9. fejezet Álarcosbál 1. rész

*Justin szemszöge*

Fájtak Jess, szavai de nem nagyon foglalkoztam velük. Próbáltam, nem arra koncentrálni, de tudtam, hogy most a többiek kifognak nyírni, mert holnap show van, és a partnerem, meg gyűlöl. Próbáltam rákapcsolódni a gondolataira, de sehogyan sem sikerült. Mi a fasz?! Ideges lettem, mert ilyen nem volt, még. Elmentem megnézni, a szobánkban, faházban és végül az erdőben. Már egy órája keresgéltem, amikor meghallottam, hogy van valaki mögöttem. Megálltam, és hallottam a lélegzetvételét. Sebesen megfordultam, és elkaptam a követőm torkát, és egy fának csaptam.

-Elisabeth.-szorongattam torkát.

-Örülnék, ha levennéd rólam a mocskos kezed.-köpte oda a szavakat.

-Oh, micsoda kis vadmacska lettél. Grr.-nevettem fel.

-Eressz el!-lökött el magától. -Nem vagyok, már a kis ribancod. Csak jöttem szólni, hogy Jess lehet, hogy holnap nem fog fellépni.-ekkor a szívem kihagyott egy ütemet.

-Mit tettél vele?!-emeltem fel a hangom.

