7. fejezet A válaszom Igen!

*Jessy szemszöge*

Elisabeth épp, hogy nekem esett volna, Justin ugrott neki és a földön terültek el.

-Ne merj hozzá érni.-taszította a földre kezeit Justin.

-Sajnálom de ezt nem tehetem.-lökte le magáról és Justin egy fának csapódott.

-Jess fuss!-nyöszörögte. Én mint az örült futni kezdtem. A fák ágai végig karcolták a lábaimat és a kezeimet de én csak futottam, majd megbotlottam és a földre estem.

-Hiába menekülsz.-lépett elém. -Most megvagy.-kapta el a hajamat és felrángatott.

-Justin!-kiáltottam el magam.

-Justin most nem hall.-vágott neki egy fának. Én végig csúsztam rajta és a földre kerültem. A fejemet nagyon bevágtam és kezdtem homályosan látni. -Oh, hogy ezt mennyire fogom élvezni.-ragadott meg majd egy hatalmasat dobott rajtam. Többször is megfordultam a földön majd egy fatörzsének nekivágódtam és így megálltam. Fájt mindenem. Majd megpillantottam magam előtt és Justint is láttam de már elég homályosan.

-Justin.-nyöszörögtem. Innentől pedig minden homályos. Egy szobában ébredtem.

-Jól vagy?-kérdezte Justin.

-Hol vagyok?-néztem körbe és akkor fedeztem fel, hogy a faházban vagyok.

-Nyugodj meg.-fogta meg a kezemet de egyből elrántottam és hátrébb húzódtam. -Jess.-vakarta meg a tarkóját.

-Nem érj hozzám.-néztem szemébe.

-Nem kell félned.-akart hozzám érni de elhúzódtam.

-Nem kell félnem?-rettegtem. -Most akart megölni egy, vámpír.-remegett meg a hangom.

-Jess kérlek hadd mondjam el.-ült mellém.

-Nem érdekel.-álltam fel amit meg is bántam mert rögtön megszédültem és Justin kapott el. Testem remegni kezdett és félve nézem szemeibe.

-Nem bántalak.-rakott az ágyra.

-Te is ugyanolyan vagy mint ő. Egy szörnyeteg.-vágtam fejéhez. -Nem akarom, hogy bármi is legyen köztünk.-álltam megint lábra és kifutottam. Justin i ugyanolyan gonosz mint Elisabeth mind a ketten ugyanarra pályáznak. A véremre. Olyan gyorsan futottom, hogy beleütköztem valakibe.

-Bocs.-néztem az illetőre.

-Jézusom Jessy mi történt veled?-riadt meg David.

-Semmi csak kint voltam az erdőben és valami állat megakart támadni én meg elkezdtem futni majd megbotlottam és egy elég nagyot estem.-álltam elő valami hihető hazugsággal.

-Gyere leápolom a sebeidet.-kísért el a faházáig. Bementünk majd azt fedeztem fel, hogy ő egyedül van szobatárs nélkül. Leültem az ágyára, ő addig bement a fürdőbe, hogy kihozza az elsősegély dobozt. Egy vattacsomót vett a kezébe, majd fertőtlenítőbe mártotta és óvatosan kezdte el törölgetni a vérző sebeimet. Eléggé csípet, és néha-néha fel is szisszentem. -Végeztünk is.-dobta kis a vattacsomót.

-Köszönöm.-suttogtam halkan, majd helyet foglalt mellettem.

-Semmiség. Szívesen tettem.-nézett szemeimbe. Most már csak Davidben bízhatok és Ashleyben. Mit fogok tenni, ha esetleg Justin az éjszaka rám támad? Vagyis megöl? Hiszen ő is ugyanolyan, mint Elisabeth. -Mi az? Annyira gondolkozol valamin.-érintette meg a kezemet.

-Semmi, csak összevesztem Justinnal és semmi kedvem a képét látni.-hajtottam le a fejemet.

