Szereplők

2015. április 18., szombat

23. fejezet Táncpartner

*Justin szemszöge*


Még a tökéletes is egy pillanat alatt káosszá válhat. Nem tudhatod, hogy valójában ki  a gonosz, és azt sem, hogy mikor súlyt le rád. Ebben a világban nem bízhatsz meg már senkiben még saját magadban sem. Aki egykor melletted állt, már rég ellenségként tekint rád. Akit a legjobban szerettél az meg rád vadászik. A bukásodra vár, hogy mikor is tiporhat a földbe. Aki pedig ellenség volt arról kiderül, hogy a te pártodat fogta. Az élet sokszor zűrzavaros, és te ebben a káoszban mindig a kiutat keresed. De itt már nincs semmilyen menekülő út. Szembe kell nézned a csúf valósággal, és megkel küzdened azzal akit a legjobban szeretsz.



Hirtelen egy kart éreztem, meg a vállamon, és amikor helyet foglalt mellettem, kissé lesokkoltam.

-Mit keresel itt Lisa?-kérdeztem zavarodottan.
-Nem szabad miatta szenvedned.-nézett mélyen a szemeimbe. -Tudod, őt azt teszi boldoggá, hogy lát szenvedni.-ingerülten fújtam ki a levegőt, és legszívesebben elmentem volna innen. -Justin.-fogta meg a kezemet. -Sajnos Jessy már nem ugyan az.
-Ez nem igaz!-csattantam fel.
-Justin.-hangja halkabb volt.
-Ő még mindig ugyanaz.-éreztem, hogy a könnyeim előtörnek. -Ő ugyanaz aki volt!-néztem kétségbeesve a szemeibe. -Nem változott meg!.-idegesen a hajamba túrtam, majd felálltam a földről.  -Senki és semmi sem tántoríthat el attól, hogy ne küzdjek érte!-egyre idegesebb lettem, és könnyeim és szüntelenül folytak végig az arcomon. Dühös voltam, mert legbelül tudtam, hogy Lizának igaza van. Jessy már rég nem az aki egykor volt. Megváltozott lett egy sötét és zord oldala, aki átvette felette az irányítást.
-Kérlek nyugodj le.-fogta meg ismét a karomat.
-Mégis hogyan? Te nem tudod, hogy milyen abban a tudatban élni, hogy az akit szeretsz és eddig boldog voltál vele, és most meg megakar ölni!-hangom erőteljesen visszhangzott az erdőben. -A rohadt életbe!-ütöttem egy fába. Kezeimmel neki támaszkodtam és a földet kezdtem el pásztázni. Szemeimet lehunytam és könnyeim lassan csordogáltak végig az arcomon, és hullottak le a talajra. Légzésem kezdett lassulni, és éreztem, hogy a dühöm csillapodik.
-Tudod, átérzem a helyzeted.-hangja alig halható volt. Lassan felé fordultam, és könnyeimet letöröltem a kezemmel. -Nekem sem volt egy egyszerű életem.-hangja megremegett. -Mindvégig abban a hitben voltam, hogy te vagy számomra a megfelelő ember, és egy éjszaka amikor megtetted
azt velem, darabokra törtem.-szemeibe könnyek gyűltek. -Tudod mennyi ideig kerestelek? Tudod mennyit szenvedtem mire megtaláltalak?-kezei ökölbe szorultak. Lehet, hogy amióta visszajött, sokat ártott nekem, de annak ellenére, még vannak érzéseim felé. Szerettem őt nagyon. Ő volt az első lány aki megmutatta a szerelem szó jelentését. Az emlékeink még ha halványan is de még bennem élnek. -De tudod egy nap feladtam, és akkor döntöttem el, hogy bosszút fogok állni rajtad. Hogy megkeserítem az életed.-nagy levegőt vett, és próbálta magát türtőztetni. -Fájt amikor idejöttem, és megtaláltalak egy másik lány mellett. De tudod mit nem értek? A sok év ellenére igazán megérdemlek egy magyarázatot. Hogy mégis miért tetted ezt velem? Azt hittem, hogy szeretsz.-könnyei pedig kicsordultak.
-A családom élete forgott kockán.-sütöttem le a tekintetem.
-Remélem megérte.-akart távozni.
-Elisabeth.-fogtam meg a kezét. -Sajnálom, tudom, hogy vétkeztem, de megkel értened.-haraptam az alsó ajkamba.
-De azért belegondolhattál volna abba, hogy nekem mégis milyen lehet.-szakította el tekintetét az enyémtől. -Nem maradt senkim. Nincsen már senkim.-suttogta. -Egyedül maradtam.-szakította ki a kezét és hátrált egyet. Amikor arcára pillantottam fájdalmat véltem felfedezni. Teljesen összetört, ahogy felidézte magában a múltat. Megrázta a fejét, és elfutott.


-A mai napon mindenkit párba fogtok dolgozni. Mindenki megkapja a saját táncpartnerét és közösen egy általatok megírt számra fogtok egy saját koreográfiát összeállítani. A névsorok itt vannak a kezemben.-mutatta fel a papírt Jackie. -Jessy Ashley, Justin David...-hát én azt hiszem, hogy vágódok hanyatt.
-MI?!-szólaltunk fel mind a négyen kórusban.
-Esetleg valami bajotok van?-kérdezte felvont szemöldökkel Jackie.
-Én biztos, hogy nem fogok egy ilyen emberrel dolgozni!-csattant fel David.
-Mintha nekem nagy kedvem lenne.-forgattam meg a szemeimet.
-Kizárt, hogy ezzel a lánnyal dolgozzak!-ellenkezett Jessy.
-Mintha te bármivel is másabb lennél, mint itt bárki.-felelte cinikusan Ashley.
-Jackie nekem ki lesz a párom?-szólalt meg Austin.
-Oh el is felejtettem. Te Elisabethtel fogsz dolgozni.-ekkor mindenki ledermedve és kikerekedett szemekkel figyelte, ahogy az említett személy előre lép.
-Ez meg mit keres itt?-törte meg a csendet Jess.
-Az isten szerelmére fogd már be!-mordult rá a szőkeség.
-Mindjárt elhallgattalak én!-indult meg felé de David lefogta.
-Elég legyen!-kiáltotta el magát Jackie.
-Ezt a feladatot kaptátok! Most megmutathatjátok, hogy a nézeteltérések ellenére is tudtok csapatban dolgozni.
-Kizárt, hogy ezzel a seggfejjel dolgozzak együtt.-morogtam.
-Pofád lapos Bieber.-mordult fel Spark.
-Kizárt, hogy én vele dolgozzak!-sipította Jess.
-Oh basszus nem tök, mindegy, hogy kivel vagy?!-kiáltotta el magát Austin.
-NEM!-feleltük kórusba.
-Persze te könnyen beszélsz, mert nem is ismered a táncpartnered.-felelte közönyösen Jessy. -De ha akarod elmondom, hogy egy ribanccal van dolgod, akárcsak az ex barátnőd.-felelte egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Elég volt!-visított fel Ashley és neki rontott Jessnek, majd a földön terültek el és egymás haját kezdték el tépni. David Jesst fogta le Austin pedig Ashleyt.
-Ezt komolyan nem hiszem el srácok!-rázta a fejét rosszallóan tánctanárunk. -Tudjátok mit? Ha már így ilyen jóba vagytok produkálnotok kell együtt egy közös előadást!-ideges volt nagyon, és ez érezhető is volt a hangjában.
-Jackie ezt nem teheted.-néztem rá kérlelve.
-Magatoknak köszönhetitek. Van másfél hetetek, hogy mindent összedobjatok. Sok sikert hozzá.-viharzott ki. Szuper...
-Én biztos, hogy nem dolgozok veletek.-jelentette ki hisztérikusan Jess, majd ő is követte a tanárunkat.
-Rám se számítsatok.-ment utána Ashley. Davidre néztem aki csak egy lenéző pillantással jutalmazott.
-Felejtsd el.-hagyta el ős a termet.
-Látom elég feszült a légkör.-nevetett fel Liza.
-Ne is mond.-túrtam a hajamba.
-Liza gyere menjünk gyakorolni.-intett neki Austin. Bólintott a lány majd egy mosolyt intézve felém elhagyták a termet. A többiek pedig mind engem vizslattak.
-Mi az?!-tártam szét a karjaimat. Lépteimet az ajtó felé vettem és nagy erővel vágtam ki egyenesen Tiffany fejének.
-Idióta!-visította ahogy a földre huppant.
-Bocs.-térdeltem mellé. 
-Jól vagy?-kérdeztem miközben segítettem felállni neki.
-Eddig jól voltam.-felelte egy gúny mosollyal az arcán.
-Nem láttam, hogy jöttél.-szabadkoztam ügyetlenségemre. 
-Máskor néz jobban körül Bieber.-fogta magát és bement a tánc stúdióba. Ennél a napnál lehet rosszabb? Ōszintén? Nem hiszem... Fel kéne keresnem Sparkot, hogy álljunk neki annak a táncnak és zenének, mert rohadtul nem fogunk végezni. Istenem te most komolyan büntetni akarsz engem azzal, hogy ezzel a nyomorékkal kell dolgoznom? Néztem fel az égre. Lemondóan felsóhajtottam és indultam ezt a seggfejt megkeresni.

