12. fejezet Viszlát Bieber!

*Justin szemszöge*

-Na ebből nem eszik.-indultam el, de Elisabeth megállított.

-Mégis hova mész?-kérdezte mosolyogva. -Nem veszed, észre, hogy csak játszik veled, hogy ez a célja, hogy felhúzzon. Annyira naiv vagy Bieber.-kacagott fel. -Miért pazarlod rá az idődet, amikor megkaphatsz bárkit.-súgta fülembe. -Nem érdemel meg.-éreztem, hogy keze lecsúszik, de alhasamnál megállt. -Csak egy szavadba kerül, és a lányok a lábaid elé borulnak.-keze pedig lejjebb vándorolt, és egy sóhajt csalogatott ki belőlem. -Én megtudnám, adni azt amit kérsz.-és kezét, felhúzta a mellkasomhoz. -Csak egy szavadba kerül.-nyomott egy puszit a számra, majd elhajolt. -Gondold meg.-lépett hátra. -Jessy csak kihasználna! Míg én kényeztetnélek.-ezzel a mondatával pedig ott hagyott.

-Haver mit akart?-jött mellém Austin.

-Ajánlatot tett, egy nagyon jó ajánlatot. Amit megfontolóra veszek.-vigyorodtam el.

-Lisa rossz parti Bieber.

-Lehet, hogy rossz de az ágyban annál jobb.-hagytam ott. Bementem a házunkba, és lefeküdtem az ágyra,  ,,megkaphatsz bárkit, csak egy szavadba kerül, én megtudnám, adni azt amit kérsz" játszódtak le szavai a fejemben. Gondolatmenetemből Jess zökkentett ki.

-Milyen volt kufircolni Sparkkal?-kérdeztem vigyorogni.

-Jobb volt nálad az egyszer biztos.-hangja rideg volt, és megvető.

-Huh te nem látod?

-Mégis mit?-vágott hülye fejet.

-Ezt a sötétséget körülötted.-vigyorogtam.

-Nálad sötétebb nem vagyok.-kacagott.

-Igazán.-terítettem le az ágyra.

-Most már én is olyan erővel rendelkezek, mint te. Van erőm, amivel megtudom magam védeni, és ha kell ellened használom.-morogta a szavakat.

-Lehet, hogy te is vámpír vagy, de erősebb kötve hiszem.-szorítottam a kezeit feje mellé. Éreztem, hogy testemet átjárja az a különös érzés, és átváltozok.

-De én legalább tudom magam kontrolálni.-láttam, hogy szemei vörösödnek. Bőre pedig hófehér volt. Mint egy igazi vámpír.
-Igazán?-bújtam nyakába, és apró csókokat leheltem a nyakába.
-Ne, csináld ezt.-sóhajtott.
-Tudom, hogy élvezed.-csúsztattam a kezem pólója alá.
-Hagy!-lökött a túlsó ágyra. -Azt hiszed, hogy ennyitől, máris a karjaidba omlok?-állt fel, és egy gúnyos mosolyt festett az arcára.
-Nem sok kellett hozzá.-álltam fel.
-Soha többet nem kapsz meg. Nem tartozok hozzád, és soha nem is tartoztam!-emelte fel a hangját.
-Igazán?-léptem elé. Tekintetünk összeért, és ajkai elnyíltak egymástól. Kezemet, arcára helyeztem, és szemei csillogtak. -Miért nem engeded vissza, az igazi énedet, és dobod le ezt a maszkot.-suttogtam.
-A régi énem, meghalt mivel megölted.-lökte le a kezét, arcáról. -Igen, mert te taszítottál, a halálba! Ezt soha nem bocsájtom meg ahogy azt sem, hogy úgy kihasználtál. Szenvedni fogsz ahogy én.-bújta arcomba. -Érezd azt a fájdalmat, amit én éreztem.-ekkor ajkaira tapadtam, és egy pillanatra hagyta magát, és ringott velem, majd ellökött magától, és pofon vágott. -Ja és ma átköltözök Davidhez.-mosolyodott el, majd kiviharzott. Lehet, hogy tényleg igaza van Lizának, hogy csak játszik velem. Bármennyire, is nehezemre esik, bevallani, de egy igazi Démon lett Jess. Lehet, hogy vámpírnak tűnik, és a viselkedése is az, de szemei kékek, és olykor koromfeketék is. Ő nem egyszerű vámpír, hanem Démon vámpír. Kétszer olyan nagy hatalma van, mint egy átlagos vámpírnak. Szemei három színt tükröznek. Az eredetit, (ami Jessnél kék) a vöröset ami azt jelenti, hogy vámpír ösztönei uralkodnak rajta és végül a fekete. Akkor a legerősebb, de egyben a legsebezhetőbb. Ha akkor összeomlik akkor erejét kiengedi, és elképesztő pusztítást képest művelni. Veszélyesek nagyon, és kiszámíthatatlanok. Képesek a puszta tekintetükkel embereket ölni, vagy fájdalmat okozni nekik. Jess nem tudja, hogy mégis mekkora erőt birtokol, és ha nem képes uralkodni rajta vagy elveszti az irányítást az ereje felett akkor komoly baja is eshet. Nincs tisztában, hogy ő közel sem egy átlagos vámpír. Ő egy a sok közül. Még nem találkoztam a fajtájával, csak így hallottam róluk. Azt hittem, hogy csak legenda, de nem léteznek.