-Én semmit.-nevetett fel cinikusan. -David annál jobban.-vigyorgott ördögien. Tudtam, hogy ezek szövetkeztek. -Nem vagy hülye, Bieber.-még mindig vigyorgott. -De...-termett előttem, és ajkaink között pár centik voltak. -Nem garantálhatom, hogy nem lesz baja.-hajolt közelebb, és ajkaink már súrolták egymást, de elhúzódott. -Álmodban.-kacsintott, majd elment. Parkernek pedig annyi! Idegesen száguldoztam a fák között, és csak minél hamarabb megakartam találni Jesst. Már a fél erdőt bejártam és semmi, kb. 50-szer hívtam, semmi. Küldtem neki egy csomó SMS-t, semmi. Komolyan megfojtom ezt a lányt. Majd elkezdett fújni a szél, és megéreztem illatát. Azt a lágy és kellemes illatát. Itt van a közelben. Követtem az illatot, és meg is találtam a zokogó Jesst. David ölében pihent és sírt. Próbáltam halk lenni, hogy kitudjam őket hallgatni.
-Jessy, kérlek nyugodj meg.-jajj istenem, forgattam meg a szemeimet. -Buta voltál, hogy bedőltél Biebernek, én is hibás voltam, hogy nem nyitottam fel eléggé a szemedet, hogy rá jöjjél, hogy ő ki is valójában. Sajnálom, hogy nem figyeltem rád eléggé.-istenem, mindjárt behányok ettől a nyálas dumától.
-David, elég! Nem te vagy a hibás.-törölte meg szemeit. -Én, már tudtam az elején, hogy milyen, és mégis belementem a játékába. Hiába a szép szavak, a csábító csókok, és érintések. Hiába voltak szépek, mert csak játék volt neki az egész. Én kezdtem őt komolyan venni, de ő engem nem. Egy idióta vagyok.-zokogott fel jobban.
-Ne sírj.-ölelte át jobban, és Jess pedig nyakába mászott.
-Soha többet, nem fogok engedni a csábításnak. Ő meghalt számomra.-váltak el egymástól, és a másik szemébe néztek.
-Bieber veszélyes. Nagy nőcsábász, és soha egy lányt sem vett komolyan. Hiába mondja a szép szavakat, és azt, hogy te más vagy neki számára, a szíve mélyén csak egy gondolat vezérli.-érintette meg arcát.-komolyan most nem kell sok, és odamegyek. De akkor lesz olyan verekedés, hogy azt emlegetni fogja. A kelleténél hangosabban felsóhajtottam, és lehet, hogy David meghallotta. Homlokát Jessyének döntötte, és így nézett szemeibe. A következő dolog ami történt, nagyon nem tetszett. Jess, megcsókolta Davidet. Több sem kellett, szinte fortyogott bennem a düh. De nem értem, hogy miért? Miért zavar engem ez? Hiszen már megszereztem azt amit akartam. Megkaptam Jesst, de akkor mégis miért zavar, ha mással van, ha mást csókol meg. Elmentem onnan, mert képtelen voltam tovább nézni azt, ahogy egymás szájába másznak. Különben is nekem este ott lesz Tiffany.  Egy igazi kis vadmacska. Szexi, nagy a melle, és tuti, hogy király az ágyban. Ezekkel a gondolatokkal tértem vissza a szobába. Lefeküdtem az ágyra, és gondolkoztam a holnapon. Holnap telihold, és ilyenkor én is könnyen önkívületi állapotba esek. Félek, hogy talán valamit csinálok Jessel, amit nem kellene. Ekkor kopogást hallottam, majd egy ,,gyere" után nyílott is az ajtó. Austin jött be és helyet foglalt mellettem.
-Mi járatban?-néztem rá.
-Csak a holnapról szeretnék dumálni.-tudtam, hogy mire gondol. -Tudod, van egy rossz hírem.-sóhajtott fel.
-Megrémisztesz.-nyeltem nagyot.
-Volt egy látomásom.-ja igen. Austin is jövőbe látó képességgel rendelkezik.
-Igen?-vártam türelmetlenül, hogy fojtassa.
-Vért láttam, sok vért. De a legrémisztőbb az volt amikor találkoztam Jessy élettelen arcával. Utána meg a nyaklánca világítani kezdett, és ennyi. Amikor történt volna valami eltűnt nem volt se kép se semmi.-magyarázta.
-Akkor Jess, holnap megfog halni?-kérdeztem és hangom kicsit megremegett.
-Nem tudom. De viszont egy irtó szexi ruha volt rajta.-nevettünk fel. -Te most félted?-tért a lényegre.
-Őszintén? Igen. Aggódom érte, és érdekel, hogy mi van vele. De mióta nála van az a szaros nyaklánc nem tudok olvasni a gondolatába. Ma sem ment. Gátolja az a szaros medál, hogy a gondolatait olvassam.-dünnyögtem.
-De te csak az emberek fejében tudsz olvasni.-és Austin nem mondott hülyeséget.
-De Jess is ember.-néztem rá.
-Akkor nem tudom. De lehet, hogy van valami abba a medálba, ha esetleg megtudnám fogni, akkor lehet, hogy többet is megtudhatunk.
-Nem lesz könnyű az, mert Jess mindig magánál hordozza. Mindig a nyakában van. Fürdéskor sem veszi le.
-Valamit ki kell találnunk.-töprengett barátom.
-Csak kifutunk az időből.-túrtam idegesen a hajamba.
-Justin nyugodj meg. Mi van ennyire fontos lett neked ez a csaj?-nevette el a végét.
-Nem tudom, mert amikor láttam Sparkkal csókolózni mérges voltam. Elöntött a düh, hogy láttam, hogy mással nem pedig velem.-tördeltem az ujjaimat.
-Te nem dühös voltál, hanem féltékeny.-húzta nagy mosolyra a száját.
-Dehogyis! Én nem vagyok szerelmes Jessbe. Ő is olyan ágyas, mint a többi csaj. Csak ő több alkalomra kell nekem.
-Ne is tagadd Bieber! Neked nagyon is bejön Jessy, és féltékeny vagy vele. De te basztad el a lehetőséged. A csaj odáig volt érted, de te megint mentél a fejed után, és nem gondolkoztál, hogy mindig amit teszel annak lesz következménye. Lefektetted Jessyt, és megkérted előtte, hogy legyen a barátnőd, te pedig alig, hogy két órája dugtatok, már is mást keresel estére.
-Tudom, hogy hibáztam, de direkt. Nem akarom magamhoz közel engedni, és most így utál, és eltaszít magától.
-Ja és vigaszt pedig Sparknál talál, vagyis ő pedig ágyba viszi, ahogy te.-mondta a szemembe.
-Nem fogja.-lettem megint ideges. -Ugyanis, nem fogom hagyni. Tudod, tudom őt befolyásolni.-vigyorogtam.
-Ha már a gondolatába se tudsz olvasni, akkor szerintem befolyásolni sem tudod.-magyarázta.
-De tudom. De most megyek. Tiffany vár rám.-mosolyogtam.
-Justin, holnap fellépés, és még együtt a srácokkal nem is próbáltatok.-rimánkodott Austin.
-Basszus, holnap telihold, és téged csak az a szaros verseny érdekel?!-emeltem fel a hangom.
-Justin aki veszít, és kiesik, az hazamegy.-és csak ekkor fogtam fel Austin szavait. -Van úgy, hogy a csapatokat, szét szedik, és mondjuk te maradsz de Jessy megy.
-Ha ő megy, akkor én is.-vágtam rá.
-De ha te mész és ő marad, akkor nem fog utánad menni. Itt marad Sparkkal.
-Nem fog! Mert Jess engem szeret, nem pedig azt a gyökeret.-hagytam ott Austint.
~Másnap a fellépés előtt 10 perccel~
Az éjszakám valami fantasztikusan telt Tiffanyval. Már hiányozott egy ilyen kis éjszaka. Jessel, pedig nem is találkoztam. Az erdő óta nem is láttam. Éjszaka sem jött haza, és hát, hogy megmondjam nem nagyon érdekel. Remélem jót hempergett Sparkkal.
-Bieber, hol van Jessy?-kérdezte Troy.
-Honnan a faszból tudjam?-mordultam rá.
-A te csajod, és ha ne lesz itt akkor arra számíthatsz, hogy kiteszünk a csapatból.-ment ki. Kötve hiszem, hogy engem hazaküldenek, hiszem a zsűrik között ott van az én kis vadmacskám aki él hal értem, szóval nincs miért félnem. Már csak két perc volt kezdésig. Láttam, hogy Vanessa valamit nagyon magyarázz a többieknek, és mutatott pár tánclépést is. A körülötte lévő tömeg, hangosan egy ,,ja"-t mondott.
-Remélem kész vagytok-mentem oda hozzájuk.
-Bieber csak várd meg míg felcsendül a zene, és megérkezik...-nem tudta befejezni, mert mennünk kellett. Teljesen máshogy álltak be, ahogy megvolt beszélve, majd elindult a zene. Nem értettem, hogy miért ez ment, hiszen nem ezt beszéltük meg, majd a tömegből feltűnt Jess egy rohadt szexi ruhában. Elkezdte énekelni a dalt, és tartottam velem a szemkontaktust.