2015. március 9., hétfő

22. fejezet Angyal bőrbe bújt Démon

*Elisabeth szemszöge*


A francba! Ezt nem hagyhatom, hogy Morgan ezt tegye. Muszáj közbe avatkoznom, vagy különben lőttek a tervemnek. Nem fogod tönkre tenni a bosszúmat, mert akkor esküszöm, hogy nem állok jót magamért. Különben is most már Ashleyvel is foglalkoznom kell. A legjobb lesz ha megölöm, és úgy nem fog akadályt okozni. 
-Jessy!-kiáltottam el magam majd pedig felé rohantam és egyenesen rávetettem magam. Próbált magáról lelökni és piszok erős volt, alig bírtam a földön tartani. -A rohadt életbe fuss Austin!-szorítottam kezeit fejé mellé. Szorosan tartottam ott míg meg nem bizonyosodtam arról, hogy Austin kellő távolságban van már. Hirtelen mikor nem figyeltem lelökött magáról, és fájdalmasan a földre érkeztem.
-Mi az most már véded?-mondta fogcsikorgatva.
-Mond te eszednél vagy?-dörzsöltem meg a halántékomat amit elég rendesen bevágtam. -Tönkre teszed a tervünket.-álltam fel majd leporoltam magamat.
-Keresztül húzták a számításaimat.-csillapodott le.
-De akkor is. Ha most megölted volna ugye tudod, hogy akkor mindennek vége lett volna.-léptem elé.
-Elakart vinni kitudja, hogy hova előtte pedig úgy lebénított, hogy még mozogni sem tudtam.-mérge újra a felszínre tört.
-Lisa?-hallottam meg egy hangot mögöttem.
-Justin?-fordultam felé.
-Igaz amiről az imént beszéltetek? Hogy Jess megakarta ölni Austint?-remélem, hogy csak tényleg ennyit hallott a beszélgetésünkből.
-Tudod, én megmondtam, hogy szépen lassan végzek mindenkivel.-nevetett fel Jessy, majd pedig karba tett kézzel figyelte a most már előtte álló fiút.
-Tartsd távol magad a szeretteimtől.-morogta.
-Mert mi lesz?-kérdezte cinikusan miközben még közelebb hajolt hozzá. -Megölsz?-kérdezte felvont szemöldökkel. -Tudom, hogy egy ujjal sem érnél hozzám. Képtelen lennél bántani.-mondott minden egyes szót jól megfontoltan.
-Ha most nem a táborban lennénk tudd, hogy már rég holt lennél és elástalak volna valahol.-oh Bieber milyen kis tökös csávó lettél. Itt az ideje, hogy egyedül hagyjam őket.

