bármennyire is szerettem volna lelökni innen a fatetejéről nem voltam rá képes. Arra sem, hogy ne viszonozzam. Kezeimet a nyakába vezettem és ajkaink egybe forrtak. Éreztem, hogy valami melegség végig járja a testem, és teljesen elvesztem a testem felett az irányítást. Valami fura érzés járt körül. Levegőhiányában elváltunk. -Jess.-nézett szemeimbe. -A szemed.-suttogta. -Kék.-majd éreztem, hogy a gonosz énem újra a felszínre tőr, és egy hirtelen mozdulattal, taszítottam el magamtól Biebert. Láttam, ahogy lezuhan, és teste földet ér.
-Soha, de soha többet, nem engedlek a közelembe. Ez volt az utolsó, hogy megcsókoltál, vagy, hogy ilyen közel voltál hozzám.-ugrottam le hozzá. Megálltam előtte, és a fejem hirtelen tüzelni kezdett. Mi történik velem. Nem hagyom, hogy bántsd! (régi Jessy) Fogd be! Én erősebb vagyok, és mindig feletted fogok állni! (új Jessy) 
-Elég! Fogjátok be! Hagyjatok békén!-fejemet fogva a földre rogytam. -Maradjatok csöndben!-ordítottam, majd kezeimre néztem, és lehetett látni, az ereimet. Az arcomat megfogtam, és nem olyan volt a tapintása, mint amilyen szokott. -Mi történik velem?-kérdezte remegve. A fejem tüzelt, és éreztem, hogy a mellkasom, is mindjárt kiszakad a helyéről. Levegőt szaggatottan vettem, és a kép is kezdett homályos lenni. Koncentrálj! Koncentrálj! Ismételgettem magamban. Éreztem, hogy, mintha valami változna bennem. Egy pillanatra végig futott a fejemben a Justinnnal töltött idők és emlékek. Éreztem, hogy valami más lesz bennem éreztem ahogy a gyűlölet, és a keserűség eluralkodik rajtam. Majd minden fájdalmam megszűnt egy varázsütésre. Felfoghatatlan és embertelen gyűlöletet éreztem az előttem fekvő fiú iránt. Egyenesen megvetette, és legszívesebben végeznék vele már most. Várjunk csak... Hiszen megtehetem. Fogtam egy faágat és letörtem, majd a hegyes hegyes felét, vizslattam.
-Jess.-nyöszörögte a nevemet.
-Utolsó kívánságod Bieber?-markolta meg haját, és így súgtam a fülébe. -Sejtettem.-elvigyorodtam ördögien, majd megfordítottam, és kezdett magához térni.
-Jess.-sóhajtozott.
-Viszlát Bieber!-lendítettem a kezem...

11. fejezet Jesst megtörni!

*Jessy szemszöge*

Valahogy máshogy éreztem magam. Mintha újraszülettem volna. Sokkal több erő volt bennem. Felkeltem, majd a fürdőbe csoszogtam és belenéztem a tükörbe. Nem hittem a szemeimnek. A hajam, a szemem, a bőröm teljesen más lett. Hirtelen a torkom kaparni kezdett, és úgy éreztem, ha nem kapok valamit, akkor abba belepusztulok. Ekkor vettem észre, hogy a szemeim pirosak. 

-Nem!-kiáltottam el magam. Én is vámpír volnék? De hogyan? Ekkor tűnt fel, hogy a nyakláncom is vörös

lett. De ha én is vámpír vagyok akkor végre normális bosszút állhatok Justin ellen. Az esélyeink egyenlők, és mindent visszakap. Tudja, meg, hogy velem nem lehet játszani. Én nem játék vagyok. Kisétáltam, majd megnéztem, hogy a nap kb, hol van. Még olyan 8 óra lehet. Szóval gyorsan visszafutottam a házba, és ez valami eszméletlen volt. Ahogy száguldottam a fák között, és ezernyi dologra tudtam figyelni a Hallásom kétszer olyan erős volt a látásommal együtt. Gyors lezuhanyoztam, és valami szexi ruhát kaptam magamra. Megcsináltam a hajamat, dobtam fel egy kis sminket, és még mindig nem múlt el az az égető, és kaparó érzés a torkomban. Tudtam, hogy mire van szükségem. Vérre. Embert nem vadászhatok le, szóval maradt az állat. Szegény áldozatom, már előre sajnálom, de éhen halni semmiképp nem akarok. Ahogy kiléptem az ajtón, megpillantottam Biebert, és Austint, ahogy jóízűen beszélgetnek. Még nem mehetek oda. Még várnom kell. Biztos elmondták Ashleynek, hogy meghaltam. Hozzá is benézek, de most éhes vagyok. Szóval, pár másodperc alatt máris az erdőben találtam magam. Imádom ezt a gyors sebességet. Hirtelen meghallottam valamit, mintha egy állat léptei lennének, egy őz. Megpillantottam a bokrok között. Észrevett, a francba! Menekülni kezdett. Utol kell érnem! Elkezdtem üldözni, majd egy hirtelen mozdulattal rávetettem, magam. Fogaimat belé mélyesztettem, és inni kezdtem. Miután éreztem, hogy a szomjam kezd nyugodni, abbahagytam. Számat megtöröltem, és mocorgást hallottam. Majd pedig megpillantottam, Austint. A francba! Épp indulni akartam, amikor valaki megfogta a kezem. Lehet, hogy egy kicsit nagyobb lendülettel, de ellöktem magamtól, és a fának csapódott.

-Jessy?-kérdezte hitetlenkedve Austin. Nem tudtam mit kinyögni.
-Austin!-hallottam Justin hangját.
-Nem mondhatsz neki semmit.-szinte morogtam.
-De...-vágtam közbe.
-Majd vele is beszélek. Hagyd ránk ezt a dolgot. Kérlek ne avatkozz bele, és ki ne merd nyitni a szádat.-majd ezzel a mondatommal ott hagytam. Amilyen messzire csak tudtam. De kehet, hogy nem a legjobb ötlet volt az erdő közepére bemenekülni. Szóval az ösztöneimre hagyatkoztam. Megkerestem azt az utat, ahol bejöttem, szóval futottam, mert most tudjátok ki fog sétálgatni... Már kezdet ismerős lenni a hely, és minden. Megpillantottam a faházat, és az éppen kijövő Justinékat. A francba! ezeknek is pont most kellett kijönniük. Megbújtam egy bokorban, és hallgattam őket.
-Hova tűnt?-kérdezte idegesen Justin.
-Honnan tudjam?-felelte Austin.
-Hiszen meghalt! Egy halott nem szívódik fel.-túrt a hajába. Gondoltam, most lenne a legjobb felbukkanni. Előléptem a bokorból, és Justin háttal volt nekem de Austin nem.
-Még mindig azt gondolod, hogy halott vagyok?-szóltam hozzá.

*Justin szemszöge*
Teljesen ki voltam akadva, mert Jess holteste eltűnt. Nem tudtam, hogy hova. Csak hűlt helye volt ott amikor megérkeztünk. Idegesen rontottam ki a faházból, és Austin utánam jött.
-Hova tűnt?-kérdeztem ingerülten.
-Honnan tudjam?-felelte flegmán Austin.
-Hiszen meghalt! Egy halott nem szívódik fel.-túrtam idegesen a hajamba. Ekkor mocorgást hallottam, és Austin arca pedig riadt volt.
-Még mindig azt gondolod, hogy halott vagyok?-hallottam meg egy ismerős hangot. Nem az nem lehet!

