6.fejezet Megfog ölni!

*Justin szemszöge*

Mikor megláttam a holdköves nyakláncot a szívem szorult össze. Tudtam, hogy ez mit jelent. Elisabeth visszatért és most mindenáron meg kell védenem Jesst. De most, hogy tudom, hogy ez a medál nála van, nem tehetek semmit. A kezem megvan kötve. Nem, nem lehet, hogy ő is... Idegesen a falba vertem. Végre egy normális lány felbukkan akit kezdek megkedvelni és... De ezért Elisabeth megfizet!

-Justin mi történt?-jött be Jess.

-Honnan van ez?-mutattam fel a nyakláncot.

-Az erdőben találtam.-mondta higgadtan.

-Különben is te minek mentél az erdőbe?-húztam fel a szemöldökömet.

-Sétálni.-vágta rá.

-Jess ezt te sem gondoltad komolyan.-néztem rá felvont szemöldökkel.

-De mert sétálni akartam és volt egy olyan érzetem, hogy az erdőben kell sétálnom.-nem érzete volt, hanem Lisa befolyásolta. Nagyobb ereje van mint gondoltam. -De ha most megbocsájtasz.-kapta ki a medált a kezemből és kiment a ruháival együtt. Lezuhanyoztam majd halkan kimentem mert már Jess aludt. Odasétáltam és az ágy szélénél megálltam. A nyaklánc a nyakában van ami enyhén világított mivel még nincs telihold csak félhold. Lehajoltam hozzá, és egy csókot leheltem ajkaira. Védenem kell de nem tudom őt egy életen át. Lesompolyogtam az ágyamig és lefeküdtem. Aludni nem tudtam és nincs is rá szükségem mivel vámpír vagyok. Napon is csak azért tudok lenni mert van egy gyűrűm aminek a segítségével nem leszek porrá. Gondolkoztam, hogy hogyan tudnám megölni Lisát. Kell valami, terv. Biztos, hogy teliholdkor felfog bukkanni, és akkor kétszer olyan erős lesz. De nem csak ő hanem én is. De vajon kitől tudta meg, hogy én Jessre pályázok. David! Persze, hogy a pöcs köpött. Ezt megkeserüli! Egész éjjel töprengtem. Hol Jesst néztem, hol fantáziáltam, és hol pedig gondolkoztam. Arra lettem figyelmes, hogy kezd feljönni a nap. Szóval irány vadászni. Austinnal mindig reggelente megyünk vadászni, kora reggel. Ilyenkor még a felügyelők sincsenek fenn. Felöltöztem és halkan kilopakodtam. A kerítésnél várt már rám a barátom.

-Jó reggelt.-ásított egyet.

-Csak nem álmos valaki.-röhögtem fel.

-Egy ilyen éjszaka után.-fújta ki a levegőt.

-Mi az máris meghúztad Jess barátnőjét?-képedem el.

-Másodszorra.-mutatta.

-Nem semmi vagy.-haraptam alsó ajkamba.

-Mi az? Valami bánt.-váltott komolyra.

-Tegnap Jessnél holdkő medált találtam.-túrtam idegesen a hajamba.

-Haver sajnálom.-rakta kezét a vállamra.

-Végre egy normális csaj jön és ezt kapom.-tártam szét a kezeimet. Legszívesebben tombolnék és üvöltöznék de nem akarom, hogy kivágjanak. Majd pedig Elisabeth hangját hallottam a fejemben. ,,Üvölts csak kiálts! Nem fogod tudni megvédeni! A markomban vagy Bieber! Nem is tudod, hogy mióta várok erre a pillanatra, és arra, hogy megtörve könyörögve lássalak, és látni is foglak. Mindent visszafogsz kapni amit nekem ártottál! A bosszúm utolér és szörnyű keserves lesz. Én minden percét élvezni fogom, ahogy majd könyörögve és térden csúszva foglak látni, hogy ne tegyem. De én megteszem és látni fogom ahogy összeomlasz. Szóval azt még kivárom, hogy megfektesd a csajt és utána vége lesz mindennek. Élvezzétek az együttlétet de sajnos ez nem sokáig fog tartani!"  Muszáj üvöltenem és kiadnom a bennem lévő dühöt. Gyors átmásztam a kerítésem és Austin is követett. Iszonyat gyorsan futottam, és amikor kellő távolságra voltam, üvöltöttem. Neki estem a fáknak és döntögetni kezdtem őket.

-Haver állj le!-fogott le Austin.

-Nem megy!-ordítottam és a düh felül uralkodott rajtam. Szükségem van vérre. Emberi vérre. Elindultam vissza a táborhoz, de Austin megállított.

-Higgadj le! Ne csinálj hülyeséget mert lebukunk.-nézett szemeimbe.

-Nem megy! Elisabeth annyira felhúzott. Te nem tudod, mennyire szarul esik.-ütöttem bele egy fába. -A rohadt életbe!-kiáltottam el magam.
-Gyere vadásszunk egyet. Tőlem szét is szaggathatod.-húzott maga után.
~Vadászás után a táborban~
Állandóan Jesst figyelem és a gondolatait. Minden egyes mozdulatát lesem mert rettegek, hogy valami baj éri. Most jelenleg egy fatörzsénél ülök a tóparton.
-Justin.-ült le mellém Jess.
-Mi az?-néztem felém.
-Valami gond van? Egész nap csak ülsz és figyelsz?-kuncogta el a végét.
-Csak aggódok érted.-jelent meg az arcomon egy vigyor.
-Haha. Nem kell, mégis milyen baj érhetne?-még mindig mosolygott.
-Nem tudom.-ha tudná szerintem pánik rohamot kapna.
-Hát akkor?-bökte meg a vállamat.
-Jól van.-nevettem fel. Mind a ketten a tó izét néztük majd éreztem, hogy Jess a vállamra hajtja a fejét, én pedig átkaroltam és ő közelebb jött. Most meglepődtem mert egyáltalán nincs a hatásom alatt. -Nemsokára mennünk kell táncórára. Bele kell húznunk nagyon, hogy nyerhessünk. A csapatunk jó de jobbnak kell lennünk.-simogattam a karját.
-Tudom, de úgysem nyerhetek.-hangja elkomorodott.
-Mert?-húztam fel a szemöldököm.
-Rájöttem arra, hogy nem a győzelem fontos hanem a részvétel és, hogy jól érezzük magunkat.-néztünk egymás szemeibe. Annyira elvarázsoltak, hogy közelebb hajoltam, és megcsókoltam. Egyik kezemet felvezettem az arcára és közelebb húztam. Visszacsókolt én pedig levezettem a kezem fenekére és jól belemarkoltam, mire ő belenyögött a csókunkba. Elég sokan minket figyeltek szóval, kicsit produkálom magam. Előhozom Jessből a vad énjét. Ami össze is jött mivel a keze lecsúszott az övemhez majd belenyúlt a nadrágomba és belemarkolt a kis barátomba.
-Ohh Jess.-suttogtam. Majd elváltunk egymástól mert nem akartam, hogy emiatt büntit kapni. Besétáltam a faházamba és gondolkoztam. Nem szabad, hogy beleszeressék Jessbe szóval ellököm magamtól, mert nem akarom, hogy fájjon, hogy... Ez egyszerű lesz. A bál estélyén megdugom és utána meg közlöm vele, hogy csak erre kellett. Lehet, hogy fájni fog neki de így is védeni fogom a tudomása nélkül. Gyülekezőt fújtak vagyis irány a táncóra. Én póló nélkül mentem, hogy felhívjam magamra a csajok figyelmét. Bementünk és a velünk egy csapatban lévő csajok csak úgy néztek, majd pedig megrohamoztak.
-Szia Justin.-mondták kórusban.
-Hello szépségeim.-kacsintottam nekik Ne ezeknek már egy bugyi csere is kevés lenne.
-Nem is tudtuk, hogy te velünk egy csapatban leszel.-mondta a szőke akire igen ráizgultam.
-Hát mint láthatjátok.-mértem végig az összeset.
-Sziasztok gyerekek akkor álljatok sorba és kezdhetjük is. Jess épp ekkor toppant be. Egy kis topban és cicanadrágban. Huh hát tudtam, hogy jó teste van de így még szexibb. Beálltunk sorba és kezdetét vehette a

táncóra. Én nagyon élveztem mivel a csajok seggét stírölhettem. Volt, hogy amikor leguggoltunk ,,véletlen" megmarkoltam az előttem álló szőke szépség seggét.
-Most válasszatok párokat.-szólalt fel Cloe. Huh na most ki válasszak. Jessre eset a választásom, muszáj egy kicsit megtörnöm, hogy tényleg azt, higgye, hogy érdekel ő.
-Jess.-léptem oda hozzá.
-Mi az?-nézett rám.
-Te vagy a párom.-kacsintottam felé.
-Ohh Justin látom Jesst választottad szóval akkor mutassatok be egy táncot. Egyből egy jó kis erotikus tánc futott át az agyamon.
-Az All that matters.-suttogtam fülébe.
-Azt biztos nem fogom.-fonta össze karjait. De engem nem izgatott. A zene elindultén pedig elkezdtem táncolni majd Jess is beadta a derekát és testünk csak úgy egymáshoz simult. Amikor segge hozzáért barátomhoz éreztem, hogy a nadrágom kezd szűk lenni. Élveztem nagyon mert Jesst végig tapizhattam. A kedvenc részem az volt amikor a kezemet végig húzhattam a felső testén de én egy kicsit tovább haladtam ami neki is feltűnt majd gyors a kövi tánclépésre tért. A végén Cloe nagyon megdicsért minket, hogy milyen jól csináltuk. Úgy egyeztünk meg, hogy mi Jessel duettet éneklünk és a többiek meg táncolnak. Mivel a tánc megvan ami egész jól ment már csak az ének van hátra. Vége lett az órának Jess egyből elviharzott én meg felszedtem magamnak a szőke csajszit akit most elviszek egy gyors menetre.