*Justin szemszöge*

Szó szerint megtudtam volna fojtani az előttem álló lányt. De valami visszatartott. Nem a tartózkodási helyünk hanem az, hogy ez az undorító aki most felszínen van az nem ő. Mert belül ott van az igazi énje, és attól félek, hogy haldokló félben van.
-Igazán? Akkor gyere kapj el és végezz velem!-küldött egy éloldalas mosolyt felém, majd elsuhant. Nagy levegőt vettem, és mindennél jobban arra vágytam, hogy végezzek vele. Hátrafutottam, és szélsebesen üldözni kezdtem. Már rég elhagytuk a tábort, és valahol az erdő sűrűjében lehettünk. Egy rossz mozdulata sikerében elkaptam, és neki vágtam egy fának. Fájdalomtól kissé felnyögött, és ajkai is elnyíltak egymástól.
-Látom igen, tüzes vagy.-harapott alsó ajkába.
-Fogd be.-tapadtak kezeim nyaka köré, és kissé megszorítottam.
-Tudd, ha engem bántasz azzal a kis szerelmedet is bántod.-mondta elhaló hangon, de csak jobban szorítottam a nyakát. Fuldokolni kezdett de nem érdekelt. Annyira végezni szerettem volna vele. Feldühített, hogy elvette tőlem azt a lányt akit szeretek és megpróbálta megölni a legjobb barátomat.
-Justin.-mondta könnyes szemmel. -Kérlek.-érintette meg a nyakán lévő kezemet. -Szeretlek.-ekkor pedig, mintha villámcsapás ért volna elengedtem a nyakát. Egyből a földre rogyott, mire karjaim közé kaptam.
-Jessy?-érintettem meg az arcát.
-Itt vagyok. Mindig jelen vagyok, minden erőmmel küzdök a sötét oldalam ellen, de túl erős. Nem fogom kibírni. Nem tudom legyőzni. Azzal, hogy látom, és tudom, hogy mit művel veled, csak jobban gyengít.-fogta meg az arcán pihenő kézfejemet. -Kérlek csókolj meg.-suttogta alig halhatóan. Lassan ajkaihoz hajoltam, és gyengéden falni kezdtem ajkait. Úgy hiányzott már a csókja és annak az íze. Nem bírom felfogni, hogy tényleg majdnem végeztem vele. Annyira kívánom ezt a lányt és annyira szeretem. De tudni, hogy létezik egy olyan oldala ami maga a sátán borzalmas.
-Sajnálom.-suttogtam, mikor elváltunk egymástól.
-Légy erős. Maradj a közelemben. Csupán már a látványodtól is erőre kapok, nemhogy a csókodtól.-mosolyodott el halványan.
-Nem akartalak bántani Jess.-hunytam le szemeimet és éreztem, hogy egy könnycsepp suhan végig arcomon.
-Nem a te hibád.-törölte le.
-Jess majdnem megöltelek.-mondtam remegő hangon. Igen sírtam, mert egy kicsi választott attól el, hogy végezzek vele.
-Kérlek ne hibáztass magad.-hangja még mindig halk volt.
-Sajnálom, nem akartam.-hajtottam le a fejem.
-Justin.-fogta arcomat kezei közé.
-Tudom, hogy engem soha nem bántanál.-nyomott egy hosszú csókot ajkaimra.
-Szeretlek nagyon Jess.-suttogtam, majd ismét ajkaira tapadtam. Ezúttal kicsit hosszabbra sikeredett, és amikor lágyan hajamba túrt felmorogtam és nem tehettem ellene semmit de felkaptam, majd fájdalmasan elszakadtam tőle, és a faházig meg sem álltunk. Berúgtam az ajtót, majd pedig az emeltre siettem és hálószobába siettem.
-Emlékszel mikor először együtt voltunk?-kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
-Hogyan felejthetném el.-pirult el.
-Szeretném megint felidézni azokat a pillanatokat. Csak most nem az önző érdekeim hanem az érzéseim miatt. Minden percet kiakarom használni, hogy itt vagy velem.-fektettem finoman hátra az ágyon. Finoman csókolgatni kezdtem a nyakát, és közben kezemmel oldalát simogattam, miközben kényelmesen elhelyezkedtem felette. Jess, kicsit merészebb lépést tett, és egyből pólóm aljához nyúlt, és finoman áthúzta a fejem felett.
-Ne légy türelmetlen.-lihegtem ajkába, majd pedig járócsontját apró puszikkal halmoztam el és éreztem, hogy elmosolyodik.
-Nem vagyok türelmetlen, de azt sem bírom, hogy ha tötyögsz.-kuncogott, majd hevesen megcsókolt. Óhajának eleget téve megszabadítottam felsőjétől, és csókjaimmal lefele haladtam. Finoman alá nyúltam és kipattintottam melltartóját, majd elhajítottam. Bal mellét leptem el finom puszikkal majd pedig mellbimbóját kezdtem el szívni és ajkai közül egy halk sóhaj tört ki. Szabad kezemmel oldalát cirógattam. Hátamon többször is végig simított olykor bele is mart ami engem morgásra késztetett.
-Ne csináld könyörgöm.-zihált, és úgy gondoltam, hogy tényleg jobb lesz haladtam tovább mielőtt darabokra hullik még az alattam fekvő démoni angyal. Nadrágja gombjával kezdtem el vacakolni de hamar kipattintottam, és finoman húztam le vékony lábain. Felpillantottam a már majdnem meztelen testére, és beittam látványát. Domborulatainál kicsit tovább elidőztem de hamar észbe kaptam mikor nyöszörögni kezdett. Nedves csókokat hagytam combjai belső felén majd pedig haladtam nőiessége felé, amit egy apró csipke takart.
-Már tényleg kijárt nekem ez.-kuncogtam, majd pedig újabb sóhaj csúszott ki ajkai közül mikor finoman kibújtattam utolsó ruhadarabjából. -Hiányzott a tested nagyon Jess.-suttogtam, majd legérzékenyebb pontjára egy csókot leheltem. Lepedőbe markolt és ajkába harapott. -Tetszik mi?-ismételtem meg, mire halk zihálását hallottam meg. Nem kínoztam tovább, és nyelvemmel elmerültem benne.
-Justin!-szinte sikította a nevemet, és vonaglani kezdett. Kezeimmel körbe öleltem combját, majd kezét éreztem meg ahogy hajamba markol. Imádtam hallani a hangját és tudni azt, hogy nemsokára teljesen széthullik. Gyorsabb tempóban kezdtem el kényeztetni, és tudtam, hogy már közel jár az orgazmusához így abbahagytam. Szaggatottan fújta ki a levegőt, és szemeit még mindig nyitva tartotta.
-Jess.-kúsztam fel hozzá, és finoman megcirógattam arcát. Szemeit kinyitotta és találkoztam gyönyörű sötétkéken csillogó szempárjával. Emlékszem, régen zöldes barna szeme volt de miután átváltozott kék lett. Ha akkor nem veszítem el a fejem és nem hagyom, hogy vámpír énem uralkodjon rajtam valószínűleg ma is ember lenne. Nem lennének ilyen gondjai és nem kellene szenvednünk egymás hiányában.
-Justin.-kuncogott fel, mikor rajta kapott azon, hogy kissé elbambultam. Mosolyra húztam a számat, majd megcsókoltam. Nyelvemet erőszakosan a szájába dugtam és felfedező útra indítottam. Éreztem, hogy apró kezei nadrágomhoz vándorolnak, majd kigombolta és lefele kezdte húzni. Segítettem neki így hamar a padlóra került az anyag. Bokszerem is szinte pillanatokon belül lekerült rólam.
-Türelmetlen.-kuncogtam ajkába, majd pedig kezemet feje mellé helyeztem, és kicsit megemelkedtem testemmel. Szemeibe bámultam, és óvatosan belé hatoltam. Falai összeszorultak körülöttem, és hangos nyögéssel jutalmazott meg.
-Oh, istenem.-hunytam le szemeimet és egy sóhajt engedtem ki ajkaim közül. Már olyan régen voltunk együtt és hiányzott őszintén. De belegondolni abba, hogy Jess lefeküdt rajtam kívül már mással is, felbosszant. Én akarok lenni számára az egyetlen, aki ilyen alávetett állapotban láthatja. Dühös voltam, ahogy arra gondoltam, hogy más férfi karjai között van és mások érintik meg. Teljesen elvesztettem a fejem és kemény döféseket mértem felé. -Az enyém vagy. Senki másé.-motyogtam miközben gyorsan mozgattam a csípőmet. -Justin.-fogta meg a vállamat. Figyelmen kívül hagytam és további mély és gyors lökésekkel sújtottam őt. -Justin ez fáj.-ahogy az utolsó szó elhagyta száját megálltam. Fájdalmat okoztam neki.
-Jess én...-csuklott el a hangom, és hirtelenjében fogalmam sincs, hogy mégis mi a faszomat mondjak neki? -Sajnálom.-hajtottam le a fejemet, és közben testemmel eltávolodni készültem, de hirtelen megragadta a kezem, mielőtt kicsúsztam volna belőle.
-Ne hagyd abba.-egy félénk mosoly bujkált ajkain. -Felejtsük el, ami az imént történt, és éljünk a pillanatnak.-beszélt lágyan miközben egy forró csókot nyomott ajkaimra.
-Biztos ezt akarod?-kérdezte kínosan. Rosszul éreztem magam, hogy elvesztettem a fejemet, és ennek ő issza meg a levét.
-Igen. Hiányoztál nagyon.-nyomott egy csókot a nyakamra. -Főleg a mézédes ajkaid, és a lágy érintéseid. Tudod majdnem belehaltam abba, hogy nem lehetek a közeledben nem érinthetlek meg. És most pedig amikor a legközelebb vagy hozzám a világ minden kincséért sem engednélek el.-elmosolyodtam, és gyengéden megcsókoltam.
-Szeretlek Jess.-suttogtam.
-Szeretlek Justin.-innentől kezdve pedig forró szeretkezésbe kezdtünk. Ajh de nyálasan hangzik ez a szó... Nem csak azért akartam lenni vele, mert egy jót akartam szexelni hanem azért, hogy bebizonyítsam, hogy neki, hogy én ezek ellenére még mindig ugyanúgy szeretem. Csodálattal néztem a mellettem alvó lányt, mert azért, mint tudni illik ilyen téren mindig formában vagyok, szóval nem csodálom, hogy elfáradt. Ahogy hosszú pillái érintették arcát, ahogy ajkai enyhén elnyíltak egymástól. Fekete haja lágyan omlott a vállára és terült szét a párnán. Olyan gyönyörű volt, de mégis bent lakozott ebben az angyali külsőben egy démon. Egy olyan lény amit a világon mindennél jobban szeretnék kiűzni belőle. Tudom, hogy nem lesz egyszerű de túl nagy a tét. Ugyanis itt arról a lányról van szó, akiért képes lennék mindent feladni. Lágyan megsimítottam a karját mire mocorogni kezdett és megijedtem, hogy esetleg felébresztettem.
-Ne.-lehelte halkan. -Hagyj.-szorította össze a szemeit.
-Jess.-kezdtem el finoman rázni.
-Ne hagyj békén.-szemei még mindig csukva voltak de úgy nézett ki, mintha harcolna valaki ellen. Nem! -Jess kérlek maradj velem! Jess ne hagyd magad! Itt vagyok.-estem kétségbe.
-Justin.-súgta miközben a fejét a másik oldalra vetette, hirtelen pedig minden abbamaradt.
-Jess?-simítottam meg az arcát finoman. Arcán egy halovány mosoly volt majd pedig hirtelen felriadt
és szemei csakúgy kipattantak.
-Felült, majd pedig rám nézett. Nem értettem, hogy mi történik vele- Majd pedig azt az undorító mosolyt véltem felfedezni arcán.
-Sosem tagadtam, hogy ha szexről volt szó, mindig is te voltál a csúcson.-nevetett fel.