Lassan megfordultam, és Jesst láttam meg. De teljesen más volt. A szemei gyönyörűen csillogó kék volt, és haja is megváltozott a stílusával együtt. Bőre hófehér volt, és ajkai pedig halvány rózsaszín. -Mi van Bieber? Elvitte a cica a nyelved?-lépdelt kecsesen felém, majd hirtelen előttem termett.
-Jess...-csak ennyit tudtam kinyögni. Nem tudtam felfogni, hogy itt áll előttem, és él. -Istenem!-kaptam fel, és többször is megpörgettem. -Annyira hiányoztál.-öleltem szorosan magamhoz.
-Levegőt azért adj nekem.-tolt el magától. -De nem csevegni jöttem. Tud, hogy most visszatértem, és nem felejtek. Készülj fel a legrosszabbra Bieber. Ez lesz életed legborzasztóbb nyara. Most véglegesen is ellenségek vagyunk és egyenlő erővel. Ja és Elisabeth hol van?-szavai megrémisztettek. -Hiszen te annyira szereted őt, hogy képes voltál megölni miatta.-vágta az arcomba.
-Jess, te ezt nem...-vágott közbe.
-Nem érthetem? Játszottál velem! De tudd, hogy én nem játék vagyok, és mostantól legyél résen, mert nemcsak egy ember vadászik rád Bieber.-teljesen ridegen kezelt. Úgy bánt velem, mint egy idegennel. -De most már mennem kell. David már vár rám.-küldött felém egy ördögi mosolyt, majd elviharzott.
-Hűha.-szólalt meg Austin.
-Nem értem.-jelentettem ki.
-Jessy, átment Elisabeth kettőbe.
-Ez hülyeség.
-De nem vetted észre, teljesen más lett.-túrtam a hajamba.
-De.-vágta rá.
-Ajh ebben a ruhában olyan szexi volt.-indult be a fantáziám.
-Haver.-szólt közbe Austin.
-És ahogy beszélt meg uh...-éreztem, hogy nadrágom szűkül.
-Ajjh tesó, de most komolyan. Justin, Jessy vámpír.-jelentette ki.
-Tudom. De teljesen más. Ez nem az a Jess aki nekem kell.-haraptam alsó ajkamba.
-Ez jobb.-vigyorgott.
-Nehogy, azt mond, hogy neked ez a Jess jobban bejön?-ugrott két oktávot a hangom.
-Justin neked komolyan az a régi visszahúzódóbb, és félénkebb Jess jobban bejön, mint ez az igazi vadmacska.-ekkor pedig átmentem perverzbe.
-Lehet, hogy ez a Jess egy igazi kis vadóc az ágyban, és sokkal vadabb, és ahww.-ekkor nem bírtam tovább fojtatni.
-Haver ne!-röhögött Austin.
-Orgazmusom van.-sóhajtoztam.
-Fúj tesó.-szakadt a nevetéstől.
-Visszaértünk boxert kell cserélnem.-tértem vissza a valóságba. -De most, visszafogom hozni Jess igazi énjét, mert amit most mutat felénk az nem az.
-Uh szóval most olyan, mint abba a sorozatban ahol két ugyanolyan csajszi van?-csattant fel. -Várj mi a neve?-gondolkozott. -A vámpír naplók! Tudod van Elena meg Katherine. Csak Jessynél a kettő személy egy testbe van?
-Persze, csakis.-feleltem unottan. -Ajjh Austin ne beszélj baromságokat. Persze, és majd Jess testéből kijön egy gonosz Jess, és akkor kettő lesz.
-Ha esetleg megtörténne, akkor a gonoszat kölcsönkérem egy éjszakára.-kacsintott.
-Nem kapod meg egyiket sem.-feleltem flegmán.
-Ez nem ér, hogy mind a kettőt magadnak akarod.-akadt fen a témán.
-Most egy dolgunk van. Jesst megtörni.-szorítottam ökölbe a kezemet.
-Sok sikert hozzá.-paskolta meg a vállamat.
-Szükségem lesz hozzá. Mert ez nem lesz könnyű.-indultunk el. Épp amikor beérkeztünk a táborba azt vettem észre, hogy Jess és David nyalják egymást, majd felkapta, és bementek a faházba. -Na nem ebből nem eszik!-indultam el, de...

Sziasztok újabb résszel jelentkezek:) Remélem tetszik, és a következő részt nem tudom, hogy mikorra várható:/ Elég sűrű ez a hetem és mivel sajnos nyár vége van, megpróbálok hozni sok részt, mert ahogy elkezdődik a suli szüneteltetnem kell őket. Tudjátok felvételi készülök, és örülök, hogy ha alvásra jut időmxd Szóval ezekben az utolsó napokban megpróbálok sűrűn hozni részt, de nem ígérhetek semmit.

10. fejezet A játék elkezdődött!

*Justin szemszöge*

Láttam, hogy szemei lecsukódnak. Lélegzete és szívverése megállt. Iszonyatos fájdalmat éreztem itt, belül. Tudtam, hogy megfog halni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar elveszítem. Most jöttem rá, hogy mennyit is jelentett nekem ez a lány, hogy mit is érzek valójában iránta. Szeretem én ezt a lány, és fontos nekem, de... Már soha nem lehetek vele együtt. Ökölbe szorítottam a kezem, és próbáltam a könnyeimet visszafojtani de a bennem lakozó állatot, most nem tudtam visszafogni. Olyan hirtelen mozdulattal, fordultam meg és kaptam el Elisabeth nyakát majd egy fának szorítottam. Nem kíméltem szinte fojtogattam.

-Meg-ölhetsz.-nyöszörögte. -De ez-zel a drága Jessyt ne-em jön vissza.-még most is mosolygott. Hirtelen felment bennem a pumpa és eldobtam, majd a földre zuhant. -Csak ennyit tudsz?-kérdezte nevetve, és közben felállt. -Telihold van Justin. Ilyenkor nemcsak te vagy erős.-mosolygott önelégülten. -Most veled is végzek.-rohant felém, de nem sikerült neki, mert elkaptam és a földre vágtam.

-Megfizetsz mindenért. Nem fogom ennyiben hagyni Jess halálát. Kínok közt fogsz meghalni, és én élvezve fogom nézni.-majd egy hatalmas ütéssel lesújtottam rá. Eszméletét vesztette, és épp feldobtam volna a hátamra amikor David jött ki. 

-Jézusom.-nézett körbe. -Hagyd békén Lisát.-mordult rám.

-Sajnos ezt nem tehetem.-küldtem felé egy féloldalas mosolyt. 

-Látom Jessynek annyi.-mondta szinte undorral a hangjába. 

-Ha még egyszer ilyet...-markoltam zakójába és így emeltem meg egy kicsit. -Mondasz végzek veled.-égtem a dühtől, és nem tudtam magam visszafogni.

-Gyászol a kicsi szíved mert meghalt a kis Jessyke.-vágott gúnyos képet, és ellökött magától, és egy hirtelen mozdulattal eltűnt Elisabeth testével. Jess mellé mentem, és megfogtam a kezét. 

