21. fejezet Áldozat

*Justin szemszöge*

Kezeim ökölbe szorultak, és egyszerre voltam dühös, és szomorú. Mérhetetlen nagy fájdalmat éreztem, úgy érzem, hogy elvesztem. 

-Nem!-ordítottam, majd pedig egy fának estem. Elkezdtem tiszta erőmből ütni, bütykeim már véreztek, de az zavart a legkevésbé. Nem álltam le, míg ki nem dőlt az a fa. Mély levegőket vettem, és egyre gyorsabban. Éreztem, hogy a bennem lévő gyilkoló ösztöneim életre kelnek, és az egyetlen ember akit megszerettem volna ölni az Jessy volt. Ő az aki elvette tőlem Jesst, az egyetlen lányt akit szeretek.

-Nem szép dolog rongálni Bieber.-bukkant fel Ashley.

-Te meg, mégis mi a francot keresel itt?-kérdeztem kissé idegesen.

-Könnyíthetek rajtad.-érintette meg a vállamat, és ujját végig vezette rajta, majd pedig arcomra simította. Hirtelen elkaptam a csuklóját, és mérhetetlen dühöt éreztem.

-Ne játssz velem Ashley. Nem tudod, hogy mire vagyok képes.-dobtam el karját.

-Szeretem a veszélyt.-hajolt közelebb.

-Nem tudod, hogy milyen a sötét énem.-ráztam a fejem.

-Szeretem a rossz fiúkat.-akasztotta kezeit a nyakamba. -Ha csak tudnád, hogy a látványodtól, felizgulok. Szinte csöpögök a nedvességtől.-mondtam kéjesen, és ajkaival az enyémeket súrolta. Ideje végre, hogy megtépázzam egy kicsit a csajt. De az egyszer biztos, hogy nem leszek vele könyörületes.

-Szóval kemény menetre vágysz?-simítottam a kezeimet a derekára. Elmosolyodott, a hülye kis liba azt hiszi, hogy uralma alatt állok, pedig gőze sincs, hogy mit tervezek vele.

-Azt akarom, hogy olyan keményen dugj, meg, mint még soha senkit.-harapott alsó ajkába.

-Azt hiszem, hogy elintézhetjük.-vigyorodtam el. Készülj fel életed legrosszabb perceire, hülye ribanc! 

~*~

-Justin.-mondta zokogva.

-Te kérted, hogy legyek kemény.-nevettem fel. Csak tovább zokogott, és egyáltalán nem éreztem, semmi bűntudatot, csak szánalmat. Mit mondhatnék, az emberi énemet szinte kikapcsoltam, és tényleg szó szerint úgy viselkedtem vele, mint egy állat. Megmarkoltam a haját, és így emeltem fel a fejét. -Remélem egy életre megjegyezted, hogy ha még egyszer közénk, és Jess közé állsz, esküszöm, hogy ennél sokkal jobban fog fájni, amit tenni fogok veled.-engedtem el a haját. Utolsó pillantást vetettem feléje majd pedig ott hagytam.

*Ashley szemszöge*
Úgy éreztem, hogy majd szét vet a fájdalom. Az egész testem darabokra akart hullani. Soha nem gondoltam volna, hogy Justin képes lenne ilyenre. Azt hittem, hogy sikerült irányításom alá vennem. De ezzel nincs vége. Ne menjek Jess közelébe? Majd azt meglátjuk... Mindent visszakap. Nem tudja, hogy kivel is húzott ujjat. De ugyanúgy Jessyt is kifogom csinálni. Senki nem állíthat meg a tervemben, megvannak hozzá az eszközeim és ha kell elmegyek a legvégsőkig. Feltápászkodtam, majd magamra kaptam a ruháimat. A könnyeimet letöröltem majd vissza battyogtam a faházamba. Austinnal szinte egymáshoz sem szólunk. Egyszerűen levegőnek néz,  őszintén nem érdekel. Felvettem egy laza tánc ruhát mivel óra lesz és bementem a terembe. Amikor beléptem néma csend lett úrrá és mindenki engem nézett. Elvonultam egy csendesebb zugba, majd leültem és mindenki újra beszélgetni kezdett. Hirtelen a terembe belépett Jess és ugyanúgy mindenki elhallgatott. De a legnagyobb meglepetésre Austinnal az oldalán. Ezek mikor lettek ilyen jóba?
-Mit bámultok?-mordult fel idegesen Jessy. Mintha mindenkiben még a vér is megfagyott volna. Rémült arcokat láttam, és ahogy Jess sétált előrébb úgy mindenki utat engedett neki, mintha valami királynő lenne vagy mi a szar. Mikor lett ennek ilyen nagy hatalma? És mióta félnek ennyire tőle? Valami megváltozott benne, már nem ugyanaz aki volt. Az egész aurája hordoz valami igen sötétet, és zordságot. Mintha maga lenne a démon. Sötétség veszi körül és aki ránéz a félelem lesz úrrá. Szinte a pillantásával képes lenne ölni. Helyet foglaltak Austinnal majd később Jackei is megjött.
-Na akkor kezdjünk bele egy új koreográfiába. De előtte is melegítsünk be.-mondta jókedvűen majd pedig elindította a zenét és mindenki elhelyezkedett és elkezdtünk bemelegíteni.


*Jessy szemszöge*
Biebernek nyomát sem láttam. Mintha a föld nyelte volna el. De Davidet sem láttam. Fura... Austin pedig egész álló nap a nyakamon lóg. Már rég elküldtem volna egy szebb helyre de terveim vannak vele.
-Jess.-szólt hozzám Austin.
-Hah?-néztem rá.
-Tudod írtam egy duettet és arra gondoltam, hogy elénekelhetnél velem.-hirtelen megvillant egy kép ahogy Justinnal együtt írtuk meg a közös dalunkat. Megráztam a fejem, és próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat.
-Elénekelhetjük.-feleltem közönyösen.
-Minden rendben?-ajh esküszöm az agyamra megy az a gyerek.
-Persze.-felelem egy hamis mosoly kíséretében. -De most menjünk. Zeneórám lesz.-álltam fel.
-Ja, nekem most Nickhez kell mennem. Dobolni fogunk. Majd később találkozunk. Szia.-hagyott magamra. Végre egyedül! Bementem a átöltözni és fura mert ott sem találtam Davidet. Hát az meg hova tűnt? Elisabethet sem láttam már mióta... Na mindegy. Gyors felkaptam még pár kiegészítőt és

megigazítottam a nyakamban lévő nyakláncot.
-Csini vagy.-hallottam meg azt a hangot amit hiányoltam.
-Hol jártál?-lépdeltem felé.
-Volt egy kis dolgom.-simította kezeit derekamra. -De úgy látszik volt valami haszna is, hogy távol voltam annyit.-csókolt meg.
-Na.-toltam el magamtól. -Majd később.-haladtam el mellette.
-Ez van Spark.-vágtam be mögöttem az ajtót. Idióta... Soha senki sem fog engem hülyíteni. Már nem az vagyok aki egykor voltam. Megváltoztam és sokkal keményebb lettem. Oh azt hiszem, hogy ezen az órán Bieberrel vagyok. Szóval ideje egy kis bosszúhoz. Davidnek most lesz tánca szóval nem fog gondot okozni.
-Jess.-hallottam meg Austin hangját. Megforgattam a szemeimet és egy mosolyt erőltettem a számra.
-Szia.-fordultam felé.
-Képzeld elmarad az órám szóval gondoltam, hogy akkor elmegyek veled énekórára, és akkor esetleg el is próbálhatjuk a dalt.-mutatta fel a kezében lévő kottát. Oh, Austin drága pont jókor jöttél. Milyen kár, hogy már nem látsz bele a fejembe. Igen már a gondolatolvasók sem látnak bele a fejembe.
-Remek.-csaptam össze a két kezemet. -Akkor menjünk.-ragadtam karon és kicsit meglepte a cselekedetem de ez még csak a kezdet. Ahogy beléptünk ismét mindenki ránk figyelt. De a többiek arca nem ért fel Bieberével. Első sorból nézhettem ahogy szinte a fájdalom és a düh átjárja a testét. Egy gúnyos mosolyt küldtem felé, majd pedig Austin magam után húzva leültünk.
-Na, szóval, hogy már mindenki itt van akkor kezdhetjük is. Van önként jelentkező?-nézett körbe Noel. Én kaptam az alkalmon és egyből felraktam a kezem. De nemcsak én hanem Bieber is így tett. A teremben mindenki összesúgott. Nyomorékok semmit sem tudnak máris itt pletykálkodnak.
-Oh. Jessy, Justin akkor gyertek.-intett Noel.
-Én nem éneklek Bieberrel.-jelentettem ki.
-Fél, hogy lealázom.-jelentette ki egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Inkább pont, hogy te vagy beszarva.-vágtam vissza.
-Fogjátok vissza magatokat!-emelte fel a hangját Noel.
-Én nem vagyok hajlandó Justin Bieberrel énekelni. Más párt kérek!-jelentettem ki határozottan, és gyilkos pillantást küldtem kedves tanárom felé.
-Jess fogd vissza magad. Emberekkel vagy körülvéve.-fogta meg a kezemet Austin és halkan a fülembe suttogott.
-Jól van látom nem értesz a szép szóból Jessy. Ezért most kaptak Justinnal egy hetet, hogy összehozzatok egy közös duettet és az alapján eldöntöm, hogy tovább engedlek benneteket vagy sem.-vetett ránk egy szigorú pillantást.
-MI?!-akadtam ki.
-Én biztos, hogy nem dolgozok egy ilyen kis hisztis libával.-szólalt fel Bieber.
-Te beszélsz?!-nevettem fel cinikusan. -Nem én mentem végig az egész táboron.-a tömeg hangos ,,úú''-zásba kezdett.
-Felcsaphatnál prostinak. Hiszen, most is mással kavarsz.-vetett egy szúrós pillantást barátja felé. Éreztem, hogy kész, ennyi volt letépem a fejét. Elindultam felé, de Austin megragadta a kezemet.
-Ha most azonnal nem engedsz el esküszöm, hogy te következel utána.-morogtam a mögöttem álló fiúnak.
-Nem hagyom, hogy balhét csapj.-csattant fel halkan. Kirántottam a kezem szorításából, és Bieberrel kezdtem szemezni. Ő akarta.
-Fájdalom.-suttogom halkan magam elé, mire egész teste megfeszül, és eltorzul az arca a fájdalomtól. A többiek döbbentek merednek ránk és többek között vannak olyanok is akik kicsit megrémültek.
-Jessy állítsd le magad.-szólalt fel hangosabban Austin.
-Kérj bocsánatot Bieber!-emeltem fel a hangomat.
-Azt, lesheted.-zihált minden egyes kimondott szó után.
-Rendben.-vigyorodtam gúnyosan. -Kín.-suttogtam, és a benne tomboló fájdalom csak jobban fokozódott és egyenesen a padlóra zuhant a teste. Mindenki riadtam fordult a földön fekvő Bieber felé. Abbahagytam a kínzását, és mosolyogva fellélegeztem. Noel a tömegen átverekedve rohant Justin felé, míg én szépen kisétáltam a teremből. A kinti levegő felfrissített teljesen.
-Mond te normális vagy?-vágta ki az ajtót Austin.
-Jól vagyok.-küldtem felé egy bájos mosolyt.
-Mindenki előtt szinte a földre küldted. De mégis hogyan? Csak a sötét démonok képesek erre.-és ekkor a szája tátva maradt.
-Végre rájöttél Austinka?-nevettem fel cinikusan.
-De-de...-remegett meg a hangja.
-Bocs, de nekem erre most nincs időm. Pá.-intettem neki, majd pedig megfordultam, és elindultam. Hirtelen éreztem egy érős fájdalmat a hátamban, és a földön terültem el. Nem bírtam megmozdulni, az egész testem mintha lebénult volna. Megláttam magam előtt két cipőt, és hirtelen csatlakozott hozzá egy arc is.
-Nem hagyhatom, hogy a legjobb barátomat tönkre tedd.-szólalt meg Austin.
-Óriási hibát követsz el.-morogtam, és próbáltam minden erőmet összeszedni. -Mit csináltál velem?-enyhült meg a tekintetem.
-Csak kaptál egy kis kábítót. Kifekszel tőle, és elég sokáig aludni fogsz tőle.-kapott fel.
-Megfizetsz ezért.-koncentráltam, hogy fájdalmat tudjak okozni neki, de csak a fejem kezdett el kongani.
-Ja és az erődet is korlátolja.-nevetett fel.
-Segítség!-kiáltottam el magam. -Segítség!-visítottam.
-A francba Jessy, maradj csöndbe.-tapasztotta be a számat. Ráharaptam a kezére mire elkapta a szám elől, és ekkor megpillantottam a vért, és azt az átkozottul finom illatát. Austin elengedett és a földre estem. Fájdalmasan felnyögtem, mire próbáltam legyűrni ezt a zsibbasztó érzést és a lábamra álltam. Riadtan meredt rám.
-Úgyis megéheztem. Szóval nem ártana egy kis nasi.-nevettem fel. -Hagyom, hogy menekülj, jobban szeretem, ha valamiért küzdeni kell. Imádom, hogy veszettül menekül az áldozatom és a végén állat módjára lecsapok.-éreztem, hogy agyaraim kihegyesednek és szemeim elvörösödnek. -Fuss.-suttogtam.

