19. fejezet Végzek vele!

*Justin szemszöge*
Amikor Ashley kimondta, hogy mit is akar tōlem, teljesen levoltam döbbenve.
-Hidd el Justin én megtudnám neked azt adni, amitre mindig is vágytál.-simogatta az arcomat.
-Ashley...-ekkor pedig megakadt a szó a torkomon. Ahogy szemeimbe nézett teljesen hatalmába kerített. Nem Bieber, szedd össze magad! -Most állj le!-pattantam fel mellōle. Elkezdtem öltözni, és amikor végeztem, megfogta a kezemet, mire a fejemet rákaptam.
-Tudom, hogy még mindig szeretsz. Hiába tagadod.-suttogta.
-Szedd össze a holmid, és menj el.-feleltem ridegen. Nem hagyhatom, hogy befolyásoljon. Így is épp elég baromságot csináltam.
-Nem tudod, hogy mit követsz el.-nevetett fel ördögien. -Te kényszerítettél rá.-szemei sárgán világítottak. Ajkaimhoz hajolt és egy lágy puszit nyomott rájuk. Tekintetem elvándorolt csupasz testére és néhol pedig egy kicsit elidōztem. -Tudom, hogy most is kívánsz.-felelte csábosan, és ajkaimra tapadt. Egyszerūen a csókjában elvesztem, olyan érzést váltott ki belōlem, mint amit Jess szokott. Vadul falni kezdtük a másik ajkát, és közben kezeim testén barangoltak. -Istenem Justin.-sóhajtott fel, amikot tiltott helyre vándorolt a kezem. -Érints meg.-suttogta a fülembe. Nem kellett kétszer mondania, ujjaim máris benne voltak. -Istenem.-nyögött fel. Basszus teljesen felizgat, én ezt nem bírom tovább. Lassan mozgatni kezdtem és közben nyakát csókolgattam.
-Justin.-mondta kéjesen. -Ne kínozz.-harapott alsó ajkába. -Ha tudnád, hogy milyen elképesztōen jó vagy.-nyögött fel. Hátradōlt az ágyon ezáltal húzott magával. Felhúzta a lábait és meg egy ujjamat belévezettem. Egyre hangosabb sóhajok hagyták el a szájat, míg végül el nem élvezett. -Remélem tudod mit kell tenned.-suttogta a fülembe. Felálltam, és kimentem. Muszáj megtalálnom Jesst. Ösztöneim azt súgták, hogy a faházban van, szóval uatamat odavettem. Az ajtó nyitva volt, és ahogy beléptem, megcsapott az a jellegzetes illata.
-Jessy...-lepōdtem meg. Ō csak rám nézett.
-Nyugalomra vágytam.-felelte egyszerūen.
-Mondhattad volna, hogy szeretnél idejönni nyugodtan, adtam volna neked kulcsot.-vakartam meg kínosan a tarkómat.
-Nem akartalak megzavarni benneteket.-felelte gúnyosan. Én teljesen le voltam hidalva. Mi a szar, ezt honnan tudja? Basszus Ashley biztos túl hangos volt. -Mi az? Nem mondasz semmit?-lépdelt felém.
-Jessy, figyelj megtudom magyarázni.-ekkor pedig felnevetett.
-Kíváncsi vagyok, hogy milyen kis sztorival állsz elō. Mesélj csak biztos szórakoztató lesz.-felelte gúnyosan, és tudtam, hogy bármikor robbanhat.
-Figyelj Ashley nem az akinek gondoljátok...
-Szerintem is egyszerū a másikra kenni. De figyelj Bieber, arra nem gondoltál, miközben egy jót szexeltetek, hogy Austin mit fog ehhez szólni? Arra nem gondoltál, hogy esetleg a legjobbarátodat vesztetted el ezzel?-vont kérdōn.
-Elōször is hallgass végig. Ashley lidérc, azért tudott befolyásolni, tudod soha nem gondoltam volna, hogy ekkora egy ribanc barátnōd van. Hidd el én próbáltam ellenkezni, de egyszerūen a befolyása alá kerültem. Nem tehettem semmit Jess. Hidd el amit mondok.-néztem szemeibe. Ha tudná, hogy tényleg igazat mondok.
-Befejezted?-kérdezte unottan. -Mert akkor elmennék enni, mivel a többiek mindjárt felkelnek, és nincs idōm ilyen baromságokra.
-Nem hazudok Jess.-ragadtam meg a kezét és a szívemre raktam. Olyan nyugodt volt ez a helyzet, csak kettōnk levegōvételét lehetet hallni. Mélyen egymás szemeibe néztünk. Gyönyörū kék szemei, amik régen barnák voltak gyönyörūen csillogtak, még most is teljesen a hatalmába kerítenek.
-Ha hazudnék azt éreznéd.-suttogtam. -De nem hazudok. Az igazat mondom.-motyogtam. -Kérlek bízz bennem, hidd el amit mondok.-húztam magamhoz és megcsókoltam. Ahogy ajkaink összeértek és ahogy ez megtörtént, egy fura bizsergés kerített hatalmába.