2015. február 3., kedd

21. fejezet Áldozat

*Justin szemszöge*
Kezeim ökölbe szorultak, és egyszerre voltam dühös, és szomorú. Mérhetetlen nagy fájdalmat éreztem, úgy érzem, hogy elvesztem. 
-Nem!-ordítottam, majd pedig egy fának estem. Elkezdtem tiszta erőmből ütni, bütykeim már véreztek, de az zavart a legkevésbé. Nem álltam le, míg ki nem dőlt az a fa. Mély levegőket vettem, és egyre gyorsabban. Éreztem, hogy a bennem lévő gyilkoló ösztöneim életre kelnek, és az egyetlen ember akit megszerettem volna ölni az Jessy volt. Ő az aki elvette tőlem Jesst, az egyetlen lányt akit szeretek.
-Nem szép dolog rongálni Bieber.-bukkant fel Ashley.
-Te meg, mégis mi a francot keresel itt?-kérdeztem kissé idegesen.
-Könnyíthetek rajtad.-érintette meg a vállamat, és ujját végig vezette rajta, majd pedig arcomra simította. Hirtelen elkaptam a csuklóját, és mérhetetlen dühöt éreztem.
-Ne játssz velem Ashley. Nem tudod, hogy mire vagyok képes.-dobtam el karját.
-Szeretem a veszélyt.-hajolt közelebb.
-Nem tudod, hogy milyen a sötét énem.-ráztam a fejem.
-Szeretem a rossz fiúkat.-akasztotta kezeit a nyakamba. -Ha csak tudnád, hogy a látványodtól, felizgulok. Szinte csöpögök a nedvességtől.-mondtam kéjesen, és ajkaival az enyémeket súrolta. Ideje végre, hogy megtépázzam egy kicsit a csajt. De az egyszer biztos, hogy nem leszek vele könyörületes.
-Szóval kemény menetre vágysz?-simítottam a kezeimet a derekára. Elmosolyodott, a hülye kis liba azt hiszi, hogy uralma alatt állok, pedig gőze sincs, hogy mit tervezek vele.
-Azt akarom, hogy olyan keményen dugj, meg, mint még soha senkit.-harapott alsó ajkába.
-Azt hiszem, hogy elintézhetjük.-vigyorodtam el. Készülj fel életed legrosszabb perceire, hülye ribanc! 

~*~

-Justin.-mondta zokogva.
-Te kérted, hogy legyek kemény.-nevettem fel. Csak tovább zokogott, és egyáltalán nem éreztem, semmi bűntudatot, csak szánalmat. Mit mondhatnék, az emberi énemet szinte kikapcsoltam, és tényleg szó szerint úgy viselkedtem vele, mint egy állat. Megmarkoltam a haját, és így emeltem fel a fejét. -Remélem egy életre megjegyezted, hogy ha még egyszer közénk, és Jess közé állsz, esküszöm, hogy ennél sokkal jobban fog fájni, amit tenni fogok veled.-engedtem el a haját. Utolsó pillantást vetettem feléje majd pedig ott hagytam.

*Ashley szemszöge*
Úgy éreztem, hogy majd szét vet a fájdalom. Az egész testem darabokra akart hullani. Soha nem gondoltam volna, hogy Justin képes lenne ilyenre. Azt hittem, hogy sikerült irányításom alá vennem. De ezzel nincs vége. Ne menjek Jess közelébe? Majd azt meglátjuk... Mindent visszakap. Nem tudja, hogy kivel is húzott ujjat. De ugyanúgy Jessyt is kifogom csinálni. Senki nem állíthat meg a tervemben, megvannak hozzá az eszközeim és ha kell elmegyek a legvégsőkig. Feltápászkodtam, majd magamra kaptam a ruháimat. A könnyeimet letöröltem majd vissza battyogtam a faházamba. Austinnal szinte egymáshoz sem szólunk. Egyszerűen levegőnek néz,  őszintén nem érdekel. Felvettem egy laza tánc ruhát mivel óra lesz és bementem a terembe. Amikor beléptem néma csend lett úrrá és mindenki engem nézett. Elvonultam egy csendesebb zugba, majd leültem és mindenki újra beszélgetni kezdett. Hirtelen a terembe belépett Jess és ugyanúgy mindenki elhallgatott. De a legnagyobb meglepetésre Austinnal az oldalán. Ezek mikor lettek ilyen jóba?
-Mit bámultok?-mordult fel idegesen Jessy. Mintha mindenkiben még a vér is megfagyott volna. Rémült arcokat láttam, és ahogy Jess sétált előrébb úgy mindenki utat engedett neki, mintha valami királynő lenne vagy mi a szar. Mikor lett ennek ilyen nagy hatalma? És mióta félnek ennyire tőle? Valami megváltozott benne, már nem ugyanaz aki volt. Az egész aurája hordoz valami igen sötétet, és zordságot. Mintha maga lenne a démon. Sötétség veszi körül és aki ránéz a félelem lesz úrrá. Szinte a pillantásával képes lenne ölni. Helyet foglaltak Austinnal majd később Jackei is megjött.
-Na akkor kezdjünk bele egy új koreográfiába. De előtte is melegítsünk be.-mondta jókedvűen majd pedig elindította a zenét és mindenki elhelyezkedett és elkezdtünk bemelegíteni.