20. fejezet Démoni nőszemély!

*Jessy szemszöge*

Kinyírom! A két puszta kezemmel fogom őt megölni! Ahogy kiléptem megcsapott az a jellegzetes nyári fuvallat. Mélyet szippantottam a levegőből, és szinte futólépésben haladtam.

-Justin Bieber!-üvöltöttem. 

-Jessy, úristen mi történt mi a bajod?-szaladt mellém Ashley. Már csak ő hiányzott... Kezeim ökölbe szorultak, és egyre mélyebben vettem a levegőt. Éreztem ahogy a düh átjárja a testem minden részét. Kezemet meglendítettem, és akkorát lekevertem az előttem álló kis szőkének, hogy a földön terült el. Úgy érzem, hogy ezt most muszáj volt.

-Te teljesen megőrültél?-képedt el és közben a sajgó arcát fogta.

-Én őrültem meg?-nevettem fel. -Nem én feküdtem le a barátnőm pasijával.-mondtam szánalommal a hangomban. -És még barátok voltunk. Jézusom.-fogtam meg a fejemet. -A legjobb barátnőmnek hittelek, és te pedig így hátba támadtál! Undorító vagy Ashley. Komolyan ekkorát emberben, mint benned soha nem csalódtam még. Szinte testvéremnek hittelek!-üvöltöttem, és közben a könnyeim potyogni kezdtek. -Te pedig így elárultál.-suttogtam. Kisebb kör gyűlt közénk. -De ezzel ne azt hidd, hogy most vége. A bosszú még csak most következik. Mert a dolgoknak mindig lesznek következményei.-mondtam visszafojtott hangon.
-Jessy!-tört ki a tömegből Justin Austin és David társaságában.
-Te pedig.-fordultam Bieber felé. -Utoljára bocsájtottam neked meg bármit is!-mondtam egyenesen a szemébe. -Remélem eltudjátok egymást szórakoztatni.-mentem el mellette, direkt neki menve. A tömeg utat engedett nekem, és elviharozva az erdőbe futottam. Minden összejött, és nem vágytam másra csak arra, hogy sírjak, és sírjak. Leültem egy fának a törzsébe, és hagytam, hogy az érzelmei felül kerekedjenek rajtam, hogy magába rántson a szomorúság és a fájdalom. Sírtam keservesen, és a könnyeim nem akartak megszűnni. Kezeim remegni kezdtek, és valami fájdalmasat kezdtem el érezni a mellkasomban. Ez a fájdalom nem akart megszűnni, csak egyre jobban növekedett. Mélyebben és szaporábban vettem a levegőt, mert úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok. Mi történik velem? Mi ez a feszítő érzés? Úgy éreztem, hogy a mellkasom mentem kettészakad. Felálltam, és ahogy ez megtörtént, éles fájdalom nyílalt a mellkasomba, de ez már elviselhetetlen volt. Fájdalmamban felsikítottam, de ez a sikítás más volt, nem olyan, mint egy emberé, hanem, mint egy démoné. A borzalmas fájdalom ami a mellkasomban tombolt, hirtelen elillant. Kezeimre néztem, és bőröm szinte hófehérré változott, körmeim éj feketék voltak, és szőkés tincseim befeketedtek.
-Jess.-hallottam meg magam mögött Justin hangját. Megfordultam, és rémült tekintetével találkoztam. Nem tudtam, mit tenni, megijesztett, hogy így nézett rám, kétségbeestem.
-Justin.-léptem felé egyet, de őt meghátrált.
-Mit tettél Jessel?-kérdezte hitetlenkedve. Különös érzés vibrált át a testemen, és éreztem, hogy gonosz énem a felszínre tör.
-Jó újra irányítani.-szólalt meg gonosz énem. Hangja sokkal mélyebb és nőiesebb volt.
-Mi tettél Jessel?!-Justin hangja ideges volt, nyakán az ér kidagadt az idegességtől.
-Nyugodj le Bieber.-kacagtam fel. Úgy éreztem, hogy most teljesen elnyomott, és tehetetlen lettem. Erőmet teljesen elszívta, megvárta a legkiválóbb alkalmat amikor teljesen össze voltam törve, és lecsapott rám. Már nem tudok a saját testem felett uralkodni, mert elvesztettem az irányítást. -Nem is örülsz, hogy újra láthatsz?-kuncogtam. -Csak, most sokkal szexibben.-mosolyogtam.
-Mit tettél Jessel?-kezei ökölbe szorultak, borzalmas volt így látnom őt. Próbáltam a felszínre törni, és éreztem, hogy kezeim remegni, kezdtek, és gonosz énemmel küzdöttem.
-Justin!-szakadt fel belőlem, amikor egy pillanatra visszatértem, és éreztem, hogy a testem hátrazuhan.
-Jess!-kapott utánam. Csillogó mogyoró barna szemeivel félve nézett végig rajta, miközben a karjai között pihentem.
-Gyere vissza.-simított végig az arcomon, és teljesen le voltam döbbenve, ahogy egy aprócska könny szökött ki szeméből.
-Szeretlek.-simítottam végig az arcán, és minden erőm elillant. Gonosz énem visszatért, és most végleg ő uralt. -Remélem kiélveztétek a kis pillanatotokat.-löktem el magamtól. Egyszerűen undorodom tőle, hányingert kapok ettől a fickótól, és komolyan az a kis liba énem ebbe szerelmes. Hányni tudnék, esküszöm.
-Engedd vissza Jesst!-szorított egy fához, és szemei vörösleni kezdtek. A nevetés elkapott, és pontosan a képébe röhögtem.
-Röhejes vagy Bieber!-kacagtam tovább. -Őt már soha többé nem látod.-megfogtam a vállát, és neki vágtam egy másik fának. Fájdalmasan felnyögött, majd a talpára állt. -Eddig együtt lehettetek, de most eljött az én időm! Tönkre, fogok tenni, mindenkit! De elsősorban veled fogom kezdeni! Te leszel a listám élén, és utána szépen jönnek a többiek. De örülj neki, hogy veled kezdem, mert így megkíméllek attól, hogy végig nézd azt ahogyan szépen végzek a barátoddal majd a családoddal.-álltam meg előtte.
-Készülj fel életed legborzalmasabb eseményeire.-néztem szemeibe.

