24.fejezet Ki vagy te?

*Jessy szemszöge*

Ha ezek a nyomorultak azt hiszek, hogy én velük fogok dolgozni akkor hatalmas nagy tévedésben élnek. Van jobb dolgom is, mint, hogy holmi kis idiótákra pazaroljam az időmet. Beszeretném fejezni az elkezdett dalomat és azzal fogok előállni, szólóban. Különben is a táborban nincsen olyan aki felérne a tehetségemhez. Szóval az, hogy valakivel duettet énekeljek megfelelő partnert kell választanom, de ebben a táborban, őszintén? Egyet sem találnék. Szóval fogtam magam és egyenesen Jackie irodája felé vettem az irányt. Kopogtattam az ajtón kettőt, majd benyitottam.

-Oh, szia Jessy. Minek köszönhetem jelenléted?-kedves mosolyával találtam magam szembe, majd pedig szépen helyet foglaltam.

-Tudod Jackie, akadt egy kis probléma.-lélegeztem fel, és próbáltam meggyőző lenni.

-Ha párt akarsz cserélni akkor sajnálom, de nem teljesíthetem a kérésed.-mosoly még mindig ott ékeskedett arcán, de legszívesebben feldöntöttem volna az asztalt és elkaptam volna a torkát és fulladásig szorongattam volna.

-Itt tudod az a bökkenő, hogy sajnos nincs egy szinten velem a párom. Vagyis úgy gondolom, hogy én jobbat érdemlek, mint Ashley.-nevettem fel.

-Jessy.-sóhajtott fel. -A döntésem végleges.-olyan fapofával mondta, hogy kedvem támadt volna tényleg megfojtani őt. Felpattantam a székből és az asztalra csapva támaszkodtam meg a kezeimen és áthajolva szemeibe néztem. Iszonyatosan dühös voltam és jelen pillanatban pillantásommal ölni tudtam volna.

-Ide figyelj Jackei.-hangom mély volt és rideg. Szemeiben, mintha a félelmet láttam volna. Elértem a célom. -Ha nem cseréled le a partnerem.-kaptam el a torkát, és olyan szinten szorítani kezdtem, hogy csoda, hogy levegőt kapott. -Bajok lesznek.-egy fokozattal erősebben szorítottam.

-Rend-ben.-préselte ki ajkai közül. Egy elégedett mosolyra húztam az ajkaim, ahogy egyre jobban vörösödő fejét néztem, majd egy hirtelen lökéssel visszaesett a székébe. Levegőt kapkodva és köhögve kapott torkához, és kissé öklendezni is kezdett.

-Köszönöm megértésed.-mosolyogtam felé angyalian, majd pedig kitipegtem az irodájából. Most már csak reménykedek, hogy szólót kapok. Visszamentem a faházba, majd a kottám után kezdtem el kutakodni, mikor két erős kar fonódott közém. Hirtelen úgy megijedtem, hogy a ,,támadómat" a falnak szegeztem, majd akkor tudatosult bennem, hogy csak David.

-Micsoda kis harciasak vagyunk.-nevetett fel, majd egy sóhajt eresztettem ki ajkaim közül.

-Halálra rémisztettél.-engedtem el, és tovább kerestem amiért bejöttem.

-Az elég nehéz lett volna.-szemeimet megforgattam kijelentését majd a keresett papírt a kezembe véve felálltam és kifele tartottam.

-Hova mész?-kérdezte engem végig mérve.

-Befejezem a dalomat és hozzálátok a koreográfiához.-sóhajtottam, és az ajtót becsukva magam mögött a stúdióba mentem. Belépve szinte váratlanul értek a dolgok. Elisabeth és Justin rebbentek szét egy igen forró csókból. De hiszen nem Austinnal ment el ez a cafka?

-Jajj bocs, hogy megzavartam a romantikázásotokat csak jöttem gyakorolni a dalomat amit szólóban fogok előadni.-egy gúnyos mosolyt küldtem feléjük és kissé zavarodottan nézett Justin.

-Hogy érted, hogy szóló?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Jól hallottad.-raktam be a kottatartóba a papírokat.

-De Jackei mindenkinek osztott párt.-magyarázta tovább de nem igazán foglalkoztatott.

-De ma reggel voltam bent nála és sikeresen megbeszéltük, hogy én hadd énekeljek egyedül.-tartottam vele továbbra is a szemkontaktust és vártam, hogy mit lép erre de gondolom leesett neki, hogy mégis hogyan értem el a célom.

-Jessy te mond eszednél vagy?-csattant fel dühösen.

-Mégis miért?-feleltem halál nyugodtan, és láttam, hogy még jobban elpattan nála a vérna ez pedig tetszett nagyon.

-Valaki megláthatott volna és honnan veszed, hogy Jackie nem köpi el valakinek?!-söpörte le idegesen az asztalon lévő lapokat.

-Mert gondoskodtam róla.-mosolyra húztam ajkaimat és a pillanatot vártam, hogy mikor borul el az agya.

-Te nem vagy normális.-akart nekem rontani de fékezte idegeit. Izmai állkacsával együtt megfeszültek és szemei elvörösödtek.

-Gyerünk Bieber.-hajoltam hozzá és suttogtam a szavakat. -Törj ki a kalitkából, és engedd szabadjára a benned lakozó állatot.-hangom továbbra is halk volt az egyetlen dolog amit hallani lehetett az Justin heves légzése. Erőlködött nagyon, hogy ne kezdjen el tombolni és sikerült is neki. Szemeit lehunyta majd amikor kinyitotta őket ismét visszanyerték eredeti színüket.

-Esküszöm már már kezdelek gyűlölni, mert rájöttem, hogy ami benned van az semmi más, mint keserűség és rosszindulat. Elvetted tőlem azt a személyt akit igazán szerettem, de tudod a mesékben sosem a gonoszok nyernek. Mindig a jó győz Jess.-felnevettem kis monológja hallatán, még, hogy a jó győz mindig?

-Csak tudod ez nem egy kibaszott tündér mese. Ez a valóság Justin, és akár hiszed akár nem, itt én fogok győzni.-győzedelem ittas mosolyomat sehogy sem lehetett volna most levakarni az arcomról. Tudtam, hogy most a fájdalom szúrásom telibe talált.

*Justin szemszöge*

Fájt. Fájtak a szavai iszonyatosan, mintha egyenesen a szívembe mart volna. Napról napra csak haldoklom jobban tőle. Ha ránézek egyszerre leszek boldog és szomorú. Pillantása életre kelti a pillangókat a gyomromban de egyszerre szúr egy kést  is bele. Hangja csodálatos csilingelés számomra de egyszerre süketít is meg fájdalmas szavaival. Reményem napról napra hal meg iránta, hogy egyszer ismét láthatom a régi énjét. Hogy esetleg újra megcsókolhatom, hogy újra a karjaim között érezhetem. Az idők teltével ezek a szép gondolatok csak ábrándozások és álmok maradnak. Angyali és szeretettel teli lelkébe most tömör keserűség és gonoszság költözött. Szíve minden egyes része mérgezett lett, minden egyes részébe ahol egykor vidámság és szeretett volt, helyére bosszúvágy költözött. Ahogy szemeivel engem nézett amikor egykor barnák voltak, és most már feketék, szomorúságot okoznak.
-Mond, mégis ki vagy te?-kérdeztem az előttem álló lánytól, hiába volt Jess testében a benne lakozó lakozó lélek nem ő volt.
-Hogy ki vagyok?-szórakozottan futtatta végig ujjait a vállamon, majd elemelte kezét. -A végzeted.-szemei élénk vörösre villantak fel.