Kezeim ökölbe szorultak, és egyszerre voltam dühös, és szomorú. Mérhetetlen nagy fájdalmat éreztem, úgy érzem, hogy elvesztem.
-Nem!-ordítottam, majd pedig egy fának estem. Elkezdtem tiszta erőmből ütni, bütykeim már véreztek, de az zavart a legkevésbé. Nem álltam le, míg ki nem dőlt az a fa. Mély levegőket vettem, és egyre gyorsabban. Éreztem, hogy a bennem lévő gyilkoló ösztöneim életre kelnek, és az egyetlen ember akit megszerettem volna ölni az Jessy volt. Ő az aki elvette tőlem Jesst, az egyetlen lányt akit szeretek.
-Nem szép dolog rongálni Bieber.-bukkant fel Ashley.
-Te meg, mégis mi a francot keresel itt?-kérdeztem kissé idegesen.
-Könnyíthetek rajtad.-érintette meg a vállamat, és ujját végig vezette rajta, majd pedig arcomra simította. Hirtelen elkaptam a csuklóját, és mérhetetlen dühöt éreztem.
-Ne játssz velem Ashley. Nem tudod, hogy mire vagyok képes.-dobtam el karját.
-Szeretem a veszélyt.-hajolt közelebb.
-Nem tudod, hogy milyen a sötét énem.-ráztam a fejem.
-Szeretem a rossz fiúkat.-akasztotta kezeit a nyakamba. -Ha csak tudnád, hogy a látványodtól, felizgulok. Szinte csöpögök a nedvességtől.-mondtam kéjesen, és ajkaival az enyémeket súrolta. Ideje végre, hogy megtépázzam egy kicsit a csajt. De az egyszer biztos, hogy nem leszek vele könyörületes.
-Szóval kemény menetre vágysz?-simítottam a kezeimet a derekára. Elmosolyodott, a hülye kis liba azt hiszi, hogy uralma alatt állok, pedig gőze sincs, hogy mit tervezek vele.
-Azt akarom, hogy olyan keményen dugj, meg, mint még soha senkit.-harapott alsó ajkába.
-Azt hiszem, hogy elintézhetjük.-vigyorodtam el. Készülj fel életed legrosszabb perceire, hülye ribanc!
~*~
-Justin.-mondta zokogva.
-Te kérted, hogy legyek kemény.-nevettem fel. Csak tovább zokogott, és egyáltalán nem éreztem, semmi bűntudatot, csak szánalmat. Mit mondhatnék, az emberi énemet szinte kikapcsoltam, és tényleg szó szerint úgy viselkedtem vele, mint egy állat. Megmarkoltam a haját, és így emeltem fel a fejét. -Remélem egy életre megjegyezted, hogy ha még egyszer közénk, és Jess közé állsz, esküszöm, hogy ennél sokkal jobban fog fájni, amit tenni fogok veled.-engedtem el a haját. Utolsó pillantást vetettem feléje majd pedig ott hagytam.
*Ashley szemszöge*
Úgy éreztem, hogy majd szét vet a fájdalom. Az egész testem darabokra akart hullani. Soha nem gondoltam volna, hogy Justin képes lenne ilyenre. Azt hittem, hogy sikerült irányításom alá vennem. De ezzel nincs vége. Ne menjek Jess közelébe? Majd azt meglátjuk... Mindent visszakap. Nem tudja, hogy kivel is húzott ujjat. De ugyanúgy Jessyt is kifogom csinálni. Senki nem állíthat meg a tervemben, megvannak hozzá az eszközeim és ha kell elmegyek a legvégsőkig. Feltápászkodtam, majd magamra kaptam a ruháimat. A könnyeimet letöröltem majd vissza battyogtam a faházamba. Austinnal szinte egymáshoz sem szólunk. Egyszerűen levegőnek néz, őszintén nem érdekel. Felvettem egy laza tánc ruhát mivel óra lesz és bementem a terembe. Amikor beléptem néma csend lett úrrá és mindenki engem nézett. Elvonultam egy csendesebb zugba, majd leültem és mindenki újra beszélgetni kezdett. Hirtelen a terembe belépett Jess és ugyanúgy mindenki elhallgatott. De a legnagyobb meglepetésre Austinnal az oldalán. Ezek mikor lettek ilyen jóba?
