10. fejezet A játék elkezdődött!

*Justin szemszöge*

Láttam, hogy szemei lecsukódnak. Lélegzete és szívverése megállt. Iszonyatos fájdalmat éreztem itt, belül. Tudtam, hogy megfog halni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar elveszítem. Most jöttem rá, hogy mennyit is jelentett nekem ez a lány, hogy mit is érzek valójában iránta. Szeretem én ezt a lány, és fontos nekem, de... Már soha nem lehetek vele együtt. Ökölbe szorítottam a kezem, és próbáltam a könnyeimet visszafojtani de a bennem lakozó állatot, most nem tudtam visszafogni. Olyan hirtelen mozdulattal, fordultam meg és kaptam el Elisabeth nyakát majd egy fának szorítottam. Nem kíméltem szinte fojtogattam.

-Meg-ölhetsz.-nyöszörögte. -De ez-zel a drága Jessyt ne-em jön vissza.-még most is mosolygott. Hirtelen felment bennem a pumpa és eldobtam, majd a földre zuhant. -Csak ennyit tudsz?-kérdezte nevetve, és közben felállt. -Telihold van Justin. Ilyenkor nemcsak te vagy erős.-mosolygott önelégülten. -Most veled is végzek.-rohant felém, de nem sikerült neki, mert elkaptam és a földre vágtam.

-Megfizetsz mindenért. Nem fogom ennyiben hagyni Jess halálát. Kínok közt fogsz meghalni, és én élvezve fogom nézni.-majd egy hatalmas ütéssel lesújtottam rá. Eszméletét vesztette, és épp feldobtam volna a hátamra amikor David jött ki. 

-Jézusom.-nézett körbe. -Hagyd békén Lisát.-mordult rám.

-Sajnos ezt nem tehetem.-küldtem felé egy féloldalas mosolyt. 

-Látom Jessynek annyi.-mondta szinte undorral a hangjába. 

-Ha még egyszer ilyet...-markoltam zakójába és így emeltem meg egy kicsit. -Mondasz végzek veled.-égtem a dühtől, és nem tudtam magam visszafogni.

-Gyászol a kicsi szíved mert meghalt a kis Jessyke.-vágott gúnyos képet, és ellökött magától, és egy hirtelen mozdulattal eltűnt Elisabeth testével. Jess mellé mentem, és megfogtam a kezét. 

