*Justin szemszöge*
Még a tökéletes is egy pillanat alatt káosszá válhat. Nem tudhatod, hogy valójában ki a gonosz, és azt sem, hogy mikor súlyt le rád. Ebben a világban nem bízhatsz meg már senkiben még saját magadban sem. Aki egykor melletted állt, már rég ellenségként tekint rád. Akit a legjobban szerettél az meg rád vadászik. A bukásodra vár, hogy mikor is tiporhat a földbe. Aki pedig ellenség volt arról kiderül, hogy a te pártodat fogta. Az élet sokszor zűrzavaros, és te ebben a káoszban mindig a kiutat keresed. De itt már nincs semmilyen menekülő út. Szembe kell nézned a csúf valósággal, és megkel küzdened azzal akit a legjobban szeretsz.
Hirtelen egy kart éreztem, meg a vállamon, és amikor helyet foglalt mellettem, kissé lesokkoltam.
-Mit keresel itt Lisa?-kérdeztem zavarodottan.
-Nem szabad miatta szenvedned.-nézett mélyen a szemeimbe. -Tudod, őt azt teszi boldoggá, hogy lát szenvedni.-ingerülten fújtam ki a levegőt, és legszívesebben elmentem volna innen. -Justin.-fogta meg a kezemet. -Sajnos Jessy már nem ugyan az.
-Ez nem igaz!-csattantam fel.
-Justin.-hangja halkabb volt.
-Ő még mindig ugyanaz.-éreztem, hogy a könnyeim előtörnek. -Ő ugyanaz aki volt!-néztem kétségbeesve a szemeibe. -Nem változott meg!.-idegesen a hajamba túrtam, majd felálltam a földről. -Senki és semmi sem tántoríthat el attól, hogy ne küzdjek érte!-egyre idegesebb lettem, és könnyeim és szüntelenül folytak végig az arcomon. Dühös voltam, mert legbelül tudtam, hogy Lizának igaza van. Jessy már rég nem az aki egykor volt. Megváltozott lett egy sötét és zord oldala, aki átvette felette az irányítást.
-Kérlek nyugodj le.-fogta meg ismét a karomat.
-Mégis hogyan? Te nem tudod, hogy milyen abban a tudatban élni, hogy az akit szeretsz és eddig boldog voltál vele, és most meg megakar ölni!-hangom erőteljesen visszhangzott az erdőben. -A rohadt életbe!-ütöttem egy fába. Kezeimmel neki támaszkodtam és a földet kezdtem el pásztázni. Szemeimet lehunytam és könnyeim lassan csordogáltak végig az arcomon, és hullottak le a talajra. Légzésem kezdett lassulni, és éreztem, hogy a dühöm csillapodik.
-Tudod, átérzem a helyzeted.-hangja alig halható volt. Lassan felé fordultam, és könnyeimet letöröltem a kezemmel. -Nekem sem volt egy egyszerű életem.-hangja megremegett. -Mindvégig abban a hitben voltam, hogy te vagy számomra a megfelelő ember, és egy éjszaka amikor megtetted
azt velem, darabokra törtem.-szemeibe könnyek gyűltek. -Tudod mennyi ideig kerestelek? Tudod mennyit szenvedtem mire megtaláltalak?-kezei ökölbe szorultak. Lehet, hogy amióta visszajött, sokat ártott nekem, de annak ellenére, még vannak érzéseim felé. Szerettem őt nagyon. Ő volt az első lány aki megmutatta a szerelem szó jelentését. Az emlékeink még ha halványan is de még bennem élnek. -De tudod egy nap feladtam, és akkor döntöttem el, hogy bosszút fogok állni rajtad. Hogy megkeserítem az életed.-nagy levegőt vett, és próbálta magát türtőztetni. -Fájt amikor idejöttem, és megtaláltalak egy másik lány mellett. De tudod mit nem értek? A sok év ellenére igazán megérdemlek egy magyarázatot. Hogy mégis miért tetted ezt velem? Azt hittem, hogy szeretsz.-könnyei pedig kicsordultak.
-A családom élete forgott kockán.-sütöttem le a tekintetem.
-Remélem megérte.-akart távozni.
-Elisabeth.-fogtam meg a kezét. -Sajnálom, tudom, hogy vétkeztem, de megkel értened.-haraptam az alsó ajkamba.
-De azért belegondolhattál volna abba, hogy nekem mégis milyen lehet.-szakította el tekintetét az enyémtől. -Nem maradt senkim. Nincsen már senkim.-suttogta. -Egyedül maradtam.-szakította ki a kezét és hátrált egyet. Amikor arcára pillantottam fájdalmat véltem felfedezni. Teljesen összetört, ahogy felidézte magában a múltat. Megrázta a fejét, és elfutott.
