Szereplők

2014. november 28., péntek

17. fejezet Árulás!

*Jessy szemszöge*
Csak ott álltunk és meredtünk egymásra, miután tökéletesen megirtunk egy dalt. Együtt közösen megírtunk egy dalt, ami nem is lett olyan rossz. Justin kezdett közelebb hajolni, de persze óvatosan és megfontoltan. A terv szerint kell haladnom. Szemeimet lehunytam, és megéreztem finom puha ajkait.
Lassan elkezdte mozgatni, majd kezeit finoman az arcomra csúsztatta. Érintése hatására melegség járta át a testem. Enyhe bizsergést éreztem, de ezt nem mutattam ki. Ideje lenne válaszolni a gyengéd csókjára, és én pedig ezt tettem. Visszacsókoltam, és kezeimmel körülöleltem nyakát, így közelebb húztam magamhoz. Percekig csak falhattuk egymás ajkát. Ezt a csókot nem lehet semmihez sem hasonlítani. Érzelmek tömkelege volt érezhető ebben a csókban. Ahogy gyengéden mozgatta ajkait, és nyelvével megnyalta a felső ajkamat ezzel bejutást kérve amit meg is adok neki. Nyelveink vad táncot kezdenek járni, majd pedig levegőhiányában elválunk. Lassan homlokát az enyémnek döntötte, és hallottam halk zihálását.
-Hiányzol.-ezt az egy szót tudta kinyögni. Szemeimet kinyitottam és szembetalálkoztam gyönyörű barna íriszeivel. Szemei csak úgy ragyogtak az örömtől.
-Justin.-suttogtam nevét.
-Kezdjük újból, kezdjünk mindent előröl tiszta lappal.-nézett mélyen szemeimbe, és közben lágyan simogattam ujjával az arcomat.
-Ez nem olyan egyszerű.-szakadtam el tőle. -Nem tudok, már úgy megbízni benned.-ráztam a fejem, és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemeimbe. Légy erős Jessy!
-Jess.-fogta meg a kezemet. Érintésétől libabőrős lettem, és valami fura érzés kapott el. -Csak egy esélyt kérek.-nézett végig a szemembe. -Egyetlenegyet.-suttogta. Szemeiben ott lapult a remény legnagyobb sugara, és attól csillogtak úgy, mint a drágakövek.
-Nem tudom.-húztam ki a kezemet szorításából, és fejemet elfordítottam. Azonnal előttem termett és ujjait állam alá vezette, majd lassan felemelte ezzel arra késztetett, hogy szemeibe nézzek. Homlokát lassan az enyémnek döntötte, és szemeit lecsukta. Kezeit derekamra simította. Én is lecsuktam a szemeimet, és hallottam, ahogy mély levegőt vesz.
-Ezt az egyet kérem tőled. Tudom, hogy hibáztam, de már ezerszer megbántam. Egy seggfej voltam... Nem gondolkodtam, és csak cselekedtem... Ha tudnád, hogy mennyire megbántam ezt az egészet. Tudom, hogy nem érdemlem, meg a bocsánatodat, de én még reménykedek, hogy megtudsz nekem bocsájtani. Így lányt, mint téged, még soha senkit sem szerettem. Fontos vagy nekem. Egyszerűen ha nem vagy velem, belehalok a hiányodba, ha mással látlak elfog a féltékenység, és eszembe jut, hogy mekkora baromságot követtem el. Mindennap átkozom, magamat, hogy megtettem ezt veled.-emlékek ezrei törtek fel bennem. Hirtelen valami megmozdult bennem, a régi érzelmek feltámadtak bennem. Nem nem engedhetem meg, hogy belé szeressek! Kihasznált, átvert, és egy szörnyeteget csinált belőlem... Egyre kell gondolnom csakis a tervre. Miszerint tönkre fogom tenni...
-Megbocsájtok...-mondtam kissé bizonytalanul... Fejét hirtelen felkapta, és szemei óriási tágultak. Egy halovány mosolyt küldök felé, és azonnal az ajkaimra tapadt. De csak egy pillanatra.
-Ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni.-suttogja mosolyogva. Mégis miért is érzek lelkiismeret furdalást? Nagy levegőt vettem, majd félve szemeibe néztem. -Mi az? Olyan sápadt lettél.-simított aggódva az arcomra.
-Egy kicsit rosszul vagyok.-kapaszkodok meg az asztalban.
-Gyere kimegyünk a friss levegőre.-kapott fel, majd egy széles mosolyt küldött felém. Mégis mi ütött belém? Ilyenkor hol van a gonosz énem aki bosszúra szomjazik, akinek csak a saját érdekei számítanak, és másokéval nem törődik? Justin könnyedén cipel a karjaiban, én pedig a fejemet a mellkasára hajtom, és szemeimet lecsukom. Jellegzetes illata megcsapta az orromat, és mélyet szippantok belőle. A kinti levegő eléggé hűvös pedig nyár van. Éreztem, hogy leültünk a tópartnál lévő fához. Karjaival körül ölel, és egy lágy puszit nyom az arcomra.
-Jobban vagy már?-kérdezi halkan.
-Egy kicsit.-bújok jobban hozzá. Szemeimet kinyitom, és a tóra vezetem a tekintetem. gyönyörű ahogyan a hold fénye megvilágítja, és látod ahogyan tükröződik rajta. Olyan szép ez a pillanat.. Justin ölében, és közben itt ülünk. -Szeretlek.-csúszott ki a számon. Még magam is meglepődtem, hogy ilyet mertem mondani ráadásul ilyen nyíltan.