*Jessy szemszöge*
Biebernek nyomát sem láttam. Mintha a föld nyelte volna el. De Davidet sem láttam. Fura... Austin pedig egész álló nap a nyakamon lóg. Már rég elküldtem volna egy szebb helyre de terveim vannak vele.
-Jess.-szólt hozzám Austin.
-Hah?-néztem rá.
-Tudod írtam egy duettet és arra gondoltam, hogy elénekelhetnél velem.-hirtelen megvillant egy kép ahogy Justinnal együtt írtuk meg a közös dalunkat. Megráztam a fejem, és próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat.
-Elénekelhetjük.-feleltem közönyösen.
-Minden rendben?-ajh esküszöm az agyamra megy az a gyerek.
-Persze.-felelem egy hamis mosoly kíséretében. -De most menjünk. Zeneórám lesz.-álltam fel.
-Ja, nekem most Nickhez kell mennem. Dobolni fogunk. Majd később találkozunk. Szia.-hagyott magamra. Végre egyedül! Bementem a átöltözni és fura mert ott sem találtam Davidet. Hát az meg hova tűnt? Elisabethet sem láttam már mióta... Na mindegy. Gyors felkaptam még pár kiegészítőt és
megigazítottam a nyakamban lévő nyakláncot.
-Csini vagy.-hallottam meg azt a hangot amit hiányoltam.
-Hol jártál?-lépdeltem felé.
-Volt egy kis dolgom.-simította kezeit derekamra. -De úgy látszik volt valami haszna is, hogy távol voltam annyit.-csókolt meg.
-Na.-toltam el magamtól. -Majd később.-haladtam el mellette.
-Ez van Spark.-vágtam be mögöttem az ajtót. Idióta... Soha senki sem fog engem hülyíteni. Már nem az vagyok aki egykor voltam. Megváltoztam és sokkal keményebb lettem. Oh azt hiszem, hogy ezen az órán Bieberrel vagyok. Szóval ideje egy kis bosszúhoz. Davidnek most lesz tánca szóval nem fog gondot okozni.
-Jess.-hallottam meg Austin hangját. Megforgattam a szemeimet és egy mosolyt erőltettem a számra.
-Szia.-fordultam felé.
-Képzeld elmarad az órám szóval gondoltam, hogy akkor elmegyek veled énekórára, és akkor esetleg el is próbálhatjuk a dalt.-mutatta fel a kezében lévő kottát. Oh, Austin drága pont jókor jöttél. Milyen kár, hogy már nem látsz bele a fejembe. Igen már a gondolatolvasók sem látnak bele a fejembe.
-Remek.-csaptam össze a két kezemet. -Akkor menjünk.-ragadtam karon és kicsit meglepte a cselekedetem de ez még csak a kezdet. Ahogy beléptünk ismét mindenki ránk figyelt. De a többiek arca nem ért fel Bieberével. Első sorból nézhettem ahogy szinte a fájdalom és a düh átjárja a testét. Egy gúnyos mosolyt küldtem felé, majd pedig Austin magam után húzva leültünk.
-Na, szóval, hogy már mindenki itt van akkor kezdhetjük is. Van önként jelentkező?-nézett körbe Noel. Én kaptam az alkalmon és egyből felraktam a kezem. De nemcsak én hanem Bieber is így tett. A teremben mindenki összesúgott. Nyomorékok semmit sem tudnak máris itt pletykálkodnak.
-Oh. Jessy, Justin akkor gyertek.-intett Noel.
-Én nem éneklek Bieberrel.-jelentettem ki.
-Fél, hogy lealázom.-jelentette ki egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Inkább pont, hogy te vagy beszarva.-vágtam vissza.
-Fogjátok vissza magatokat!-emelte fel a hangját Noel.
-Én nem vagyok hajlandó Justin Bieberrel énekelni. Más párt kérek!-jelentettem ki határozottan, és gyilkos pillantást küldtem kedves tanárom felé.
-Jess fogd vissza magad. Emberekkel vagy körülvéve.-fogta meg a kezemet Austin és halkan a fülembe suttogott.
-Jól van látom nem értesz a szép szóból Jessy. Ezért most kaptak Justinnal egy hetet, hogy összehozzatok egy közös duettet és az alapján eldöntöm, hogy tovább engedlek benneteket vagy sem.-vetett ránk egy szigorú pillantást.
-MI?!-akadtam ki.
-Én biztos, hogy nem dolgozok egy ilyen kis hisztis libával.-szólalt fel Bieber.
-Te beszélsz?!-nevettem fel cinikusan. -Nem én mentem végig az egész táboron.-a tömeg hangos ,,úú''-zásba kezdett.
-Felcsaphatnál prostinak. Hiszen, most is mással kavarsz.-vetett egy szúrós pillantást barátja felé. Éreztem, hogy kész, ennyi volt letépem a fejét. Elindultam felé, de Austin megragadta a kezemet.
-Ha most azonnal nem engedsz el esküszöm, hogy te következel utána.-morogtam a mögöttem álló fiúnak.
-Nem hagyom, hogy balhét csapj.-csattant fel halkan. Kirántottam a kezem szorításából, és Bieberrel kezdtem szemezni. Ő akarta.
-Fájdalom.-suttogom halkan magam elé, mire egész teste megfeszül, és eltorzul az arca a fájdalomtól. A többiek döbbentek merednek ránk és többek között vannak olyanok is akik kicsit megrémültek.
-Jessy állítsd le magad.-szólalt fel hangosabban Austin.
-Kérj bocsánatot Bieber!-emeltem fel a hangomat.
-Azt, lesheted.-zihált minden egyes kimondott szó után.
-Rendben.-vigyorodtam gúnyosan. -Kín.-suttogtam, és a benne tomboló fájdalom csak jobban fokozódott és egyenesen a padlóra zuhant a teste. Mindenki riadtam fordult a földön fekvő Bieber felé. Abbahagytam a kínzását, és mosolyogva fellélegeztem. Noel a tömegen átverekedve rohant Justin felé, míg én szépen kisétáltam a teremből. A kinti levegő felfrissített teljesen.
-Mond te normális vagy?-vágta ki az ajtót Austin.
-Jól vagyok.-küldtem felé egy bájos mosolyt.
-Mindenki előtt szinte a földre küldted. De mégis hogyan? Csak a sötét démonok képesek erre.-és ekkor a szája tátva maradt.
-Végre rájöttél Austinka?-nevettem fel cinikusan.
-De-de...-remegett meg a hangja.
-Bocs, de nekem erre most nincs időm. Pá.-intettem neki, majd pedig megfordultam, és elindultam. Hirtelen éreztem egy érős fájdalmat a hátamban, és a földön terültem el. Nem bírtam megmozdulni, az egész testem mintha lebénult volna. Megláttam magam előtt két cipőt, és hirtelen csatlakozott hozzá egy arc is.
-Nem hagyhatom, hogy a legjobb barátomat tönkre tedd.-szólalt meg Austin.
-Óriási hibát követsz el.-morogtam, és próbáltam minden erőmet összeszedni. -Mit csináltál velem?-enyhült meg a tekintetem.
-Csak kaptál egy kis kábítót. Kifekszel tőle, és elég sokáig aludni fogsz tőle.-kapott fel.
-Megfizetsz ezért.-koncentráltam, hogy fájdalmat tudjak okozni neki, de csak a fejem kezdett el kongani.
-Ja és az erődet is korlátolja.-nevetett fel.
-Segítség!-kiáltottam el magam. -Segítség!-visítottam.
-A francba Jessy, maradj csöndbe.-tapasztotta be a számat. Ráharaptam a kezére mire elkapta a szám elől, és ekkor megpillantottam a vért, és azt az átkozottul finom illatát. Austin elengedett és a földre estem. Fájdalmasan felnyögtem, mire próbáltam legyűrni ezt a zsibbasztó érzést és a lábamra álltam. Riadtan meredt rám.
-Úgyis megéheztem. Szóval nem ártana egy kis nasi.-nevettem fel. -Hagyom, hogy menekülj, jobban szeretem, ha valamiért küzdeni kell. Imádom, hogy veszettül menekül az áldozatom és a végén állat módjára lecsapok.-éreztem, hogy agyaraim kihegyesednek és szemeim elvörösödnek. -Fuss.-suttogtam.

2014. december 23., kedd

20. fejezet Démoni nőszemély!

