22. fejezet Angyal bőrbe bújt Démon

*Elisabeth szemszöge*

A francba! Ezt nem hagyhatom, hogy Morgan ezt tegye. Muszáj közbe avatkoznom, vagy különben lőttek a tervemnek. Nem fogod tönkre tenni a bosszúmat, mert akkor esküszöm, hogy nem állok jót magamért. Különben is most már Ashleyvel is foglalkoznom kell. A legjobb lesz ha megölöm, és úgy nem fog akadályt okozni. 

-Jessy!-kiáltottam el magam majd pedig felé rohantam és egyenesen rávetettem magam. Próbált magáról lelökni és piszok erős volt, alig bírtam a földön tartani. -A rohadt életbe fuss Austin!-szorítottam kezeit fejé mellé. Szorosan tartottam ott míg meg nem bizonyosodtam arról, hogy Austin kellő távolságban van már. Hirtelen mikor nem figyeltem lelökött magáról, és fájdalmasan a földre érkeztem.
-Mi az most már véded?-mondta fogcsikorgatva.
-Mond te eszednél vagy?-dörzsöltem meg a halántékomat amit elég rendesen bevágtam. -Tönkre teszed a tervünket.-álltam fel majd leporoltam magamat.
-Keresztül húzták a számításaimat.-csillapodott le.
-De akkor is. Ha most megölted volna ugye tudod, hogy akkor mindennek vége lett volna.-léptem elé.
-Elakart vinni kitudja, hogy hova előtte pedig úgy lebénított, hogy még mozogni sem tudtam.-mérge újra a felszínre tört.
-Lisa?-hallottam meg egy hangot mögöttem.
-Justin?-fordultam felé.
-Igaz amiről az imént beszéltetek? Hogy Jess megakarta ölni Austint?-remélem, hogy csak tényleg ennyit hallott a beszélgetésünkből.
-Tudod, én megmondtam, hogy szépen lassan végzek mindenkivel.-nevetett fel Jessy, majd pedig karba tett kézzel figyelte a most már előtte álló fiút.
-Tartsd távol magad a szeretteimtől.-morogta.
-Mert mi lesz?-kérdezte cinikusan miközben még közelebb hajolt hozzá. -Megölsz?-kérdezte felvont szemöldökkel. -Tudom, hogy egy ujjal sem érnél hozzám. Képtelen lennél bántani.-mondott minden egyes szót jól megfontoltan.
-Ha most nem a táborban lennénk tudd, hogy már rég holt lennél és elástalak volna valahol.-oh Bieber milyen kis tökös csávó lettél. Itt az ideje, hogy egyedül hagyjam őket.