-Nem fogom ezt annyiban hagyni Jess.-suttogtam. -Mindent megfogok bosszulni.-éreztem, hogy egy könny kicsordul a szememből, ami egyenesen Jess nyakláncára eset, ami egy pillanatra világított. -Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni. Sajnálom, hogy bántottalak, csak nem akartalak magamhoz közel engedni, kiakartalak zárni, de nem jött össze.-itt már szinte potyogtak a könnycseppjeim. -Nagyon szeretlek Jess, és szeretni foglak.-csókoltam meg a kezét. Mögöttem  lépteket hallottam, és Austint láttam meg.
-Justin.-jött mellém.
-Megölte.-szorítottam össze a szemem. -Megölte, és, engem meg nem. Itt hagyott... Jess itt hagyott.-néztem barátomra.
-Justin nyugodj meg.-mondta barátom. -Vigyük el mielőtt még valaki meglátja.-Felkaptam Jess kis testét, és a faházhoz mentünk. Felvittem abba a szobába ahol gyönyörű pillanatokat éltünk át. Lefektettem az ágyra, és csak néztem. -Nem maradhatsz itt vele. Nemsokára vége a bálnak és neked takarítanod kell.
-Szarok rá!-emeltem fel a hangom. -Nem érdekel semmi, és senki! Megakarok halni!-hangomban lehetet hallani, hogy a sírás határán vagyok.
-Justin kérlek nyugodj meg.
-De nem megy!-mordultam rá.
-Megölte, meghalt érted! Soha nem fogom őt visszakapni.-rogytam a földre. Könnyeimnek utat engedtem, és nem érdekelt semmi. Összetörtem. Nem becsültem, meg Jesst. Nem értékeltem hanem csak kihasználtam. -Austin kérlek most menj el.-töröltem meg a szemem. Ő bólintott majd elment. Felültem az ágyra, és Jessre néztem. Ajkaihoz hajoltam, és utoljára megakartam csókolni, utoljára érezni akartam az ajkait. Olyan puhák voltak, és soha nem akartam őket elengedni. Minden az én hibám, mert tudtam, hogy meghal és nem tettem semmit, pedig tehettem volna. Vámpírt csinálhattam volna belőle, de nem fogtam fel a helyzet súlyát. Tehettem volna ellene, hogy ne halljon meg de nem csináltam semmit. Tétlenül ültem, és az idő pedig ment. Elengedtem Jess ajkait, és egy újabb könnycsepp csordult az arcára ami végig folyt rajta, és medál érte. Most muszáj lesz őt elengednem. Megfogtam kezét, és megcsókoltam, majd elengedtem. Felálltam, és utoljára végig néztem rajta. Azok gyönyörű szép arcvonásai, és telt ajkai, karcsú teste. Mint egy igazi főnyeremény. Viszlát Jess. Ezzel pedig kiléptem az ajtón, majd becsuktam, és nagyot sóhajtottam. Szemeimet megtöröltem, és mélyet lélegeztem. Elisabeth ezért megfizet, keményen. Ott ütök ahol a legjobban fáj! Megkel keresnem a gyenge pontját, és kegyetlenül lecsapnom. A játék elkezdődött! Nem nyugszom, míg mindent vissza nem kap. Elindultam vissza, és Ashley aggódva felém sietett.
-Justin, hol van Jessy?-kérdezte szinte remegő hangon. Na most mit mondjak neki? Mondjam el, hogy a legjobb barátnőjét megölték?
-Ashley...-sóhajtottam nagyot.
-Hol van?-kérdezte már könnyezve. -Mit tettél vele Bieber?!-emelte fel a hangját.
-Nyugodj meg.-szorongattam a kezemben a maszkot.
-Nem nyugszom meg! Nincs meg a barátnőm! Ebben pedig a te kezed van!-kiabált velem.
-Kérlek higgadj le.-próbáltam higgadtan kezelni a helyzetet.
-Hol van Jessy?-kérdezte remegő hangon.
-Jess... Jess, meghalt.-böktem ki.
-MI?! Te csak szórakozol velem.-nevetett fel kínjában.
-Ashley, Jess meghalt. A szemem láttára ölték meg.-idegesen a hajába túrt, és bármelyik perceben robbanhatott.
-És te ölbe tett kézzel nézted!? Miért nem csináltál semmit?! Nem!-rogyott a földre és sírni kezdett. Austin közeledett felénk, és amikor meglátta a földön síró Ashleyt azonnal ott termett mellette. -Nem lehet.-suttogta. -Ez a te hibád!-esett nekem, és ütni kezdett.
-Ashley állj le.-fogta le Austin.
-Miattad ölték meg! Átkozott féreg!-ordította. Kirántotta magát Austin szorításából, és arcomhoz közel hajolt. -Jól figyelj a szavaimra Justin! Ezt nem fogom annyiban hagyni! Kiderítem, hogy mi is történt valójában, mert neked egy szavadat sem hiszem el. Mindenért megfizetsz!-mondta szinte már rémisztően a szavakat. Austin megfogta a kezét, és húzta maga után. -Mindenért!-ordította. Lehet, hogy nem kellett volna elmondanom.
Az első éjszakám Jess nélkül, és bevallom borzasztó volt. Kitakarítottam a termet, hála Austin segített, és sikerült lecsitítania Ashleyt is. Hiányzik, hiányzik a nevetése, a beszólásai, a kaffogása, a hülye beosztása, és hiányzik az egész énje. Belegondolni, és borzasztó, hogy többé, már nem látom. Oh, istenem miért büntetsz engem?! Felkeltem, és a fürdőbe vánszorogtam. Amikor a tükörbe néztem nem lepődtem meg. Egy kialvatlan, és gondterhelt fiúval találkoztam. Beálltam a zuhany alá, és elengedtem maga. Gondolkoztam, hogy most mi legyen Jess testével. Mit fogok majd mondani a szüleinek? Vagy, hívjam a rendőrséget, és állítsam be gyilkosságnak? Nem tudom... Ezer, és ezernyi kérdés megfordult a fejemben, de egyikre sem tudtam választ adni. Miután kiáztattam megtörölköztem, és magamra kaptam a ruháimat. Hajamat beállítottam, majd gondoltam elmegyek vadászni. De ahogy ez, eszembe jutott egy kép ugrott be, a tegnapról, ahogy Jess vérét szívom, és ő próbál ellenkezni, majd láttam, és hallottam a gondolatait. Hihetetlen, hogy képes voltam Elisabeth-tel összeállni... Egy idióta voltam, és Austint, és megbántottam. Teljesen elvette az eszem. Korán volt még, és még a nap kelt sem fel teljesen. Austint pillantottam, meg a mólon és gondoltam dumálok vele.
-Figyelj tegnap taplón viselkedtem veled.-ültem mellé.
-Nem voltál magadnál.-nevetett fel harsányan.
-De akkor is. Egy idióta voltam. Sajnálom tesó.-néztem felé.
-Jajj tudod, hogy szeretlek.-ugrott a nyakamba.
-Jól van húgi.-viszonoztam ölelését.
-Olyan nyálasak vagyunk.-nevettünk fel, és elengedtük egymást.
-Ashley, hogy vagy?-céloztam ezzel a tegnapi kiborulására.
-Egy kicsit lehiggadt. Tegnap a vízébe kevertem egy kis nyugtatót, és ennek hála, jobban van. De most mi lesz Justin? Mit kezdünk Jessyvel?-támaszkodott a kezeire, és én is ezt tettem, majd a tájba merengtem el.
-Nem tudom tesó, nem tudom.-sóhajtottam.
-Hamarosan keresni fogják, és a nyár sem tart örökké.-ekkor elővettem a cigis dobozomat. Igen szoktam, de csak ha nagyon ideges, vagy totálisan ki vagyok. Rágyújtottam, és lassan kifújtam a füstöt.
-Ashleytől félek, hogy esetleg köpni, fog. A zsaruk meg rám szállnak.-szívtam bele újra.
-ne aggódj Ashleyt elintézem én. Bízd rám őt. De én inkább Lisán, és Daviden aggódnék. Ők szövetkeztek, és most pedig te vagy a következő célpontjuk.
-Nem érdekel.-szívtam egy utolsót, és elnyomtam, majd a tóba hajítottam. -Azt várom, hogy előjöjjenek a rejtekhelyükről, és lecsaphassak rájuk. De nem ilyen hülyék. Lisa tudja, hogy most rá vadászok, szóval most egy időre visszavonulót fújt. De én kivárom míg minden elcsendesül, és akkor annyi lesz nekik.-néztem ahogy a víz sodródik, és ezernyi pillanat száguldott, át a fejemen. Amikor a tört belé döfte, majd pedig ahogy a földre esik, a teste. Zavarodottan ráztam a fejem, és próbáltam elhessegetni ezeket a pillanatokat.
-Amúgy, hogy vagy?-nyalta meg alsó ajkát.
-Szarul, de büszkén. Nem gondoltam, hogy ennyire fájni fog a hiánya. Nem tudom, hogy hogyan fogom magam túltenni rajta.-sóhajtottam nagyot.
-Idővel kihevered.-paskolta a hátamat.
-Nem Austin. Ez nem futókaland és fellángolás volt számomra. Ő teljesen más, Ő igazi volt, de elvesztettem.-hajtottam le a fejemet.