*Jessy szemszöge*
Kinyírom! A két puszta kezemmel fogom őt megölni! Ahogy kiléptem megcsapott az a jellegzetes nyári fuvallat. Mélyet szippantottam a levegőből, és szinte futólépésben haladtam.
-Justin Bieber!-üvöltöttem. 
-Jessy, úristen mi történt mi a bajod?-szaladt mellém Ashley. Már csak ő hiányzott... Kezeim ökölbe szorultak, és egyre mélyebben vettem a levegőt. Éreztem ahogy a düh átjárja a testem minden részét. Kezemet meglendítettem, és akkorát lekevertem az előttem álló kis szőkének, hogy a földön terült el. Úgy érzem, hogy ezt most muszáj volt.
-Te teljesen megőrültél?-képedt el és közben a sajgó arcát fogta.
-Én őrültem meg?-nevettem fel. -Nem én feküdtem le a barátnőm pasijával.-mondtam szánalommal a hangomban. -És még barátok voltunk. Jézusom.-fogtam meg a fejemet. -A legjobb barátnőmnek hittelek, és te pedig így hátba támadtál! Undorító vagy Ashley. Komolyan ekkorát emberben, mint benned soha nem csalódtam még. Szinte testvéremnek hittelek!-üvöltöttem, és közben a könnyeim potyogni kezdtek. -Te pedig így elárultál.-suttogtam. Kisebb kör gyűlt közénk. -De ezzel ne azt hidd, hogy most vége. A bosszú még csak most következik. Mert a dolgoknak mindig lesznek következményei.-mondtam visszafojtott hangon.
-Jessy!-tört ki a tömegből Justin Austin és David társaságában.
-Te pedig.-fordultam Bieber felé. -Utoljára bocsájtottam neked meg bármit is!-mondtam egyenesen a szemébe. -Remélem eltudjátok egymást szórakoztatni.-mentem el mellette, direkt neki menve. A tömeg utat engedett nekem, és elviharozva az erdőbe futottam. Minden összejött, és nem vágytam másra csak arra, hogy sírjak, és sírjak. Leültem egy fának a törzsébe, és hagytam, hogy az érzelmei felül kerekedjenek rajtam, hogy magába rántson a szomorúság és a fájdalom. Sírtam keservesen, és a könnyeim nem akartak megszűnni. Kezeim remegni kezdtek, és valami fájdalmasat kezdtem el érezni a mellkasomban. Ez a fájdalom nem akart megszűnni, csak egyre jobban növekedett. Mélyebben és szaporábban vettem a levegőt, mert úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok. Mi történik velem? Mi ez a feszítő érzés? Úgy éreztem, hogy a mellkasom mentem kettészakad. Felálltam, és ahogy ez megtörtént, éles fájdalom nyílalt a mellkasomba, de ez már elviselhetetlen volt. Fájdalmamban felsikítottam, de ez a sikítás más volt, nem olyan, mint egy emberé, hanem, mint egy démoné. A borzalmas fájdalom ami a mellkasomban tombolt, hirtelen elillant. Kezeimre néztem, és bőröm szinte hófehérré változott, körmeim éj feketék voltak, és szőkés tincseim befeketedtek.
-Jess.-hallottam meg magam mögött Justin hangját. Megfordultam, és rémült tekintetével találkoztam. Nem tudtam, mit tenni, megijesztett, hogy így nézett rám, kétségbeestem.
-Justin.-léptem felé egyet, de őt meghátrált.
-Mit tettél Jessel?-kérdezte hitetlenkedve. Különös érzés vibrált át a testemen, és éreztem, hogy gonosz énem a felszínre tör.
-Jó újra irányítani.-szólalt meg gonosz énem. Hangja sokkal mélyebb és nőiesebb volt.
-Mi tettél Jessel?!-Justin hangja ideges volt, nyakán az ér kidagadt az idegességtől.
-Nyugodj le Bieber.-kacagtam fel. Úgy éreztem, hogy most teljesen elnyomott, és tehetetlen lettem. Erőmet teljesen elszívta, megvárta a legkiválóbb alkalmat amikor teljesen össze voltam törve, és lecsapott rám. Már nem tudok a saját testem felett uralkodni, mert elvesztettem az irányítást. -Nem is örülsz, hogy újra láthatsz?-kuncogtam. -Csak, most sokkal szexibben.-mosolyogtam.
-Mit tettél Jessel?-kezei ökölbe szorultak, borzalmas volt így látnom őt. Próbáltam a felszínre törni, és éreztem, hogy kezeim remegni, kezdtek, és gonosz énemmel küzdöttem.
-Justin!-szakadt fel belőlem, amikor egy pillanatra visszatértem, és éreztem, hogy a testem hátrazuhan.
-Jess!-kapott utánam. Csillogó mogyoró barna szemeivel félve nézett végig rajta, miközben a karjai között pihentem.
-Gyere vissza.-simított végig az arcomon, és teljesen le voltam döbbenve, ahogy egy aprócska könny szökött ki szeméből.
-Szeretlek.-simítottam végig az arcán, és minden erőm elillant. Gonosz énem visszatért, és most végleg ő uralt. -Remélem kiélveztétek a kis pillanatotokat.-löktem el magamtól. Egyszerűen undorodom tőle, hányingert kapok ettől a fickótól, és komolyan az a kis liba énem ebbe szerelmes. Hányni tudnék, esküszöm.
-Engedd vissza Jesst!-szorított egy fához, és szemei vörösleni kezdtek. A nevetés elkapott, és pontosan a képébe röhögtem.
-Röhejes vagy Bieber!-kacagtam tovább. -Őt már soha többé nem látod.-megfogtam a vállát, és neki vágtam egy másik fának. Fájdalmasan felnyögött, majd a talpára állt. -Eddig együtt lehettetek, de most eljött az én időm! Tönkre, fogok tenni, mindenkit! De elsősorban veled fogom kezdeni! Te leszel a listám élén, és utána szépen jönnek a többiek. De örülj neki, hogy veled kezdem, mert így megkíméllek attól, hogy végig nézd azt ahogyan szépen végzek a barátoddal majd a családoddal.-álltam meg előtte.
-Készülj fel életed legborzalmasabb eseményeire.-néztem szemeibe.

*Justin szemszöge*
Amikor Jess csak úgy elviharzott, aggasztott. Feldúlt volt, és rossz előérzetem volt. Mit sem törődve a többiekkel utána siettem. Kerestem mindenhol de, mintha a föld nyelte volna el. Majd hirtelen meghallottam egy sikolyt. Egyből rohanni kezdtem a hang irányába. Majd hirtelen megtorpantam. Jól tudtam, hogy ki volt előttem, de valahogy olyan más volt. Megfordult, és le voltam sújtva. Mi történt vele? Bőre a szokásosnál és hófehérebb volt, és szemei pedig már nem olyan égszínkékek voltak, hanem sötétkékek voltak, mint az éjszaka. Haja pedig korom fekete volt. Az egész megjelenéséből sugárzott a gonoszság, és a démonosság.
-Jess.-suttogtam nevét. Hirtelen szemei csillogni kezdtek a könnytől, ahogy arcomra nézett. Kétségbe volt esve, és teljesen zavarodott volt. Még magam sem fogta fel, hogy mi is történik vele.
-Justin.-lépett egyet előre, én pedig vele szinkronban hátra fele. Volt egy sejtésem, hogy most mi is fog történni vele, és a legszörnyűbb, hogy erről csakis én tehetek. Ha nem változik át vámpírra, nem történik meg ez vele. Nem szenved ennyit. Szinte a nézéséből láttam, hogy segítségért kiáltozik, és rettegett. Majd, pedig tekintete teljesen elsötétült. Ne csak ezt ne!
-Mit tettél Jessel?-kérdeztem feszengve. Tudtam, jól, hogy gonosz énje próbál a felszínre törni, és sikerült is neki. Hirtelen kezei remegni kezdtek, és küzdött láttam, hogy küszködik a rossz énjével.
-Justin!-kiáltotta el magát, és teste hátrafelé kezdett zuhanni.
-Jess!-kaptam el. Kétségbeestem, éreztem ahogy itt van a karjaim között de távolodik, ahogy a gonosz énje felemészti őt, ahogy teljesen elfogy az ereje, és feladja a harcot.
-Gyere vissza.-simítottam végig arcán, és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.
-Szeretlek.-lágyan végigsimított az arcomon, és tudtam, hogy most elvesztettem. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, ami bennem tombolt. Elvesztettem, elvették tőlem! Itt volt a karjaimban, és elvették!
-Remélem kiélveztétek a kis pillanatotokat.-lökött el magától. Tudtam, hogy most már nem ő uralja magát.
-Engedd vissza Jesst!-löktem neki egy fához. Szinte megtudtam volna fojtani de tudtam, hogy ha őt bántom akkor Jesst is bántom. Hirtelen egyenesen a képembe nevetett, ami még jobban fokozta azt, hogy megöljem ezt a nőt! Mert tudtam, hogy ő és Jess szinte ég és föld, ők közöttük olyan nagy a különbség, mint ég és föld között. A legborzalmasabb, hogy egy testbe vannak zárva, így szinte tehetetlen vagyok, a kezeim megvannak kötözve. Az egyetlen személy aki talán segíthet az Austin, ő tudja, hogy hogyan kicsalogatni ezt a démoni szellemet belőle.
-Röhejes vagy Bieber!-kacagott tovább. -Őt már soha többé nem látod.-ragadta meg a vállamat, és neki vágott egy fának. Eléggé fájt az ütés, és ajkaimat elhagyta egy nyögés. Összeszedtem magamat, és felálltam.  -Eddig együtt lehettetek, de most eljött az én időm! Tönkre, fogok tenni, mindenkit! De elsősorban veled fogom kezdeni! Te leszel a listám élén, és utána szépen jönnek a többiek. De örülj neki, hogy veled kezdem, mert így megkíméllek attól, hogy végig nézd azt ahogyan szépen végzek a barátoddal majd a családoddal.-állt meg előttem. -Készülj fel életed legborzalmasabb eseményeire.-néztem szemeibe.-ahogy mélyen a szemeimbe nézett, csak úgy sugárzott belőle a gonoszság. Megragadtam a kezét, és magamhoz húztam majd ajkaira tapadtam. Tudtam, hogy az ilyen cselekedeteimmel erősítem Jess erejét. Erőszakoskodott gonosz énje, és próbált eltaszítani magától,
majd pedig feladta a küzdelmet, és visszacsókolt. Ajkaink egybeforrtak, és nyelveink egymásra találtak, majd pedig levegő hiányában elváltunk. Jess, ördögien elvigyorodott, és szemöldökömet összeráncoltam.
-Esetleg, éjszaka benézek hozzád.-nyalta meg ajkait. -De nem ígérem, hogy jó kislány leszek.-kacagott. Azt hittem, hogy a régi Jesst csókoltam, de közben csak játszotta magát.
-Undorító vagy! Úgy viselkedsz, mint egy szajha! Bemocskolod Jesst!-löktem el magamtól.
-Mégis élvezted.-nevetett tovább. -Add fel Bieber! Mindig én leszek előnyben. Sosem tudhatod igazán, hogy mikor vagyok jó és mikor nem. A színészi tehetségem tökéletes.-mosolyodott el. Hirtelen előttem termett, és ajkaim előtt megállt. -Este lehet, hogy benézek.-lehelt egy csókot ajkaimra, majd kacsintott, és távozott. Nem hiszem el!
-A rohadt életbe!-ütöttem egy fába. Ez nő képes mindenre, és úgy játszik velem, mint egy bábbal, és teljesen a hatása alatt vagyok, csak azért mert Jess testében van. Hiába a csókja olyan, mint Jessé, az illata az érintése mind Jessé. Nem tudom, hogy ezt hogyan fogom így bírni.