-Figyelj én egyedül vagyok mint láthatod, ha gondolod átjöhetsz addig amíg nem rendezitek a dolgokat.-néztem szemeibe és egy mosolyt küldött felém.

-Tényleg?-lepődtem meg.

-Persze.-simította meg az arcomat, majd éreztem, hogy a helyzet kezd forrósodni. David egyre közelebb hajolt míg el nem érte a számat. Lassan és finoman kezdte el mozgatni ajkait, ami nekem nagyon bejött. Majd egyből Justin csókja jutott eszembe. El is hessegettem ezeket a gondolatokat. Csak Davidel foglalkoztam, majd lassan felvezettem a nyakába a kezemet, ő pedig derekamra és közelebb húzott de mivel eléggé bevágtam azt is szóval felszisszentem egy kicsit. -Bocsi.-suttogta ajkamba, majd újra egymásra tapadtunk. Éreztem ahogy az ágyon elfektet és fölém tornyosul. A nyakamat vette célba és óvatosan finom csókokat lehelt rá. Majd az ajtó kicsapódott és Justin dühös tekintetével találkoztam. Lerántotta rólam Davidet majd egy ekkorát behúzott neki, hogy rossz volt látni. Karon ragadott húzni kezdett maga után. Majd pedig beértünk a faházunkba. Idegesen csapta be az ajtót.

-Te mégis mi a frászt képzelsz?!-mordult rám mire a vér is megfagyott bennem. Láttam vörösödő szemeit amik lángban égtek. -Kérdeztem valamit!-vágott neki a falnak. A hangom elakadt és rettegtem, iszonyatosan  féltem, hogy valamit csinál vele. Éreztem, ahogy egy könnycsepp végig gördült az arcomon. Justin arca hirtelen megbánást vett fel, és szemei újra barnákká vált. -Sajnálom.-engedett el. Én még mindig ott álltam ledöbbenve. És még ő mondja, hogy ne féljek?!

-Miért?-remegett meg a hangom és a könnyeimet nyeltem le.

-Sajnálom Jess.-nézett szemeimbe. -Nem akartalak bántani de annyira felhúzott, ez a Davides dolog.-túrt idegesen a hajába.

-Mért nem mondtad el?-kérdeztem tőle félelemmel a hangomban.

-Mert elhitted volna? Nézd meg most is rettegsz tőlem. Félsz, innen hallom, hogy legszívesebben elfutnál.-mi ez olvas a gondolataimban. -Igen.

-Ekkor te mindent hallasz amit gondolok?-képedtem el.

-Igen.-vágta rá. Jézusom remélem az álmomat nem tudja meg. -Milyen álmot Jess?-lépett közelebb.

-Semmit.-ne gondolkozz állj le mert hall. Nem tudhatja meg, hogy mi történt kettőnk között.

-Jess.-simította meg az arcomat.