*Jessy szemszöge*
Egy pillanatra teljesen elvesztem az érintésében, és csókjában, de nem engedhetem ki azt az énemet. Visszafojtom, vagy egyszerűen kiölöm magamból. Ha visszaengednem, még valami hülyeséget csinálna. David segít nekem, megszabadulni a másik felemtől.
-David.-nyitottam be.
-Igen?-kapta fel a fejét telefonjáról.
-Te még mindig nem öltöztél fel?-nevettem.
-Azt hittem, hogy még fojtatjuk.-vigyorgott.
-Ajjh te hülye.-dobtam meg egy párnával.
-Na.-kapta el a karomat, és magára húzott. Elvesztem a szemeiben, és teljes biztonságot nyújt nekem. Megfordultunk, és így én voltam alul. Megsimította az arcomat, majd egy csókot lehelt a számra. -Jess.-suttogta, és, mintha nem is őt láttam volna magam előtt hanem Justint. Pislogtam, és már újra David volt fölöttem. -Valami baj van?-simogatta az arcomat.
-Nem nincs.-mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Vad csókcsatába kezdtünk, és csak téptük a másik ajkát.
-Tudod nem fejeztük, be amit elkezdtünk.-mosolygott. -Tudod milyen boldoggá tennél.-bújt nyakamba.
-Meghiszem.-kuncogtam.
-Naaa.-húzta el a szó végét. Hirtelen egy fura érzés uralkodott el rajtam. Az egyetlen személy akinek biztosan odaadnám magam az Justin... Nem ő soha nem kap meg! Fogd be, Bieber csak kihasznált! Nem veszed észre, hogy aki igazán megbecsül az David?! Ő az aki tényleg szeret! (új Jessy) Ne hallgass rá! Justint szereted! Hiába tagadod, és fojtod el az iránta érzett szerelmedet, mert őt szereted! Hallgass a szívedre! Hallgass rám! Ő szereted, még ha tagadod is. Azok ellenére amit tett veled, mégis szereted! (régi Jessy) 
-Jess.-hadonászott kezével előttem David.
-Igen?-eszméltem fel.
-Biztos minden rendben van?-ültünk fel.
-David segítened kell.-néztem szemeibe. -Megkel szabadulnom a régi énemtől!
-Ajjh Jess.-sóhajtott. -Tudod az nem olyan könnyű.-húzta el a száját.
-Nem érdekel. Megakarok tőle szabadulni! Egyszerűen gátol, a tervemben.
-Csakis te tudod, magadból kiűzni. De ahhoz koncentrálásra és nyugalomra van szükséged, hogy ezt mind megtud tenni. Nem olyan egyszerű, mert ha esetleg megzavarnak, akkor...-itt hangja elcsuklott.
-Mi történik? David ne hagyd abba, ha már belekezdtél, akkor fojtasd!-erősködtem.
-Jess, ez nagyon veszélyes. Tudod ha nem sikerül, akkor az érzelmeid kikapcsolódnak. Vagy rosszabbik esetben lidércé változol.-a lidérc szó hallatán lefagytam. Ők mind közül a legrosszabbak.
-Egy ember pusztító is lehetek?-remegett meg a hangom.
-Sajnos. Szóval Jess óvatosan nagyon. Ha tényleg annyira megakarsz szabadulni a másik énedtől, csak is éjfélkor mehetsz ki, és amikor már a hold fent van.-fogta meg a kezem.
-Rendben.-küldtem felé egy halovány mosolyt.
-Ajjh te.-csókolt meg, és hátradöntött. -Most már igazán fojtathatnánk.-csókolgatta a nyakamat.
-David.-toltam el egy kicsit magamtól.
-Ne csináld Jess.-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Jó akkor nem csinálom.-ültem fel.
-Nem arra mondtam.-rántott vissza, mire felnevettem, és egymás ajkaira tapadtunk.
~§~
Most már lesz mit Bieber orra alá dörgölnöm. Tuti, hogy ki lesz nagyon. Fájni, fog neki, de pont ez a célom.
-Nekem mennem kéne.-ültem fel, és belebújtam David ingébe.
-Miért?-ült fel ő is.
-Még Ashleyvel nem is beszéltem.-kaptam fel a fehérneműimet.
-De ő rá, ér most velem foglalkozz.
-Majd kerítek rá időt.-kacagtam. Ő is felöltözött, és elém állt, majd hajamat a fülem mögé tűrte, és egy