2014. december 6., szombat

19. fejezet Végzek vele!

*Justin szemszöge*
Amikor Ashley kimondta, hogy mit is akar tōlem, teljesen levoltam döbbenve.
-Hidd el Justin én megtudnám neked azt adni, amitre mindig is vágytál.-simogatta az arcomat.
-Ashley...-ekkor pedig megakadt a szó a torkomon. Ahogy szemeimbe nézett teljesen hatalmába kerített. Nem Bieber, szedd össze magad! -Most állj le!-pattantam fel mellōle. Elkezdtem öltözni, és amikor végeztem, megfogta a kezemet, mire a fejemet rákaptam.
-Tudom, hogy még mindig szeretsz. Hiába tagadod.-suttogta.
-Szedd össze a holmid, és menj el.-feleltem ridegen. Nem hagyhatom, hogy befolyásoljon. Így is épp elég baromságot csináltam.
-Nem tudod, hogy mit követsz el.-nevetett fel ördögien. -Te kényszerítettél rá.-szemei sárgán világítottak. Ajkaimhoz hajolt és egy lágy puszit nyomott rájuk. Tekintetem elvándorolt csupasz testére és néhol pedig egy kicsit elidōztem. -Tudom, hogy most is kívánsz.-felelte csábosan, és ajkaimra tapadt. Egyszerūen a csókjában elvesztem, olyan érzést váltott ki belōlem, mint amit Jess szokott. Vadul falni kezdtük a másik ajkát, és közben kezeim testén barangoltak. -Istenem Justin.-sóhajtott fel, amikot tiltott helyre vándorolt a kezem. -Érints meg.-suttogta a fülembe. Nem kellett kétszer mondania, ujjaim máris benne voltak. -Istenem.-nyögött fel. Basszus teljesen felizgat, én ezt nem bírom tovább. Lassan mozgatni kezdtem és közben nyakát csókolgattam.
-Justin.-mondta kéjesen. -Ne kínozz.-harapott alsó ajkába. -Ha tudnád, hogy milyen elképesztōen jó vagy.-nyögött fel. Hátradōlt az ágyon ezáltal húzott magával. Felhúzta a lábait és meg egy ujjamat belévezettem. Egyre hangosabb sóhajok hagyták el a szájat, míg végül el nem élvezett. -Remélem tudod mit kell tenned.-suttogta a fülembe. Felálltam, és kimentem. Muszáj megtalálnom Jesst. Ösztöneim azt súgták, hogy a faházban van, szóval uatamat odavettem. Az ajtó nyitva volt, és ahogy beléptem, megcsapott az a jellegzetes illata.
-Jessy...-lepōdtem meg. Ō csak rám nézett.
-Nyugalomra vágytam.-felelte egyszerūen.
-Mondhattad volna, hogy szeretnél idejönni nyugodtan, adtam volna neked kulcsot.-vakartam meg kínosan a tarkómat.
-Nem akartalak megzavarni benneteket.-felelte gúnyosan. Én teljesen le voltam hidalva. Mi a szar, ezt honnan tudja? Basszus Ashley biztos túl hangos volt. -Mi az? Nem mondasz semmit?-lépdelt felém.
-Jessy, figyelj megtudom magyarázni.-ekkor pedig felnevetett.
-Kíváncsi vagyok, hogy milyen kis sztorival állsz elō. Mesélj csak biztos szórakoztató lesz.-felelte gúnyosan, és tudtam, hogy bármikor robbanhat.
-Figyelj Ashley nem az akinek gondoljátok...
-Szerintem is egyszerū a másikra kenni. De figyelj Bieber, arra nem gondoltál, miközben egy jót szexeltetek, hogy Austin mit fog ehhez szólni? Arra nem gondoltál, hogy esetleg a legjobbarátodat vesztetted el ezzel?-vont kérdōn.
-Elōször is hallgass végig. Ashley lidérc, azért tudott befolyásolni, tudod soha nem gondoltam volna, hogy ekkora egy ribanc barátnōd van. Hidd el én próbáltam ellenkezni, de egyszerūen a befolyása alá kerültem. Nem tehettem semmit Jess. Hidd el amit mondok.-néztem szemeibe. Ha tudná, hogy tényleg igazat mondok.
-Befejezted?-kérdezte unottan. -Mert akkor elmennék enni, mivel a többiek mindjárt felkelnek, és nincs idōm ilyen baromságokra.
-Nem hazudok Jess.-ragadtam meg a kezét és a szívemre raktam. Olyan nyugodt volt ez a helyzet, csak kettōnk levegōvételét lehetet hallni. Mélyen egymás szemeibe néztünk. Gyönyörū kék szemei, amik régen barnák voltak gyönyörūen csillogtak, még most is teljesen a hatalmába kerítenek.
-Ha hazudnék azt éreznéd.-suttogtam. -De nem hazudok. Az igazat mondom.-motyogtam. -Kérlek bízz bennem, hidd el amit mondok.-húztam magamhoz és megcsókoltam. Ahogy ajkaink összeértek és ahogy ez megtörtént, egy fura bizsergés kerített hatalmába.
-Ne csináld.-tolt el magától.
-Szeretlek Jess.-suttogtam.
-Sajnálom Justin.-másztott ki karjaim közül, majd elment. Nem, nem fogom hagyni, hogy elmenjen.
-Jess!-kiabáltam utána, és elé futottam. -Kérlek.-néztem būnbánóan a szemeibe.
-Viszlát Bieber.-mondta ridegen. Nagy levegōt vett és elindult. Nem, nem, nem fog elmenni! Ragadtam magamhoz, és befogtam a száját, és elaltattam. 
-Egyszer elengedtelek de most nem foglak.-és szemei egyre jobban csukodtak le.
-Justin.-suttogta, majd végleg karjaimba omlott. Felkaptam és bevittem. Lefektettem az egyik ágyra, és csak néztem a testét. A nyakához hajoltam, majd finoman megpusziltam, majd pedig beléharaptam. Vérének kellemes ízét éreztem a számban. Még mindig párja nincsen az ō vérének. Többet és többet akartam belōle, végül pedig hirtelen egy kar rántott el tōle.
-Bazdmeg megakarod ölni?!-kiabált Austin. Csak ott álltam, és meredtem rá. -Bieber neked teljesen elmentek otthonról?-szinte szét vetette a düh. -Térj észhez.-ment oda Jesshez. Végig simított az arcán, majd pedig megnézte a pulzusát. -Szerencséd van, még él.-kapta fel karjai közé, és egybōl a féltékenység fogott el. -Komolyan mi ütött beléd?-vont kérdōn.
-Elvesztettem a fejem.-suttogtam.
-Jessy nem a legjobb ember de akkoris ō is közénk való.-mondta nyersen a szavakat, majd pedig elment.