*Justin szemszöge*
-Szeretlek.-amikor ezt kimondta azt hittem, hogy csak képzelődök. Olyan sokként ért ez a dolog, hogy alig tudtam rá reagálni. szinte lefagytam.
-Én is Jess.-néztem rá, és lassan egy csókot nyomtam a szájára. Olyan hihetetlen az egész... Még mindig nem fogtam fel. Mintha csak egy álom világban élnék. Még egy darabig ültünk, és meredtünk a nagy semmibe, majd azt vettük észre, hogy kezd feljönni szóval lassan elkezdtünk visszasétálni.
-Én szerintem visszamegyek Davidhez.-mondta kissé zavartan.
-De ugye ma még láthatlak. Különben is szeretném ha azt a dalt elpróbálnánk.-küldtem felé egy mosolyt.
-Mindenképp.-mosolyodott el.
-Nem is tartalak fel, menj csak.-nyomtam egy gyors szájra puszit, majd pedig megvártam, míg elmegy és bementem. Lefeküdtem az ágyra és a plafont kezdtem el nézni. Ajh Jessy esküszöm, hogy nem tudok rajtad kiigazodni... Egyik pillanatban megtudnál ölni, most meg megbocsájtasz nekem. Oldalamra fordultam, és szemeimet lecsuktam. Emlékképek jelentek meg előttem. Azok az idők amiket együtt töltöttünk, amikor először voltunk először, amikor megismertem. Emlékszem rá tisztán.
Épp feküdtem le az ágyra, és elkezdtem SMS-ni Austinnal, amikor egy csaj toppant be. Valószínűleg ő az új szobatársam. Míg a csomagjaival szenvedett addig volt időm alaposan végig mérni. A fenekem valami fantasztikus már most szívesem letaperolnám, az alakja karcsú ami nálam nyerő, a haja pedig túrni való. A mellei, hát nem igaz nem sokat láttam belőle, mert nem rakta ki és a pólója sem volt eléggé kivágott de azt most már innen látom, hogy nem kicsik. Szóval kell nekem! Tekintetemet visszavezettem a telefonomra, majd tovább üzengettem barátommal.
-Szia.-köszönt.
-Hello.-mondtam kissé unottan, és nem szenteltem neki nagy figyelmet, mint az előbb. ,,Na már most érzem, hogy egy tuskóval kerültem egy szobába." Halottam gondolatait. Tuskó?! Komolyan?! Na majd ha közelebbről is megismer tuti, hogy a véleménye változik.
-Jessy vagyok. Téged, hogy hívnak?-kérdezte mosolyogva.
-Justin.-dünnyögtem, és figyelmemet, még mindig a telefonomnak szenteltem. ,,Komolyan mindjárt kiverem, azt a telefont a kezéből!" Oh, én mást vernék ki. Visszafordult, és elkezdett kipakolászni, közben pedig a szép kis hátsóját stíröltem, és gondoltam odamegyek hozzá, és tesztelem, hogy mennyire könnyű préda. Szépen felálltam, és az ágyára huppantam. Kíváncsian nézett felém, és csak meredt rám, végül megtörte a csendet.
-Valami baj van?-nézett kérdőn rám.
-Nem nincs. Csak gondoltam jobban is megismerhetnénk egymást.-ekkor pedig hülye fejet vágott. Mi az valami rosszat mondtam?!