*Justin szemszöge*

Tudom, hogy most már nem titkolózhatok előtte mert tudja, hogy mi is vagyok valójában, és ez ellen nem tudok semmit. Előbb vagy utóbb megtudta volna. Szóval most már nem kell magyarázkodnom tudja és kész.
-Justin ne...-fojtottam belé a szót, csókommal. Kezemet felvezettem és az arcán pihentettem. Közelebb húztam magamhoz, érezni akartam. Érezni az egész testét, érezni akartam, hogy ő hozzám tartozik, és, hogy csak az enyém. Éreztem, ahogy a keze nyakamba vándorol és ott megpihen. Szánk egyszerre mozgott, majd segge alá nyúltam és felkaptam. Lábait derekam köré tekerte és az ágy felé kezdtem sétálni. Óvatosan lefektettem az ágyra majd ajkaink elváltak egymástól.
-Nem kell félned, én itt vagyok, és védeni foglak. Nem hagyom, hogy Elisabeth bántson.-hiába próbálom védeni mert a nyaklánc...
-Megakar ölni?-suttogta.
-Igen.-mondtam alig halhatóan. -De nyugodj meg addig amíg én élek nem fog téged bántani.-erre ő felkuncogott.
-De te soha nem fogsz meghalni.-és ez tényleg igaz.
-Hát akkor nincs mitől félned.-nem szabad, hogy az érzelmeim felül uralkodjanak rajtam. Nem szabad őt beengednem a szívembe mert a hiánya fog megölni. Szóval most muszáj elhitetnem vele, hogy kell nekem és kidobnom, mint egy rongyot. De így megfog gyűlölni és el fog lökni magától, és én könnyebben túl fogok rajta lépni. Újra ajkaira tapadtam, és kezem topjához vándorolt majd könnyedén lehúztam róla.
-Akarlak.-suttogta ajkamba. Itt az a Jess akit mindig az ágyamba szeretnék látni. Vad csókolózásba kezdtünk majd kezét hátamon vezette le majd pólóm aljához nyúlt majd lerántotta rólam. Kezemet végig vezettem a felsőtestén majd hirtelen az ajtó nyílt.
-Jessy!-lépett be Ashley. A francba! -Uh, bocsi.-húzta el a szája szélét. -Nyugodtan fojtassátok tovább.-csukta be az ajtót. Jess röhögni kezdett.
-Mi az?-pillantottam rá kérdőn.
-Csak az én barátnőm lehet ilyen.-ekkor én is felkuncogtam. -Elmegyek fürdeni mert igen sáros vagyok.-ült fel.
-Csatlakozhatok?-húztam fel a szemöldököm és egy féloldalas mosoly jelent meg az arcomon. Ekkor a gondolatai beindultak és végre megtudhattam, hogy mit álmodott.
-A francba!-csapta magát homlokon én pedig az ágyon terültem és a röhögés szakadt belőlem.
-Jujj Jess te kis rossz kislány.-néztem szemeibe és még mindig röhögtem. -Milyen kis perverz az én barátnőm.-kaptam fel őt derekánál fogva. -De én így szeretlek.-csókoltam meg és a fürdőbe kezdtünk hátrálni. Majd elváltak az ajkaink.
-Szóval a barátnőd vagyok?-vett nagy levegőt.
-Miért nem tetszik, hogy Justin Bieber barátnője vagy. Örülhetnél, hogy egy ilyen szexi...-csókoltam nyakába. -Helyes...-megint. -Jóképű...-ismételtem újra. -Szexisten a pasid.-tértem ajkaira újra.
-Ja és azt se hagyjuk ki, hogy az egója akkora, hogy a szobában alig fér el.-kuncogott fel.
-Szeretnéd, ha az álmod első fele valóra váljon?-néztem rá egy perverz vigyorral. -Igaz már csináltuk szóval?-húztam le róla nadrágját amiből a végén könnyedén lépett ki.
-Justin.-rakta kezét a mellkasomra. -Én még nem állok készen erre.-nézett szemeimbe.
-Jess, nem fog fájni. Egyszer mindenkinek túl kell esnie rajta.-csókoltam nyakába. -Először szar, tudom, de utána élvezni fogod.-csókolgattam nyakát. ,,Biztos vagyok abban, hogy Justinnak adjam magam? Hiszen igazán nem is ismerjük egymást. Szinte nem tudok róla semmit, és így adjam magam oda neki? Nem akarom megbántani de én így nem akarom." Hallottam minden gondolatát de részben igaza van. -Hé figyelj.-fogtam arcát kezeim közé. -Mi lenne, ha énekelnénk egy kicsit majd beszélgetnénk, hogy megismerjük jobban egymást.-tudom, hogy azt mondtam, hogy nem engedem magamhoz közel, de ez muszáj, hogy megtudjam fűzni.
-Tetszik, de gyors lezuhanyozok.-kapta fel ruháit és én is levettem a nadrágom, mire ő megfordult velem szembe. -Justin, egyedül.-mondta határozottan.
-Rendben, vigyázz nehogy megfulladj, és ha gond van csak szólj, én itt leszek.-nyomtam egy csókot a szájára. Kisétáltam és leültem az ágyra majd Jess pólóján megakadt a tekintetem. Kezembe fogtam és mélyen beleszippantottam. A vére és az illata együtt keveredett el ami számomra mámorító volt. Nem mondom, hogy nem csábít a vére mert nagyon is. De nem csapolhatom meg mert abból nem lenne semmi jó.

*Jessy szemszöge*
Ahogy kiszálltam a zuhanyból, megtörölköztem és a magamra kaptam egy laza szettet. Lehet, hogy túl sok a

lila rajtam de ez a kedvenc színem. Ahogy kiléptem az ajtón Justin szemei rám tapadtak.
-Tetszik?-dőltem neki az ajtófélfának. Ő felállt és elém lépett.
-A kedvenc színem.-fonta karjait derekamra.
-Nekem is.-kuncogtam.
-És ez a sapi.-igazította meg a fejemen. -Csak is az én csajom öltözik ilyen jól.-nyomott egy puszit a számra.
-Lemaradtam arról a részről amikor megkérted, hogy a barátnőd legyek.-érintettem meg ajkait, és a szemeibe néztem.
-Jessy Morgan lennél a barátnőm?-kérdezte komolysággal a szemében.
-Nem is tudom.-húztam az agyát.
-Nem sokszor adatik meg, hogy a nagy Justin Bieber barátnője lehetsz.-csókolgatta a nyakamat. Most, hogy már tudom, hogy vámpír egy kicsit félek, amikor a nyakamhoz hajolt mert lehet, hogy megcsapol. -Jess én soha nem bántanálak.-suttogta ajkamba. -Te lennél az utolsó ember akit bántanék.-simította meg az arcomat. -Bízz bennem. Bízz abban, hogy tudom magamat kontrolálni. Bízz bennem.-csókolt meg. Úgy tettem ahogy mondta. Bíztam benne.
-Justin.-toltam el magamtól egy kicsit. -Bízok benned. Szóval...-tűrtem egyik oldalra a hajamat. -Megengedem.-néztem szemeibe.
-Jess.-suttogta.
-Te mondtad, hogy bízzak benned, és én azt teszem. Bízok benned, és bízom abban is, hogy megtudod állni.-láttam, hogy a szemei csillognak a vágytól.
-Nem, én nem tehetem.-hajtotta le a fejét.
-Justin ez a mi kis titkunk marad. És tudtommal ettől még nem leszek vámpír.-fogtam kezeim közé arcát. Egy csókot nyomtam a szájára.
-Tényleg akarod?-suttogta.
-Igen.-bólintottam.
-De mi van ha nem tudom megállni?-ekkor megfogtam a kezeit.
-Bízok benned.-néztem szemeibe. Nagy levegőt vett majd a nyakamhoz hajolt. Egy csókot nyomott rá majd megéreztem egy apró fájást. Tudtam, hogy belém harapott. Hallottam, ahogy lenyelni a vérem. Utolsót nyelte és elhajolt. Szemeim sarkában könny volt mert egy kicsit fájt. Szemei vörösek voltak és a szájából vért volt kifolyva ami le is törölt. -Látod, megtudtam állni.-simítottam meg az arcát.
-Nehezen, de sikerült.-szemei újra barnák lettek. -De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.-húzogatta a szemöldökét.
-A válaszom.-akasztottam kezeimet nyakába, és ajkaihoz közel hajoltam. -Igen.-kuncogtam. Justin felkapott és megpördültünk egyet. -De ugye nem leszek vámpír?-kérdeztem mag mikor lerakott.
-Nem ettől még nem. Mert én csak kicsit szívtam belőled, és így a mérgem nem terjed szét a testedben.-simította meg az arcomat. -De a hege látszani fog egy kicsit.-küldött felém egy mosolyt. -Tudtad, hogy nem csak kívülről vagy édes, hanem még a véred is az.-nyomott egy puszit a számra. Ekkor ebédet fújtak mivel én a reggelit kihagytam. Elmentünk Justinnal az ebédlőbe és leültünk egy asztalhoz majd enni kezdtünk. Olyan éhes voltam de Justin hozzá se nyúlt a kajához. A társaságunkhoz csatlakozott Ashley és Austin is. Egész jól elbeszélgettünk míg a csevejünket Tiffany meg nem zavarta.