*Külső szemlélő*
Amikor Justin elhagyta a szobát, és ezzel együtt a házat is, csend honolt. Majd Jessy nyakában lévő kő világítani kezdett. A vére elérte az égkőt, és a kék színű kő vörös lett. Jess testén lévő hegek, és hatalmas seb, kezdett összeforrni. Hófehér és sápadt bőre visszanyerte eredeti színét. Haja, a sötét barnáról, enyhén vörösesre változott. Szemei csak úgy kipattantak.

Hi everybody:) Sajnálom, hogy ilyen kis rövidke lett, de nem akartam sokáig húzni, mert akkor nem lett volna izgi. A következő rész a másik két blogomon, fog megjelenni. Remélem, hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket. 

9. fejezet Álarcosbál 2. rész

*Elisabeth szemszöge*

A tervem tökéletesen halad. Justin, az irányításom alatt van, és azt teszi amit mondok neki. Szóval, szép lassan a tervem megvalósul. Szegény Jessy, nem is tudja, hogy mi vár rá. A bosszúm utoléri, és könyörtelenül fog lecsapni rá. Minden percét élvezni fogom, ahogy Justin arcát látom, majd pedig könnybe lábad a szeme. Gyönyörű pillanat lesz számomra.

-Már nem is tudom, hogy mikor éreztem újra ajkaidat.-suttogta Justin.

-Hát az elég régen volt már. De mi lenne ha, bepótolnánk azt a sok mindent?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Nem is tűnik olyan rossz ötletnek.-vigyorgott kajánul. Justin kézen ragadott, és épp indulni, akartunk amikor eredmény hirdetést kezdték meg.

-Figyeljen mindenki! Ugye az, van, hogy akik nem tetszettek a zsűriknek, azok kiestek a játékból szóval hazakel menniük. De közlöm, veletek, hogy ez az egész csak ilyen próba volt. Senki, sem megy haza. A nyár végén, lesz a záróbuli és azon döntjük el, hogy ki teljesített a legjobban. A csapatok szét is válhatnak, és lehet egyéniként is benevezni. Szóval van rá, egy és fél hónapotok, hogy felkészüljetek.-szuper, de mivel nekem a tervemhez, itt kell maradnom, közre kell működnöm ebbe a szarban. Justin, tovább húzott, majd hirtelen felkapott, és csak suhantunk valahova. Majd egy régi barlang szerűségnél megálltunk, és lerakott. Bementünk, és ez kívül barlangnak látszott de belül, be volt rendezve. Justin felé fordultam, és egyből nekem eset. Figyelnem kellett, hogy ne tépjem szét a ruháját, mert még visszakel mennünk arra a bálra. Kibújtam a

szoknyából, és vadul Justin ajkainak estem, majd ő sem fogta vissza magát, a falnak vágódtunk. Nyakamat csókolgatta, és közben kezei testemen vándoroltak. Bármennyire, is gyűlölöm, hiányzott a csókja, és az érintése, hogy bevalljam, sokkal jobban csinál mindent. Kezei, fenekem alá csúsztak, és vettem a jelt. Kicsit megugrottam, majd hirtelen az ágyra vágódtunk.
~§~
Nem tagadom, jó a szakmában, és még, rá is tett a lapáttal, azzal, hogy ilyen vad volt. Nem emberi ösztönei uralkodtak rajta, hanem a vámpír, és ez még jobban tetszett.
-Vissza kellene mennünk.-rajzoltam köröket a mellkasán.
-Nem ártana.-ültünk fel, majd öltözködni kezdtünk. -Ide többször is jöhetünk.-kacsintott, majd végül készek lettünk, és visszamentünk. Austinnal találkoztunk, és amikor meglátott Justinnal minket, tudtam, hogy itt lesz valami. A fejével egy ajtóra bökött, és elindultunk, mindannyian. Mikor beértünk, Austin csak minket nézett.
-Te mégis, mi a francot keresel itt?-akart nekem jönni, de Justin elállta útját. Szegénykének, még a lélegzete is megállt, barátja tettén. -Te még védeni akarod?-képedt el.
-Hagyd őt békén.-állt félre, és itt az ideje, hogy én is megszólaljak.
-Tudod, drága Austin, Justin most azt teszi amit én akarok. Tudod, ő most, várj, hogy is mondjam?

Megvan. Úgymond, most engem tekint Jessynek .Most engem szeret és véd. Számára Jessy, csak egy lány. Nem érez iránta semmit. Közömbös számára.-mondtam egyenesen a szemébe.
-Mit tettél vele?-lépett egyet előre.
-Azt, amit mindig is akartam.-vigyorodtam el. -De ha most megbocsájtasz, mi Justinnal elmegyünk.-fordultam felé, de hirtelen Austin a falhoz vágott, és a torkomat, szorongatta.
-Most ereszd el!-hallottam, a fegyver kattanást. Austin pupillái csakúgy kitágultak, a mondat hallatán. Kezét, lassan elemelte a nyakamtól, és megfordult.
-Komolyan? Neked ennyit jelent? Képes lennél, a legjobb barátodat, bántani, egy olyan személy miatt, akit igazából gyűlölsz?! Térj észhez Justin! Nem vagy önmagadnál! Én nem ezt a Justint ismertem meg, és kötöttem vele barátságot.-rázta a fejét hitetlenkedve.
-Teszek rád, és a nagy barátságodra is!-köpte oda neki a szavakat.
-Akkor válassz! Vagy ő, vagy én és Jessy!-na ebből mi fog kisülni?
-Ő.-mondta határozottan. -Ti, semmik vagytok! Soha nem is jelentettetek semmit! Nem is tudom, hogy, hogyan tudtam elviselni téged. Jess, Jess pedig csak egy alkalomra kellett, és meg is volt, szóval útjára engedtem.-mondta ridegen a szavakat.
-Tudod, mit Bieber?! Menj a jó büdös francba!-viharzott ki Austin.
-Ne törödj vele.-sétáltam elé, és kezeimet, nyakába akasztottam, majd egy lágy csókot váltottunk. -Gyere inkább menjünk ki.-húztam magam után.