-Ismerem ezt a pasi dumát.-helyezte kezét a csípőjére. Oh szóval eszes a kis csaj, ha ennyiből levágta, hogy mit szeretnék tőle. Tetszik! -Nem vágsz át. Tudom mire megy ki a játék, és közlöm veled, hogy nem fog összejönni.-mosolyodott el győzedelem ittasan. 
-Jajj, kincsem látszik, hogy nem ismersz.-nevettem fel. Komolyan ez a csaj tetszik, eszem és gyors felfogású. -Talán ha...-álltam fel, és mélyen szemeibe néztem, hogy megtudjam bűvölni, közben pedig ajkaimmal közeledtem felé. -Adnál egy esélyt...-tűrtem egy tincset a haja mögé. Jól haladsz Bieber kezd, bedőlni a dumádnak. Láttam, hogy küszköd, hogy próbálja összeszedni magát.  -Akkor rájönnél, hogy más vagyok.-suttogtam ajkaiba. Éreztem, hogy hatásom alatt áll, és ajkaimmal megérintettem az övét, és egy sóhaj hagyta el a száját. Hiába ellenkezett annyira, mégis sikerült elvarázsolnom. Már most érzem, hogy nem egy könnyű feladat lesz őt, megfektetnem. -Majd esete folytatjuk.-csókoltam meg nyakát, majd egy hatalmas mosolyt keretében elhagytam a szobát.
-Idióta!-üvöltöttem, és hallottam, hogy valami nekivágott az ajtónak. 
-Kicsim, majd az ágyban legyél ilyen vad.-nyitottam vissza, majd becsuktam, és távoztam, de közben gondolataira kapcsolódtam. ,,Komolyan ez kinek képzeli magát?! Jut eszembe itt van a táborban az én drágalátos barátnőm, Ashley." Ashley Wood?! Hiszen tudom ki az... Ő is velem kezdte emlékszem a táborozást. Emlékszem, hogy mennyire kajtattam utána... Igen hiszitek vagy sem én nekem Ashely Wood bejött, de még, hogy! A végén pedig eléggé belehabarodtam a csajba, és a végén teljesen elcsavarta a fejem. Kinek ne kellene egy ilyen szexi, vadóc, gyönyörű lány, mint ő?! De a végén amikor elértünk odáig, hogy lefeküdtünk, rájöttem, hogy szerelmes lettem belé. De ő közölte velem, hogy fantasztikus volt ez az éjszaka de csak ennyit akart tőlem... Végig megvezetett az a hülye ribanc... Azóta ki nem állhatom..." 
Gondoltaim Ashleyre tévedtek, és arra az éjszakára amit együtt töltöttünk. Olyan hülye volt! De csak azért nem öltem meg, mert akkor még túlságosan szerettem, és amikor éreztem, hogy már csak a gyűlöletem vezérel iránta, akkor már késő volt, hiszen Austin barátommal összeszűrte a levet. Csak remélni tudom, hogy nem csinálja azt vele, mint velem. Gondolatmenetemet, az ajtó kopogása szakította meg.
-Gyere!-dünnyögtem. Az ajtó nyílt és egy nem kívánatos ember lépett be rajta.
-Örülnék, ha a gondolataidat visszafognád.-morogta flegmán.
-Nem tudnád másnak szívni a vérét?-forgattam meg a szemeimet.
-Képzeld nem.-vigyorodott el gúnyosan. -Tudod, milyen nagy mázlim volt, hogy Austin aludt, és szerencsére ilyenkor nem tud mások fejében kutakodni.-csak úgy hadarta a szavakat.