*Justin szemszöge*

Szó szerint megtudtam volna fojtani az előttem álló lányt. De valami visszatartott. Nem a tartózkodási helyünk hanem az, hogy ez az undorító aki most felszínen van az nem ő. Mert belül ott van az igazi énje, és attól félek, hogy haldokló félben van.
-Igazán? Akkor gyere kapj el és végezz velem!-küldött egy éloldalas mosolyt felém, majd elsuhant. Nagy levegőt vettem, és mindennél jobban arra vágytam, hogy végezzek vele. Hátrafutottam, és szélsebesen üldözni kezdtem. Már rég elhagytuk a tábort, és valahol az erdő sűrűjében lehettünk. Egy rossz mozdulata sikerében elkaptam, és neki vágtam egy fának. Fájdalomtól kissé felnyögött, és ajkai is elnyíltak egymástól.
-Látom igen, tüzes vagy.-harapott alsó ajkába.
-Fogd be.-tapadtak kezeim nyaka köré, és kissé megszorítottam.
-Tudd, ha engem bántasz azzal a kis szerelmedet is bántod.-mondta elhaló hangon, de csak jobban szorítottam a nyakát. Fuldokolni kezdett de nem érdekelt. Annyira végezni szerettem volna vele. Feldühített, hogy elvette tőlem azt a lányt akit szeretek és megpróbálta megölni a legjobb barátomat.
-Justin.-mondta könnyes szemmel. -Kérlek.-érintette meg a nyakán lévő kezemet. -Szeretlek.-ekkor pedig, mintha villámcsapás ért volna elengedtem a nyakát. Egyből a földre rogyott, mire karjaim közé kaptam.
-Jessy?-érintettem meg az arcát.
-Itt vagyok. Mindig jelen vagyok, minden erőmmel küzdök a sötét oldalam ellen, de túl erős. Nem fogom kibírni. Nem tudom legyőzni. Azzal, hogy látom, és tudom, hogy mit művel veled, csak jobban gyengít.-fogta meg az arcán pihenő kézfejemet. -Kérlek csókolj meg.-suttogta alig halhatóan. Lassan ajkaihoz hajoltam, és gyengéden falni kezdtem ajkait. Úgy hiányzott már a csókja és annak az íze. Nem bírom felfogni, hogy tényleg majdnem végeztem vele. Annyira kívánom ezt a lányt és annyira szeretem. De tudni, hogy létezik egy olyan oldala ami maga a sátán borzalmas.
-Sajnálom.-suttogtam, mikor elváltunk egymástól.
-Légy erős. Maradj a közelemben. Csupán már a látványodtól is erőre kapok, nemhogy a csókodtól.-mosolyodott el halványan.
-Nem akartalak bántani Jess.-hunytam le szemeimet és éreztem, hogy egy könnycsepp suhan végig arcomon.
-Nem a te hibád.-törölte le.
-Jess majdnem megöltelek.-mondtam remegő hangon. Igen sírtam, mert egy kicsi választott attól el, hogy végezzek vele.
-Kérlek ne hibáztass magad.-hangja még mindig halk volt.
-Sajnálom, nem akartam.-hajtottam le a fejem.
-Justin.-fogta arcomat kezei közé.
-Tudom, hogy engem soha nem bántanál.-nyomott egy hosszú csókot ajkaimra.
-Szeretlek nagyon Jess.-suttogtam, majd ismét ajkaira tapadtam. Ezúttal kicsit hosszabbra sikeredett, és amikor lágyan hajamba túrt felmorogtam és nem tehettem ellene semmit de felkaptam, majd fájdalmasan elszakadtam tőle, és a faházig meg sem álltunk. Berúgtam az ajtót, majd pedig az emeltre siettem és hálószobába siettem.
-Emlékszel mikor először együtt voltunk?-kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
-Hogyan felejthetném el.-pirult el.
-Szeretném megint felidézni azokat a pillanatokat. Csak most nem az önző érdekeim hanem az érzéseim miatt. Minden percet kiakarom használni, hogy itt vagy velem.-fektettem finoman hátra az ágyon. Finoman csókolgatni kezdtem a nyakát, és közben kezemmel oldalát simogattam, miközben kényelmesen elhelyezkedtem felette. Jess, kicsit merészebb lépést tett, és egyből pólóm aljához nyúlt, és finoman áthúzta a fejem felett.
-Ne légy türelmetlen.-lihegtem ajkába, majd pedig járócsontját apró puszikkal halmoztam el és éreztem, hogy elmosolyodik.
-Nem vagyok türelmetlen, de azt sem bírom, hogy ha tötyögsz.-kuncogott, majd hevesen megcsókolt. Óhajának eleget téve megszabadítottam felsőjétől, és csókjaimmal lefele haladtam. Finoman alá nyúltam és kipattintottam melltartóját, majd elhajítottam. Bal mellét leptem el finom puszikkal majd pedig mellbimbóját kezdtem el szívni és ajkai közül egy halk sóhaj tört ki. Szabad kezemmel oldalát cirógattam. Hátamon többször is végig simított olykor bele is mart ami engem morgásra késztetett.
-Ne csináld könyörgöm.-zihált, és úgy gondoltam, hogy tényleg jobb lesz haladtam tovább mielőtt darabokra hullik még az alattam fekvő démoni angyal. Nadrágja gombjával kezdtem el vacakolni de hamar kipattintottam, és finoman húztam le vékony lábain. Felpillantottam a már majdnem meztelen testére, és beittam látványát. Domborulatainál kicsit tovább elidőztem de hamar észbe kaptam mikor nyöszörögni kezdett. Nedves csókokat hagytam combjai belső felén majd pedig haladtam nőiessége felé, amit egy apró csipke takart.
-Már tényleg kijárt nekem ez.-kuncogtam, majd pedig újabb sóhaj csúszott ki ajkai közül mikor finoman kibújtattam utolsó ruhadarabjából. -Hiányzott a tested nagyon Jess.-suttogtam, majd legérzékenyebb pontjára egy csókot leheltem. Lepedőbe markolt és ajkába harapott. -Tetszik mi?-ismételtem meg, mire halk zihálását hallottam meg. Nem kínoztam tovább, és nyelvemmel elmerültem benne.