*Justin szemszöge*
Amikor Jess csak úgy elviharzott, aggasztott. Feldúlt volt, és rossz előérzetem volt. Mit sem törődve a többiekkel utána siettem. Kerestem mindenhol de, mintha a föld nyelte volna el. Majd hirtelen meghallottam egy sikolyt. Egyből rohanni kezdtem a hang irányába. Majd hirtelen megtorpantam. Jól tudtam, hogy ki volt előttem, de valahogy olyan más volt. Megfordult, és le voltam sújtva. Mi történt vele? Bőre a szokásosnál és hófehérebb volt, és szemei pedig már nem olyan égszínkékek voltak, hanem sötétkékek voltak, mint az éjszaka. Haja pedig korom fekete volt. Az egész megjelenéséből sugárzott a gonoszság, és a démonosság.
-Jess.-suttogtam nevét. Hirtelen szemei csillogni kezdtek a könnytől, ahogy arcomra nézett. Kétségbe volt esve, és teljesen zavarodott volt. Még magam sem fogta fel, hogy mi is történik vele.
-Justin.-lépett egyet előre, én pedig vele szinkronban hátra fele. Volt egy sejtésem, hogy most mi is fog történni vele, és a legszörnyűbb, hogy erről csakis én tehetek. Ha nem változik át vámpírra, nem történik meg ez vele. Nem szenved ennyit. Szinte a nézéséből láttam, hogy segítségért kiáltozik, és rettegett. Majd, pedig tekintete teljesen elsötétült. Ne csak ezt ne!
-Mit tettél Jessel?-kérdeztem feszengve. Tudtam, jól, hogy gonosz énje próbál a felszínre törni, és sikerült is neki. Hirtelen kezei remegni kezdtek, és küzdött láttam, hogy küszködik a rossz énjével.
-Justin!-kiáltotta el magát, és teste hátrafelé kezdett zuhanni.
-Jess!-kaptam el. Kétségbeestem, éreztem ahogy itt van a karjaim között de távolodik, ahogy a gonosz énje felemészti őt, ahogy teljesen elfogy az ereje, és feladja a harcot.
-Gyere vissza.-simítottam végig arcán, és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.
-Szeretlek.-lágyan végigsimított az arcomon, és tudtam, hogy most elvesztettem. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, ami bennem tombolt. Elvesztettem, elvették tőlem! Itt volt a karjaimban, és elvették!
-Remélem kiélveztétek a kis pillanatotokat.-lökött el magától. Tudtam, hogy most már nem ő uralja magát.
-Engedd vissza Jesst!-löktem neki egy fához. Szinte megtudtam volna fojtani de tudtam, hogy ha őt bántom akkor Jesst is bántom. Hirtelen egyenesen a képembe nevetett, ami még jobban fokozta azt, hogy megöljem ezt a nőt! Mert tudtam, hogy ő és Jess szinte ég és föld, ők közöttük olyan nagy a különbség, mint ég és föld között. A legborzalmasabb, hogy egy testbe vannak zárva, így szinte tehetetlen vagyok, a kezeim megvannak kötözve. Az egyetlen személy aki talán segíthet az Austin, ő tudja, hogy hogyan kicsalogatni ezt a démoni szellemet belőle.
-Röhejes vagy Bieber!-kacagott tovább. -Őt már soha többé nem látod.-ragadta meg a vállamat, és neki vágott egy fának. Eléggé fájt az ütés, és ajkaimat elhagyta egy nyögés. Összeszedtem magamat, és felálltam.  -Eddig együtt lehettetek, de most eljött az én időm! Tönkre, fogok tenni, mindenkit! De elsősorban veled fogom kezdeni! Te leszel a listám élén, és utána szépen jönnek a többiek. De örülj neki, hogy veled kezdem, mert így megkíméllek attól, hogy végig nézd azt ahogyan szépen végzek a barátoddal majd a családoddal.-állt meg előttem. -Készülj fel életed legborzalmasabb eseményeire.-néztem szemeibe.-ahogy mélyen a szemeimbe nézett, csak úgy sugárzott belőle a gonoszság. Megragadtam a kezét, és magamhoz húztam majd ajkaira tapadtam. Tudtam, hogy az ilyen cselekedeteimmel erősítem Jess erejét. Erőszakoskodott gonosz énje, és próbált eltaszítani magától,

majd pedig feladta a küzdelmet, és visszacsókolt. Ajkaink egybeforrtak, és nyelveink egymásra találtak, majd pedig levegő hiányában elváltunk. Jess, ördögien elvigyorodott, és szemöldökömet összeráncoltam.
-Esetleg, éjszaka benézek hozzád.-nyalta meg ajkait. -De nem ígérem, hogy jó kislány leszek.-kacagott. Azt hittem, hogy a régi Jesst csókoltam, de közben csak játszotta magát.
-Undorító vagy! Úgy viselkedsz, mint egy szajha! Bemocskolod Jesst!-löktem el magamtól.
-Mégis élvezted.-nevetett tovább. -Add fel Bieber! Mindig én leszek előnyben. Sosem tudhatod igazán, hogy mikor vagyok jó és mikor nem. A színészi tehetségem tökéletes.-mosolyodott el. Hirtelen előttem termett, és ajkaim előtt megállt. -Este lehet, hogy benézek.-lehelt egy csókot ajkaimra, majd kacsintott, és távozott. Nem hiszem el!
-A rohadt életbe!-ütöttem egy fába. Ez nő képes mindenre, és úgy játszik velem, mint egy bábbal, és teljesen a hatása alatt vagyok, csak azért mert Jess testében van. Hiába a csókja olyan, mint Jessé, az illata az érintése mind Jessé. Nem tudom, hogy ezt hogyan fogom így bírni.

19. fejezet Végzek vele!

*Justin szemszöge*
Amikor Ashley kimondta, hogy mit is akar tōlem, teljesen levoltam döbbenve.
-Hidd el Justin én megtudnám neked azt adni, amitre mindig is vágytál.-simogatta az arcomat.
-Ashley...-ekkor pedig megakadt a szó a torkomon. Ahogy szemeimbe nézett teljesen hatalmába kerített. Nem Bieber, szedd össze magad! -Most állj le!-pattantam fel mellōle. Elkezdtem öltözni, és amikor végeztem, megfogta a kezemet, mire a fejemet rákaptam.
-Tudom, hogy még mindig szeretsz. Hiába tagadod.-suttogta.
-Szedd össze a holmid, és menj el.-feleltem ridegen. Nem hagyhatom, hogy befolyásoljon. Így is épp elég baromságot csináltam.
-Nem tudod, hogy mit követsz el.-nevetett fel ördögien. -Te kényszerítettél rá.-szemei sárgán világítottak. Ajkaimhoz hajolt és egy lágy puszit nyomott rájuk. Tekintetem elvándorolt csupasz testére és néhol pedig egy kicsit elidōztem. -Tudom, hogy most is kívánsz.-felelte csábosan, és ajkaimra tapadt. Egyszerūen a csókjában elvesztem, olyan érzést váltott ki belōlem, mint amit Jess szokott. Vadul falni kezdtük a másik ajkát, és közben kezeim testén barangoltak. -Istenem Justin.-sóhajtott fel, amikot tiltott helyre vándorolt a kezem. -Érints meg.-suttogta a fülembe. Nem kellett kétszer mondania, ujjaim máris benne voltak. -Istenem.-nyögött fel. Basszus teljesen felizgat, én ezt nem bírom tovább. Lassan mozgatni kezdtem és közben nyakát csókolgattam.
-Justin.-mondta kéjesen. -Ne kínozz.-harapott alsó ajkába. -Ha tudnád, hogy milyen elképesztōen jó vagy.-nyögött fel. Hátradōlt az ágyon ezáltal húzott magával. Felhúzta a lábait és meg egy ujjamat belévezettem. Egyre hangosabb sóhajok hagyták el a szájat, míg végül el nem élvezett. -Remélem tudod mit kell tenned.-suttogta a fülembe. Felálltam, és kimentem. Muszáj megtalálnom Jesst. Ösztöneim azt súgták, hogy a faházban van, szóval uatamat odavettem. Az ajtó nyitva volt, és ahogy beléptem, megcsapott az a jellegzetes illata.
-Jessy...-lepōdtem meg. Ō csak rám nézett.
-Nyugalomra vágytam.-felelte egyszerūen.
-Mondhattad volna, hogy szeretnél idejönni nyugodtan, adtam volna neked kulcsot.-vakartam meg kínosan a tarkómat.
-Nem akartalak megzavarni benneteket.-felelte gúnyosan. Én teljesen le voltam hidalva. Mi a szar, ezt honnan tudja? Basszus Ashley biztos túl hangos volt. -Mi az? Nem mondasz semmit?-lépdelt felém.
-Jessy, figyelj megtudom magyarázni.-ekkor pedig felnevetett.
-Kíváncsi vagyok, hogy milyen kis sztorival állsz elō. Mesélj csak biztos szórakoztató lesz.-felelte gúnyosan, és tudtam, hogy bármikor robbanhat.
-Figyelj Ashley nem az akinek gondoljátok...
-Szerintem is egyszerū a másikra kenni. De figyelj Bieber, arra nem gondoltál, miközben egy jót szexeltetek, hogy Austin mit fog ehhez szólni? Arra nem gondoltál, hogy esetleg a legjobbarátodat vesztetted el ezzel?-vont kérdōn.
-Elōször is hallgass végig. Ashley lidérc, azért tudott befolyásolni, tudod soha nem gondoltam volna, hogy ekkora egy ribanc barátnōd van. Hidd el én próbáltam ellenkezni, de egyszerūen a befolyása alá kerültem. Nem tehettem semmit Jess. Hidd el amit mondok.-néztem szemeibe. Ha tudná, hogy tényleg igazat mondok.
-Befejezted?-kérdezte unottan. -Mert akkor elmennék enni, mivel a többiek mindjárt felkelnek, és nincs idōm ilyen baromságokra.
-Nem hazudok Jess.-ragadtam meg a kezét és a szívemre raktam. Olyan nyugodt volt ez a helyzet, csak kettōnk levegōvételét lehetet hallni. Mélyen egymás szemeibe néztünk. Gyönyörū kék szemei, amik régen barnák voltak gyönyörūen csillogtak, még most is teljesen a hatalmába kerítenek.
-Ha hazudnék azt éreznéd.-suttogtam. -De nem hazudok. Az igazat mondom.-motyogtam. -Kérlek bízz bennem, hidd el amit mondok.-húztam magamhoz és megcsókoltam. Ahogy ajkaink összeértek és ahogy ez megtörtént, egy fura bizsergés kerített hatalmába.
-Ne csináld.-tolt el magától.
-Szeretlek Jess.-suttogtam.
-Sajnálom Justin.-másztott ki karjaim közül, majd elment. Nem, nem fogom hagyni, hogy elmenjen.
-Jess!-kiabáltam utána, és elé futottam. -Kérlek.-néztem būnbánóan a szemeibe.
-Viszlát Bieber.-mondta ridegen. Nagy levegōt vett és elindult. Nem, nem, nem fog elmenni! Ragadtam magamhoz, és befogtam a száját, és elaltattam. 
-Egyszer elengedtelek de most nem foglak.-és szemei egyre jobban csukodtak le.
-Justin.-suttogta, majd végleg karjaimba omlott. Felkaptam és bevittem. Lefektettem az egyik ágyra, és csak néztem a testét. A nyakához hajoltam, majd finoman megpusziltam, majd pedig beléharaptam. Vérének kellemes ízét éreztem a számban. Még mindig párja nincsen az ō vérének. Többet és többet akartam belōle, végül pedig hirtelen egy kar rántott el tōle.
-Bazdmeg megakarod ölni?!-kiabált Austin. Csak ott álltam, és meredtem rá. -Bieber neked teljesen elmentek otthonról?-szinte szét vetette a düh. -Térj észhez.-ment oda Jesshez. Végig simított az arcán, majd pedig megnézte a pulzusát. -Szerencséd van, még él.-kapta fel karjai közé, és egybōl a féltékenység fogott el. -Komolyan mi ütött beléd?-vont kérdōn.
-Elvesztettem a fejem.-suttogtam.
-Jessy nem a legjobb ember de akkoris ō is közénk való.-mondta nyersen a szavakat, majd pedig elment.