*Jessy szemszöge*
Elrohantam előle. Hülye voltam, most biztos, hogy a tervem nem jön össze. Épp indulni, akartam vissza, amikor Austin jelent meg mellettem.
-Beszélnünk kell.-hangja ingerült volt. Megragadta a kezemet, és a tábor széléhez vitt.
-Mi történt?-kérdeztem. -És honnan tudtad, hogy én vagyok?-vágtam hülye fejet.
-Jessy, ne most. Elisabeth itt van.-ekkor a vér is megfagyott bennem. -Gondolta, hogy Justin, majd védeni akar, szóval, most a befolyása alatt áll. Csak Elisabeth létezik, neki. Teljesen elment az esze. Talán, te valahogy észhez tudnád téríteni.-nézett rám reménnyel a szemében.
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem. Most jobban összetörtem. Most, neki is az a célja, mint Lisának. Megakar ölni...
-Jessy, próbáld meg.-fogta meg a kezemet.
-Nem fog menni.-ráztam a fejem.
-Talán rád hallgat.
-Austin, nem érted, most már neki is az a célja. Megfog ölni!-emeltem fel a hangom. Könnyeim kiszöktek a szemeimből, és futni kezdtem. Davidet kerestem, de amikor beértem a bálterembe, a torkom összeszorult.

Ott táncoltak, kéz a kézben. Könnyeim potyogni kezdtek, és nem bírtam tovább nézni, hogy ezek itt... Amikor megfordultam, megpillantottam, két gyönyörű kék szemet. Tudtam, hogy David az, és azonnal megöleltem.
-Nyugodj meg.-súgta fülembe.
-Mintha az olyan könnyű lenne.-eltolt magától, és szemeimbe nézett.
-Itt vagyok.-simogatta az arcomat. -Csak hívj, akárhogyan, én jövök.-küldött felém egy mosolyt.
-Köszönöm.-szorítottam magamhoz.

Már egy jó ideje táncoltunk Daviddel, és beszélgettünk, amikor csatlakozott, hozzánk Ashley és Austin.
-Na, hogy érzitek magatokat?-kérdezte Ashley.
-Jól.-vágtuk rá. Austin rám nézett, mire én Justinra. Tekintetünk összeért. Ahogy tekintetünk találkozott szemeiből egyből eltűnt a pirosság.
-Megbocsájtotok?-néztem rájuk. David bólintott, és Austin is vette a lapot. Kifele vettem az irányt, mert levegőzni akartam egy kicsit. Kint kicsit hűvös volt. Ahogy felnéztem az égre, megpillantottam a holdat. Gyönyörűen világított, és tudtam, hogy még hosszú lesz az este. Elisabeth itt van, és Justin is a hatása alatt áll, szóval nekem eljött az ítéletidő.
-Csak, nem Jessy Morgan?-hallottam, mögöttem Justin hangját. Lassan megfordultam, és nagyot nyeltem. -Csak nem elvitte a cica a nyelved?-kérdezte gúnyosan.
-Mit akarsz?-nyeltem le a gombócot a torkomban.
-Hogy mit akarok?-kérdezte magától. -Téged.-rántott magához. -Halottan.-suttogta ezt a szót hátborzongatóan.
-Eressz el!-próbáltam leszedni magamról a kezeit, de ő csak jobban szorított magához. -Eressz el vagy sikítok.-sziszegtem.
-Markomban vagy Jess.-szemei újra pirosak lettek. Eszembe jutottak Justin szavai. Ha esetleg olyan állapotba kerülne gondoljak az emlékeinkre. Éreztem leheletét nyakamon, és hirtelen éles fájdalmat éreztem.
-Justin.-nyögtem fel nevét, de ő tovább csinálta. Éreztem, hogy az erőm kezd elhagyni, és forogni kezd velem a világ. Tudtam, hogy eljött a vég. Visszagondoltam arra a csodálatos délutánra, amikor lefeküdtünk. Akkor voltam a legboldogabb. Minden perce végig futott az agyamon, akárcsak egy kis film. Majd Justin elhajolt nyakamtól, és pedig már fél lábbal a holtak kapujában álltam. Szájából, vér fojt ki, és szemei már nem voltak pirosak.
-Jess.-visszatért. Újra a régi. -Jess, ne aludj el!-hangja riadt volt.
-Justin.-szemeimet alig tudtam nyitva tartani.
-Tarts ki!-kapott fel.
-Justin.-hallottuk meg Elisabeth hangját. -Csak nem gondoltad, hogy hagyom, hogy megmentsd a lányt?-húzta gúnyos mosolyra a száját.  Mögötte pedig megjelent két ismeretlen fiú. -Fogjátok le!-szólt nekik, akik Justin mellett teremtek, én pedig a földre estem. Egy kis erő még volt bennem, hogy lábra tudjak állni.
-Jess, menekülj!-kiabált Justin. -Eresszetek el!-rángatta mind a kettő karját.
-Nos Justin az első sorból nézheted végig a barátnőd halálát.-kezében egy tőrt forgatott.
-Ha csak egy újjal is hozzámersz érni!-kiabált.
-Gyors leszek.-és ezzel a lendülettel belém vágta a tört.
-Ne!-Justin szinte ordított. A fájdalom amit éreztem leírhatatlan volt. Éreztem, hogy minden erőm elszáll. A földre rogytam, és vetettem egy utolsó pillantást Justinra, utána minden elsötétült. Egy nagy fény alagutat láttam meg, majd minden olyan világos lett. Hirtelen egy mezőn voltam, egy lenge fehér ruhában. Körbe néztem, és futkározó gyerekeket láttam. Rájöttem, hogy az én és a testvérem Alex az. Eszembe jutott, hogy amikor kicsik voltunk akkor anyuékkal lejöttünk a levendula mezőre. Most is éreztem azt a mámorító illatot. Nagyon szerettem itt lenni. Sok emlék fűz ide. Sokszor jártunk le.
-Jessy gyere!-kiabált Alex a kiskorú énemnek.
-Megyek már.-szaladtam utána. Én is utánuk mentem, és egy kis tónál álltunk meg. -Itt minden olyan nyugodt.-karoltuk át egymást.
-Jessy tudod, hogy mi mindig legjobb testvérek leszünk?-nyújtotta a kis ujját.
-Kisujj eskü.-nyújtottam kisujjamat, és összekapcsoltunk, majd elmosolyodtunk. Emlékszem, hogy Alexxel itt fogadtuk, meg, hogy mindig számíthat a másik a másikra. Hirtelen egy sötét szobában voltam. Nem láttam semmit. Majd egy kis helyen napfény, majd egy árnyat láttam meg. Közelebb mentem, és láttam, hogy előre lép, és egyből felismertem.
-Justin.-suttogtam. Lassan rám emelte tekintetét, és szemei vörösek voltak. Arcát tökéletesen megvilágította

az a kis fény. Majd minden eltűnt.