Jess:

Creation shows me what to do 
I'm dancing on the floor with you 
And When You Touch My Hand 
I go crazy 

Yeah
The music tells me what to feel 
I like you now, but is it real? 
By the time we say goodnight 

I'll know if this is right

Justin:

And I feel you 
Coming through my veins 
Am I into you? 

Or is the music to blame?

Együtt:

Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Cause the way you got your body movin's 
Got me confused 
I can not tell if it's the beat or sparks 
(Oh) 
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Y-Y-Y-You know I wanna believe 
That we're a masterpiece 
But sometimes it's hard to tell in the dark 

Who owns my heart?

Justin:

The room is full but all I see is a 
The way your eyes just blaze through me 
Like fire in the dark 

We're like living art

Jess:

And it hits me 
Like a tidal wave 
Are you feelin me? 

Or is the music to blame?

Együtt:
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Cause the way you got your body movin's 
Got me confused 
I can not tell if it's the beat or sparks 
(Oh) 
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Y-Y-Y-You know I wanna believe 
That we're a masterpiece 
But sometimes it's hard to tell in the dark 

Jess:

So come on baby 
Keep provoking 'me 
Keep on rockin 'me 
Like a rodeo 
Baby pull me close 
Come on here we go 
Here we go 
Here we go 

Justin:

And it hits me 
Like a tidal wave 
Are you feelin me? 

Együtt:

Or is the music to blame?
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Cause the way you got your body movin's 
Got me confused 
I can not tell if it's the beat or sparks 
(Oh) 
Who owns my heart? 
Is it love? 
Or is it art? 
Y-Y-Y-You know I wanna believe 
That we're a masterpiece 
But sometimes it's hard to tell in the dark 
Who owns my heart? 
Who owns my heart? 
Who owns my heart? 
Heart, heart, heart, heart