-Nyugodj le!-kiáltottam el magam. -Különben is, mit kerestél te az én fejemben?-vontam kérdőn.
-Nem tehetek róla, hogy olyan rohadt hangosan gondolkozol, hogy még aludni sem tudok.-morogta.
-Különben is neked nincs mondjuk lelkiismeret furdalásod?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nem nincs.-mondta cinikusan.
-Pedig mindenkit átversz azzal, hogy elhiteted velük, hogy halandó vagy közben pedig nem is.-álltam fel, és hát tekintete szinte már égette a bőrömet. -Látszik, hogy még mindig megmaradtál ribancnak.-sziszegtem. Hirtelen előttem termett, és szemei pedig sárgák voltak.
-Ezt te sem gondoltad komolyan Bieber.-tudtam, jól, hogy mit is akar. Vigyázni kell a fajtájukkal, mivel számos képességgel rendelkeznek. Bűvölés, gondolatolvasás, irányítás, test megszállása. -Tudom, hogy még mindig keltek benned, némi vágyat.-simította kezét mellkasomra, és éreztem, hogy próbál felettem uralkodni, de nem engedem. Erősebb vagyok nála.
-Állj le!-mondtam csukott szemekkel.
-Tudom, hogy kívánsz.-suttogta fülembe. Hangja szexin, hangzott, és éreztem, hogy a hormonok dúlni kezdenek bennem. -Este amikor lehunyom a szemem, mindig az az éjszaka jut eszembe...-vándorolt keze az övemhez. -Amikor olyan gyengéd voltál velem, amikor szinte kényeztettél, és minden porcikámat kívántad.-csatolta ki. -Tudom, hogy még mindig kívánsz.-istenem mit csinálok?! Bieber szedd össze magad. -Nem mondok semmit Austinnak, és tudod, most egy jó darabig aludni fog.-nyúlt bokszerembe. Itt és most éreztem, hogy ez a nőszemély legyőzött. Próbáltam ellenkezni, de kihasználta a gyengeségemet. Tudtam, hogy mire kell pályázni... Hirtelen éreztem, hogy férfiasságomra rámarkolt. Átkozott lidércek! -Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen hagyod magad.-harapott fülcimpámba. Istenem teljesen lefagytam és minden erőm odébb hagyott. Kezét kihúzta bokszeremből, és mellkasomra vezette, majd pedig vadul ajkaimra tapadt, én pedig hagytam neki. Szinte téptük a másikét, és egyből az ágyon vetődtünk el. Bieber te normális vagy?! Leakarsz feküdni a legjobb haverod csajával?! Szedd össze magad! Üvöltött velem a belső hangom... Kezeit feje mellé taszítottam, és úgy csókoltam nyakát.
-Justin.-nyögte a nevemet, mikor elkezdtem szívni. -Tudod, mindig is jobban csináltad, mint Austin.-sóhajtozott. Istenem miért nem bírok leállni. Teljesen felcsigázott. Ha ezt Jess megtudja, tuti, hogy kifog nyírni... Elengedtem karját, és egyből kapott az alkalmon, és vetkőztetni kezdett, de nem ő engem hanem én is őt. Felül szinte már meztelenek voltunk, és egyből egymás ajkát téptük. Hátradöntöttem, és mellei közé bújtam.