9. fejezet Álarcosbál 1. rész

*Justin szemszöge*

Fájtak Jess, szavai de nem nagyon foglalkoztam velük. Próbáltam, nem arra koncentrálni, de tudtam, hogy most a többiek kifognak nyírni, mert holnap show van, és a partnerem, meg gyűlöl. Próbáltam rákapcsolódni a gondolataira, de sehogyan sem sikerült. Mi a fasz?! Ideges lettem, mert ilyen nem volt, még. Elmentem megnézni, a szobánkban, faházban és végül az erdőben. Már egy órája keresgéltem, amikor meghallottam, hogy van valaki mögöttem. Megálltam, és hallottam a lélegzetvételét. Sebesen megfordultam, és elkaptam a követőm torkát, és egy fának csaptam.

-Elisabeth.-szorongattam torkát.

-Örülnék, ha levennéd rólam a mocskos kezed.-köpte oda a szavakat.

-Oh, micsoda kis vadmacska lettél. Grr.-nevettem fel.

-Eressz el!-lökött el magától. -Nem vagyok, már a kis ribancod. Csak jöttem szólni, hogy Jess lehet, hogy holnap nem fog fellépni.-ekkor a szívem kihagyott egy ütemet.

-Mit tettél vele?!-emeltem fel a hangom.

-Én semmit.-nevetett fel cinikusan. -David annál jobban.-vigyorgott ördögien. Tudtam, hogy ezek szövetkeztek. -Nem vagy hülye, Bieber.-még mindig vigyorgott. -De...-termett előttem, és ajkaink között pár centik voltak. -Nem garantálhatom, hogy nem lesz baja.-hajolt közelebb, és ajkaink már súrolták egymást, de elhúzódott. -Álmodban.-kacsintott, majd elment. Parkernek pedig annyi! Idegesen száguldoztam a fák között, és csak minél hamarabb megakartam találni Jesst. Már a fél erdőt bejártam és semmi, kb. 50-szer hívtam, semmi. Küldtem neki egy csomó SMS-t, semmi. Komolyan megfojtom ezt a lányt. Majd elkezdett fújni a szél, és megéreztem illatát. Azt a lágy és kellemes illatát. Itt van a közelben. Követtem az illatot, és meg is találtam a zokogó Jesst. David ölében pihent és sírt. Próbáltam halk lenni, hogy kitudjam őket hallgatni.
-Jessy, kérlek nyugodj meg.-jajj istenem, forgattam meg a szemeimet. -Buta voltál, hogy bedőltél Biebernek, én is hibás voltam, hogy nem nyitottam fel eléggé a szemedet, hogy rá jöjjél, hogy ő ki is valójában. Sajnálom, hogy nem figyeltem rád eléggé.-istenem, mindjárt behányok ettől a nyálas dumától.
-David, elég! Nem te vagy a hibás.-törölte meg szemeit. -Én, már tudtam az elején, hogy milyen, és mégis belementem a játékába. Hiába a szép szavak, a csábító csókok, és érintések. Hiába voltak szépek, mert csak játék volt neki az egész. Én kezdtem őt komolyan venni, de ő engem nem. Egy idióta vagyok.-zokogott fel jobban.
-Ne sírj.-ölelte át jobban, és Jess pedig nyakába mászott.
-Soha többet, nem fogok engedni a csábításnak. Ő meghalt számomra.-váltak el egymástól, és a másik szemébe néztek.
-Bieber veszélyes. Nagy nőcsábász, és soha egy lányt sem vett komolyan. Hiába mondja a szép szavakat, és azt, hogy te más vagy neki számára, a szíve mélyén csak egy gondolat vezérli.-érintette meg arcát.-komolyan most nem kell sok, és odamegyek. De akkor lesz olyan verekedés, hogy azt emlegetni fogja. A kelleténél hangosabban felsóhajtottam, és lehet, hogy David meghallotta. Homlokát Jessyének döntötte, és így nézett szemeibe. A következő dolog ami történt, nagyon nem tetszett. Jess, megcsókolta Davidet. Több sem kellett, szinte fortyogott bennem a düh. De nem értem, hogy miért? Miért zavar engem ez? Hiszen már megszereztem azt amit akartam. Megkaptam Jesst, de akkor mégis miért zavar, ha mással van, ha mást csókol meg. Elmentem onnan, mert képtelen voltam tovább nézni azt, ahogy egymás szájába másznak. Különben is nekem este ott lesz Tiffany.  Egy igazi kis vadmacska. Szexi, nagy a melle, és tuti, hogy király az ágyban. Ezekkel a gondolatokkal tértem vissza a szobába. Lefeküdtem az ágyra, és gondolkoztam a holnapon. Holnap telihold, és ilyenkor én is könnyen önkívületi állapotba esek. Félek, hogy talán valamit csinálok Jessel, amit nem kellene. Ekkor kopogást hallottam, majd egy ,,gyere" után nyílott is az ajtó. Austin jött be és helyet foglalt mellettem.
-Mi járatban?-néztem rá.
-Csak a holnapról szeretnék dumálni.-tudtam, hogy mire gondol. -Tudod, van egy rossz hírem.-sóhajtott fel.
-Megrémisztesz.-nyeltem nagyot.
-Volt egy látomásom.-ja igen. Austin is jövőbe látó képességgel rendelkezik.
-Igen?-vártam türelmetlenül, hogy fojtassa.
-Vért láttam, sok vért. De a legrémisztőbb az volt amikor találkoztam Jessy élettelen arcával. Utána meg a nyaklánca világítani kezdett, és ennyi. Amikor történt volna valami eltűnt nem volt se kép se semmi.-magyarázta.
-Akkor Jess, holnap megfog halni?-kérdeztem és hangom kicsit megremegett.
-Nem tudom. De viszont egy irtó szexi ruha volt rajta.-nevettünk fel. -Te most félted?-tért a lényegre.
-Őszintén? Igen. Aggódom érte, és érdekel, hogy mi van vele. De mióta nála van az a szaros nyaklánc nem tudok olvasni a gondolatába. Ma sem ment. Gátolja az a szaros medál, hogy a gondolatait olvassam.-dünnyögtem.
-De te csak az emberek fejében tudsz olvasni.-és Austin nem mondott hülyeséget.
-De Jess is ember.-néztem rá.
-Akkor nem tudom. De lehet, hogy van valami abba a medálba, ha esetleg megtudnám fogni, akkor lehet, hogy többet is megtudhatunk.
-Nem lesz könnyű az, mert Jess mindig magánál hordozza. Mindig a nyakában van. Fürdéskor sem veszi le.
-Valamit ki kell találnunk.-töprengett barátom.
-Csak kifutunk az időből.-túrtam idegesen a hajamba.
-Justin nyugodj meg. Mi van ennyire fontos lett neked ez a csaj?-nevette el a végét.
-Nem tudom, mert amikor láttam Sparkkal csókolózni mérges voltam. Elöntött a düh, hogy láttam, hogy mással nem pedig velem.-tördeltem az ujjaimat.
-Te nem dühös voltál, hanem féltékeny.-húzta nagy mosolyra a száját.
-Dehogyis! Én nem vagyok szerelmes Jessbe. Ő is olyan ágyas, mint a többi csaj. Csak ő több alkalomra kell nekem.
-Ne is tagadd Bieber! Neked nagyon is bejön Jessy, és féltékeny vagy vele. De te basztad el a lehetőséged. A csaj odáig volt érted, de te megint mentél a fejed után, és nem gondolkoztál, hogy mindig amit teszel annak lesz következménye. Lefektetted Jessyt, és megkérted előtte, hogy legyen a barátnőd, te pedig alig, hogy két órája dugtatok, már is mást keresel estére.
-Tudom, hogy hibáztam, de direkt. Nem akarom magamhoz közel engedni, és most így utál, és eltaszít magától.
-Ja és vigaszt pedig Sparknál talál, vagyis ő pedig ágyba viszi, ahogy te.-mondta a szemembe.
-Nem fogja.-lettem megint ideges. -Ugyanis, nem fogom hagyni. Tudod, tudom őt befolyásolni.-vigyorogtam.
-Ha már a gondolatába se tudsz olvasni, akkor szerintem befolyásolni sem tudod.-magyarázta.
-De tudom. De most megyek. Tiffany vár rám.-mosolyogtam.
-Justin, holnap fellépés, és még együtt a srácokkal nem is próbáltatok.-rimánkodott Austin.
-Basszus, holnap telihold, és téged csak az a szaros verseny érdekel?!-emeltem fel a hangom.
-Justin aki veszít, és kiesik, az hazamegy.-és csak ekkor fogtam fel Austin szavait. -Van úgy, hogy a csapatokat, szét szedik, és mondjuk te maradsz de Jessy megy.
-Ha ő megy, akkor én is.-vágtam rá.
-De ha te mész és ő marad, akkor nem fog utánad menni. Itt marad Sparkkal.
-Nem fog! Mert Jess engem szeret, nem pedig azt a gyökeret.-hagytam ott Austint.
~Másnap a fellépés előtt 10 perccel~
Az éjszakám valami fantasztikusan telt Tiffanyval. Már hiányozott egy ilyen kis éjszaka. Jessel, pedig nem is találkoztam. Az erdő óta nem is láttam. Éjszaka sem jött haza, és hát, hogy megmondjam nem nagyon érdekel. Remélem jót hempergett Sparkkal.
-Bieber, hol van Jessy?-kérdezte Troy.
-Honnan a faszból tudjam?-mordultam rá.
-A te csajod, és ha ne lesz itt akkor arra számíthatsz, hogy kiteszünk a csapatból.-ment ki. Kötve hiszem, hogy engem hazaküldenek, hiszem a zsűrik között ott van az én kis vadmacskám aki él hal értem, szóval nincs miért félnem. Már csak két perc volt kezdésig. Láttam, hogy Vanessa valamit nagyon magyarázz a többieknek, és mutatott pár tánclépést is. A körülötte lévő tömeg, hangosan egy ,,ja"-t mondott.
-Remélem kész vagytok-mentem oda hozzájuk.
-Bieber csak várd meg míg felcsendül a zene, és megérkezik...-nem tudta befejezni, mert mennünk kellett. Teljesen máshogy álltak be, ahogy megvolt beszélve, majd elindult a zene. Nem értettem, hogy miért ez ment, hiszen nem ezt beszéltük meg, majd a tömegből feltűnt Jess egy rohadt szexi ruhában. Elkezdte énekelni a dalt, és tartottam velem a szemkontaktust.