*Austin szemszöge*
Nem hiszem, hogy Justin képes volt majdnem megölni Jessyt. Nem tudom, hogy mi lelte, de valami fekete mágiát éreztem nála, ami csak is egy lényektōl szármázhatott: lidércek. Utálom, egyenesen megvetem ōket. Csak egy céljuk van, hogy mindig maguknak szerezzenek örömet, a többieket pedig földbe döngölik. Bekopogtam David ajtaján, majd amit rögvest ki is nyitott.
-Mi történt?-képedt el, miközben besétáltam, és leraktam Jessyt az ágyra.
-Mindegy.-legyintettem
-Bieber?-feszültek meg az izmai.
-Olyasmi.-adtam ferde választ.
-Mit tett vele az a nyomorék?-váltak szemei vörössé.
-Biebert bízd rám, te most szerintem maradj Jessel. Te tudod, hogy ilyenkor mit kell tenni.
-Mennyi vért vesztett?-fogta meg a kezét.
-Elég sokat.-vakartam a tarkóm. Rögtön a szekrényéhez lépett és elōvett egy tasak vért, és Jesshez sietett.
-Jézus ember.-forgattam meg a szemeimet.
-Pont az ilyenek miatt van nálam.-ültette fel Jessyt, majd valamit a fülébe súgott, és kezdte a szemeit kinyitni.
-A fürdōben van egy pohár idehoznád nekem?-bólintottam, majd bementem a pohárért és máris a kezébe nyomtam. Kilyukasztotta a tasakot, majd a vért a pohárba öntötte, és Jessy kezébe adta, aki kissé nehézkesen, de megitta.
-Jobban vagy?-törtem meg a csendet.
-Igen.-felelte kissé kábán. -Mi történt?-nézett felváltva ránk.
-Bieber majdnem megölt.-simogatta a kezét Spark. Jessy csak értetlenül nézett rám, majd olvasni kezdtem a fejében. ,,Mond Austin, hogy ez nem igaz? Kérlek."
-Tényleg így volt, ha nem állítom meg akkor megöl. Ha nem hiszed, nyúlj a nyakadhoz.-mondtam neki. Kezét lassan a nyakához emelte, és megérintette azt a felületet. Hirtelen talpra áltt de egy picit megszédült, de David elkapta.
-Sok vért vesztettél. Pihenned kell.-nézett rá.
-Majd miután végeztem vele.-szemei csak úgy vöröslöttek, és mintha haja is feketébb lenne.
-Jessy nyugodj meg.-állítottam meg.
-Austin állj el az utamból.-felelte keményen.
-Jess tényleg pihenned kellene.-láttam, ahogy kezei ökölbe szorulnak, majd elindult, de David lefogta, majd hirtelen olyan nagy erōvel a falnak vágta, hogy az már nekem fájt. Elindult megint, de most én álltam az útját.
-Austin állj el az utamból.
-Komolyan megakarod ölni?-kérdeztem tōle.
-Nem csak társasozni akarok vele.-felelte kemény. David hirtelen felkelt majd lefogta Jessyt, és én is.
-Eresszetek el!-tombolt, és olyan nagy erō volt benne, hogy mind a ketten a falnak vágódtunk. Jessy egy percre sem tétlenkedett egybōl kiszaladt. Most érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, és a legrosszabb, hogy már mindenki ébren van, és bármelyik pillanatban felfedheti a kilétünket...

18. fejezet Sötétség...

*Jessy szemszöge*

Miután elmentem képtelen voltam visszamenni és pihenni. Utamat az erdőbe vettem, és sétáltam egyet. Nem akarok megint visszaesni a régi életembe. Nem ezt így nem csinálhatom, sokkal jobb érzelem mentes életet élni. Ahogy sétáltam hirtelen megálltam, és unottan hátrafordultam.

-Neked mániád a követés?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Látom nem csak, te nem tudsz aludni.-nevetett fel ördögien. -Bár az újdonsült gerlepárunk sem voltak csendesek.-kuncogott tovább.

-Beszélj egyértelműen.

-Nem igaz, hogy nem hallottad, ahogy a drága barátnőd, és Bieber kefélnek.-nevetett fel.

-Egészségükre.-mondtam gúnyosan. Egyszerűen nem tudtam, mást kinyögni, szinte fortyogtam a dühtől.
-Ne, mond, hogy nem zaklatott fel?-kérdezte mosolyogva. -Miért zaklatna fel? Hiszen Bieberhez az ég világon semmi közöm.-mondtam ridegen. -Te tudod.-rakta fel a kezét védekezés képen. -Különben is mit akarsz?-kérdeztem unottan. -Csak kíváncsi voltam, hogy hogan haladsz a tervvel?-nézegette a körmét. -Jól.-dünnyötem. -De ha most megbocsájtasz én most megyek.-hagytam faképnél. Nyugalomra van szükségem és egyedül létre. Fogtam magam és bementem a faházba. Vagyis inkább beengedtem magamat. Remélem Justin nem bánja, hogy bejöttem. Leültem a kanapéra és gondolkoztam. -Jessy, tudom, hogy még mindig érzel iránta valamit, mégha tagadod is, és az a tudat, hogy lefeküdt a legjobbarátnōddel kegyetlenül fáj. Azért is mert, mert a Ashleyrōl van szó aki becsapot és csúnyán kijátsszott. Másrészt pedig, még mindig szereted Justint, és a terved nem fog összejönni, soha nem fogod ōt igazán gyūlölni.-szólalt meg a jó énem. -Azt hittem, hogy soha nem hagyod abba. Eskü olyan unalmas vagy, hogy az már fárasztó. Szóval felvázolom neked a helyzetet kis csaj. Elōször is ez a seggfej átvágott és nézd meg mivé változtatott. Megint ugyanazt csinálja veled Jessy! Térj észhez, szóval itt az ideje, hogy visszavágj és kegyetlenül a földbe tipord. Szóval hallgass rám, és most egyedül csak két dologra összpontasíts. A bosszúdra és a zenére a többit, meg most hanyagold.-szólalt meg a gonosz énem. -Ne hallgass rá! -Oh te csak fogd be!-ripakodott a rossz énem a jóra. -Jessy, ha rá hallgatsz rosszul fogsz kijönni a dolgokból! Ha rám nem is hallgatsz akkor a szívedre!-erōsködött a jó énem. -Figyelj, ha erre a kis ízére hallgatsz, akkor fogod megszívni nagyon, ugyanis aki nem erōs és kegyetlen azt eltiporják, igen mert a gyengékkel mind ez történik, de ha most összeszeded magad és talpra állsz akkor semmi és senki sem fog tudni megállítani.-mondta határozottan a rossz oldalam.

Egy ördögi mosolyra húzta a száját és ránézett a jó felemre aki csak sajnálóan nézett és rázta a fejét. -Na látod errōl beszélek.-nevetett fel, majd mind a ketten köddé váltak. Igaza van a rossz énemnek, a jók mindig a háttérbe szorulnak, és mindig ōk húzzák a rövidebbet. Hirtelen lépteket hallottam, majd pedig megláttam Biebert. -Jessy...-lepōdött meg egy kicsit. -Nyugalomra vágytam.-feleltem egyszerūen. -Mondhatdta volna, hogy szeretnél idejönni, nyugodtan adtam volna neked kulcsot.-vakarta a tarkóját. -Nem akartalak megzavarni benneteket.-vigyorodtam el gonoszan és vártam, hogy mit reagál. Innen lehetet érezni, hogy rettentōen fel van zaklatva. -Mi az? Nem mondasz semmit?-lépdeltem felé. -Jessy, figyelj megtudom magyarázni.-ekkor pedig felnevettem. -Kíváncsi vagyok, hogy milyen kis sztorival állsz elō. Mesélj csak biztos szórakoztató lesz.-feleltem gúnyosan. Szánalmas esküszöm... -Figyelj Ashley nem az akinek gondoljátok... -Szerintem is egyszerū a másikra kenni. De figyelj Bieber, arra nem gondoltál, miközben egy jót szexeltetek, hogy Austin mit fog ehhez szólni? Arra nem gondoltál, hogy esetleg a legjobbarátodat vesztetted el ezzel?-vontam kérdōn. -Elōször is hallgass végig. Ashley lidérc, azért tudott befolyásolni, tudod soha nem gondoltam volna, hogy ekkora egy ribanc barátnōd van. Hidd el én próbáltam ellenkezni, de egyszerūen a befolyása alá kerültem. Nem tehettem semmit Jess. Hidd el amit mondok.-nézett szemeimbe. Egy szavát nem hiszem el... -Befejezted?-kérdeztem unottan. -Mert akkor elmennék enni, mivel a többiek mindjárt felkelnek, és nincs idōm ilyen baromságokra. -Nem hazudok Jess.-hirtelen megragadta a kezemet és a szívére rakta. Éreztem ahogy egyenletesen ver a szíve, ahogy mellkasa fel és le emelkedik a légzése miatt. -Ha hazudnék azt éreznéd.-suttogta. -De nem hazudok. Az igazat mondom.-beszélt továbbra is halkan. -Kérlek bízz bennem, hidd el amit mondok.-húzott magához és megcsókolt. Ajkai olyan puhák és tökéletesek voltak. Kezét arcomra csúsztatta és finoman mozgatni kezdte az ajkait. -Ne csináld.-toltam el magamtól. -Szeretlek Jess.-suttogta. -Sajnálom Justin.-másztam ki karjai közül, és ott hagytam. -Jess!-kiabált utánam és hirtelen elöttem termett. -Kérlek.-nézett būnbánóan a szemembe. -Viszlát Bieber.-mondtam ridegen. Nagy levegōt vettem és elindultam. Hirtelen megragadott és befogta a számat. -Egyszer elengedtelek de most nem foglak.-éreztem, hogy álmosodni kezdek, de minden erōmmel próbálkoztam ellenkezni, de amikor kiszabadulhattam volna szorításából, elillant minden erōm. -Justin.-suttogtam, majd szemeim lecsukódtak és minden elsötétült. Tudom, hogy egy kicsit rövidke részt lett és nem lett valami esemény dús és a következō részben fog kiderülni igazán, hogy Ashley mit is tervez Justinnal, meg persze Justin mit tervez Jessyvel:) Szóval remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a rész és örülnék neki ha érkezne pár komi:) amúgy kicsit változtattam a desingen és persze új zenéket is raktam fel:)

17. fejezet Árulás!

