20. fejezet Démoni nőszemély!

*Jessy szemszöge*

Kinyírom! A két puszta kezemmel fogom őt megölni! Ahogy kiléptem megcsapott az a jellegzetes nyári fuvallat. Mélyet szippantottam a levegőből, és szinte futólépésben haladtam.

-Justin Bieber!-üvöltöttem. 

-Jessy, úristen mi történt mi a bajod?-szaladt mellém Ashley. Már csak ő hiányzott... Kezeim ökölbe szorultak, és egyre mélyebben vettem a levegőt. Éreztem ahogy a düh átjárja a testem minden részét. Kezemet meglendítettem, és akkorát lekevertem az előttem álló kis szőkének, hogy a földön terült el. Úgy érzem, hogy ezt most muszáj volt.

-Te teljesen megőrültél?-képedt el és közben a sajgó arcát fogta.

-Én őrültem meg?-nevettem fel. -Nem én feküdtem le a barátnőm pasijával.-mondtam szánalommal a hangomban. -És még barátok voltunk. Jézusom.-fogtam meg a fejemet. -A legjobb barátnőmnek hittelek, és te pedig így hátba támadtál! Undorító vagy Ashley. Komolyan ekkorát emberben, mint benned soha nem csalódtam még. Szinte testvéremnek hittelek!-üvöltöttem, és közben a könnyeim potyogni kezdtek. -Te pedig így elárultál.-suttogtam. Kisebb kör gyűlt közénk. -De ezzel ne azt hidd, hogy most vége. A bosszú még csak most következik. Mert a dolgoknak mindig lesznek következményei.-mondtam visszafojtott hangon.
-Jessy!-tört ki a tömegből Justin Austin és David társaságában.
-Te pedig.-fordultam Bieber felé. -Utoljára bocsájtottam neked meg bármit is!-mondtam egyenesen a szemébe. -Remélem eltudjátok egymást szórakoztatni.-mentem el mellette, direkt neki menve. A tömeg utat engedett nekem, és elviharozva az erdőbe futottam. Minden összejött, és nem vágytam másra csak arra, hogy sírjak, és sírjak. Leültem egy fának a törzsébe, és hagytam, hogy az érzelmei felül kerekedjenek rajtam, hogy magába rántson a szomorúság és a fájdalom. Sírtam keservesen, és a könnyeim nem akartak megszűnni. Kezeim remegni kezdtek, és valami fájdalmasat kezdtem el érezni a mellkasomban. Ez a fájdalom nem akart megszűnni, csak egyre jobban növekedett. Mélyebben és szaporábban vettem a levegőt, mert úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok. Mi történik velem? Mi ez a feszítő érzés? Úgy éreztem, hogy a mellkasom mentem kettészakad. Felálltam, és ahogy ez megtörtént, éles fájdalom nyílalt a mellkasomba, de ez már elviselhetetlen volt. Fájdalmamban felsikítottam, de ez a sikítás más volt, nem olyan, mint egy emberé, hanem, mint egy démoné. A borzalmas fájdalom ami a mellkasomban tombolt, hirtelen elillant. Kezeimre néztem, és bőröm szinte hófehérré változott, körmeim éj feketék voltak, és szőkés tincseim befeketedtek.
-Jess.-hallottam meg magam mögött Justin hangját. Megfordultam, és rémült tekintetével találkoztam. Nem tudtam, mit tenni, megijesztett, hogy így nézett rám, kétségbeestem.
-Justin.-léptem felé egyet, de őt meghátrált.
-Mit tettél Jessel?-kérdezte hitetlenkedve. Különös érzés vibrált át a testemen, és éreztem, hogy gonosz énem a felszínre tör.
-Jó újra irányítani.-szólalt meg gonosz énem. Hangja sokkal mélyebb és nőiesebb volt.
-Mi tettél Jessel?!-Justin hangja ideges volt, nyakán az ér kidagadt az idegességtől.
-Nyugodj le Bieber.-kacagtam fel. Úgy éreztem, hogy most teljesen elnyomott, és tehetetlen lettem. Erőmet teljesen elszívta, megvárta a legkiválóbb alkalmat amikor teljesen össze voltam törve, és lecsapott rám. Már nem tudok a saját testem felett uralkodni, mert elvesztettem az irányítást. -Nem is örülsz, hogy újra láthatsz?-kuncogtam. -Csak, most sokkal szexibben.-mosolyogtam.
-Mit tettél Jessel?-kezei ökölbe szorultak, borzalmas volt így látnom őt. Próbáltam a felszínre törni, és éreztem, hogy kezeim remegni, kezdtek, és gonosz énemmel küzdöttem.
-Justin!-szakadt fel belőlem, amikor egy pillanatra visszatértem, és éreztem, hogy a testem hátrazuhan.
-Jess!-kapott utánam. Csillogó mogyoró barna szemeivel félve nézett végig rajta, miközben a karjai között pihentem.
-Gyere vissza.-simított végig az arcomon, és teljesen le voltam döbbenve, ahogy egy aprócska könny szökött ki szeméből.
-Szeretlek.-simítottam végig az arcán, és minden erőm elillant. Gonosz énem visszatért, és most végleg ő uralt. -Remélem kiélveztétek a kis pillanatotokat.-löktem el magamtól. Egyszerűen undorodom tőle, hányingert kapok ettől a fickótól, és komolyan az a kis liba énem ebbe szerelmes. Hányni tudnék, esküszöm.
-Engedd vissza Jesst!-szorított egy fához, és szemei vörösleni kezdtek. A nevetés elkapott, és pontosan a képébe röhögtem.
-Röhejes vagy Bieber!-kacagtam tovább. -Őt már soha többé nem látod.-megfogtam a vállát, és neki vágtam egy másik fának. Fájdalmasan felnyögött, majd a talpára állt. -Eddig együtt lehettetek, de most eljött az én időm! Tönkre, fogok tenni, mindenkit! De elsősorban veled fogom kezdeni! Te leszel a listám élén, és utána szépen jönnek a többiek. De örülj neki, hogy veled kezdem, mert így megkíméllek attól, hogy végig nézd azt ahogyan szépen végzek a barátoddal majd a családoddal.-álltam meg előtte.
-Készülj fel életed legborzalmasabb eseményeire.-néztem szemeibe.