*Ashley szemszöge*
Istenien csinált mindent, érintésétől, a bőröm bizsergett, és egyszerűen kívántam őt, teljes porcikámmal. Ajkaival elhagyta a melleimet, és hasamat lepte el csókokkal. Hajába vadul beletúrtam, és nadrágomat kezdte el lefele húzni.
-Justin.-nyöszörögtem. Lassan csinálta, és ez rohadtul zavart. Végül egy könnyed mozdulattal a földön landolt a ruha. Fordítottam a helyzetünkön, és csípőjére ültem, majd vadul ajkaira tapadtam, közben pedig fenekemet markolászta. Éreztem keménykedő erekcióját, és az arra késztetett, hogy nadrágjától, megszabadítsam.
-Cica, ne legyél akaratos.-suttogta fülembe, és hátamra döntött. Utolsó ruhadarabomtól, is megfosztott, majd lábaim közé bújt. Megéreztem nyelve melegét, és a lepedőbe markoltam. Kínzóan élveztem, ahogy csinálta.
-Istenem.-nyögtem, fel, és fejemet hátra vetettem. Éreztem, hogy elmosolyodik. Éreztem, hogy sok kell és elmegyek. Kezével combom belső felét simogatta, és ezzel pedig elérte, hogy elmenjek. Nagyot sóhajtottam, és éreztem, hogy megkönnyebbülök. Hirtelen ujjait belém vezette mire felnyögtem. Ajkaimhoz hajolt, és alsó ajkamat bekapta, majd addig húzta, míg fogai közül ki nem csúszott. Gyorsabban csinálta, és éreztem megint azt a feszítő érzést, ami a gyönyörrel keveredett. Ajkaimat birtokba vette, és még egy ujját feldugta, ezzel pedig végleg elmentem. Fáradtan szakadtam el az ajkaitól, és szinte ziháltam.
-Cica, ez csak az előjáték volt.-vigyorodott el. Hihetetlen, hogy mennyire a hatásom alatt áll. Látszik, hogy a képességeim fejlődtek nagyon. Győzedelem ittasan elvigyorodtam, és megcsókoltam. Nadrágjaból kivett egy tasakot majd könnyedén felhúzta, és belém hatolt. Ezt egy jól esō nyögéssel díjjaztam. Egyáltalan nem fogta vissza magá, és ez tetszett. Olyan vad volt, és ez rohadtul tetszett benne. -Justin!-nyögtem fel a nevét. -Halkabban cica.-suttogta a fülembe. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy teljesen a hatásom alatt áll drága Bieberem. Fordítottam a helyzetünkön így én voltam felül. Ráültem a csípōjére és éreztem, hogy teljes mérete bennem van. Kezeit a derekamra csúsztatta, és igy kezdett el magán mozgatni, de a lehetō leglassabban. -Justin, ne kínoz.-dōltem elōre és ajkainak estem. Kezei lejjebb csúsztak fenekemre, majd pedig felfele kezdett tolni. Ezzel pedig azt érte el, hogy még beljebb legyen bennem. -Cica.-nyögte fel. Hirtelen letolt, majd teljes erejébōl vissza. Kórusban felnyögtünk egy hatalmasat. Justin a hátamra fektetett, majd combjaimba markolt én pedig felhúztam ōket és így diktálta a tempót. Esküszöm, még senkivel sem élveztem ennyire a szexet, mint vele. Egy igazi szexisten ez a gyerek. A szobát csak a mi nyögéseink töltötték be. Éreztem, hogy nem sok kell és elmegyek, pedig korántsem szeretném, hogy ennek vége legyen. -Justin, én...-lihegtem. -Bírd ki még egy kicsit cica.-és éreztem, hogy lökései most még gyorsabbak és mélyebbek lettek, majd mind a ketten elértük a csúcst. Fáradtam csúszott ki belōlem, majd mellém huppant. -Errōl senkinek sem szólhatsz.-nézett rám. -Tudod Bieberkém, mindennek ára van.-mosolyodtam el ördögien. -Mit kérsz a hallgatásodért?-kérdezte. -Hagyd ott Jessyt és legyél velem.