Jess:

Creation shows me what to do 
I'm dancing on the floor with you 
And When You Touch My Hand 
I go crazy 

Yeah
The music tells me what to feel 
I like you now, but is it real? 
By the time we say goodnight 

I'll know if this is right

Justin:

And I feel you 
Coming through my veins 
Am I into you? 

Or is the music to blame?

Együtt:

Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Cause the way you got your body movin's 
Got me confused 
I can not tell if it's the beat or sparks 
(Oh) 
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Y-Y-Y-You know I wanna believe 
That we're a masterpiece 
But sometimes it's hard to tell in the dark 

Who owns my heart?

Justin:

The room is full but all I see is a 
The way your eyes just blaze through me 
Like fire in the dark 

We're like living art

Jess:

And it hits me 
Like a tidal wave 
Are you feelin me? 

Or is the music to blame?

Együtt:
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Cause the way you got your body movin's 
Got me confused 
I can not tell if it's the beat or sparks 
(Oh) 
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Y-Y-Y-You know I wanna believe 
That we're a masterpiece 
But sometimes it's hard to tell in the dark 

Jess:

So come on baby 
Keep provoking 'me 
Keep on rockin 'me 
Like a rodeo 
Baby pull me close 
Come on here we go 
Here we go 
Here we go 

Justin:

And it hits me 
Like a tidal wave 
Are you feelin me? 

Együtt:

Or is the music to blame?
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Cause the way you got your body movin's 
Got me confused 
I can not tell if it's the beat or sparks 
(Oh) 
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Y-Y-Y-You know I wanna believe 
That we're a masterpiece 
But sometimes it's hard to tell in the dark 
Who owns my heart? 
Who owns my heart? 
Who owns my heart? 
Heart, heart, heart, heart

*Jessy szemszöge*
Nem akartam elveszteni a küzdelmet, és csak azért is megmutatom Biebernek, hogy engem nem tehet tönkre. Megmutatom neki, hogy velem ne játszadozzon.
-Azt hittem, hogy nem jössz.-suttogta. Én csak megforgattam a szemeimet, és lementem a színpadról az öltözőmbe. -Jess, várj.-jött utánam.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani.-vágtam be előtte az ajtót. Rohadtul nem vagyok rá kíváncsi.
-Már pedig végig hallgatsz.-rontott be.
-Most menj ki vagy sikítok.-fenyegettem meg.
-Úgysem mersz.-fonta össze kezeit.
-Segítség!-kiabáltam, de Justin olyan gyorsan előttem termet, és befogta a számat, majd a falnak nyomott.
-Ne feledd, hogy én mindig előtted járok egy lépéssel.-villantotta meg vörös szemeit. Szépen levette kezét a számról.
-Eressz el!-szűrtem ki a fogaim közül. Nyakamhoz hajolt, és szívverésem kétszeresére gyorsult. -Innen hallom, hogy hogyan ver a szíved, és rettegsz.-megéreztem ajkait, nyakamon. Egy csókot nyomott rá, majd pedig csak leheletét éreztem. -Nem is tudod, hogy milyen csábító a véred. Egy kortyért, is mindent megtennék.-nagyot nyeltem. Lehunytam a szemem, és felsóhajtottam.
-Csináld.-suttogtam. Ekkor az ajtó kivágódott, és David lépett be rajta. Rögtön elkapta Justint, és a falnak vágta. Jézusom, ő is az lenne?
-Ha hozzá mersz érni, még egyszer én végzek veled.-szinte lehetett, érezni, hogy majd szét veti a düh.
-Pedig már megtettem.-vigyorgott önelégülten. David beakart húzni neki, de megfogtam a kezét. Rám néztek mind a ketten, majd David karon ragadott, és kifele kezdett húzni. Mikor kellő távolságot megtettük megállt.
-Igazat mondott?-kérdezte ingerülten.
-Igen. De mielőtt tombolni kezdenél, én engedtem meg neki.-ekkor meglepődött, szemei kikerekedtek, és szava is elállt. -És most is én engedtem meg neki. Soha nem csinálta akaratom ellenére.
-Ezzel nem veszed észre, hogy csak fokozod az éhségét, hogy jobban kívánja az emberi vért. A te véredet.
-És te mikor akartad elmondani, nekem, hogy te is az vagy?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Még nem találtam meg a megfelelő idejét, de most már tudod.-hajtotta le a fejét.
-Hagyjuk ezt a témát. Én most megyek, mert Ashley vár rám.-nyomtam egy puszit a szájéra, majd barátnőmhöz igyekeztem.
-Azt hittem, hogy soha nem jössz.-támadott le.
-Volt egy kis dolgom.-kezdtem el átöltözni. Ashley is neki állt készülődni, és durván 10 perc alatt készek lettünk. Ma este tuti, hogy kicsinálom Biebert.
-Huh de szexi valaki.-nézett végig rajtam.
-Te meg, mint valami ártatlan angyal.-nevettek fel.
-Most szinte ellentéteknek nézünk ki. Míg te vörös és feketében vadítóan szexin nézel ki, én addig a hófehér ruhában, mint valami földre szállt angyal.-mind a ketten fogtuk magunkat, és elindultunk. A bementünk, és