-Nem fogom ezt annyiban hagyni Jess.-suttogtam. -Mindent megfogok bosszulni.-éreztem, hogy egy könny kicsordul a szememből, ami egyenesen Jess nyakláncára eset, ami egy pillanatra világított. -Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni. Sajnálom, hogy bántottalak, csak nem akartalak magamhoz közel engedni, kiakartalak zárni, de nem jött össze.-itt már szinte potyogtak a könnycseppjeim. -Nagyon szeretlek Jess, és szeretni foglak.-csókoltam meg a kezét. Mögöttem  lépteket hallottam, és Austint láttam meg.
-Justin.-jött mellém.
-Megölte.-szorítottam össze a szemem. -Megölte, és, engem meg nem. Itt hagyott... Jess itt hagyott.-néztem barátomra.
-Justin nyugodj meg.-mondta barátom. -Vigyük el mielőtt még valaki meglátja.-Felkaptam Jess kis testét, és a faházhoz mentünk. Felvittem abba a szobába ahol gyönyörű pillanatokat éltünk át. Lefektettem az ágyra, és csak néztem. -Nem maradhatsz itt vele. Nemsokára vége a bálnak és neked takarítanod kell.
-Szarok rá!-emeltem fel a hangom. -Nem érdekel semmi, és senki! Megakarok halni!-hangomban lehetet hallani, hogy a sírás határán vagyok.
-Justin kérlek nyugodj meg.
-De nem megy!-mordultam rá.
-Megölte, meghalt érted! Soha nem fogom őt visszakapni.-rogytam a földre. Könnyeimnek utat engedtem, és nem érdekelt semmi. Összetörtem. Nem becsültem, meg Jesst. Nem értékeltem hanem csak kihasználtam. -Austin kérlek most menj el.-töröltem meg a szemem. Ő bólintott majd elment. Felültem az ágyra, és Jessre néztem. Ajkaihoz hajoltam, és utoljára megakartam csókolni, utoljára érezni akartam az ajkait. Olyan puhák voltak, és soha nem akartam őket elengedni. Minden az én hibám, mert tudtam, hogy meghal és nem tettem semmit, pedig tehettem volna. Vámpírt csinálhattam volna belőle, de nem fogtam fel a helyzet súlyát. Tehettem volna ellene, hogy ne halljon meg de nem csináltam semmit. Tétlenül ültem, és az idő pedig ment. Elengedtem Jess ajkait, és egy újabb könnycsepp csordult az arcára ami végig folyt rajta, és medál érte. Most muszáj lesz őt elengednem. Megfogtam kezét, és megcsókoltam, majd elengedtem. Felálltam, és utoljára végig néztem rajta. Azok gyönyörű szép arcvonásai, és telt ajkai, karcsú teste. Mint egy igazi főnyeremény. Viszlát Jess. Ezzel pedig kiléptem az ajtón, majd becsuktam, és nagyot sóhajtottam. Szemeimet megtöröltem, és mélyet lélegeztem. Elisabeth ezért megfizet, keményen. Ott ütök ahol a legjobban fáj! Megkel keresnem a gyenge pontját, és kegyetlenül lecsapnom. A játék elkezdődött! Nem nyugszom, míg mindent vissza nem kap. Elindultam vissza, és Ashley aggódva felém sietett.
-Justin, hol van Jessy?-kérdezte szinte remegő hangon. Na most mit mondjak neki? Mondjam el, hogy a legjobb barátnőjét megölték?
-Ashley...-sóhajtottam nagyot.
-Hol van?-kérdezte már könnyezve. -Mit tettél vele Bieber?!-emelte fel a hangját.
-Nyugodj meg.-szorongattam a kezemben a maszkot.
-Nem nyugszom meg! Nincs meg a barátnőm! Ebben pedig a te kezed van!-kiabált velem.
-Kérlek higgadj le.-próbáltam higgadtan kezelni a helyzetet.
-Hol van Jessy?-kérdezte remegő hangon.
-Jess... Jess, meghalt.-böktem ki.
-MI?! Te csak szórakozol velem.-nevetett fel kínjában.
-Ashley, Jess meghalt. A szemem láttára ölték meg.-idegesen a hajába túrt, és bármelyik perceben robbanhatott.
-És te ölbe tett kézzel nézted!? Miért nem csináltál semmit?! Nem!-rogyott a földre és sírni kezdett. Austin közeledett felénk, és amikor meglátta a földön síró Ashleyt azonnal ott termett mellette. -Nem lehet.-suttogta. -Ez a te hibád!-esett nekem, és ütni kezdett.
-Ashley állj le.-fogta le Austin.
-Miattad ölték meg! Átkozott féreg!-ordította. Kirántotta magát Austin szorításából, és arcomhoz közel hajolt. -Jól figyelj a szavaimra Justin! Ezt nem fogom annyiban hagyni! Kiderítem, hogy mi is történt valójában, mert neked egy szavadat sem hiszem el. Mindenért megfizetsz!-mondta szinte már rémisztően a szavakat. Austin megfogta a kezét, és húzta maga után. -Mindenért!-ordította. Lehet, hogy nem kellett volna elmondanom.