*Jessy szemszöge*

Csak ott álltunk és meredtünk egymásra, miután tökéletesen megirtunk egy dalt. Együtt közösen megírtunk egy dalt, ami nem is lett olyan rossz. Justin kezdett közelebb hajolni, de persze óvatosan és megfontoltan. A terv szerint kell haladnom. Szemeimet lehunytam, és megéreztem finom puha ajkait.

Lassan elkezdte mozgatni, majd kezeit finoman az arcomra csúsztatta. Érintése hatására melegség járta át a testem. Enyhe bizsergést éreztem, de ezt nem mutattam ki. Ideje lenne válaszolni a gyengéd csókjára, és én pedig ezt tettem. Visszacsókoltam, és kezeimmel körülöleltem nyakát, így közelebb húztam magamhoz. Percekig csak falhattuk egymás ajkát. Ezt a csókot nem lehet semmihez sem hasonlítani. Érzelmek tömkelege volt érezhető ebben a csókban. Ahogy gyengéden mozgatta ajkait, és nyelvével megnyalta a felső ajkamat ezzel bejutást kérve amit meg is adok neki. Nyelveink vad táncot kezdenek járni, majd pedig levegőhiányában elválunk. Lassan homlokát az enyémnek döntötte, és hallottam halk zihálását.

-Hiányzol.-ezt az egy szót tudta kinyögni. Szemeimet kinyitottam és szembetalálkoztam gyönyörű barna íriszeivel. Szemei csak úgy ragyogtak az örömtől.

-Justin.-suttogtam nevét.

-Kezdjük újból, kezdjünk mindent előröl tiszta lappal.-nézett mélyen szemeimbe, és közben lágyan simogattam ujjával az arcomat.

-Ez nem olyan egyszerű.-szakadtam el tőle. -Nem tudok, már úgy megbízni benned.-ráztam a fejem, és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemeimbe. Légy erős Jessy!

-Jess.-fogta meg a kezemet. Érintésétől libabőrős lettem, és valami fura érzés kapott el. -Csak egy esélyt kérek.-nézett végig a szemembe. -Egyetlenegyet.-suttogta. Szemeiben ott lapult a remény legnagyobb sugara, és attól csillogtak úgy, mint a drágakövek.

-Nem tudom.-húztam ki a kezemet szorításából, és fejemet elfordítottam. Azonnal előttem termett és ujjait állam alá vezette, majd lassan felemelte ezzel arra késztetett, hogy szemeibe nézzek. Homlokát lassan az enyémnek döntötte, és szemeit lecsukta. Kezeit derekamra simította. Én is lecsuktam a szemeimet, és hallottam, ahogy mély levegőt vesz.

-Ezt az egyet kérem tőled. Tudom, hogy hibáztam, de már ezerszer megbántam. Egy seggfej voltam... Nem gondolkodtam, és csak cselekedtem... Ha tudnád, hogy mennyire megbántam ezt az egészet. Tudom, hogy nem érdemlem, meg a bocsánatodat, de én még reménykedek, hogy megtudsz nekem bocsájtani. Így lányt, mint téged, még soha senkit sem szerettem. Fontos vagy nekem. Egyszerűen ha nem vagy velem, belehalok a hiányodba, ha mással látlak elfog a féltékenység, és eszembe jut, hogy mekkora baromságot követtem el. Mindennap átkozom, magamat, hogy megtettem ezt veled.-emlékek ezrei törtek fel bennem. Hirtelen valami megmozdult bennem, a régi érzelmek feltámadtak bennem. Nem nem engedhetem meg, hogy belé szeressek! Kihasznált, átvert, és egy szörnyeteget csinált belőlem... Egyre kell gondolnom csakis a tervre. Miszerint tönkre fogom tenni...

-Megbocsájtok...-mondtam kissé bizonytalanul... Fejét hirtelen felkapta, és szemei óriási tágultak. Egy halovány mosolyt küldök felé, és azonnal az ajkaimra tapadt. De csak egy pillanatra.

-Ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni.-suttogja mosolyogva. Mégis miért is érzek lelkiismeret furdalást? Nagy levegőt vettem, majd félve szemeibe néztem. -Mi az? Olyan sápadt lettél.-simított aggódva az arcomra.

-Egy kicsit rosszul vagyok.-kapaszkodok meg az asztalban.

-Gyere kimegyünk a friss levegőre.-kapott fel, majd egy széles mosolyt küldött felém. Mégis mi ütött belém? Ilyenkor hol van a gonosz énem aki bosszúra szomjazik, akinek csak a saját érdekei számítanak, és másokéval nem törődik? Justin könnyedén cipel a karjaiban, én pedig a fejemet a mellkasára hajtom, és szemeimet lecsukom. Jellegzetes illata megcsapta az orromat, és mélyet szippantok belőle. A kinti levegő eléggé hűvös pedig nyár van. Éreztem, hogy leültünk a tópartnál lévő fához. Karjaival körül ölel, és egy lágy puszit nyom az arcomra.

-Jobban vagy már?-kérdezi halkan.

-Egy kicsit.-bújok jobban hozzá. Szemeimet kinyitom, és a tóra vezetem a tekintetem. gyönyörű ahogyan a hold fénye megvilágítja, és látod ahogyan tükröződik rajta. Olyan szép ez a pillanat.. Justin ölében, és közben itt ülünk. -Szeretlek.-csúszott ki a számon. Még magam is meglepődtem, hogy ilyet mertem mondani ráadásul ilyen nyíltan.

*Justin szemszöge*

-Szeretlek.-amikor ezt kimondta azt hittem, hogy csak képzelődök. Olyan sokként ért ez a dolog, hogy alig tudtam rá reagálni. szinte lefagytam.
-Én is Jess.-néztem rá, és lassan egy csókot nyomtam a szájára. Olyan hihetetlen az egész... Még mindig nem fogtam fel. Mintha csak egy álom világban élnék. Még egy darabig ültünk, és meredtünk a nagy semmibe, majd azt vettük észre, hogy kezd feljönni szóval lassan elkezdtünk visszasétálni.
-Én szerintem visszamegyek Davidhez.-mondta kissé zavartan.