*Justin szemszöge*
Amikor Jess csak úgy elviharzott, aggasztott. Feldúlt volt, és rossz előérzetem volt. Mit sem törődve a többiekkel utána siettem. Kerestem mindenhol de, mintha a föld nyelte volna el. Majd hirtelen meghallottam egy sikolyt. Egyből rohanni kezdtem a hang irányába. Majd hirtelen megtorpantam. Jól tudtam, hogy ki volt előttem, de valahogy olyan más volt. Megfordult, és le voltam sújtva. Mi történt vele? Bőre a szokásosnál és hófehérebb volt, és szemei pedig már nem olyan égszínkékek voltak, hanem sötétkékek voltak, mint az éjszaka. Haja pedig korom fekete volt. Az egész megjelenéséből sugárzott a gonoszság, és a démonosság.
-Jess.-suttogtam nevét. Hirtelen szemei csillogni kezdtek a könnytől, ahogy arcomra nézett. Kétségbe volt esve, és teljesen zavarodott volt. Még magam sem fogta fel, hogy mi is történik vele.
-Justin.-lépett egyet előre, én pedig vele szinkronban hátra fele. Volt egy sejtésem, hogy most mi is fog történni vele, és a legszörnyűbb, hogy erről csakis én tehetek. Ha nem változik át vámpírra, nem történik meg ez vele. Nem szenved ennyit. Szinte a nézéséből láttam, hogy segítségért kiáltozik, és rettegett. Majd, pedig tekintete teljesen elsötétült. Ne csak ezt ne!
-Mit tettél Jessel?-kérdeztem feszengve. Tudtam, jól, hogy gonosz énje próbál a felszínre törni, és sikerült is neki. Hirtelen kezei remegni kezdtek, és küzdött láttam, hogy küszködik a rossz énjével.
-Justin!-kiáltotta el magát, és teste hátrafelé kezdett zuhanni.
-Jess!-kaptam el. Kétségbeestem, éreztem ahogy itt van a karjaim között de távolodik, ahogy a gonosz énje felemészti őt, ahogy teljesen elfogy az ereje, és feladja a harcot.
-Gyere vissza.-simítottam végig arcán, és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.
-Szeretlek.-lágyan végigsimított az arcomon, és tudtam, hogy most elvesztettem. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, ami bennem tombolt. Elvesztettem, elvették tőlem! Itt volt a karjaimban, és elvették!
-Remélem kiélveztétek a kis pillanatotokat.-lökött el magától. Tudtam, hogy most már nem ő uralja magát.
-Engedd vissza Jesst!-löktem neki egy fához. Szinte megtudtam volna fojtani de tudtam, hogy ha őt bántom akkor Jesst is bántom. Hirtelen egyenesen a képembe nevetett, ami még jobban fokozta azt, hogy megöljem ezt a nőt! Mert tudtam, hogy ő és Jess szinte ég és föld, ők közöttük olyan nagy a különbség, mint ég és föld között. A legborzalmasabb, hogy egy testbe vannak zárva, így szinte tehetetlen vagyok, a kezeim megvannak kötözve. Az egyetlen személy aki talán segíthet az Austin, ő tudja, hogy hogyan kicsalogatni ezt a démoni szellemet belőle.
-Röhejes vagy Bieber!-kacagott tovább. -Őt már soha többé nem látod.-ragadta meg a vállamat, és neki vágott egy fának. Eléggé fájt az ütés, és ajkaimat elhagyta egy nyögés. Összeszedtem magamat, és felálltam.  -Eddig együtt lehettetek, de most eljött az én időm! Tönkre, fogok tenni, mindenkit! De elsősorban veled fogom kezdeni! Te leszel a listám élén, és utána szépen jönnek a többiek. De örülj neki, hogy veled kezdem, mert így megkíméllek attól, hogy végig nézd azt ahogyan szépen végzek a barátoddal majd a családoddal.-állt meg előttem. -Készülj fel életed legborzalmasabb eseményeire.-néztem szemeibe.-ahogy mélyen a szemeimbe nézett, csak úgy sugárzott belőle a gonoszság. Megragadtam a kezét, és magamhoz húztam majd ajkaira tapadtam. Tudtam, hogy az ilyen cselekedeteimmel erősítem Jess erejét. Erőszakoskodott gonosz énje, és próbált eltaszítani magától,