-Sziasztok. Remélem nem zavarok.-ült le Justin mellé. Komolyan azért a pofátlanságnak is van határa. Ekkor justin felkuncogott. Bieber ajánlom, hogy viselkedj mert neked akkor annyi.
-Szia.-mondták kórusban Austinék.
-Nos Justin nem lenne kedved átjönni este.-kérdezte azon a vinnyogó hangján.
-Bocs de Justinnak dolga van este.-fordultam felé. Úgy ültünk, hogy én, mellettem Justin és mellette Tiffany és velünk szembe Austinék.
-Na ebből dráma lesz.-motyogta Ashley Austinnak aki felkuncogott.
-Oh igazán? Szerintem rá az, neki, hogy megdugjon.-na jó ekkor felment bennem a pumpa.
-Hölgyeim nyugalom. Igaz nincs belőlem kettő.-karolt belénk Justin. -De osztozkodhattok rajtam.-röhögött fel.
-Én nem osztozkodok egy ilyen ribanccal.-vágta a fejemhez Tiffany.
-Na jó ebből most lett elegem.-megfogtam a citromos pitémet és Tiffany képébe vágtam. A csaj egyből hiszti rohamot kapott és a többiek akik ott voltak a teremben hangos röhögésbe kezdtek. A csaj csak úgy sikítozott. Felállt és letörölte az arcáról a pitét.
-Ezt megfogod keserülni!-bújt az arcomba mire én az ujjamat végig húztam a pités arcán majd pedig lenyaltam.
-Finom.-mosolyodtam el. Ő kiviharzott és fojtattuk tovább az ebédet, mintha misem történt volna. Miután befejeztük a kajálást Justinnal visszamentünk a faházunkba.
-Nem semmi voltál.-csukta be az ajtót.
-Felhúzott nagyon.-járkáltam fel alá.
-Nem is tudtam, hogy ennyire féltékeny vagy, ha valaki velem kezd flörtölgetni.-ekkor megálltam vele szembe.
-Bocs de nem úgy egyeztünk meg, hogy a barátnőd vagyok?-húztam fel a szemöldökömet.
-De. Én én mint a barátod.-húzott magához. -Mivel ilyen rossz kislány voltál megbüntetlek.
-Csak szeretnéd.-vágtam a képébe.
-Szeretem ha ellenkezel. Beindítasz.-suttogta fülembe.
-Jessy!-nyitott be David.
-Bazdmeg kopogni luxus!?!-mordult rá Justin.
-Nem hozzád szóltam.-pillantott felém.
-Én meg igen.-fojtatta tovább Justin.
-Megtennéd, hogy befogod?-kérdése elérte, hogy Justin dühös legyen és neki rontson.
-Te velem ne beszélj így!-kezdte el lökdösni már kint voltunk az udvaron.
-Justin ne csináld!- de késő volt mert mind a ketten a földön terültek el és verekedni kezdtek. -Hagyjátok abba!-kiabáltam. -Elég!-álltam közéjük amiből az lett, hogy kaptam egy szép nagy ütést.
-Te normális vagy?!-kiáltotta el magát Justin. Én a földön voltam és az égő pontot fogtam.
-Úristen Jessy sajnálom.-jött mellém David.
-David Spark, Justin Bieber és Jessy Morgan az igazgatóiba! MOST!-mondták a hangos bemondóban. Úristen most tuti, hogy kicsapnak!