*Jessy szemszöge*
Nem akartam elveszteni a küzdelmet, és csak azért is megmutatom Biebernek, hogy engem nem tehet tönkre. Megmutatom neki, hogy velem ne játszadozzon.
-Azt hittem, hogy nem jössz.-suttogta. Én csak megforgattam a szemeimet, és lementem a színpadról az öltözőmbe. -Jess, várj.-jött utánam.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani.-vágtam be előtte az ajtót. Rohadtul nem vagyok rá kíváncsi.
-Már pedig végig hallgatsz.-rontott be.
-Most menj ki vagy sikítok.-fenyegettem meg.
-Úgysem mersz.-fonta össze kezeit.
-Segítség!-kiabáltam, de Justin olyan gyorsan előttem termet, és befogta a számat, majd a falnak nyomott.
-Ne feledd, hogy én mindig előtted járok egy lépéssel.-villantotta meg vörös szemeit. Szépen levette kezét a számról.
-Eressz el!-szűrtem ki a fogaim közül. Nyakamhoz hajolt, és szívverésem kétszeresére gyorsult. -Innen hallom, hogy hogyan ver a szíved, és rettegsz.-megéreztem ajkait, nyakamon. Egy csókot nyomott rá, majd pedig csak leheletét éreztem. -Nem is tudod, hogy milyen csábító a véred. Egy kortyért, is mindent megtennék.-nagyot nyeltem. Lehunytam a szemem, és felsóhajtottam.
-Csináld.-suttogtam. Ekkor az ajtó kivágódott, és David lépett be rajta. Rögtön elkapta Justint, és a falnak vágta. Jézusom, ő is az lenne?
-Ha hozzá mersz érni, még egyszer én végzek veled.-szinte lehetett, érezni, hogy majd szét veti a düh.
-Pedig már megtettem.-vigyorgott önelégülten. David beakart húzni neki, de megfogtam a kezét. Rám néztek mind a ketten, majd David karon ragadott, és kifele kezdett húzni. Mikor kellő távolságot megtettük megállt.
-Igazat mondott?-kérdezte ingerülten.
-Igen. De mielőtt tombolni kezdenél, én engedtem meg neki.-ekkor meglepődött, szemei kikerekedtek, és szava is elállt. -És most is én engedtem meg neki. Soha nem csinálta akaratom ellenére.
-Ezzel nem veszed észre, hogy csak fokozod az éhségét, hogy jobban kívánja az emberi vért. A te véredet.
-És te mikor akartad elmondani, nekem, hogy te is az vagy?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Még nem találtam meg a megfelelő idejét, de most már tudod.-hajtotta le a fejét.
-Hagyjuk ezt a témát. Én most megyek, mert Ashley vár rám.-nyomtam egy puszit a szájéra, majd barátnőmhöz igyekeztem.
-Azt hittem, hogy soha nem jössz.-támadott le.
-Volt egy kis dolgom.-kezdtem el átöltözni. Ashley is neki állt készülődni, és durván 10 perc alatt készek lettünk. Ma este tuti, hogy kicsinálom Biebert.
-Huh de szexi valaki.-nézett végig rajtam.
-Te meg, mint valami ártatlan angyal.-nevettek fel.
-Most szinte ellentéteknek nézünk ki. Míg te vörös és feketében vadítóan szexin nézel ki, én addig a hófehér ruhában, mint valami földre szállt angyal.-mind a ketten fogtuk magunkat, és elindultunk. A bementünk, és