hosszú csókot váltottunk. Éreztem, hogy a keze lejjebb vándorol, és csókunkba belemosolyogtam.
-Nem hagyhattam ki.-érintettük össze a homlokunkat.
-Gondolhattam volna.-forgattam meg a szemem, és gyors magamra kaptam a ruháimat. Elköszöntem Davidtől, és kifele összefutottam Bieberrel.
-Lám, lám.-sétáltam felé. -Hogy, hogy egyedül vagy?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Tudod, neked semmi közöd hozzá.-felelte ridegen.
-Oh, most mivel érdemeltem, ki, hogy így beszélj velem?-kaptam a kezem a szám elé.
-Ribanc.-motyogta.
-Mondhatsz bármit, hidegen hagy. Ahogy te is.-sétáltam el előtte, de megragadta a kezem. Egymás szemébe néztünk, de az övé teljesen más volt. Szinte szemei vérben forogtam a dühtől, és legszívesebben felpofozna.
-Nem hagyom, hogy elűzd a régi éned, és, hogy egy ilyen legyél.-nézett végig rajtam.
-Az én döntésem.-téptem ki a kezem a szorításából. -Azt csinálok, amit akarok, és akivel akarom.-a mondat második felét, már mosolyogva mondtam.
-Remélem jól szórakoztál.
-Hidd el jobban, mint veled.-kacsintottam. -Ő sokkal jobb nálad.-bújtam arcába.
-Tényleg?-rántott magához. -Mindjárt meglátjuk.-kapott fel, és az erdő felé vette az irányt, majd arra lettem figyelmes, hogy egy fa tetején vagyunk. Nem mertem lenézni, mert tériszonyom van. Becsuktam a szemem, és csak kapaszkodtam Bieberbe. -Mi van csak a nagy Jessy Morgan nem fél egy kis magasságtól?-kérdezte nevetve.
-Fogd be!-mordultam rá. -És eressz el!-mondta határozottan.
-Kérésed számomra parancs, és engedett a szorításán, és akkor jöttem rá, hogy ez mégsem a legjobb ötlet.
-Ne!-ugrottam jobban a nyakába.
-Mond, a szemembe, hogy ő sokkal jobb nálam.-fúrta tekintetét az enyémbe.
-Ő sokkal jobb nálad.-mondtam mosolyogva.
-Ő jobban csókol, mint én?-hajolt ajkaimhoz, és már súrolták egymást. Majd egy lágy és gyengéd csókot nyomott rá. -Az ő érintésétől, és ellágyulsz?-simította meg az arcomat. -Ő is kitudja csalogatni belőled azt a vadmacskát, amit nekem sikerült? Ő is képes arra, hogy magába bolondítson?-nézett szemeimbe. -Ő ezeket mind megtudja csinálni?-beszélt ajkaimba.
-Justin.-hunytam le a szemeimet.
-Nem.-válaszolt helyettem. -Ő nem tudd úgy bánni veled, mint ahogy én. Ő nem tudd olyan lenni, mint én. Mert te nem őt szereted hanem engem.-ekkor szemeim kipattantak. -Hiába tagadod, én érzem, és hallom a szívverésed is. A pillantásod, is elárul mindent. Tudom, hogy kívánsz, és mit meg nem tennél egy csókomért.-vigyorodott el.