*Jessy szemszöge*
Be kell vallanom, hogy Justin nagyon jól táncol. De amilyen jól táncol olyan perverz állat is. Fáradtam huppantam le az ágyamra. Fogtam a tiszta ruháimat majd bementem zuhanyozni. A vízcseppek csak úgy végig folytak a testemen, ami üdítő volt. Élveztem nagyon. A tüsfürdőt a kezembe nyomtam majd testemen kezdtem el szétkenni. Majd arra lettem figyelmes, hogy két kéz tekeredik a derekamra, egyből megfordultam és Justinnal találtam magam szembe.
-Úristen!-visítottam fel és próbáltam magam takarni.
-Css.-rakta ujját a számra. Maga felé fordított és egymás szemébe néztünk. -Jess.-suttogta a nevemet majd nyakamhoz hajolt és csókolgatni kezdte. Akaratom ellenére is felsóhajtottam. Annyira jól csinálta, de nem szabad magam hagynom. Keze lejjebb csúszott a testemen és fenekembe markolt mire egy apró nyögés hagyta el a számat. Uralkodnom kell magamon és muszáj kimennem innen. De miért nem vagyok képes ezt megtenni, hiszen csak egy mozdulat. Majd megéreztem ujjait magamban.
-Justin.-nyögtem fel nevét.
-Élvezni fogod.-tért számra majd ujjait mozgatni kezdte. Nem tudom, hogy meddig fogom bírni mert nagyon jól csinálja. Tempóján gyorsított és vadcsókcsatába kezdtünk.
-Justin.-hajtottam hátra a fejemet mert most éreztem, hogy elmentem. Ujjait kihúzta belőlem majd nyakamhoz hajolt újra. Újra apró csókokat nyomott rá majd éles fájdalmat éreztem ott. -Justin!-kiáltottam el magam. Éreztem, hogy valami végig folyik a nyakamon. Ez nem olyan érzés, volt mintha a nyakamat szívná ki hanem beleharapott. Lábaim kezdtek gyengébbek lenni és nem bírtam magam tartani. Majd elhajolt nyakamtól és szemeibe néztem, amik vörösek voltam és szája véres volt, az én vérem ékeskedett rajta. Majd pedig kipattantak a szemeim. Csak álmodtam az egészet. Egyből nyakamhoz kaptam és nem volt ott semmi. Mi ez mi volt? Justin vámpír lenne? Ez baromság, de azokat szemeket már láttam. Emlékszem amikor csókolóztunk és akkor Justinnak is ugyanolyan vörösek voltak a szemei mint álmomban. Vajon tényleg vámpír lenne? De vámpírok nem léteznek. De nekem is pont ilyen borzalmas és perverz álmomnak kellett lennie. De be kell vallanom, hogy nem lenne rossz ha megtörténne csak a vége nem. Jézusom én miket beszélek! Most valahol egy ribanccal hetyeg vagy éppen dugnak. Komolyan mindjárt pofon vágom magam. Felkeltem és a tükörhöz léptem. Belenéztem majd egy lányt láttam magam. Rögtön megfordultam és már akkor nem ott senki. Majd egy képet pillantottam meg a földön. Úristen ez a lány állt mögöttem. De itt

teljesen máshogy néz ki meg ez a kép nem mai korban készült. De ez, hogy lehetséges? Vajon akkor tényleg igaz, az, hogy vámpírok léteznek és azért lehetséges, hogy azt a lányt láttam, vagy kezdek megbolondulni. Ekkor Justin toppant be.
-Mizu cicám?-jött mellém majd megpillantotta kezemben lévő képet.
-Ez honnan szedted?-hangja ingerült volt. Nem válaszoltam, hanem kifutottam. Muszáj gondolkodnom és bevallom, félek Justintól. Az az álom elég valós volt. A faházhoz kezdtem futni. Majd amikor odaértem megálltam pihenni majd mocorgást hallottam.
-Csak nem Jessy Morgan?-hallottam magam mögött egy hangot. Tekintetemet hátrakaptam és azt a lányt láttam megint.
-Kivagy te?-nyeltem nagyot.
-Elisabeth a nevem. De tudod, hogy te most nagyon nagy bajban vagy.-jött közelebb. Áradott belőle a gonoszság.
-Mit akarsz?-kezdtem hátrálni.
-Bosszút.-mondta majd pedig lehajtotta a fejét és ismét rám nézett vörös szemeivel. Szóval akkor igaz vannak vámpírok és Justin is az. Elkezdett felé futni majd a földön terültünk el. Iszonyatosan erős volt, mint egy fiú.
-Eresz el!-szorította a fejem mellé kezeimet.
-Ne aggódj nem fog fájni.-láttam, hogy szemfogai kihegyesednek. Tudtam, hogy mit fog csinálni. Megfog ölni!

Ezerbocs, hogy ilyen rövid lett de most csak ennyire volt időm. A következő rész hosszabb lesz ígérem. Addig is sietni fogok:D