-De ugye ma még láthatlak. Különben is szeretném ha azt a dalt elpróbálnánk.-küldtem felé egy mosolyt.
-Mindenképp.-mosolyodott el.
-Nem is tartalak fel, menj csak.-nyomtam egy gyors szájra puszit, majd pedig megvártam, míg elmegy és bementem. Lefeküdtem az ágyra és a plafont kezdtem el nézni. Ajh Jessy esküszöm, hogy nem tudok rajtad kiigazodni... Egyik pillanatban megtudnál ölni, most meg megbocsájtasz nekem. Oldalamra fordultam, és szemeimet lecsuktam. Emlékképek jelentek meg előttem. Azok az idők amiket együtt töltöttünk, amikor először voltunk először, amikor megismertem. Emlékszem rá tisztán.
Épp feküdtem le az ágyra, és elkezdtem SMS-ni Austinnal, amikor egy csaj toppant be. Valószínűleg ő az új szobatársam. Míg a csomagjaival szenvedett addig volt időm alaposan végig mérni. A fenekem valami fantasztikus már most szívesem letaperolnám, az alakja karcsú ami nálam nyerő, a haja pedig túrni való. A mellei, hát nem igaz nem sokat láttam belőle, mert nem rakta ki és a pólója sem volt eléggé kivágott de azt most már innen látom, hogy nem kicsik. Szóval kell nekem! Tekintetemet visszavezettem a telefonomra, majd tovább üzengettem barátommal.
-Szia.-köszönt.
-Hello.-mondtam kissé unottan, és nem szenteltem neki nagy figyelmet, mint az előbb. ,,Na már most érzem, hogy egy tuskóval kerültem egy szobába." Halottam gondolatait. Tuskó?! Komolyan?! Na majd ha közelebbről is megismer tuti, hogy a véleménye változik.
-Jessy vagyok. Téged, hogy hívnak?-kérdezte mosolyogva.
-Justin.-dünnyögtem, és figyelmemet, még mindig a telefonomnak szenteltem. ,,Komolyan mindjárt kiverem, azt a telefont a kezéből!" Oh, én mást vernék ki. Visszafordult, és elkezdett kipakolászni, közben pedig a szép kis hátsóját stíröltem, és gondoltam odamegyek hozzá, és tesztelem, hogy mennyire könnyű préda. Szépen felálltam, és az ágyára huppantam. Kíváncsian nézett felém, és csak meredt rám, végül megtörte a csendet.
-Valami baj van?-nézett kérdőn rám.
-Nem nincs. Csak gondoltam jobban is megismerhetnénk egymást.-ekkor pedig hülye fejet vágott. Mi az valami rosszat mondtam?!
-Ismerem ezt a pasi dumát.-helyezte kezét a csípőjére. Oh szóval eszes a kis csaj, ha ennyiből levágta, hogy mit szeretnék tőle. Tetszik! -Nem vágsz át. Tudom mire megy ki a játék, és közlöm veled, hogy nem fog összejönni.-mosolyodott el győzedelem ittasan. 
-Jajj, kincsem látszik, hogy nem ismersz.-nevettem fel. Komolyan ez a csaj tetszik, eszem és gyors felfogású. -Talán ha...-álltam fel, és mélyen szemeibe néztem, hogy megtudjam bűvölni, közben pedig ajkaimmal közeledtem felé. -Adnál egy esélyt...-tűrtem egy tincset a haja mögé. Jól haladsz Bieber kezd, bedőlni a dumádnak. Láttam, hogy küszköd, hogy próbálja összeszedni magát.  -Akkor rájönnél, hogy más vagyok.-suttogtam ajkaiba. Éreztem, hogy hatásom alatt áll, és ajkaimmal megérintettem az övét, és egy sóhaj hagyta el a száját. Hiába ellenkezett annyira, mégis sikerült elvarázsolnom. Már most érzem, hogy nem egy könnyű feladat lesz őt, megfektetnem. -Majd esete folytatjuk.-csókoltam meg nyakát, majd egy hatalmas mosolyt keretében elhagytam a szobát.
-Idióta!-üvöltöttem, és hallottam, hogy valami nekivágott az ajtónak. 
-Kicsim, majd az ágyban legyél ilyen vad.-nyitottam vissza, majd becsuktam, és távoztam, de közben gondolataira kapcsolódtam. ,,Komolyan ez kinek képzeli magát?! Jut eszembe itt van a táborban az én drágalátos barátnőm, Ashley." Ashley Wood?! Hiszen tudom ki az... Ő is velem kezdte emlékszem a táborozást. Emlékszem, hogy mennyire kajtattam utána... Igen hiszitek vagy sem én nekem Ashely Wood bejött, de még, hogy! A végén pedig eléggé belehabarodtam a csajba, és a végén teljesen elcsavarta a fejem. Kinek ne kellene egy ilyen szexi, vadóc, gyönyörű lány, mint ő?! De a végén amikor elértünk odáig, hogy lefeküdtünk, rájöttem, hogy szerelmes lettem belé. De ő közölte velem, hogy fantasztikus volt ez az éjszaka de csak ennyit akart tőlem... Végig megvezetett az a hülye ribanc... Azóta ki nem állhatom..." 
Gondoltaim Ashleyre tévedtek, és arra az éjszakára amit együtt töltöttünk. Olyan hülye volt! De csak azért nem öltem meg, mert akkor még túlságosan szerettem, és amikor éreztem, hogy már csak a gyűlöletem vezérel iránta, akkor már késő volt, hiszen Austin barátommal összeszűrte a levet. Csak remélni tudom, hogy nem csinálja azt vele, mint velem. Gondolatmenetemet, az ajtó kopogása szakította meg.
-Gyere!-dünnyögtem. Az ajtó nyílt és egy nem kívánatos ember lépett be rajta.
-Örülnék, ha a gondolataidat visszafognád.-morogta flegmán.
-Nem tudnád másnak szívni a vérét?-forgattam meg a szemeimet.
-Képzeld nem.-vigyorodott el gúnyosan. -Tudod, milyen nagy mázlim volt, hogy Austin aludt, és szerencsére ilyenkor nem tud mások fejében kutakodni.-csak úgy hadarta a szavakat.
-Nyugodj le!-kiáltottam el magam. -Különben is, mit kerestél te az én fejemben?-vontam kérdőn.
-Nem tehetek róla, hogy olyan rohadt hangosan gondolkozol, hogy még aludni sem tudok.-morogta.
-Különben is neked nincs mondjuk lelkiismeret furdalásod?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nem nincs.-mondta cinikusan.
-Pedig mindenkit átversz azzal, hogy elhiteted velük, hogy halandó vagy közben pedig nem is.-álltam fel, és hát tekintete szinte már égette a bőrömet. -Látszik, hogy még mindig megmaradtál ribancnak.-sziszegtem. Hirtelen előttem termett, és szemei pedig sárgák voltak.
-Ezt te sem gondoltad komolyan Bieber.-tudtam, jól, hogy mit is akar. Vigyázni kell a fajtájukkal, mivel számos képességgel rendelkeznek. Bűvölés, gondolatolvasás, irányítás, test megszállása. -Tudom, hogy még mindig keltek benned, némi vágyat.-simította kezét mellkasomra, és éreztem, hogy próbál felettem uralkodni, de nem engedem. Erősebb vagyok nála.
-Állj le!-mondtam csukott szemekkel.
-Tudom, hogy kívánsz.-suttogta fülembe. Hangja szexin, hangzott, és éreztem, hogy a hormonok dúlni kezdenek bennem. -Este amikor lehunyom a szemem, mindig az az éjszaka jut eszembe...-vándorolt keze az övemhez. -Amikor olyan gyengéd voltál velem, amikor szinte kényeztettél, és minden porcikámat kívántad.-csatolta ki. -Tudom, hogy még mindig kívánsz.-istenem mit csinálok?! Bieber szedd össze magad. -Nem mondok semmit Austinnak, és tudod, most egy jó darabig aludni fog.-nyúlt bokszerembe. Itt és most éreztem, hogy ez a nőszemély legyőzött. Próbáltam ellenkezni, de kihasználta a gyengeségemet. Tudtam, hogy mire kell pályázni... Hirtelen éreztem, hogy férfiasságomra rámarkolt. Átkozott lidércek! -Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen hagyod magad.-harapott fülcimpámba. Istenem teljesen lefagytam és minden erőm odébb hagyott. Kezét kihúzta bokszeremből, és mellkasomra vezette, majd pedig vadul ajkaimra tapadt, én pedig hagytam neki. Szinte téptük a másikét, és egyből az ágyon vetődtünk el. Bieber te normális vagy?! Leakarsz feküdni a legjobb haverod csajával?! Szedd össze magad! Üvöltött velem a belső hangom... Kezeit feje mellé taszítottam, és úgy csókoltam nyakát.
-Justin.-nyögte a nevemet, mikor elkezdtem szívni. -Tudod, mindig is jobban csináltad, mint Austin.-sóhajtozott. Istenem miért nem bírok leállni. Teljesen felcsigázott. Ha ezt Jess megtudja, tuti, hogy kifog nyírni... Elengedtem karját, és egyből kapott az alkalmon, és vetkőztetni kezdett, de nem ő engem hanem én is őt. Felül szinte már meztelenek voltunk, és egyből egymás ajkát téptük. Hátradöntöttem, és mellei közé bújtam.

*Ashley szemszöge*
Istenien csinált mindent, érintésétől, a bőröm bizsergett, és egyszerűen kívántam őt, teljes porcikámmal. Ajkaival elhagyta a melleimet, és hasamat lepte el csókokkal. Hajába vadul beletúrtam, és nadrágomat kezdte el lefele húzni.
-Justin.-nyöszörögtem. Lassan csinálta, és ez rohadtul zavart. Végül egy könnyed mozdulattal a földön landolt a ruha. Fordítottam a helyzetünkön, és csípőjére ültem, majd vadul ajkaira tapadtam, közben pedig fenekemet markolászta. Éreztem keménykedő erekcióját, és az arra késztetett, hogy nadrágjától, megszabadítsam.
-Cica, ne legyél akaratos.-suttogta fülembe, és hátamra döntött. Utolsó ruhadarabomtól, is megfosztott, majd lábaim közé bújt. Megéreztem nyelve melegét, és a lepedőbe markoltam. Kínzóan élveztem, ahogy csinálta.
-Istenem.-nyögtem, fel, és fejemet hátra vetettem. Éreztem, hogy elmosolyodik. Éreztem, hogy sok kell és elmegyek. Kezével combom belső felét simogatta, és ezzel pedig elérte, hogy elmenjek. Nagyot sóhajtottam, és éreztem, hogy megkönnyebbülök. Hirtelen ujjait belém vezette mire felnyögtem. Ajkaimhoz hajolt, és alsó ajkamat bekapta, majd addig húzta, míg fogai közül ki nem csúszott. Gyorsabban csinálta, és éreztem megint azt a feszítő érzést, ami a gyönyörrel keveredett. Ajkaimat birtokba vette, és még egy ujját feldugta, ezzel pedig végleg elmentem. Fáradtan szakadtam el az ajkaitól, és szinte ziháltam.
-Cica, ez csak az előjáték volt.-vigyorodott el. Hihetetlen, hogy mennyire a hatásom alatt áll. Látszik, hogy a képességeim fejlődtek nagyon. Győzedelem ittasan elvigyorodtam, és megcsókoltam. Nadrágjaból kivett egy tasakot majd könnyedén felhúzta, és belém hatolt. Ezt egy jól esō nyögéssel díjjaztam. Egyáltalan nem fogta vissza magá, és ez tetszett. Olyan vad volt, és ez rohadtul tetszett benne. -Justin!-nyögtem fel a nevét. -Halkabban cica.-suttogta a fülembe. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy teljesen a hatásom alatt áll drága Bieberem. Fordítottam a helyzetünkön így én voltam felül. Ráültem a csípōjére és éreztem, hogy teljes mérete bennem van. Kezeit a derekamra csúsztatta, és igy kezdett el magán mozgatni, de a lehetō leglassabban. -Justin, ne kínoz.-dōltem elōre és ajkainak estem. Kezei lejjebb csúsztak fenekemre, majd pedig felfele kezdett tolni. Ezzel pedig azt érte el, hogy még beljebb legyen bennem. -Cica.-nyögte fel. Hirtelen letolt, majd teljes erejébōl vissza. Kórusban felnyögtünk egy hatalmasat. Justin a hátamra fektetett, majd combjaimba markolt én pedig felhúztam ōket és így diktálta a tempót. Esküszöm, még senkivel sem élveztem ennyire a szexet, mint vele. Egy igazi szexisten ez a gyerek. A szobát csak a mi nyögéseink töltötték be. Éreztem, hogy nem sok kell és elmegyek, pedig korántsem szeretném, hogy ennek vége legyen. -Justin, én...-lihegtem. -Bírd ki még egy kicsit cica.-és éreztem, hogy lökései most még gyorsabbak és mélyebbek lettek, majd mind a ketten elértük a csúcst. Fáradtam csúszott ki belōlem, majd mellém huppant. -Errōl senkinek sem szólhatsz.-nézett rám. -Tudod Bieberkém, mindennek ára van.-mosolyodtam el ördögien. -Mit kérsz a hallgatásodért?-kérdezte. -Hagyd ott Jessyt és legyél velem.

16. fejezet Szövetség!