2014. november 2., vasárnap

16. fejezet Szövetség!

*Jessy szemszöge*
Iszonyatosan tombolt bennem a düh, fájdalom és a bosszú. Összeszedtem magam, és minden erőmmel azon voltam, hogy ez a nyomorék fizessen.
-Jessy...
-Hagyj!-szóltam rá erélyesen. -Nincs szükségem segítségre se semmire. Boldogulok.-kaptam fel gyors egy fekete szettet, majd a fürdőbe csoszogtam. Megigazítottam a hajam, és a sminkem ami teljesen elfojt. Miután végeztem mindennel, gondoltam kell egy kis késői kiruccanás. Különben is eléggé megéheztem. Vámpír ösztöneim az erdőbe csalogattak. Mikor az erdő közepén járhattam hallottam egy dallamot. Olyan hívogató hangja volt, szóval abba az irányba mentem ahonnét a hang hallatszott. Mikor elértem a hang forrását azt vettem észre, hogy egy kör közepén állok.
-Jessy Morgan.-bújt ki a fa mögül Elisabeth.
-Mit akarsz?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Én? Amit eddig is. Bosszút.-sétált előrébb. -Tudod, ha mi mondjuk szövetséget kötnénk, ketten sokkal erősebbek lennénk. A te erőddel és az én tervemmel megtudnánk ölni Justint. Csak annyit kell tenned, hogy elfogadod az ajánlatom. A terv pedig roppant egyszerű.-ajánlotta fel.
-És miből tudhatom, hogy nem vágsz át?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Szerinted miért akartalak megölni?-nevetett fel. -Hogy fájdalmat okozzak Biebernek. Mert te vagy a gyengéje. Egyedül te tudod igazán megsebezni, és ha az sikerül akkor pedig vége neki. Gondold át Jessy.-sétált mögém. -Gondold át. Tudom, hogy mit tett veled, és tudom, hogy bosszúra szomjazol. Ha elfogadod az ajánlatom ígérem, hogy nem fogsz csalódni bennem. Élvezetes lesz tenned a dolgod. És amikor véghez vittük a tervünket boldogan élhetsz örökké.-igen csábító volt az ajánlata. Hiszen Elisabethnek is ugyanaz a célja, megbosszulni Justint tettét. Én sem bocsájtanám meg neki amit tett vele. De én Lisa helyébe már rég kinyírtam volna. Nem hagytam volna 100 évig boldogan mászkálni.
-Tudod mi tagadás elég csábító az ajánlatod. Szóval elfogadom.-egyeztem bele.
-Add a kezed.-nyújtotta a karját.
-Minek?-kérdeztem.
-Csak ad.-majd oda nyújtottam a kezem és megfogta. -Na most pedig gyújtsd meg a körülöttünk lévő kört.-nézett rám. Na jó ez most mi az istent akar művelni? -Ez olyan mintha szerződés kötésnél az aláírás, csak mi most kicsit máshogy csináljuk.-hirtelen meggyulladt körülöttünk a kör és még én magam is csodálkoztam azon, hogy ilyet tudok. Majd pedig megvágta a tenyerem.
-Áhh!-kiáltottam fel.
-Vérrel pecsételünk.-kuncogott, majd pedig magát is megvágta. Kezeinket összeérintette és éreztem amint a vére a testebe szivárog. Az illata olyan mámorító volt, és na jó most állj le! Éreztem amint valami fura érzés járja át a testem, majd pedig a tűz körülöttünk kialudt. Elengedte a kezemet és a seb már be is gyógyult. -Austint pedig bízd rám. Nyugodj meg lehet, hogy hallotta a kis titkunkat de Justin megtudni nem fogja.-majd pedig elviharzott. Fura, hogy Elisabethtel szövetséget kötöttünk de hát a sors így hozta. Éhes vagyok még mindig szóval irány vacsorázni!

Visszaballagtam mert már elég későre járt az idő, de igazából nem volt kedvem pihenni, szóval fogtam magam és bementem a stúdióba. Rengeteg hangszer volt bent és igazából már napok óta egy
dallam kattog a fejemben. Fogtam egy lapot és egy füzetet és leültem írni.

I just missed my exit
Last night I lost my keys
I'm fumbling over the words, I
Don't feel a bit like me these days
I would be a liar
If I said I was fine
But I can't help being honest
And I know now is not the time
'Cause
The truth is I'm falling to pieces
Anytime that you're around
Trouble is the truth keeps slipping out (woah)
Can't seem to hide what I'm feeling
Can't believe what I'm saying out loud
Truth is there's no turning back now
I guess I shoulda learned how to lie a little better


Ajh nem tudom tovább írni. Pedig eddig olyan jó, csak egy kicsit kéne tovább írnom. Fogtam egy gitárt, és elkezdtem énekelni az eddig meglévő szöveget. Hirtelen hallottam, hogy valaki jön szóval elbújtam. Az a valaki pedig Bieber volt. A francba a szövegem ott maradt...