-Mit bámultok?-mordult fel idegesen Jessy. Mintha mindenkiben még a vér is megfagyott volna. Rémült arcokat láttam, és ahogy Jess sétált előrébb úgy mindenki utat engedett neki, mintha valami királynő lenne vagy mi a szar. Mikor lett ennek ilyen nagy hatalma? És mióta félnek ennyire tőle? Valami megváltozott benne, már nem ugyanaz aki volt. Az egész aurája hordoz valami igen sötétet, és zordságot. Mintha maga lenne a démon. Sötétség veszi körül és aki ránéz a félelem lesz úrrá. Szinte a pillantásával képes lenne ölni. Helyet foglaltak Austinnal majd később Jackei is megjött.
-Na akkor kezdjünk bele egy új koreográfiába. De előtte is melegítsünk be.-mondta jókedvűen majd pedig elindította a zenét és mindenki elhelyezkedett és elkezdtünk bemelegíteni.
*Jessy szemszöge*
Biebernek nyomát sem láttam. Mintha a föld nyelte volna el. De Davidet sem láttam. Fura... Austin pedig egész álló nap a nyakamon lóg. Már rég elküldtem volna egy szebb helyre de terveim vannak vele.
-Jess.-szólt hozzám Austin.
-Hah?-néztem rá.
-Tudod írtam egy duettet és arra gondoltam, hogy elénekelhetnél velem.-hirtelen megvillant egy kép ahogy Justinnal együtt írtuk meg a közös dalunkat. Megráztam a fejem, és próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat.
-Elénekelhetjük.-feleltem közönyösen.
-Minden rendben?-ajh esküszöm az agyamra megy az a gyerek.
-Persze.-felelem egy hamis mosoly kíséretében. -De most menjünk. Zeneórám lesz.-álltam fel.
-Ja, nekem most Nickhez kell mennem. Dobolni fogunk. Majd később találkozunk. Szia.-hagyott magamra. Végre egyedül! Bementem a átöltözni és fura mert ott sem találtam Davidet. Hát az meg hova tűnt? Elisabethet sem láttam már mióta... Na mindegy. Gyors felkaptam még pár kiegészítőt és
megigazítottam a nyakamban lévő nyakláncot.
-Csini vagy.-hallottam meg azt a hangot amit hiányoltam.
-Hol jártál?-lépdeltem felé.
-Volt egy kis dolgom.-simította kezeit derekamra. -De úgy látszik volt valami haszna is, hogy távol voltam annyit.-csókolt meg.
-Na.-toltam el magamtól. -Majd később.-haladtam el mellette.
-Ez van Spark.-vágtam be mögöttem az ajtót. Idióta... Soha senki sem fog engem hülyíteni. Már nem az vagyok aki egykor voltam. Megváltoztam és sokkal keményebb lettem. Oh azt hiszem, hogy ezen az órán Bieberrel vagyok. Szóval ideje egy kis bosszúhoz. Davidnek most lesz tánca szóval nem fog gondot okozni.
-Jess.-hallottam meg Austin hangját. Megforgattam a szemeimet és egy mosolyt erőltettem a számra.
-Szia.-fordultam felé.
-Képzeld elmarad az órám szóval gondoltam, hogy akkor elmegyek veled énekórára, és akkor esetleg el is próbálhatjuk a dalt.-mutatta fel a kezében lévő kottát. Oh, Austin drága pont jókor jöttél. Milyen kár, hogy már nem látsz bele a fejembe. Igen már a gondolatolvasók sem látnak bele a fejembe.
-Remek.-csaptam össze a két kezemet. -Akkor menjünk.-ragadtam karon és kicsit meglepte a cselekedetem de ez még csak a kezdet. Ahogy beléptünk ismét mindenki ránk figyelt. De a többiek arca nem ért fel Bieberével. Első sorból nézhettem ahogy szinte a fájdalom és a düh átjárja a testét. Egy gúnyos mosolyt küldtem felé, majd pedig Austin magam után húzva leültünk.