-A mai napon mindenkit párba fogtok dolgozni. Mindenki megkapja a saját táncpartnerét és közösen egy általatok megírt számra fogtok egy saját koreográfiát összeállítani. A névsorok itt vannak a kezemben.-mutatta fel a papírt Jackie. -Jessy Ashley, Justin David...-hát én azt hiszem, hogy vágódok hanyatt.
-MI?!-szólaltunk fel mind a négyen kórusban.
-Esetleg valami bajotok van?-kérdezte felvont szemöldökkel Jackie.
-Én biztos, hogy nem fogok egy ilyen emberrel dolgozni!-csattant fel David.
-Mintha nekem nagy kedvem lenne.-forgattam meg a szemeimet.
-Kizárt, hogy ezzel a lánnyal dolgozzak!-ellenkezett Jessy.
-Mintha te bármivel is másabb lennél, mint itt bárki.-felelte cinikusan Ashley.
-Jackie nekem ki lesz a párom?-szólalt meg Austin.
-Oh el is felejtettem. Te Elisabethtel fogsz dolgozni.-ekkor mindenki ledermedve és kikerekedett szemekkel figyelte, ahogy az említett személy előre lép.
-Ez meg mit keres itt?-törte meg a csendet Jess.
-Az isten szerelmére fogd már be!-mordult rá a szőkeség.
-Mindjárt elhallgattalak én!-indult meg felé de David lefogta.
-Elég legyen!-kiáltotta el magát Jackie.
-Ezt a feladatot kaptátok! Most megmutathatjátok, hogy a nézeteltérések ellenére is tudtok csapatban dolgozni.
-Kizárt, hogy ezzel a seggfejjel dolgozzak együtt.-morogtam.
-Pofád lapos Bieber.-mordult fel Spark.
-Kizárt, hogy én vele dolgozzak!-sipította Jess.
-Oh basszus nem tök, mindegy, hogy kivel vagy?!-kiáltotta el magát Austin.
-NEM!-feleltük kórusba.
-Persze te könnyen beszélsz, mert nem is ismered a táncpartnered.-felelte közönyösen Jessy. -De ha akarod elmondom, hogy egy ribanccal van dolgod, akárcsak az ex barátnőd.-felelte egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Elég volt!-visított fel Ashley és neki rontott Jessnek, majd a földön terültek el és egymás haját kezdték el tépni. David Jesst fogta le Austin pedig Ashleyt.
-Ezt komolyan nem hiszem el srácok!-rázta a fejét rosszallóan tánctanárunk. -Tudjátok mit? Ha már így ilyen jóba vagytok produkálnotok kell együtt egy közös előadást!-ideges volt nagyon, és ez érezhető is volt a hangjában.
-Jackie ezt nem teheted.-néztem rá kérlelve.
-Magatoknak köszönhetitek. Van másfél hetetek, hogy mindent összedobjatok. Sok sikert hozzá.-viharzott ki. Szuper...
-Én biztos, hogy nem dolgozok veletek.-jelentette ki hisztérikusan Jess, majd ő is követte a tanárunkat.
-Rám se számítsatok.-ment utána Ashley. Davidre néztem aki csak egy lenéző pillantással jutalmazott.
-Felejtsd el.-hagyta el ős a termet.
-Látom elég feszült a légkör.-nevetett fel Liza.
-Ne is mond.-túrtam a hajamba.
-Liza gyere menjünk gyakorolni.-intett neki Austin. Bólintott a lány majd egy mosolyt intézve felém elhagyták a termet. A többiek pedig mind engem vizslattak.
-Mi az?!-tártam szét a karjaimat. Lépteimet az ajtó felé vettem és nagy erővel vágtam ki egyenesen Tiffany fejének.
-Idióta!-visította ahogy a földre huppant.
-Bocs.-térdeltem mellé.
-Jól vagy?-kérdeztem miközben segítettem felállni neki.
-Eddig jól voltam.-felelte egy gúny mosollyal az arcán.
-Nem láttam, hogy jöttél.-szabadkoztam ügyetlenségemre.
-Máskor néz jobban körül Bieber.-fogta magát és bement a tánc stúdióba. Ennél a napnál lehet rosszabb? Ōszintén? Nem hiszem... Fel kéne keresnem Sparkot, hogy álljunk neki annak a táncnak és zenének, mert rohadtul nem fogunk végezni. Istenem te most komolyan büntetni akarsz engem azzal, hogy ezzel a nyomorékkal kell dolgoznom? Néztem fel az égre. Lemondóan felsóhajtottam és indultam ezt a seggfejt megkeresni.
