1. fejezet A bál!

Ma reggel a beáramló napfény sugarára ébredtem. Egy kicsit morogtam mert nem akartam felkelni. De muszáj volt mert az egyik szobalány pont ekkor toppant be.
-Jó reggelt Mr. Bieber.-húzta el a függönyt.
-Neked is jó reggelt Maria.-dörzsöltem meg a szemeimet.
-Mit szeretne reggelire?-állt meg az ágyam előtt. Így jobban szemügyre tudtam venni ártatlan kis arcát. Bevallom egész elegáns lenne egy báli ruhában meg ha nem fejkötőt viselne. -Mr. Bieber.-zökkentett ki gondolatmenetemből.
-Bocsánat.-eszméltem fel. -Mindegy mi lesz reggelire.-pattantam fel az ágyamból. Belebújtam köntösömbe és a fürdőbe igyekeztem. Megmosakodtam majd tiszta ruhákat kaptam magamra megigazítottam a hajamat, hogy azért mégse kócosan üljek le reggelizni. Aprapó reggeli Elisabethtel fogom azt tölteni a kertben. Biztos már rám vár. Gyorsan lesiettem és üdvözöltem anyámat és apámat. Utamat a kert felé vettem ahol egy megterített asztal várt és Elisabeth. -Jó reggelt.-csókoltam kezet.
-Önnek is Mr. Bieber.-üdvözölt. Helyet foglaltam majd teámba kortyoltam. -Elnézést ha megvárakoztattam.-szabadkoztam lustaságomra.
-Semmibaj én is az imént érkeztem.-harapott süteményébe majd lenyelte a falatot. -Igen gyönyörű időnk van.-nézett körbe.
-Természetesen. De nem gyönyörűbb magánál.-lehetett látni, hogy kis pír önti el az arcát.
-De Mr. Bieber kérem ne hozzon ilyen kellemetlen helyzetbe.-kerülte a szemkontaktust.
-Nem állt a szándékomban csak muszáj volt ezt kijelentenem.-kentem meg egy pirítóst.
-Te is ott leszel a mai rendezvényen amit apám szervez?-tette fel a kérdést.
-Ez természetes. Legalább akkor is láthatlak.-mosolyogtam.
-A tegnapi nap igazán mesés volt.-célzott ezzel a csókunkra. -Szívesen megismételném, elég sokszor.-mosolygott huncutul.
-De hát Mrs. William!-kacagtam fel. -De számomra is mesés volt az.-suttogtam.
-Tudja maga igazán más mint a többi férfi akivel megismerkedtem. Magához sokkal jobban húz valami.-nézett gyönyörű csillogó barna szemeivel rám.
-Ugyanígy érzek én is maga iránt más mint a többi lány aki csak azért jönne össze velem mert a pénzre hajt.-fogtam meg kezét.
-Justin...-nézett szemeimbe. Nem bírtam én tovább magamban tartani szóval mielőtt mondott is volna valamit előbb szólaltam meg én.
-Szeretlek!-szorítottam meg kezét. -Szeretlek Elisabeth.-teljesen lesokkolta a hír. Majd pedig lehajtottam a fejem.
-Én is szeretlek Justin.-suttogta. Fejemet egyből felkaptam. A remény és a boldogság ott csillogott a szemeimben. Ujjainkat összekulcsoltuk. A reggeli további része elég csendesen telt.