*Jessy szemszöge*

Iszonyatosan tombolt bennem a düh, fájdalom és a bosszú. Összeszedtem magam, és minden erőmmel azon voltam, hogy ez a nyomorék fizessen.
-Jessy...
-Hagyj!-szóltam rá erélyesen. -Nincs szükségem segítségre se semmire. Boldogulok.-kaptam fel gyors egy fekete szettet, majd a fürdőbe csoszogtam. Megigazítottam a hajam, és a sminkem ami teljesen elfojt. Miután végeztem mindennel, gondoltam kell egy kis késői kiruccanás. Különben is eléggé megéheztem. Vámpír ösztöneim az erdőbe csalogattak. Mikor az erdő közepén járhattam hallottam egy dallamot. Olyan hívogató hangja volt, szóval abba az irányba mentem ahonnét a hang hallatszott. Mikor elértem a hang forrását azt vettem észre, hogy egy kör közepén állok.
-Jessy Morgan.-bújt ki a fa mögül Elisabeth.
-Mit akarsz?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Én? Amit eddig is. Bosszút.-sétált előrébb. -Tudod, ha mi mondjuk szövetséget kötnénk, ketten sokkal erősebbek lennénk. A te erőddel és az én tervemmel megtudnánk ölni Justint. Csak annyit kell tenned, hogy elfogadod az ajánlatom. A terv pedig roppant egyszerű.-ajánlotta fel.
-És miből tudhatom, hogy nem vágsz át?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Szerinted miért akartalak megölni?-nevetett fel. -Hogy fájdalmat okozzak Biebernek. Mert te vagy a gyengéje. Egyedül te tudod igazán megsebezni, és ha az sikerül akkor pedig vége neki. Gondold át Jessy.-sétált mögém. -Gondold át. Tudom, hogy mit tett veled, és tudom, hogy bosszúra szomjazol. Ha elfogadod az ajánlatom ígérem, hogy nem fogsz csalódni bennem. Élvezetes lesz tenned a dolgod. És amikor véghez vittük a tervünket boldogan élhetsz örökké.-igen csábító volt az ajánlata. Hiszen Elisabethnek is ugyanaz a célja, megbosszulni Justint tettét. Én sem bocsájtanám meg neki amit tett vele. De én Lisa helyébe már rég kinyírtam volna. Nem hagytam volna 100 évig boldogan mászkálni.
-Tudod mi tagadás elég csábító az ajánlatod. Szóval elfogadom.-egyeztem bele.
-Add a kezed.-nyújtotta a karját.
-Minek?-kérdeztem.
-Csak ad.-majd oda nyújtottam a kezem és megfogta. -Na most pedig gyújtsd meg a körülöttünk lévő kört.-nézett rám. Na jó ez most mi az istent akar művelni? -Ez olyan mintha szerződés kötésnél az aláírás, csak mi most kicsit máshogy csináljuk.-hirtelen meggyulladt körülöttünk a kör és még én magam is csodálkoztam azon, hogy ilyet tudok. Majd pedig megvágta a tenyerem.
-Áhh!-kiáltottam fel.
-Vérrel pecsételünk.-kuncogott, majd pedig magát is megvágta. Kezeinket összeérintette és éreztem amint a vére a testebe szivárog. Az illata olyan mámorító volt, és na jó most állj le! Éreztem amint valami fura érzés járja át a testem, majd pedig a tűz körülöttünk kialudt. Elengedte a kezemet és a seb már be is gyógyult. -Austint pedig bízd rám. Nyugodj meg lehet, hogy hallotta a kis titkunkat de Justin megtudni nem fogja.-majd pedig elviharzott. Fura, hogy Elisabethtel szövetséget kötöttünk de hát a sors így hozta. Éhes vagyok még mindig szóval irány vacsorázni!

Visszaballagtam mert már elég későre járt az idő, de igazából nem volt kedvem pihenni, szóval fogtam magam és bementem a stúdióba. Rengeteg hangszer volt bent és igazából már napok óta egy

dallam kattog a fejemben. Fogtam egy lapot és egy füzetet és leültem írni.

I just missed my exit
Last night I lost my keys
I'm fumbling over the words, I
Don't feel a bit like me these days

I would be a liar
If I said I was fine
But I can't help being honest
And I know now is not the time
'Cause

The truth is I'm falling to pieces
Anytime that you're around
Trouble is the truth keeps slipping out (woah)
Can't seem to hide what I'm feeling
Can't believe what I'm saying out loud
Truth is there's no turning back now
I guess I shoulda learned how to lie a little better

Ajh nem tudom tovább írni. Pedig eddig olyan jó, csak egy kicsit kéne tovább írnom. Fogtam egy gitárt, és elkezdtem énekelni az eddig meglévő szöveget. Hirtelen hallottam, hogy valaki jön szóval elbújtam. Az a valaki pedig Bieber volt. A francba a szövegem ott maradt...

*Justin szemszöge*
Nem bírtam csak lenni a szobában szóval bementem a stúdióba. Amikor beléptem úgy éreztem, hogy van itt valaki. A lámpák is fel voltak kapcsolva majd az asztalon találtam egy kottát. Elkezdtem dúdolni, majd pedig énekelni. Ez a dal nem is tudom, amikor olvasom Jessy jut eszembe la. Ez a dal őt sugározza. De még hiányzik belőle valami. És ekkor pedig beugrott valami. Ceruzát vettem a kezembe és írni kezdtem.

Been trying to cover
This heart out on my sleeve
Been set on playing this down but
I think you're catching on to me

Truth is I'm falling to pieces
Anytime that you're around
Trouble is the truth keeps slipping out (woah)
Can't seem to hide what I'm feeling
Can't believe what I'm saying out loud
Truth is there's no turning back now
Well, I guess I shoulda learned how to lie a little better 

-Nem is tudtam, hogy tudsz dalt is írni?-bújt elő Jessy.
-Ezt te írtad?-emeltem fel a papír lapot.
-Igen az elejét.-vette ki a kezemből. -Nem is olyan rossz.-küldött felém egy féloldalas mosolyt.
-Hát tudod nem vagyok kezdő a szakmában.
-De profi sem.-vágott fel. 
-De szerintem még kellene egy versszak és a refrén ismétlődhetne nem?-vetettem fel az ötletet. 
-Alábecsültelek Bieber.-dőlt neki az asztalnak.
-Ez pedig hiba volt, baby.-merészkedtem hozzá közelebb. Fura mert Jess felettébb kedves volt. Semmi durva megjegyzés vagy valami? 
-Ha játszani akarsz, közlöm veled, hogy rossz prédát választottál.-markolta meg a pólómat, és magához rántott. Eléggé közel voltunk egymáshoz szinte már túl közel. De ugyan ez engem hol zavar? 
-Nem a dallal kéne foglalkoznunk?-csúsztattam a kezem a combjára, majd pedig megemeltem és

felültettem az asztalra. Kezemet egyre feljebb csúsztattam szinte, majdnem szoknyába alatt jártam de ő figyelt, és tudtam, hogy határokat húzott amiket bármennyire szerettem volna átlépni nem tehettem.
-Az egy kicsit ráér még nem?-suttogta ajkamba. Kezeit felvezette nyakamba, majd pedig igen csábítóan ajkainkat összeérintette és ügyelt arra, hogy csak egy picit érjen össze. Annyira kívántam, vágytam a csókjára, szinte már sóvárogtam érte, amikor végre valahára, megcsókolt. Ajkaink egybe forrt és szinte téptük a másikét. Kezeim testét járták be ahogy az övéi is. Annyira közel éreztem de mégis távolság tartó volt. Száját elhagytam és nyakát kerestem.
-Justin.-nyögte fel, mikor elkezdtem szívni. Kezem már fenekán volt és enyhén bele is markolta, mikor apró kis keze övemhez csúszott először, majd pedig megéreztem férfiasságomnál. Hirtelen egy férfias nyögés hagyta el a számat az övét pedig egy kacaj. -Remélem kiélvezted magad, mert a gyerek nap véget ért.-nézett szemeimbe. 
-Ez számomra csak ízelítő volt.-nyaltam meg alsó ajkam.
-Igazán?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen.-akartam megcsókolni, de elhúzta a fejét.
-Fojtassuk azt a dalt.-pattant le az asztalról. Nem igazán voltam elragadtatva az ötlettől de nem szabad erőszakoskodnom. Leültünk és közösen összedobtuk azt az egy versszakot. Így már végre teljes volt a dal. 

I'm losing this battle
With every word I say
Wish I had a better lesson
Of not giving myself away
'Cause

The truth is I'm falling to pieces
Anytime that you're around
Trouble is the truth keeps slipping out
Can't seem to hide what I'm feeling
Can't believe what I'm saying out loud
Truth is there's no turning back now
Well, I guess I shoulda learned how to lie a little better

Sziasztok:) Tudom eléggé sokat késtem de hát tudjátok sok a tanulni valóm és igyekeztem minél hamarabb megírni a részt. Tudom, hogy nem lett valami esemény dús de most csak sajnos erre futotta az időm.Azért remélem, hogy elnyeri a tetszéseket:)

15. fejezet Majd én!

*Jessy szemszöge*

Egyszerűen nem tudom, hogy mi történt velem. Justin teljesen elvette az eszem. nem tudtam magamon uralkodni, teljesen úgy éreztem magam, mintha egy állat lennék. Hajthatatlan és csak az ösztönei uralkodnak rajta. Leültem az ágyra, és magam elé meredtem. Hirtelen az ajtó kinyílt, és David lépett be.