-Ne csináld.-tolt el magától.
-Szeretlek Jess.-suttogtam.
-Sajnálom Justin.-másztott ki karjaim közül, majd elment. Nem, nem fogom hagyni, hogy elmenjen.
-Jess!-kiabáltam utána, és elé futottam. -Kérlek.-néztem būnbánóan a szemeibe.
-Viszlát Bieber.-mondta ridegen. Nagy levegōt vett és elindult. Nem, nem, nem fog elmenni! Ragadtam magamhoz, és befogtam a száját, és elaltattam. 
-Egyszer elengedtelek de most nem foglak.-és szemei egyre jobban csukodtak le.
-Justin.-suttogta, majd végleg karjaimba omlott. Felkaptam és bevittem. Lefektettem az egyik ágyra, és csak néztem a testét. A nyakához hajoltam, majd finoman megpusziltam, majd pedig beléharaptam. Vérének kellemes ízét éreztem a számban. Még mindig párja nincsen az ō vérének. Többet és többet akartam belōle, végül pedig hirtelen egy kar rántott el tōle.
-Bazdmeg megakarod ölni?!-kiabált Austin. Csak ott álltam, és meredtem rá. -Bieber neked teljesen elmentek otthonról?-szinte szét vetette a düh. -Térj észhez.-ment oda Jesshez. Végig simított az arcán, majd pedig megnézte a pulzusát. -Szerencséd van, még él.-kapta fel karjai közé, és egybōl a féltékenység fogott el. -Komolyan mi ütött beléd?-vont kérdōn.
-Elvesztettem a fejem.-suttogtam.
-Jessy nem a legjobb ember de akkoris ō is közénk való.-mondta nyersen a szavakat, majd pedig elment.

*Austin szemszöge*
Nem hiszem, hogy Justin képes volt majdnem megölni Jessyt. Nem tudom, hogy mi lelte, de valami fekete mágiát éreztem nála, ami csak is egy lényektōl szármázhatott: lidércek. Utálom, egyenesen megvetem ōket. Csak egy céljuk van, hogy mindig maguknak szerezzenek örömet, a többieket pedig földbe döngölik. Bekopogtam David ajtaján, majd amit rögvest ki is nyitott.
-Mi történt?-képedt el, miközben besétáltam, és leraktam Jessyt az ágyra.
-Mindegy.-legyintettem
-Bieber?-feszültek meg az izmai.
-Olyasmi.-adtam ferde választ.
-Mit tett vele az a nyomorék?-váltak szemei vörössé.
-Biebert bízd rám, te most szerintem maradj Jessel. Te tudod, hogy ilyenkor mit kell tenni.
-Mennyi vért vesztett?-fogta meg a kezét.
-Elég sokat.-vakartam a tarkóm. Rögtön a szekrényéhez lépett és elōvett egy tasak vért, és Jesshez sietett.
-Jézus ember.-forgattam meg a szemeimet.
-Pont az ilyenek miatt van nálam.-ültette fel Jessyt, majd valamit a fülébe súgott, és kezdte a szemeit kinyitni.
-A fürdōben van egy pohár idehoznád nekem?-bólintottam, majd bementem a pohárért és máris a kezébe nyomtam. Kilyukasztotta a tasakot, majd a vért a pohárba öntötte, és Jessy kezébe adta, aki kissé nehézkesen, de megitta.
-Jobban vagy?-törtem meg a csendet.
-Igen.-felelte kissé kábán. -Mi történt?-nézett felváltva ránk.
-Bieber majdnem megölt.-simogatta a kezét Spark. Jessy csak értetlenül nézett rám, majd olvasni kezdtem a fejében. ,,Mond Austin, hogy ez nem igaz? Kérlek."
-Tényleg így volt, ha nem állítom meg akkor megöl. Ha nem hiszed, nyúlj a nyakadhoz.-mondtam neki. Kezét lassan a nyakához emelte, és megérintette azt a felületet. Hirtelen talpra áltt de egy picit megszédült, de David elkapta.
-Sok vért vesztettél. Pihenned kell.-nézett rá.
-Majd miután végeztem vele.-szemei csak úgy vöröslöttek, és mintha haja is feketébb lenne.
-Jessy nyugodj meg.-állítottam meg.
-Austin állj el az utamból.-felelte keményen.
-Jess tényleg pihenned kellene.-láttam, ahogy kezei ökölbe szorulnak, majd elindult, de David lefogta, majd hirtelen olyan nagy erōvel a falnak vágta, hogy az már nekem fájt. Elindult megint, de most én álltam az útját.
-Austin állj el az utamból.
-Komolyan megakarod ölni?-kérdeztem tōle.
-Nem csak társasozni akarok vele.-felelte kemény. David hirtelen felkelt majd lefogta Jessyt, és én is.
-Eresszetek el!-tombolt, és olyan nagy erō volt benne, hogy mind a ketten a falnak vágódtunk. Jessy egy percre sem tétlenkedett egybōl kiszaladt. Most érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, és a legrosszabb, hogy már mindenki ébren van, és bármelyik pillanatban felfedheti a kilétünket...