~Délután az erdőben~
Austin barátommal úgy döntöttünk, hogy kijövünk lovagolni egyet.
-Na és, hogy haladsz Mrs. William kisasszonnyal?-tette fel a kérdést.
-Egész jól. Már meg volt az első csók és a szerelem vallás. Szóval semmit sem sejt.
-De azért tényleg le ne bukj. Figyelj Justin veszélyes azzal a lánnyal játszani és mit fogsz csinálni miután úgy mond megszerezted?-pillantott rám kérdőn.
-Semmit. Haladok tovább. Tudod ami nekem kell azt meg is szerzem. És nekem jelen pillanatban ő kell. Nem is tudod, hogy mennyire vágyom rá és benne csörgedező vérére. Amikor tegnap csókolóztunk akkor az illata megcsapott alig tudtam magam visszafogni. Teljesen megbabonáz.-áradoztam.
-Én is ugyanígy állok Lucyval. Nem tudom, hogy meddig fogom magamat visszafogni ember.-röhögött fel.
-Ti is jöttök a rendezvényre?-pillantottam rá.
-Persze természetesen ott kell lennünk. Remélem sikerül megcsinálni amit elterveztél.-nézett rám és egy sunyi mosolyt is ejtett.
-Én is nagyon remélem már várom az éjszakát csak hát hogyan fogom őt onnan kihozni, hogy az apja észre ne vegye mert ha lebukok akkor biztosan végem lesz.-próbáltam valami tervet kigondolni de nem nagyon jutott eszembe semmi.
-De nem úgy lesz, hogy kint leszünk? Meg Justin rengeteg ember lesz ott. Jó igaz, hogy a lányát szemmel fogja tartani de majd fedezlek végtére is mire valók a barátok.-nevettünk fel egyszerre. Még egy darabig beszélgettünk majd arra lettünk figyelmesek, hogy nemsokára kezdődik a bál. Szóval gyorsan visszalovagoltunk és átöltöztünk. Austin elment Lucyért én meg Elisabethért. Amikor odaértem Elisabeth eléggé dühös tekintetével találkoztam.
-Mrs. William.-csókoltam meg kezét.
-Tudod, hogy aggódtam érted?-karolt belém.
-Csak Austinnal mentünk ki lovagolni.-haladtunk tovább.
-Akkor is féltettelek nagyon. Úgy hiányoztál.-néztünk egymás szemeibe.
-Te is nagyon.-majd füléhez hajolt. -Mit szólna ahhoz ha egy kicsit később elmennénk?-húztam végig ajkaimat a fülén és egy jól eső sóhaj szakadt fel belőle.
-Mrs. Bieber na de azért.-mosolyodott el. Majd igen közel hajolt. -Természetesen.-válasza egy kicsit meglepett. Komolyan Elisabeth igen egy is hiszékeny lány. A ma esti dologgal minden véget ér. Odasétáltunk szüleinkhez.
-Mr. William, és Mrs. Williamigen elragadó bált szerveztek. Úgy látom az időjárás és nekünk kedvezett.-néztem fel az égre.
-Hát próba szerencse.-kortyolt pezsgőjébe.
-Ha megengedik felkérném a lányukat egy táncra.-néztem rájuk.
-Természetesen.-mosolygott Elisabeth anyukája. Kézen fogtam Elisabethtet és odébb sétáltunk majd elkezdtünk táncolni.
-Meddig szeretne még maradni?-kérdezte elég halkan. Milyen kis huncut.
-Ameddig maga szeretne itt tartózkodni.-vetettem felé egy mosolyt. Majd Austinékat pillantottam meg akik felénk közeledtek.
-Justin.-fogott velem kezet. -Mrs. William.-csókolt kezet. Majd én is üdvözöltem Lucyt. Együtt fojtattuk a táncot és Austinnak meg közbe küldtem a jeleket.
-Justin.-súgta a fülembe.
-Menjünk?-tettem fel a kérdést. Egy aprót bólintott majd barátomra néztem aki tudta, hogy most mit kell tennie. Elisabethtel befele vettük az irányt természetesen ügyeltünk arra, hogy senki se lásson meg bennünket. Felmentünk az emeltre de útközben többször is egymás ajkaira tapadtunk. Bezárkóztunk egy szobába majd megálltam előtte. Kezemet végig simítottam az arcán közben tartottuk a szemkontaktust.
-Justin.-mondta ki nevemet. Óvatosan elkezdtem hátul a fűzőjét kibontani. Közben ő meg az öltönyömet szedte le rólam. Miután kibújt a szoknyájából ajkaira tapadtam. Kezét felvezette a nyakamba én meg felkaptam és az ágyra fektettem gyengéden. Próbáltam magamat kontrolálni és visszafogni. Ami többé kevésbé sikerült is. Mikor teljesen levetkőztünk egy kicsit megálltam. Szemébe néztem.
-Megengedi?-tettem fel a kérdést.
-Tudja nekem maga az első.-fogta kezei közé arcomat. Közelebb hajoltam és ajkaink súrolták egymást. Majd vad csókolózásba kezdtünk és megtettem a lépést ami neki fájdalom. Óvatos és finom próbáltam vele lenni. De a minden egyes lökésnél egy aprót nyögött vagy felsóhajtott amitől nem bírtam magamat visszafogni és egy kicsit bedurvultam. Nyakát apró puszikkal halmoztam el amíg ő élvezte a gyönyört. Kezem bejárta egész testét. Hátamat nemegyszer végig simította néhol bele is karmolt. Ajkunk nem nagyon vált el egymástól. Majd pedig mind a ketten egyszerre értük el a gyönyör kapuját. Fáradtan kicsúsztam belőle de még mindig fölötte voltam. Tudtam, hogy most lecsaphatok. Nyakához hajoltam majd egy pontot kiszemeltem magamnak megnyaltam és belé mélyesztettem a fogaimat. Felakart sikítani a fájdalomtól és a rémülettől de befogtam a száját. Nem bírtam betelni a vérével még többet és többet akartam. A vére édes volt mint a méz és mámorító volt a menny. Majd amikor kellőképpen megcsapoltam elhajoltam és könnyes szemeibe néztem. -Miért?-suttogta az egyetlen szót amit kitudott mondani.
-Sajnálom.-csókoltam meg utoljára majd felkeltem és felöltöztem. Még mindig ott feküdt élettelen teste. Vettetem felé egy utolsó pillantást és elhagytam a szobát. Tudtam, hogy most láttam utoljára. A szívemben mindenféle érzelmek kavarodtak. Egyben fájdalmat és vágyat is éreztem. De az lesz a legjobb ha elmegyek. Muszáj volt megtennem különben a családom issza meg a levét. Elvesztettem azt az egyetlen személyt akit szerettem.

Ezer bocs, hogy ilyen rövid lett de most így jött ki. Ígérem a következő rész jóval hosszabb lesz. A fejlécem meg nemsokára érkezik amit nagyon várok már. Szóval remélem elnyeri a tetszéseteket a rész:)