-Jess, jól vagy?-jött mellém. Nem mondhatom el neki hogy most feküdtem le az imént Justinnal, meg nem is akarom. Jobbat találtam ki. Próbáltam megjátszani magam, hogy sírok. Kipréseltem pár könnyet magamból, és ránéztem Davidre.
-Jess mi történt?-fogta meg a kezemet.
-Justin....-zokogtam fel. -Megerőszakolt.-borultam karjai közé. Tovább ,,sírtam" és próbáltam a felzaklatott lányt játszani.
-Nyugodj meg.-simogatta a hátamat.
-Nem bírta azt feldolgozni, hogy én téged szeretlek, és, hogy veled vagyok. Idejött, és az elején  veszekedtünk, majd nekem esett.-simogatta a hátamat.
-Ne aggódj. Ezt nem fogom annyiban hagyni.-szakadt el tőlem, és kiviharzott. Na, ne erről nem fogok lemaradni. Felkaptam egy cipőt, és száguldottam David után. Bieber gondolom, hogy a szobájába van, mivel David oda ment. Az oldalsó ablakhoz mentem, és így pont mindenre ráláttam.
-Te mégis mi a faszt képzelsz?-nyomta David Biebert a falnak.
-Álljál le haver.-lökte el tőle.
-Nem állok le.-húzott be neki. Huh ebből bunyó lesz.
-Te normális vagy?!-ordította és a véres száját törölte.
-Ha még egyszer...-kapta el pólója nyakát, és ismét a falnak szorította. -Jess közelébe mész, vagy meglátlak vele, esküszöm, hogy megöllek. Ekkor Bieber elmosolyodott.
-Hát képzeld az imént dugtunk egy jót, és, hogy is mondjam igazi kis vadmacska az ágyban. Megmutassam az hátam?-vigyorgott még mindig.
-Te nyomorult.-akart behúzni neki, de Justin a szemközti falnak lökte. -Jess elmondta, hogy rámásztál. Ezért pedig fizetni fogsz!-nézett rá fenyegetően.
-Hogy én másztam rá?-nevetett fel. -Képzeld ő is benne volt. Amúgy mondhat bármit, mert engem szeret még mindig.-mosolygott önelégülten. Most legszívesebben odamennék, és képen törölném. Várjunk csak... Fogtam magam és beviharoztam.
-David ne csinálj hülyeséget.-téptem fel az ajtót.
-A legjobbkor jöttél édes. Szépen elmondhatod, Davidkének, hogy mit csináltunk.-mutatott Bieber a mellettem álló fiúra.
-Neked még van képed....-vágtam pofon. Ütni akartam tovább, de David lefogott. -Hagyj békén, és soha többet ne keress!-kiabáltam, majd kiviharoztam. Kint összefutottam Austinnal, aki leszólított.
-Nem gondolod, hogy amit csinálsz...-vágtam közbe.
-Semmi közöd hozzá, hogy én mit csinálok.-vetettem neki oda közömbösen.
-Ne játssz Justin érzéseivel. Tudom, hogy mit csináltatok, és tudom, hogy mit tettél. De tudod, Jessy egyszer abba a hibába fogsz esni, hogy a végén senki nem marad melletted. Egy idő után Justint is elveszted. David, David meg csak azért van veled, hogy kielégítse a vágyait. Ismerem őt jól. Nem az a fajta, aki szerelembe esik. Ashleyt már elvesztetted ahogy lassan Justint is elfogod. Egyszer ő is megfogja unni az állandó visszautasításaidat, és a botrányos viselkedésedet. Miért nem dobod le a maszkot, és feded fel az igazi éned? Miért kell ez a szerep? Miért játszod meg magad? Elég éles a hallásom, és a közelben voltam. Mindent hallottam ami bent történt. Szereted, csak a gonosz éned elnyomja az érzelmeidet. Szóval jobban tennéd, ha tényleg engednél az érzelmeidnek.-mondta.
-Befejezted?-néztem rá, és kissé flegmább voltam a kelleténél.

-Én csak elmondtam amit gondolok. Ha megfogadod, azzal csak jót teszel magaddal.
-Na ide figyelj.-léptem elé. -Nincs szükségem senkinek sem, a tanácsára, legfőképp a tiedre nem. Úgy hallom, hogy Ashleyvel sem a legjobb a kapcsolatotok. Úgy, hogy ahelyett, hogy itt osztod az észt, én a saját gondjaimmal foglalkoznék a helyedben.-vetettem oda neki egy gúny mosolyt.
-Komolyan rád sem ismerek.-hitetlenkedett.
-Eddig sem ismertél.
-Valami gond van?-jött közénk Ashley.
-Nem nincs.-küldtem felé egy mosolyt. -De én már megyek is.
-Jessy!-ordított Bieber.
-Dolgom van.-kacsintottam neki, és futni kezdtem persze, mint ember mert elég sokan voltak kint.
-Jessy Morgan!-üvöltött mögöttem Bieber, majd hirtelen beleütköztem az egyik tanárba.
-Hova ilyen sietősen?-kérdezte.
-Csak sétálok egyet.-feleltem kissé kínosan.
-Inkább menjen és gyakoroljon.-mondta kissé haragosan. Már hallottam, hogy Bieber egyre közelebb ér. Nem érdekelt a tanár hanem futottam tovább. Elértem a kerítést, és átmásztam, vagyis szerettem volna ugyanis egy kar visszarántott.
-Megvagy!-lökött neki a kerítésnek.
-Eressz el!-morogtam.
-Most pedig szépen beszélgetünk.-kapott fel a hátára, és átugrotta a kerítést, és a faházba vitt. Beértünk a szobába, és lerakott.
-Minek hoztál ide?-kérdeztem kissé ingerülten.
-Miért mondtad Davidnek azt, hogy megerőszakoltalak?-kérdezte karba tett kézzel.
-Bieber.-léptem elé, és szemeibe néztem. -Csak...-suttogtam ajkába. -Nem gondoltad, hogy komolyan elmondom, neki, hogy én és te lefeküdtünk.-hunytam le a szemeimet, de elkapta a torkomat, és a falnak vágott.
-Ne játssz velem Jess.-lettek vörösek a szemei.
-Komolyan azt hitted, hogy szerelemből teszem?-nevettem fel kárörvendően. -Ébresztő Bieber.-mosolyogtam. -Nem álom világban élünk.-kuncogtam. -Ez itt a valóság.
-Fejezd be.-morogta, és szorításán fokozott.
-Csinálhatsz velem bármit, de akkor sem foglak szeretni! Soha nem fogod elérni, hogy a régi énemet visszaengedjem!-nyeltem nagyot.
-Pedig amikor együtt voltunk visszaengedted.-nézett szemeimbe.
-Tévedsz. Ő már halott. Soha nem leszek olyan, mint amilyen voltam.-keze remegni kezdett, és elengedte a nyakamat. Fejét lehajtotta, és szemeit lecsukta. -Mi az? Tán nem bírod?-kérdeztem nevetve.
-Hagyd abba.-morogta.
-Nyugi Justinka.-kerültem mögé, és füléhez hajoltam. -Ha szükségem lesz rád, akkor szólok.-suttogtam. Megragadta a karomat, és az ágyon vetődtünk el.
-Tudom, hogy mitől félsz a legjobban.-ült a csípőmre. -Tudd, hogy bármikor megtehetem veled. Akár most is.
-Ne fenyegess!-próbáltam karjaimat kiszabadítani fogásából, de erősebb volt.
-Én is ugyanúgy tudok szenvedést okozni neked. Azt mondtad, hogy Davidnak, hogy megerőszakoltalak, akkor már ne csak hazugság legyen. Csináljuk is meg.-hajolt közelebb.
-Meg ne próbáld!-rángatóztam alatta. -Szállj le rólam!-kiáltottam.
-Mindig is erősebb voltam.-tépte le rólam a felsőmet.
-Állj le!-vetettem hátra a fejem.
-Miért?-simított végig a felső testemen.
-Hagyd abba, ne csináld.-nyöszörögtem, és még mindig nem tudtam lelökni magamról.
-Csak nem félsz?-hajolt fülemhez, és egy puszit nyomott rá.
-Nem.-szorítottam össze a szemeimet.
-Hát akkor meg.-a melltartó is lekerült rólam.
-Elég!-ekkor olyan nagy erő löketet kaptam, hogy sikerült lelöknöm magamról. Felkaptam a melltartóm és a pólómat kezdtem el keresni, amikor hirtelen hátulról elkapott, és neki vágott a falnak.
-Cica nem játsszunk!-szemei vörösek voltak, és tisztában voltam, hogy vámpír ösztönei uralkodnak felette. Nem érdekelt, mert akkor sem fog megkapni.
-Eressz el!-löktem meg, de ez szinte alig ért valamit. -Justin!-kiabáltam, majd hirtelen felkapott, és az ágyra dobott, a fiókból, elővett egy bilincset és ki bilincselt az ágyhoz. Rángattam mindenhogyan de esélytelen volt.
-Hiába acélból van.-ült a csípőmre.
-Eressz el!-keltem ki magamból.
-Érezd azt a fájdalmat amit nekem okoztál.-kezdett el vetkőztetni.
-Justin!-kezdtem el rugdalózni.
-Ne hozz ki a sodromból.-szorította meg a derekamat.
-Ne csináld.-szorítottam össze a szemeimet. -Hagyd abba.-rángattam a kezeimet. -Elég! Fejezd be!-ordítottam. Mintha meg sem hallotta volna csinálta tovább. Melltartómat ismét leszedte rólam, és utolsó ruhadarabomban reménykedtem. Ha ezt komolyan megteszi soha nem bocsájtom meg neki. Nyakamhoz hajolt, és egy enyhe csókot nyomott rá, majd fájó érzést éreztem, miszerint megharapott. Látásom kezdett homályosodni, és gyengültem is. Hirtelen szemeim lecsukódtak, és nem láttam, hallottam semmit.

Amikor felébredtem David szobájában voltam. Amikor felültem, hirtelen egy szúró érzést éreztem az alhasamban. Feljebb ültem, és éreztem, hogy fáj ott. Hirtelen könnyek szöktek a szemeimbe. Nagy nehezen feltápászkodtam, és ahogy lábra álltam hirtelen akkora fájdalom nyílalt a hasamba, hogy rögtön a földre rogytam. Az alhasamat szorongatva feküdtem a földön, és éreztem, hogy a könnyeim végig folynak az arcomon. Azt a fájdalmat amit éreztem leírhatatlanul fájt. Szinte ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Nem tudom felfogni, hogy tényleg megtette... Képes volt...
-Jess.-hallottam meg David hangját. Egyből mellém sietett, és felkapott, de ahogy ezt megcsinálta újabb fájdalmat éreztem a hasamba.
-David!-kiáltottam a nevét, mire ő finoman lerakott az ágyra. Könnyeim csak potyogtak. Éreztem, hogy ez a sosem múló fájdalom felfog emészteni.
-Jess, mi történt? Hogyan kerültél ide?-tette fel a kérdéseket. Könnyes szemeimmel ránéztem, de egy

szó sem jött ki a számon. Nem tudtam megszólalni a fájdalomtól. Levegővételeim is fájtak. Oldalra fordítottam a fejem, és szenvedtem csendben.
-Jess mondj valamit.-fogta meg a kezemet.
-Hagyj magamra.-hunytam le a szemeimet.
-Jess bántottak?-kérdezte aggódva.
-Kérlek, Dávid.-remegett meg a hangom. Lelkileg romokban állok, és próbálom feldolgozni a tettét. Gyengének, és erőtlennek érzem magam. Ez a fájdalom nem akar múlni, csak jobban erősödik.
-Addig nem hagylak békén, míg el nem mondod.
-Jus...-nyögtem ki. Több nem is kellett neki, egyből tudta, hogy mi is a helyzet. Valamit, bekel vennem, mert mindjárt szétrobbanok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fájdalmas az, hogy valakit megerőszakolnak.
-Nyugodj meg.-nyomott egy csókot a homlokomra. -Végzek azzal a nyomorulttal.-morogta.
-Majd én.-néztem rá.