oldalra húzódtunk, majd megálltunk körül nézni. Egy csomó mindenkit felismertem. A tömegben megpillantottam Biebert.
-Na akkor én megyek.-szóltam barátnőmhöz.
-Csak nehogy bajod legyen.-bólintottam, és elkezdtem a kiszemeltem felé sétálni, aki időközben felvette felem, a szemkontaktust.
-Lám, lám, csak nem a nagy Justin Bieber?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-De.-vigyorodott el. -És kit tisztelhetek, meg ebben a gyönyörű ruhában?-kérdezte még mindig mosolyogva.
-A kilétem, most nem fontos. Éljünk ennek az éjszakának.-sétáltam a puncsos asztalhoz.
-Oh, szóval akkor így állunk?-jött mellém.
-Nem értelek.-kortyoltam italomba.
-Tudod, nagyon ismerős a hangod, és a szemeid is.-hajolt közelebb.
-Biztos összetévesztesz valakivel.-fordultam el.
-Kötve hiszem. Olyan, mintha már ismernélek.-jött elém.
-Rosszul hiszed édesem.-nyaltam meg alsó ajkam, és láttam, hogy nagyon is tetszett neki ez a cselekedetem.
-Szabad egy táncra?-nyújtotta a kezét.
-Remélem nem haragszol, meg ha nemet mondok.-nyomtam a kezébe az üres poharam. Intettem neki, és megkerestem Ashleyt.
-Na?-kérdezte kíváncsian.
-Nem jött rá. Most pedig táncolni akart, de nem adom olyan könnyen magam.-mosolyodtam el.
-Most is téged figyel.-ekkor Justinra néztem, és tekintetünk összeért. Egyből elkaptam a fejem, és barátnőmre néztem.
-Hadd nézzen. De Tiffany akcióba lép.-ekkor mind a ketten felkuncogtunk. Szerintem nem most is Juju babáját keresi. Majd láttam, hogy Justin közeledni kezd felénk.
-Te ez idejön.-mondta nekem a mellettem álló angyalka.
-Hölgyeim.-nézett ránk. -Tudod, én fogadok el nemleges választ.-mosolygott önelégülten.
-Ha táncolok veled akkor békén hagysz?-fontam össze a karjaimat.
-Talán.-kacsintott. Kezét felém nyújtotta, amit kis hezitálás után elfogadtam. A szám szerencsétlenségemre lassú, voltszóval lassúznom kellett vele. -És mond, titokzatos lány, hogy mégis mi ismerjük egymást?-ekor felkellet kuncognom.
-Kérlek ne nevezz így.-ekkor elmosolyodott.
-Akkor mégis hogyan hívjalak?
-Lea.-mondtam egy nevet ami először az eszembe jutott.
-Oh, akkor Lea a neved.
-Igen.-a kamu nevem. -De mond, nekem meg, hogy mégis, hogy-hogy nem a barátnőddel táncolsz?-na erre mit lép.
-A barátnőm kidobott.-vágta rá.
-Oh, tényleg?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen, mert megcsaltam.-mondtam érzelem mentes arccal.
-Te, sem vagy semmi. És, nem is próbálod helyre hozni a dolgokat?
-Mégis, hogyan? Hiszen más pasinál talált vigaszra?-mi milyen pasiról dumál ez?
-Milyen pasi?-kérdeztem ráncolt homlokkal.
-Az igazgató fiával. Láttam őket, ahogy majdnem lenyelik egymást.-basszus ez biztos az erdőben gondoltakra gondol.
-És téged zavar? Hiszen te is megcsaltad, akkor ő miét ne, tehetné meg?
-Csak Lea ebben, az-az egy baj, hogy engem szeret, és ezt csak bosszúból csinálja.-honnan veszi, hogy szeretem.
-Miből gondolod, hogy szeret?
-Fura, hogy egy idegen csajnak öntöm ki a szívem, de, hogy megmondjam, jó érzés.-ekkor mind a ketten felkuncogtunk. -Abból, hogy amikor fen a színpadon énekeltünk, apró jeleket láttam, meg rajta. Ahogy egymás szemébe néztünk, és csak énekeltünk, forrt szinte köztünk a levegő. A végén pedig, csak ott álltunk, és meredtünk egymás szemébe, legszívesebben megcsókoltam volna, és bocsánatot kértem volna.-ekkor egy kicsit meglepődtem. Zavarba jöttem. Bocsánatot akart kérni.
-Bocs, de. most mennem kell.-szakadtam el tőle, és próbáltam minél távolabb kerülni tőle.

*Justin szemszöge*
-Lea!-kiabáltam utána, de ő csak szinte menekült előlem. követtem, majd amikor épp a karjáért, nyúlhattam volna, megéreztem egy illatot. -Elisabeth.-suttogtam. Megfordultam, és megpillantottam őt. Tekintetünk

összeért, és valami nagyon rossz előérzés kerített hatalmába.  Lépteit felém vette, és pontosan előttem megállt.
-Jó újra látni.-érintette, meg a mellkasom.
-Mit keresel itt?-kérdeztem ingerülten.
-Jöttem felrázni a hangulatot.-majd mélyen a szemébe néztem, és valami a hatalmába kerített. Nem tudtam uralkodni, magamon. Nem én irányítottam, magam, hanem a gonosz énem. Éreztem, hogy a szemem vöröslik, és a bosszúvágy felül kerekedik rajtam. Levágtam, hogy mit tett velem. Előhozta belőlem a gonosz énemet, és ezt akarja felhasználni. Hirtelen eszembe jutott Jess. Na csak őt ne bántsam. -Na pontosan ezt a Justint vártam, már szinte évek óta.-akasztotta a kezét nyakamba, és ajkaimhoz hajolt, majd pedig megcsókolt. Csókja, vadító, de mégis a bosszú, és a gyűlölet, keveréke volt. Visszacsókoltam, és tudtam, hogy átvette az irányítást felettem.

 to continued...