*Justin szemszöge*
Nem bírtam csak lenni a szobában szóval bementem a stúdióba. Amikor beléptem úgy éreztem, hogy van itt valaki. A lámpák is fel voltak kapcsolva majd az asztalon találtam egy kottát. Elkezdtem dúdolni, majd pedig énekelni. Ez a dal nem is tudom, amikor olvasom Jessy jut eszembe la. Ez a dal őt sugározza. De még hiányzik belőle valami. És ekkor pedig beugrott valami. Ceruzát vettem a kezembe és írni kezdtem.


Been trying to cover
This heart out on my sleeve
Been set on playing this down but
I think you're catching on to me
Truth is I'm falling to pieces
Anytime that you're around
Trouble is the truth keeps slipping out (woah)
Can't seem to hide what I'm feeling
Can't believe what I'm saying out loud
Truth is there's no turning back now
Well, I guess I shoulda learned how to lie a little better 

-Nem is tudtam, hogy tudsz dalt is írni?-bújt elő Jessy.
-Ezt te írtad?-emeltem fel a papír lapot.
-Igen az elejét.-vette ki a kezemből. -Nem is olyan rossz.-küldött felém egy féloldalas mosolyt.
-Hát tudod nem vagyok kezdő a szakmában.
-De profi sem.-vágott fel. 
-De szerintem még kellene egy versszak és a refrén ismétlődhetne nem?-vetettem fel az ötletet. 
-Alábecsültelek Bieber.-dőlt neki az asztalnak.
-Ez pedig hiba volt, baby.-merészkedtem hozzá közelebb. Fura mert Jess felettébb kedves volt. Semmi durva megjegyzés vagy valami? 
-Ha játszani akarsz, közlöm veled, hogy rossz prédát választottál.-markolta meg a pólómat, és magához rántott. Eléggé közel voltunk egymáshoz szinte már túl közel. De ugyan ez engem hol zavar? 
-Nem a dallal kéne foglalkoznunk?-csúsztattam a kezem a combjára, majd pedig megemeltem és
felültettem az asztalra. Kezemet egyre feljebb csúsztattam szinte, majdnem szoknyába alatt jártam de ő figyelt, és tudtam, hogy határokat húzott amiket bármennyire szerettem volna átlépni nem tehettem.
-Az egy kicsit ráér még nem?-suttogta ajkamba. Kezeit felvezette nyakamba, majd pedig igen csábítóan ajkainkat összeérintette és ügyelt arra, hogy csak egy picit érjen össze. Annyira kívántam, vágytam a csókjára, szinte már sóvárogtam érte, amikor végre valahára, megcsókolt. Ajkaink egybe forrt és szinte téptük a másikét. Kezeim testét járták be ahogy az övéi is. Annyira közel éreztem de mégis távolság tartó volt. Száját elhagytam és nyakát kerestem.
-Justin.-nyögte fel, mikor elkezdtem szívni. Kezem már fenekán volt és enyhén bele is markolta, mikor apró kis keze övemhez csúszott először, majd pedig megéreztem férfiasságomnál. Hirtelen egy férfias nyögés hagyta el a számat az övét pedig egy kacaj. -Remélem kiélvezted magad, mert a gyerek nap véget ért.-nézett szemeimbe. 
-Ez számomra csak ízelítő volt.-nyaltam meg alsó ajkam.
-Igazán?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen.-akartam megcsókolni, de elhúzta a fejét.
-Fojtassuk azt a dalt.-pattant le az asztalról. Nem igazán voltam elragadtatva az ötlettől de nem szabad erőszakoskodnom. Leültünk és közösen összedobtuk azt az egy versszakot. Így már végre teljes volt a dal. 

I'm losing this battle
With every word I say
Wish I had a better lesson
Of not giving myself away
'Cause
The truth is I'm falling to pieces
Anytime that you're around
Trouble is the truth keeps slipping out
Can't seem to hide what I'm feeling
Can't believe what I'm saying out loud
Truth is there's no turning back now
Well, I guess I shoulda learned how to lie a little better

Sziasztok:) Tudom eléggé sokat késtem de hát tudjátok sok a tanulni valóm és igyekeztem minél hamarabb megírni a részt. Tudom, hogy nem lett valami esemény dús de most csak sajnos erre futotta az időm.Azért remélem, hogy elnyeri a tetszéseket:)