-Justin!-szinte sikította a nevemet, és vonaglani kezdett. Kezeimmel körbe öleltem combját, majd kezét éreztem meg ahogy hajamba markol. Imádtam hallani a hangját és tudni azt, hogy nemsokára teljesen széthullik. Gyorsabb tempóban kezdtem el kényeztetni, és tudtam, hogy már közel jár az orgazmusához így abbahagytam. Szaggatottan fújta ki a levegőt, és szemeit még mindig nyitva tartotta.
-Jess.-kúsztam fel hozzá, és finoman megcirógattam arcát. Szemeit kinyitotta és találkoztam gyönyörű sötétkéken csillogó szempárjával. Emlékszem, régen zöldes barna szeme volt de miután átváltozott kék lett. Ha akkor nem veszítem el a fejem és nem hagyom, hogy vámpír énem uralkodjon rajtam valószínűleg ma is ember lenne. Nem lennének ilyen gondjai és nem kellene szenvednünk egymás hiányában.
-Justin.-kuncogott fel, mikor rajta kapott azon, hogy kissé elbambultam. Mosolyra húztam a számat, majd megcsókoltam. Nyelvemet erőszakosan a szájába dugtam és felfedező útra indítottam. Éreztem, hogy apró kezei nadrágomhoz vándorolnak, majd kigombolta és lefele kezdte húzni. Segítettem neki így hamar a padlóra került az anyag. Bokszerem is szinte pillanatokon belül lekerült rólam.
-Türelmetlen.-kuncogtam ajkába, majd pedig kezemet feje mellé helyeztem, és kicsit megemelkedtem testemmel. Szemeibe bámultam, és óvatosan belé hatoltam. Falai összeszorultak körülöttem, és hangos nyögéssel jutalmazott meg.
-Oh, istenem.-hunytam le szemeimet és egy sóhajt engedtem ki ajkaim közül. Már olyan régen voltunk együtt és hiányzott őszintén. De belegondolni abba, hogy Jess lefeküdt rajtam kívül már mással is, felbosszant. Én akarok lenni számára az egyetlen, aki ilyen alávetett állapotban láthatja. Dühös voltam, ahogy arra gondoltam, hogy más férfi karjai között van és mások érintik meg. Teljesen elvesztettem a fejem és kemény döféseket mértem felé. -Az enyém vagy. Senki másé.-motyogtam miközben gyorsan mozgattam a csípőmet. -Justin.-fogta meg a vállamat. Figyelmen kívül hagytam és további mély és gyors lökésekkel sújtottam őt. -Justin ez fáj.-ahogy az utolsó szó elhagyta száját megálltam. Fájdalmat okoztam neki.
-Jess én...-csuklott el a hangom, és hirtelenjében fogalmam sincs, hogy mégis mi a faszomat mondjak neki? -Sajnálom.-hajtottam le a fejemet, és közben testemmel eltávolodni készültem, de hirtelen megragadta a kezem, mielőtt kicsúsztam volna belőle.
-Ne hagyd abba.-egy félénk mosoly bujkált ajkain. -Felejtsük el, ami az imént történt, és éljünk a pillanatnak.-beszélt lágyan miközben egy forró csókot nyomott ajkaimra.
-Biztos ezt akarod?-kérdezte kínosan. Rosszul éreztem magam, hogy elvesztettem a fejemet, és ennek ő issza meg a levét.
-Igen. Hiányoztál nagyon.-nyomott egy csókot a nyakamra. -Főleg a mézédes ajkaid, és a lágy érintéseid. Tudod majdnem belehaltam abba, hogy nem lehetek a közeledben nem érinthetlek meg. És most pedig amikor a legközelebb vagy hozzám a világ minden kincséért sem engednélek el.-elmosolyodtam, és gyengéden megcsókoltam.
-Szeretlek Jess.-suttogtam.
-Szeretlek Justin.-innentől kezdve pedig forró szeretkezésbe kezdtünk. Ajh de nyálasan hangzik ez a szó... Nem csak azért akartam lenni vele, mert egy jót akartam szexelni hanem azért, hogy bebizonyítsam, hogy neki, hogy én ezek ellenére még mindig ugyanúgy szeretem. Csodálattal néztem a mellettem alvó lányt, mert azért, mint tudni illik ilyen téren mindig formában vagyok, szóval nem csodálom, hogy elfáradt. Ahogy hosszú pillái érintették arcát, ahogy ajkai enyhén elnyíltak egymástól. Fekete haja lágyan omlott a vállára és terült szét a párnán. Olyan gyönyörű volt, de mégis bent lakozott ebben az angyali külsőben egy démon. Egy olyan lény amit a világon mindennél jobban szeretnék kiűzni belőle. Tudom, hogy nem lesz egyszerű de túl nagy a tét. Ugyanis itt arról a lányról van szó, akiért képes lennék mindent feladni. Lágyan megsimítottam a karját mire mocorogni kezdett és megijedtem, hogy esetleg felébresztettem.
-Ne.-lehelte halkan. -Hagyj.-szorította össze a szemeit.
-Jess.-kezdtem el finoman rázni.
-Ne hagyj békén.-szemei még mindig csukva voltak de úgy nézett ki, mintha harcolna valaki ellen. Nem! -Jess kérlek maradj velem! Jess ne hagyd magad! Itt vagyok.-estem kétségbe.
-Justin.-súgta miközben a fejét a másik oldalra vetette, hirtelen pedig minden abbamaradt.
-Jess?-simítottam meg az arcát finoman. Arcán egy halovány mosoly volt majd pedig hirtelen felriadt

és szemei csakúgy kipattantak.
-Felült, majd pedig rám nézett. Nem értettem, hogy mi történik vele- Majd pedig azt az undorító mosolyt véltem felfedezni arcán.
-Sosem tagadtam, hogy ha szexről volt szó, mindig is te voltál a csúcson.-nevetett fel.