oldalra húzódtunk, majd megálltunk körül nézni. Egy csomó mindenkit felismertem. A tömegben megpillantottam Biebert.
-Na akkor én megyek.-szóltam barátnőmhöz.
-Csak nehogy bajod legyen.-bólintottam, és elkezdtem a kiszemeltem felé sétálni, aki időközben felvette felem, a szemkontaktust.
-Lám, lám, csak nem a nagy Justin Bieber?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-De.-vigyorodott el. -És kit tisztelhetek, meg ebben a gyönyörű ruhában?-kérdezte még mindig mosolyogva.
-A kilétem, most nem fontos. Éljünk ennek az éjszakának.-sétáltam a puncsos asztalhoz.
-Oh, szóval akkor így állunk?-jött mellém.
-Nem értelek.-kortyoltam italomba.
-Tudod, nagyon ismerős a hangod, és a szemeid is.-hajolt közelebb.
-Biztos összetévesztesz valakivel.-fordultam el.
-Kötve hiszem. Olyan, mintha már ismernélek.-jött elém.
-Rosszul hiszed édesem.-nyaltam meg alsó ajkam, és láttam, hogy nagyon is tetszett neki ez a cselekedetem.
-Szabad egy táncra?-nyújtotta a kezét.
-Remélem nem haragszol, meg ha nemet mondok.-nyomtam a kezébe az üres poharam. Intettem neki, és megkerestem Ashleyt.
-Na?-kérdezte kíváncsian.
-Nem jött rá. Most pedig táncolni akart, de nem adom olyan könnyen magam.-mosolyodtam el.
-Most is téged figyel.-ekkor Justinra néztem, és tekintetünk összeért. Egyből elkaptam a fejem, és barátnőmre néztem.
-Hadd nézzen. De Tiffany akcióba lép.-ekkor mind a ketten felkuncogtunk. Szerintem nem most is Juju babáját keresi. Majd láttam, hogy Justin közeledni kezd felénk.
-Te ez idejön.-mondta nekem a mellettem álló angyalka.
-Hölgyeim.-nézett ránk. -Tudod, én fogadok el nemleges választ.-mosolygott önelégülten.
-Ha táncolok veled akkor békén hagysz?-fontam össze a karjaimat.
-Talán.-kacsintott. Kezét felém nyújtotta, amit kis hezitálás után elfogadtam. A szám szerencsétlenségemre lassú, voltszóval lassúznom kellett vele. -És mond, titokzatos lány, hogy mégis mi ismerjük egymást?-ekor felkellet kuncognom.
-Kérlek ne nevezz így.-ekkor elmosolyodott.
-Akkor mégis hogyan hívjalak?
-Lea.-mondtam egy nevet ami először az eszembe jutott.
-Oh, akkor Lea a neved.
-Igen.-a kamu nevem. -De mond, nekem meg, hogy mégis, hogy-hogy nem a barátnőddel táncolsz?-na erre mit lép.
-A barátnőm kidobott.-vágta rá.
-Oh, tényleg?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen, mert megcsaltam.-mondtam érzelem mentes arccal.
-Te, sem vagy semmi. És, nem is próbálod helyre hozni a dolgokat?
-Mégis, hogyan? Hiszen más pasinál talált vigaszra?-mi milyen pasiról dumál ez?
-Milyen pasi?-kérdeztem ráncolt homlokkal.
-Az igazgató fiával. Láttam őket, ahogy majdnem lenyelik egymást.-basszus ez biztos az erdőben gondoltakra gondol.
-És téged zavar? Hiszen te is megcsaltad, akkor ő miét ne, tehetné meg?
-Csak Lea ebben, az-az egy baj, hogy engem szeret, és ezt csak bosszúból csinálja.-honnan veszi, hogy szeretem.
-Miből gondolod, hogy szeret?
-Fura, hogy egy idegen csajnak öntöm ki a szívem, de, hogy megmondjam, jó érzés.-ekkor mind a ketten felkuncogtunk. -Abból, hogy amikor fen a színpadon énekeltünk, apró jeleket láttam, meg rajta. Ahogy egymás szemébe néztünk, és csak énekeltünk, forrt szinte köztünk a levegő. A végén pedig, csak ott álltunk, és meredtünk egymás szemébe, legszívesebben megcsókoltam volna, és bocsánatot kértem volna.-ekkor egy kicsit meglepődtem. Zavarba jöttem. Bocsánatot akart kérni.
-Bocs, de. most mennem kell.-szakadtam el tőle, és próbáltam minél távolabb kerülni tőle.

*Justin szemszöge*
-Lea!-kiabáltam utána, de ő csak szinte menekült előlem. követtem, majd amikor épp a karjáért, nyúlhattam volna, megéreztem egy illatot. -Elisabeth.-suttogtam. Megfordultam, és megpillantottam őt. Tekintetünk

összeért, és valami nagyon rossz előérzés kerített hatalmába.  Lépteit felém vette, és pontosan előttem megállt.
-Jó újra látni.-érintette, meg a mellkasom.
-Mit keresel itt?-kérdeztem ingerülten.
-Jöttem felrázni a hangulatot.-majd mélyen a szemébe néztem, és valami a hatalmába kerített. Nem tudtam uralkodni, magamon. Nem én irányítottam, magam, hanem a gonosz énem. Éreztem, hogy a szemem vöröslik, és a bosszúvágy felül kerekedik rajtam. Levágtam, hogy mit tett velem. Előhozta belőlem a gonosz énemet, és ezt akarja felhasználni. Hirtelen eszembe jutott Jess. Na csak őt ne bántsam. -Na pontosan ezt a Justint vártam, már szinte évek óta.-akasztotta a kezét nyakamba, és ajkaimhoz hajolt, majd pedig megcsókolt. Csókja, vadító, de mégis a bosszú, és a gyűlölet, keveréke volt. Visszacsókoltam, és tudtam, hogy átvette az irányítást felettem.

 to continued...