majd pedig feladta a küzdelmet, és visszacsókolt. Ajkaink egybeforrtak, és nyelveink egymásra találtak, majd pedig levegő hiányában elváltunk. Jess, ördögien elvigyorodott, és szemöldökömet összeráncoltam.
-Esetleg, éjszaka benézek hozzád.-nyalta meg ajkait. -De nem ígérem, hogy jó kislány leszek.-kacagott. Azt hittem, hogy a régi Jesst csókoltam, de közben csak játszotta magát.
-Undorító vagy! Úgy viselkedsz, mint egy szajha! Bemocskolod Jesst!-löktem el magamtól.
-Mégis élvezted.-nevetett tovább. -Add fel Bieber! Mindig én leszek előnyben. Sosem tudhatod igazán, hogy mikor vagyok jó és mikor nem. A színészi tehetségem tökéletes.-mosolyodott el. Hirtelen előttem termett, és ajkaim előtt megállt. -Este lehet, hogy benézek.-lehelt egy csókot ajkaimra, majd kacsintott, és távozott. Nem hiszem el!
-A rohadt életbe!-ütöttem egy fába. Ez nő képes mindenre, és úgy játszik velem, mint egy bábbal, és teljesen a hatása alatt vagyok, csak azért mert Jess testében van. Hiába a csókja olyan, mint Jessé, az illata az érintése mind Jessé. Nem tudom, hogy ezt hogyan fogom így bírni.