-Miért vagy ebben annyira biztos?-húztam fel a szemöldököm. -Hiszen már nem látsz bele a fejembe. Nem tudod, hogy mire gondolok.
-Lehet, hogy nem látok bele, de érezni, érzem. Hiába tagadod Jess.-újra ajkaim közelébe férkőzött. -Nem lökhetsz ki a szívedből, mivel már belevésődtem. Ahogy te is az enyémbe.-csókolt meg. Bármennyire is szerettem volna lelökni innen a fatetejéről nem voltam rá képes. Arra sem, hogy ne viszonozzam. Kezeimet a nyakába vezettem és ajkaink egybe forrtak. Éreztem, hogy valami melegség végig járja a testem, és teljesen elvesztem a testem felett az irányítást. Valami fura érzés járt körül. Levegőhiányában elváltunk. -Jess.-nézett szemeimbe. -A szemed.-suttogta. -Kék.-majd éreztem, hogy a gonosz énem újra a felszínre tőr, és egy hirtelen mozdulattal, taszítottam el magamtól Biebert. Láttam, ahogy lezuhan, és teste földet ér.
-Soha, de soha többet, nem engedlek a közelembe. Ez volt az utolsó, hogy megcsókoltál, vagy, hogy ilyen közel voltál hozzám.-ugrottam le hozzá. Megálltam előtte, és a fejem hirtelen tüzelni kezdett. Mi történik velem. Nem hagyom, hogy bántsd! (régi Jessy) Fogd be! Én erősebb vagyok, és mindig feletted fogok állni! (új Jessy) 
-Elég! Fogjátok be! Hagyjatok békén!-fejemet fogva a földre rogytam. -Maradjatok csöndben!-ordítottam, majd kezeimre néztem, és lehetett látni, az ereimet. Az arcomat megfogtam, és nem olyan volt a tapintása, mint amilyen szokott. -Mi történik velem?-kérdezte remegve. A fejem tüzelt, és éreztem, hogy a mellkasom, is mindjárt kiszakad a helyéről. Levegőt szaggatottan vettem, és a kép is kezdett homályos lenni. Koncentrálj! Koncentrálj! Ismételgettem magamban. Éreztem, hogy, mintha valami változna bennem. Egy pillanatra végig futott a fejemben a Justinnnal töltött idők és emlékek. Éreztem, hogy valami más lesz bennem éreztem ahogy a gyűlölet, és a keserűség eluralkodik rajtam. Majd minden fájdalmam megszűnt egy varázsütésre. Felfoghatatlan és embertelen gyűlöletet éreztem az előttem fekvő fiú iránt. Egyenesen megvetette, és legszívesebben végeznék vele már most. Várjunk csak... Hiszen megtehetem. Fogtam egy faágat és letörtem, majd a hegyes hegyes felét, vizslattam.
-Jess.-nyöszörögte a nevemet.
-Utolsó kívánságod Bieber?-markolta meg haját, és így súgtam a fülébe. -Sejtettem.-elvigyorodtam ördögien, majd megfordítottam, és kezdett magához térni.
-Jess.-sóhajtozott.
-Viszlát Bieber!-lendítettem a kezem...