-Na, szóval, hogy már mindenki itt van akkor kezdhetjük is. Van önként jelentkező?-nézett körbe Noel. Én kaptam az alkalmon és egyből felraktam a kezem. De nemcsak én hanem Bieber is így tett. A teremben mindenki összesúgott. Nyomorékok semmit sem tudnak máris itt pletykálkodnak.
-Oh. Jessy, Justin akkor gyertek.-intett Noel.
-Én nem éneklek Bieberrel.-jelentettem ki.
-Fél, hogy lealázom.-jelentette ki egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Inkább pont, hogy te vagy beszarva.-vágtam vissza.
-Fogjátok vissza magatokat!-emelte fel a hangját Noel.
-Én nem vagyok hajlandó Justin Bieberrel énekelni. Más párt kérek!-jelentettem ki határozottan, és gyilkos pillantást küldtem kedves tanárom felé.
-Jess fogd vissza magad. Emberekkel vagy körülvéve.-fogta meg a kezemet Austin és halkan a fülembe suttogott.
-Jól van látom nem értesz a szép szóból Jessy. Ezért most kaptak Justinnal egy hetet, hogy összehozzatok egy közös duettet és az alapján eldöntöm, hogy tovább engedlek benneteket vagy sem.-vetett ránk egy szigorú pillantást.
-MI?!-akadtam ki.
-Én biztos, hogy nem dolgozok egy ilyen kis hisztis libával.-szólalt fel Bieber.
-Te beszélsz?!-nevettem fel cinikusan. -Nem én mentem végig az egész táboron.-a tömeg hangos ,,úú''-zásba kezdett.
-Felcsaphatnál prostinak. Hiszen, most is mással kavarsz.-vetett egy szúrós pillantást barátja felé. Éreztem, hogy kész, ennyi volt letépem a fejét. Elindultam felé, de Austin megragadta a kezemet.
-Ha most azonnal nem engedsz el esküszöm, hogy te következel utána.-morogtam a mögöttem álló fiúnak.
-Nem hagyom, hogy balhét csapj.-csattant fel halkan. Kirántottam a kezem szorításából, és Bieberrel kezdtem szemezni. Ő akarta.
-Fájdalom.-suttogom halkan magam elé, mire egész teste megfeszül, és eltorzul az arca a fájdalomtól. A többiek döbbentek merednek ránk és többek között vannak olyanok is akik kicsit megrémültek.
-Jessy állítsd le magad.-szólalt fel hangosabban Austin.
-Kérj bocsánatot Bieber!-emeltem fel a hangomat.
-Azt, lesheted.-zihált minden egyes kimondott szó után.
-Rendben.-vigyorodtam gúnyosan. -Kín.-suttogtam, és a benne tomboló fájdalom csak jobban fokozódott és egyenesen a padlóra zuhant a teste. Mindenki riadtam fordult a földön fekvő Bieber felé. Abbahagytam a kínzását, és mosolyogva fellélegeztem. Noel a tömegen átverekedve rohant Justin felé, míg én szépen kisétáltam a teremből. A kinti levegő felfrissített teljesen.
-Mond te normális vagy?-vágta ki az ajtót Austin.
-Jól vagyok.-küldtem felé egy bájos mosolyt.
-Mindenki előtt szinte a földre küldted. De mégis hogyan? Csak a sötét démonok képesek erre.-és ekkor a szája tátva maradt.
-Végre rájöttél Austinka?-nevettem fel cinikusan.
-De-de...-remegett meg a hangja.
-Bocs, de nekem erre most nincs időm. Pá.-intettem neki, majd pedig megfordultam, és elindultam. Hirtelen éreztem egy érős fájdalmat a hátamban, és a földön terültem el. Nem bírtam megmozdulni, az egész testem mintha lebénult volna. Megláttam magam előtt két cipőt, és hirtelen csatlakozott hozzá egy arc is.
-Nem hagyhatom, hogy a legjobb barátomat tönkre tedd.-szólalt meg Austin.
-Óriási hibát követsz el.-morogtam, és próbáltam minden erőmet összeszedni. -Mit csináltál velem?-enyhült meg a tekintetem.
-Csak kaptál egy kis kábítót. Kifekszel tőle, és elég sokáig aludni fogsz tőle.-kapott fel.
-Megfizetsz ezért.-koncentráltam, hogy fájdalmat tudjak okozni neki, de csak a fejem kezdett el kongani.
-Ja és az erődet is korlátolja.-nevetett fel.
-Segítség!-kiáltottam el magam. -Segítség!-visítottam.
-A francba Jessy, maradj csöndbe.-tapasztotta be a számat. Ráharaptam a kezére mire elkapta a szám elől, és ekkor megpillantottam a vért, és azt az átkozottul finom illatát. Austin elengedett és a földre estem. Fájdalmasan felnyögtem, mire próbáltam legyűrni ezt a zsibbasztó érzést és a lábamra álltam. Riadtan meredt rám.
-Úgyis megéheztem. Szóval nem ártana egy kis nasi.-nevettem fel. -Hagyom, hogy menekülj, jobban szeretem, ha valamiért küzdeni kell. Imádom, hogy veszettül menekül az áldozatom és a végén állat módjára lecsapok.-éreztem, hogy agyaraim kihegyesednek és szemeim elvörösödnek. -Fuss.-suttogtam.
*Ashley szemszöge*
Úgy éreztem, hogy majd szét vet a fájdalom. Az egész testem darabokra akart hullani. Soha nem gondoltam volna, hogy Justin képes lenne ilyenre. Azt hittem, hogy sikerült irányításom alá vennem. De ezzel nincs vége. Ne menjek Jess közelébe? Majd azt meglátjuk... Mindent visszakap. Nem tudja, hogy kivel is húzott ujjat. De ugyanúgy Jessyt is kifogom csinálni. Senki nem állíthat meg a tervemben, megvannak hozzá az eszközeim és ha kell elmegyek a legvégsőkig. Feltápászkodtam, majd magamra kaptam a ruháimat. A könnyeimet letöröltem majd vissza battyogtam a faházamba. Austinnal szinte egymáshoz sem szólunk. Egyszerűen levegőnek néz, őszintén nem érdekel. Felvettem egy laza tánc ruhát mivel óra lesz és bementem a terembe. Amikor beléptem néma csend lett úrrá és mindenki engem nézett. Elvonultam egy csendesebb zugba, majd leültem és mindenki újra beszélgetni kezdett. Hirtelen a terembe belépett Jess és ugyanúgy mindenki elhallgatott. De a legnagyobb meglepetésre Austinnal az oldalán. Ezek mikor lettek ilyen jóba?
-Mit bámultok?-mordult fel idegesen Jessy. Mintha mindenkiben még a vér is megfagyott volna. Rémült arcokat láttam, és ahogy Jess sétált előrébb úgy mindenki utat engedett neki, mintha valami királynő lenne vagy mi a szar. Mikor lett ennek ilyen nagy hatalma? És mióta félnek ennyire tőle? Valami megváltozott benne, már nem ugyanaz aki volt. Az egész aurája hordoz valami igen sötétet, és zordságot. Mintha maga lenne a démon. Sötétség veszi körül és aki ránéz a félelem lesz úrrá. Szinte a pillantásával képes lenne ölni. Helyet foglaltak Austinnal majd később Jackei is megjött.
-Na akkor kezdjünk bele egy új koreográfiába. De előtte is melegítsünk be.-mondta jókedvűen majd pedig elindította a zenét és mindenki elhelyezkedett és elkezdtünk bemelegíteni.
*Jessy szemszöge*
Biebernek nyomát sem láttam. Mintha a föld nyelte volna el. De Davidet sem láttam. Fura... Austin pedig egész álló nap a nyakamon lóg. Már rég elküldtem volna egy szebb helyre de terveim vannak vele.
-Jess.-szólt hozzám Austin.
-Hah?-néztem rá.
-Tudod írtam egy duettet és arra gondoltam, hogy elénekelhetnél velem.-hirtelen megvillant egy kép ahogy Justinnal együtt írtuk meg a közös dalunkat. Megráztam a fejem, és próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat.
-Elénekelhetjük.-feleltem közönyösen.
-Minden rendben?-ajh esküszöm az agyamra megy az a gyerek.
-Persze.-felelem egy hamis mosoly kíséretében. -De most menjünk. Zeneórám lesz.-álltam fel.
-Ja, nekem most Nickhez kell mennem. Dobolni fogunk. Majd később találkozunk. Szia.-hagyott magamra. Végre egyedül! Bementem a átöltözni és fura mert ott sem találtam Davidet. Hát az meg hova tűnt? Elisabethet sem láttam már mióta... Na mindegy. Gyors felkaptam még pár kiegészítőt és
-Csini vagy.-hallottam meg azt a hangot amit hiányoltam.
-Hol jártál?-lépdeltem felé.
-Volt egy kis dolgom.-simította kezeit derekamra. -De úgy látszik volt valami haszna is, hogy távol voltam annyit.-csókolt meg.
-Na.-toltam el magamtól. -Majd később.-haladtam el mellette.
-Ez van Spark.-vágtam be mögöttem az ajtót. Idióta... Soha senki sem fog engem hülyíteni. Már nem az vagyok aki egykor voltam. Megváltoztam és sokkal keményebb lettem. Oh azt hiszem, hogy ezen az órán Bieberrel vagyok. Szóval ideje egy kis bosszúhoz. Davidnek most lesz tánca szóval nem fog gondot okozni.
-Jess.-hallottam meg Austin hangját. Megforgattam a szemeimet és egy mosolyt erőltettem a számra.
-Szia.-fordultam felé.
-Képzeld elmarad az órám szóval gondoltam, hogy akkor elmegyek veled énekórára, és akkor esetleg el is próbálhatjuk a dalt.-mutatta fel a kezében lévő kottát. Oh, Austin drága pont jókor jöttél. Milyen kár, hogy már nem látsz bele a fejembe. Igen már a gondolatolvasók sem látnak bele a fejembe.
-Remek.-csaptam össze a két kezemet. -Akkor menjünk.-ragadtam karon és kicsit meglepte a cselekedetem de ez még csak a kezdet. Ahogy beléptünk ismét mindenki ránk figyelt. De a többiek arca nem ért fel Bieberével. Első sorból nézhettem ahogy szinte a fájdalom és a düh átjárja a testét. Egy gúnyos mosolyt küldtem felé, majd pedig Austin magam után húzva leültünk.
-Na, szóval, hogy már mindenki itt van akkor kezdhetjük is. Van önként jelentkező?-nézett körbe Noel. Én kaptam az alkalmon és egyből felraktam a kezem. De nemcsak én hanem Bieber is így tett. A teremben mindenki összesúgott. Nyomorékok semmit sem tudnak máris itt pletykálkodnak.
-Oh. Jessy, Justin akkor gyertek.-intett Noel.
-Én nem éneklek Bieberrel.-jelentettem ki.
-Fél, hogy lealázom.-jelentette ki egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Inkább pont, hogy te vagy beszarva.-vágtam vissza.
-Fogjátok vissza magatokat!-emelte fel a hangját Noel.
-Én nem vagyok hajlandó Justin Bieberrel énekelni. Más párt kérek!-jelentettem ki határozottan, és gyilkos pillantást küldtem kedves tanárom felé.
-Jess fogd vissza magad. Emberekkel vagy körülvéve.-fogta meg a kezemet Austin és halkan a fülembe suttogott.
-Jól van látom nem értesz a szép szóból Jessy. Ezért most kaptak Justinnal egy hetet, hogy összehozzatok egy közös duettet és az alapján eldöntöm, hogy tovább engedlek benneteket vagy sem.-vetett ránk egy szigorú pillantást.
-MI?!-akadtam ki.
-Én biztos, hogy nem dolgozok egy ilyen kis hisztis libával.-szólalt fel Bieber.
-Te beszélsz?!-nevettem fel cinikusan. -Nem én mentem végig az egész táboron.-a tömeg hangos ,,úú''-zásba kezdett.
-Felcsaphatnál prostinak. Hiszen, most is mással kavarsz.-vetett egy szúrós pillantást barátja felé. Éreztem, hogy kész, ennyi volt letépem a fejét. Elindultam felé, de Austin megragadta a kezemet.
-Ha most azonnal nem engedsz el esküszöm, hogy te következel utána.-morogtam a mögöttem álló fiúnak.
-Nem hagyom, hogy balhét csapj.-csattant fel halkan. Kirántottam a kezem szorításából, és Bieberrel kezdtem szemezni. Ő akarta.
-Fájdalom.-suttogom halkan magam elé, mire egész teste megfeszül, és eltorzul az arca a fájdalomtól. A többiek döbbentek merednek ránk és többek között vannak olyanok is akik kicsit megrémültek.
-Jessy állítsd le magad.-szólalt fel hangosabban Austin.
-Kérj bocsánatot Bieber!-emeltem fel a hangomat.
-Azt, lesheted.-zihált minden egyes kimondott szó után.
-Rendben.-vigyorodtam gúnyosan. -Kín.-suttogtam, és a benne tomboló fájdalom csak jobban fokozódott és egyenesen a padlóra zuhant a teste. Mindenki riadtam fordult a földön fekvő Bieber felé. Abbahagytam a kínzását, és mosolyogva fellélegeztem. Noel a tömegen átverekedve rohant Justin felé, míg én szépen kisétáltam a teremből. A kinti levegő felfrissített teljesen.
-Mond te normális vagy?-vágta ki az ajtót Austin.
-Jól vagyok.-küldtem felé egy bájos mosolyt.
-Mindenki előtt szinte a földre küldted. De mégis hogyan? Csak a sötét démonok képesek erre.-és ekkor a szája tátva maradt.
-Végre rájöttél Austinka?-nevettem fel cinikusan.
-De-de...-remegett meg a hangja.
-Bocs, de nekem erre most nincs időm. Pá.-intettem neki, majd pedig megfordultam, és elindultam. Hirtelen éreztem egy érős fájdalmat a hátamban, és a földön terültem el. Nem bírtam megmozdulni, az egész testem mintha lebénult volna. Megláttam magam előtt két cipőt, és hirtelen csatlakozott hozzá egy arc is.
-Nem hagyhatom, hogy a legjobb barátomat tönkre tedd.-szólalt meg Austin.
-Óriási hibát követsz el.-morogtam, és próbáltam minden erőmet összeszedni. -Mit csináltál velem?-enyhült meg a tekintetem.
-Csak kaptál egy kis kábítót. Kifekszel tőle, és elég sokáig aludni fogsz tőle.-kapott fel.
-Megfizetsz ezért.-koncentráltam, hogy fájdalmat tudjak okozni neki, de csak a fejem kezdett el kongani.
-Ja és az erődet is korlátolja.-nevetett fel.
-Segítség!-kiáltottam el magam. -Segítség!-visítottam.
-A francba Jessy, maradj csöndbe.-tapasztotta be a számat. Ráharaptam a kezére mire elkapta a szám elől, és ekkor megpillantottam a vért, és azt az átkozottul finom illatát. Austin elengedett és a földre estem. Fájdalmasan felnyögtem, mire próbáltam legyűrni ezt a zsibbasztó érzést és a lábamra álltam. Riadtan meredt rám.
-Úgyis megéheztem. Szóval nem ártana egy kis nasi.-nevettem fel. -Hagyom, hogy menekülj, jobban szeretem, ha valamiért küzdeni kell. Imádom, hogy veszettül menekül az áldozatom és a végén állat módjára lecsapok.-éreztem, hogy agyaraim kihegyesednek és szemeim elvörösödnek. -Fuss.-suttogtam.
Nagyon jó lett !!! siess a kovivel :3
VálaszTörlésImádom*--* Siess.:)
VálaszTörlés