Az első éjszakám Jess nélkül, és bevallom borzasztó volt. Kitakarítottam a termet, hála Austin segített, és sikerült lecsitítania Ashleyt is. Hiányzik, hiányzik a nevetése, a beszólásai, a kaffogása, a hülye beosztása, és hiányzik az egész énje. Belegondolni, és borzasztó, hogy többé, már nem látom. Oh, istenem miért büntetsz engem?! Felkeltem, és a fürdőbe vánszorogtam. Amikor a tükörbe néztem nem lepődtem meg. Egy kialvatlan, és gondterhelt fiúval találkoztam. Beálltam a zuhany alá, és elengedtem maga. Gondolkoztam, hogy most mi legyen Jess testével. Mit fogok majd mondani a szüleinek? Vagy, hívjam a rendőrséget, és állítsam be gyilkosságnak? Nem tudom... Ezer, és ezernyi kérdés megfordult a fejemben, de egyikre sem tudtam választ adni. Miután kiáztattam megtörölköztem, és magamra kaptam a ruháimat. Hajamat beállítottam, majd gondoltam elmegyek vadászni. De ahogy ez, eszembe jutott egy kép ugrott be, a tegnapról, ahogy Jess vérét szívom, és ő próbál ellenkezni, majd láttam, és hallottam a gondolatait. Hihetetlen, hogy képes voltam Elisabeth-tel összeállni... Egy idióta voltam, és Austint, és megbántottam. Teljesen elvette az eszem. Korán volt még, és még a nap kelt sem fel teljesen. Austint pillantottam, meg a mólon és gondoltam dumálok vele.
-Figyelj tegnap taplón viselkedtem veled.-ültem mellé.
-Nem voltál magadnál.-nevetett fel harsányan.
-De akkor is. Egy idióta voltam. Sajnálom tesó.-néztem felé.
-Jajj tudod, hogy szeretlek.-ugrott a nyakamba.
-Jól van húgi.-viszonoztam ölelését.
-Olyan nyálasak vagyunk.-nevettünk fel, és elengedtük egymást.
-Ashley, hogy vagy?-céloztam ezzel a tegnapi kiborulására.
-Egy kicsit lehiggadt. Tegnap a vízébe kevertem egy kis nyugtatót, és ennek hála, jobban van. De most mi lesz Justin? Mit kezdünk Jessyvel?-támaszkodott a kezeire, és én is ezt tettem, majd a tájba merengtem el.
-Nem tudom tesó, nem tudom.-sóhajtottam.
-Hamarosan keresni fogják, és a nyár sem tart örökké.-ekkor elővettem a cigis dobozomat. Igen szoktam, de csak ha nagyon ideges, vagy totálisan ki vagyok. Rágyújtottam, és lassan kifújtam a füstöt.
-Ashleytől félek, hogy esetleg köpni, fog. A zsaruk meg rám szállnak.-szívtam bele újra.
-ne aggódj Ashleyt elintézem én. Bízd rám őt. De én inkább Lisán, és Daviden aggódnék. Ők szövetkeztek, és most pedig te vagy a következő célpontjuk.
-Nem érdekel.-szívtam egy utolsót, és elnyomtam, majd a tóba hajítottam. -Azt várom, hogy előjöjjenek a rejtekhelyükről, és lecsaphassak rájuk. De nem ilyen hülyék. Lisa tudja, hogy most rá vadászok, szóval most egy időre visszavonulót fújt. De én kivárom míg minden elcsendesül, és akkor annyi lesz nekik.-néztem ahogy a víz sodródik, és ezernyi pillanat száguldott, át a fejemen. Amikor a tört belé döfte, majd pedig ahogy a földre esik, a teste. Zavarodottan ráztam a fejem, és próbáltam elhessegetni ezeket a pillanatokat.
-Amúgy, hogy vagy?-nyalta meg alsó ajkát.
-Szarul, de büszkén. Nem gondoltam, hogy ennyire fájni fog a hiánya. Nem tudom, hogy hogyan fogom magam túltenni rajta.-sóhajtottam nagyot.
-Idővel kihevered.-paskolta a hátamat.
-Nem Austin. Ez nem futókaland és fellángolás volt számomra. Ő teljesen más, Ő igazi volt, de elvesztettem.-hajtottam le a fejemet.

*Külső szemlélő*
Amikor Justin elhagyta a szobát, és ezzel együtt a házat is, csend honolt. Majd Jessy nyakában lévő kő világítani kezdett. A vére elérte az égkőt, és a kék színű kő vörös lett. Jess testén lévő hegek, és hatalmas seb, kezdett összeforrni. Hófehér és sápadt bőre visszanyerte eredeti színét. Haja, a sötét barnáról, enyhén vörösesre változott. Szemei csak úgy kipattantak.

Hi everybody:) Sajnálom, hogy ilyen kis rövidke lett, de nem akartam sokáig húzni, mert akkor nem lett volna izgi. A következő rész a másik két blogomon, fog megjelenni. Remélem, hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket.