13. fejezet Terv!

*Jessy szemszöge*

Épp amikor belé döfhettem volna a kést, egy erős kéz ragadta meg a csuklómat. Tekintetem Austinéval találkozott. Kirántottam a kezem szorításából, és eldobtam a botot.

-Jöttél megmenti a barátodat?-kérdezte legörbült ajkakkal. -Aki elárult.

-Nem tudod, hogy mi is volt valójában.-szinte feszengett köztünk a levegő.

-Dehogyisnem. Elárult, és engem meg megölt.-vázoltam fel.

-Jessy nem ő tehet róla!-emelte fel a hangját.

-Dehogyisnem! Miatta lettem ilyen! Miatta lettem egy szörnyeteg! De ezt nem hagyom annyiban! Mindenért fizetni fog elég keményen. Addig nem nyugszom, míg koporsóba nem küldöm!-kiabáltam. 

-Te teljesen megőrültél.-rázta a fejét.

-Én vagyok őrült?-mutattam magamra, és közben felnevettem.

-Igen, mert bántod azt a személyt, akit szeretsz.

-Soha nem szerettem! Gyűlölöm, és megvetem.-égtem a dühtől. Éreztem, hogy szinte majd szét vet az ideg, és agyaraim kihegyesednek.

-Jess.-hallottam meg hangját. Undorodva rákaptam a tekintetem, és már talpon állt. -Nyugodj meg.-közeledett felém.

-Ha jót akarsz magadnak, megállsz ott.-morogtam a szavakat.

-Kérlek, beszéljük meg.-hangja könyörgött szinte már a tekintetével együtt.

-Nekünk nincs miről beszélni.-léptem hátrébb.

-Jess...

-A nevem Jessy.-tekintetemmel szinte ölni tudtam. Tekintetem mélyen az övébe fúrtam, és belülről kínoztam. Teste megfeszült, arca eltorzult a fájdalomtól, kezei pedig ökölbe szorultak. Tudtam, hogy szinte ordítani tudna a fájdalomtól.

-Jessy hagyd abba.-lépett mellém Austin. Erősebben csináltam, hirtelen térde rogyott, és felordított. -Jessy!-kiabált Austin, majd abbahagytam, és Justin ismét a földre rogyott. 

-Ez még csak ízelítő volt.-kuncogtam. Austin szinte lángolt a dühtől, és egyenesen nekem vetette magát. A földre terültünk, én meg szépen lerúgtam magamról. Gyors talpra álltam, és nekem jött volna, ha Justin nem áll elém.

-Még védeni akarod?!-mutatott rám.

-Austin, tudod, jól, hogy szeretem Jesst.-ekkor köhögtem. -Jessyt.-pillantott rám.

-Látod.-léptem ki mögüle. -Ezt nevezed barátságnak. Egy barát soha nem árulja el a másikat, és kitart mellette. Viszont Bieber barátunk, most kosarazott ki.-vágtam szomorú képet. 

-Jessy nem produkáld.-szólt rám Bieber.

-Fogd be!-szóltam rá. -Nem szánalmas amit csinál? Nem veted meg?-sétáltam mögé. -Én biztos ki volnék.-súgtam fülébe. -Elárult, egy lány miatt, aki még nem is szereti. Szinte a testvére vagy, és mégis mást választ helyetted.-isteni érzés volt, egymás ellen fordítani őket. -Gyerünk csináld. Öld meg!-néztem Bieber szemébe. Austin lassan felemelte a fejét, és ökölbe szorította a kezét. 

-Remélem észhez térsz. De tudd, hogy számomra halott vagy.-ezzel a mondatával pedig ott hagyta. Bieber tapsolni, kezdett.

-Gratulálok.-mondta cinikusan. -Remélem boldog vagy.

-Nem is tudod, hogy mennyire. Jajj Bieber, életem minden napja boldogság lesz, mert tudom, hogy neked

pedig maga a pokol.-mosolyogtam önelégülten. Szinte majd kicsattantam a bőrömből. -Remélem átjárod a poklot, amit nekem kellett. De tudod, sajnos nincs annyi, időm, hogy egész nap veled foglalkozzak. Tudod rám várnak.-kacsintottam, majd távozni készültem, de elkapta a karomat.

-Igaz, hogy lefeküdtetek?-kérdezte, és szemei csillogni. 

-Jajj ugye nem fogsz sírni?-vágtam kétségbe esett arcot. -Téged meg különben is mit érdekel?

-Jess válaszolj.-hangja ingerült volt.

-Utoljára mondom el, hogy a nevem Jessy! Az egyetlen ember akinek megvan a joga hozzá, hogy Jessnek hívjon az David.-néztem szemeibe. -Amúgy, meg ha annyira akarod tudni, igen lefeküdtünk, és tudd, hogy egyáltalán nem bántam meg. Sőt élveztem minden pillanatát. Úgy bánt velem, mint egy igazi királynővel. Megadta azt amire vágytam, amit te nem tudtál megadni nekem. Az pedig a törődés, és a szeretet. Mert ő komolyan vesz engem, és örülnék, ha levennéd rólam a kezed.-rántottam le a kezét csuklómról. Tudtam, hogy szavaimmal a lelkébe hatoltam, ami még jobban fokozta a boldogságomat. -Viszlát Bieber!-intettem neki, és elmentem. Utamat pedig Ashleyhez vezettem.

*Justin szemszöge*

Nem hittem el, hogy hogyan fér bele ennyi gyűlölet. Mégis mikor lett ilyen? Tudom, hogy hibáztam, és rendben, de ezt mivel érdemeltem ki? Szavai szinte olyan sebeket csináltak bennem, amik kimondhatatlanul fájtak. Gyűlöl, és ez látszik is rajta. Megvet, és a pokolba kíván. Talán le kellene mondanom róla? De még érzem, hogy van remény, még ha az minimális is. Visszaakarom szerezni, mert szükségem van rá. Kell nekem, mert szeretem. De viszont ő, már ha a közelében vagyok, akkor is undorodik tőlem, vagy ha csak ránézek. Szemeiből eltűnt a szokásos ragyogás, már csak a sötétséget, és gonoszságot látom benne. De valahogy visszafogom szerezni őt. Mert visszakel! De Lisa ajánlatát, is megfontolóra veszem. Ajjh mozdulni is alig tudok. Tudjátok még egy vámpíron is kifog az ha kb zuhan egy 10 emeletnyit. Nagy nehezen visszamentem a táborba, és Tiffany volt a szobámba, mivel már Jess bocs Jessy átcuccolt. 

-Úristen Justin mi történt?-kérdezte aggódva, és segített leülni.

-Semmi csak volt egy kis kiruccanásom.-de éreztem, hogy sebeim kezdenek beforrni, és fájdalmam is enyhül. 

-Tudod mér nagyon hiányoztál.-mosolyodott el.

-Tiff...-vágott közbe.

-Css.-rakta ujját a számra. -Enged meg, hogy...-állt meg ajkaim előtt, és szemeimbe nézett.

-Hogy?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Hogy tökéletes kipihenést adjak.-csókolt meg. Valahogy most ez nem ment. Nem tudom, hogy mi van velem, de egyszerűen nem kellett a szex. 

-Tiff.-toltam el. -Szerintem ez nem a legjobb alkalom.-próbáltam finoman kezelni a helyzetet.

-Ugyan Justin.-ült ölembe, és figyelt rá, hogy feneke rendesen hozzáérjem ágyékomhoz.
-De komolyan nincs kedvem hozzá, most.-tiltakoztam. Nagyot sóhajtott, majd kiszállt az ölemből, és kiviharzott. Hát akkor vágjad be a durcit!  Idegesen túrtam a hajamba, és elfeküdtem az ágyon. Kopogásra lettem figyelmes. Felálltam, és kinyitottam az ajtót.
-Szia.-intett Ashley. Eléggé meglepődtem.
-Szia.-engedtem be.
-Beszélnünk kell.-ült le az ágyra.
-Hallgatlak.-ültem mellé.
-Justin, kérlek, mond el, hogy mi folyik itt.-nézett szemeimbe.
-Ashley...
-Kérlek.-suttogta. -Jogom van tudni.-szemeiben könnyek gyűltek. Egyszerűen képtelen voltam neki, hazudni a szemébe. Igaza van, joga van tudni, az igazságot.
-Hát tudod, én, Austin, David és Jess vámpírok vagyunk.-lehet, hogy nem így kellett volna tálalni neki. Egy kicsit sokkot kapott.
-Mi?-mondta megszeppenve.
-Igen.-bólintottam.
-De ez, hogy?-értetlenkedett.
-Vámpírok vagyunk. Mi Austinnal így születtünk, Jess meg...-itt elhalkultam, mert miattam lett ilyen. Én csináltam belőle egy szörnyeteget.
-Jessy?-kérdezett rá.
-Jesst én változtattam át.-hajtottam le a fejem.
-Justin...-könnyei potyogni kezdtek.
-Ashley én tényleg nem akartam.-a mondat végén pedig egy hatalmas pofont kaptam.
-Láttad milyen lett? Ez nem az én barátnőm. Ő nem az a Jessy Morgan akivel barátságot kötöttem. Ez a csaj maga a sátán lett. Olyan szinten árad belőle a gyűlölet. Miért csináltad ezt vele?-nézett szemeimbe.
-Tudod Ash, én régen elkövettem nagyon régen, egy hibát. És az a hiba, most bosszút állt rajtam. Elvette azt az embert tőlem, akit szeretek. Ellenem fordította. Ez a hiba pedig Elisabeth Williams.-nyeltem nagyot.
-Lisa?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Igen. Ismered?
-Lisa a barátnőm.-mi a fasz?!
-MI?!-álltam fel. -Honnan ismered?
-Ja hát ott lakik ahol a mamám. Ott ismerkedtünk meg.-az eszem megáll. -Mert?
-Ash, Lisa nagyon veszélyes. Ő is vámpír.
-Tudom.-vágta rá. -Elmondta.
-Istenem!-túrtam a hajamba.
-Mi az Justin?-állt fel.
-Ash azt hiszem, hogy te vagy a kulcs.-haraptam alsó ajkamba.
-Milyen kulcs? Mit akarsz?-lépett hátrébb.
-Sajnálom, Ash nagyon.-hajtottam le a fejem.
-Mit akarsz?-remegett meg a hangja. -Justin kérlek.-potyogtak a könnyei. Csak így tudom visszaszerezni Jesst. Lisa biztos nem áldozna fel egy barátot. Szóval muszáj  Asht használnom. Elkaptam a karját, és kétségbeesetten figyelt.
-Bieber!-vágódott ki az ajtó. Austin állt ott. -Most engedd el!
-Tudod, hogy nem bántanám.-néztem rá. -Hiszen láttad.-engedtem el a karját. Ash egyből Austinhoz futott, aki szorosan átölelte.
-Nem érdekel. Ashleyt ne keverheted bele. Nem engedem. Nem akarom, hogy úgy végezze, mint Jessy. Hogy egy mondván ribanc legyen.-ekkor elpattant a húr nálam. Senki sem sértegetheti őt.
-Ha még egyszer ilyet mondasz róla!-néztem fenyegetően rá.
-Igaza volt.-köpte oda.
-Soha nem árultalak el. Csak értsd meg! Szeretem! A rohadt életbe!-rúgtam az ágyba.
-Tőlem, bárhogy megoldhatod, de Asht nem keverheted bele.
-Úgysem lenne baja. Austin ez az egyetlen esély, hogy visszahozzam, és különben is nem bántottam volna. Lisa sem bántané, hiszem a barátnője.
-Austin.-szólalt meg a szőkeség. -Ha belegyezek, akkor visszahozzátok az igazi Jessyt?-kérdezte tőlünk.
-Attól függ, hogy mi Bieber terve.
-Nem esne bajod. Ezt tudom garantálni.
-De ha valami baja lesz.-indult meg felém. -Esküszöm, hogy...-nemtudta befejezni, mert Ash fogta meg a karját.  -Ajánlom, hogy jó terved legyen.
-Először is Jesst, és Lisát kell megfűzni.
-Jessnél esélyed sincs.-vágta rá.
-Kösz.-morogtam.
-Hiszen az erdőben, ha nem állítom le, akkor megöl!-emelte fel a hangját.
-De nem ölt meg.-mutattam végig magamon. -Először is Jesst rendezem. Addig le kellene foglalnotok Sparkot.-nyaltam meg az alsó ajkam.
-Bízd azt rám.-mondta Ash.
-Oké, de nem hiszem, hogy Austin díjazza az ötletet.-nevettem fel.
-Na nem! Azt már nem!-tiltakozott barátom.
-Hidd el csak így tudom lefoglalni. Kötve hiszem, hogy veled leállna csevegni.
-Igaza van neki.-mutattam Woodra.
-Te csak ne biztasd!-ha a nézéssel ölni lehetett volna akkor én már halott lennék.
-Austin. Kérlek.-akasztotta kezeit nyakába, majd füléhez hajolt. -Este kárpótollak.-suttogta, de hiába mert mindent tisztán hallottam.
-Rendben.-egyezett bele.
-Köszönöm.-csókolta meg.
-Na akkor Ash mehetsz! Én addig megkeresem Jesst, te pedig fedezz.-mutattam barátomra. Na akkor most jön a neheze. Talán nem nyír ki. Wood elment Parkerhez, mi meg Jesshez. Vagyis én mivel Austin kicsit hátrébb helyezkedett el. Kopogtam, és drága kis ,,barátnőm" nyitott ajtót.
-Mit akarsz?-kérdezte flegmán.
-Beszélgetni.-feleltem. -Esetleg beengedsz?-kitárta jobban ajtót, én pedig kissé feszengve de beléptem. Na akkor vágjunk bele!