*Austin szemszöge*
Nem hiszem, hogy Justin képes volt majdnem megölni Jessyt. Nem tudom, hogy mi lelte, de valami fekete mágiát éreztem nála, ami csak is egy lényektōl szármázhatott: lidércek. Utálom, egyenesen megvetem ōket. Csak egy céljuk van, hogy mindig maguknak szerezzenek örömet, a többieket pedig földbe döngölik. Bekopogtam David ajtaján, majd amit rögvest ki is nyitott.
-Mi történt?-képedt el, miközben besétáltam, és leraktam Jessyt az ágyra.
-Mindegy.-legyintettem
-Bieber?-feszültek meg az izmai.
-Olyasmi.-adtam ferde választ.
-Mit tett vele az a nyomorék?-váltak szemei vörössé.
-Biebert bízd rám, te most szerintem maradj Jessel. Te tudod, hogy ilyenkor mit kell tenni.
-Mennyi vért vesztett?-fogta meg a kezét.
-Elég sokat.-vakartam a tarkóm. Rögtön a szekrényéhez lépett és elōvett egy tasak vért, és Jesshez sietett.
-Jézus ember.-forgattam meg a szemeimet.
-Pont az ilyenek miatt van nálam.-ültette fel Jessyt, majd valamit a fülébe súgott, és kezdte a szemeit kinyitni.
-A fürdōben van egy pohár idehoznád nekem?-bólintottam, majd bementem a pohárért és máris a kezébe nyomtam. Kilyukasztotta a tasakot, majd a vért a pohárba öntötte, és Jessy kezébe adta, aki kissé nehézkesen, de megitta.
-Jobban vagy?-törtem meg a csendet.
-Igen.-felelte kissé kábán. -Mi történt?-nézett felváltva ránk.
-Bieber majdnem megölt.-simogatta a kezét Spark. Jessy csak értetlenül nézett rám, majd olvasni kezdtem a fejében. ,,Mond Austin, hogy ez nem igaz? Kérlek."
-Tényleg így volt, ha nem állítom meg akkor megöl. Ha nem hiszed, nyúlj a nyakadhoz.-mondtam neki. Kezét lassan a nyakához emelte, és megérintette azt a felületet. Hirtelen talpra áltt de egy picit megszédült, de David elkapta.
-Sok vért vesztettél. Pihenned kell.-nézett rá.
-Majd miután végeztem vele.-szemei csak úgy vöröslöttek, és mintha haja is feketébb lenne.
-Jessy nyugodj meg.-állítottam meg.
-Austin állj el az utamból.-felelte keményen.
-Jess tényleg pihenned kellene.-láttam, ahogy kezei ökölbe szorulnak, majd elindult, de David lefogta, majd hirtelen olyan nagy erōvel a falnak vágta, hogy az már nekem fájt. Elindult megint, de most én álltam az útját.
-Austin állj el az utamból.
-Komolyan megakarod ölni?-kérdeztem tōle.
-Nem csak társasozni akarok vele.-felelte kemény. David hirtelen felkelt majd lefogta Jessyt, és én is.
-Eresszetek el!-tombolt, és olyan nagy erō volt benne, hogy mind a ketten a falnak vágódtunk. Jessy egy percre sem tétlenkedett egybōl kiszaladt. Most érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, és a legrosszabb, hogy már mindenki ébren van, és bármelyik pillanatban felfedheti a kilétünket...

2014. december 4., csütörtök

18. fejezet Sötétség...

*Jessy szemszöge*
Miután elmentem képtelen voltam visszamenni és pihenni. Utamat az erdőbe vettem, és sétáltam egyet. Nem akarok megint visszaesni a régi életembe. Nem ezt így nem csinálhatom, sokkal jobb érzelem mentes életet élni. Ahogy sétáltam hirtelen megálltam, és unottan hátrafordultam.
-Neked mániád a követés?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Látom nem csak, te nem tudsz aludni.-nevetett fel ördögien. -Bár az újdonsült gerlepárunk sem voltak csendesek.-kuncogott tovább.
-Beszélj egyértelműen.
-Nem igaz, hogy nem hallottad, ahogy a drága barátnőd, és Bieber kefélnek.-nevetett fel.
-Egészségükre.-mondtam gúnyosan. Egyszerűen nem tudtam, mást kinyögni, szinte fortyogtam a dühtől.
-Ne, mond, hogy nem zaklatott fel?-kérdezte mosolyogva. -Miért zaklatna fel? Hiszen Bieberhez az ég világon semmi közöm.-mondtam ridegen. -Te tudod.-rakta fel a kezét védekezés képen. -Különben is mit akarsz?-kérdeztem unottan. -Csak kíváncsi voltam, hogy hogan haladsz a tervvel?-nézegette a körmét. -Jól.-dünnyötem. -De ha most megbocsájtasz én most megyek.-hagytam faképnél. Nyugalomra van szükségem és egyedül létre. Fogtam magam és bementem a faházba. Vagyis inkább beengedtem magamat. Remélem Justin nem bánja, hogy bejöttem. Leültem a kanapéra és gondolkoztam. -Jessy, tudom, hogy még mindig érzel iránta valamit, mégha tagadod is, és az a tudat, hogy lefeküdt a legjobbarátnōddel kegyetlenül fáj. Azért is mert, mert a Ashleyrōl van szó aki becsapot és csúnyán kijátsszott. Másrészt pedig, még mindig szereted Justint, és a terved nem fog összejönni, soha nem fogod ōt igazán gyūlölni.-szólalt meg a jó énem. -Azt hittem, hogy soha nem hagyod abba. Eskü olyan unalmas vagy, hogy az már fárasztó. Szóval felvázolom neked a helyzetet kis csaj. Elōször is ez a seggfej átvágott és nézd meg mivé változtatott. Megint ugyanazt csinálja veled Jessy! Térj észhez, szóval itt az ideje, hogy visszavágj és kegyetlenül a földbe tipord. Szóval hallgass rám, és most egyedül csak két dologra összpontasíts. A bosszúdra és a zenére a többit, meg most hanyagold.-szólalt meg a gonosz énem. -Ne hallgass rá! -Oh te csak fogd be!-ripakodott a rossz énem a jóra. -Jessy, ha rá hallgatsz rosszul fogsz kijönni a dolgokból! Ha rám nem is hallgatsz akkor a szívedre!-erōsködött a jó énem. -Figyelj, ha erre a kis ízére hallgatsz, akkor fogod megszívni nagyon, ugyanis aki nem erōs és kegyetlen azt eltiporják, igen mert a gyengékkel mind ez történik, de ha most összeszeded magad és talpra állsz akkor semmi és senki sem fog tudni megállítani.-mondta határozottan a rossz oldalam.
Egy ördögi mosolyra húzta a száját és ránézett a jó felemre aki csak sajnálóan nézett és rázta a fejét. -Na látod errōl beszélek.-nevetett fel, majd mind a ketten köddé váltak. Igaza van a rossz énemnek, a jók mindig a háttérbe szorulnak, és mindig ōk húzzák a rövidebbet. Hirtelen lépteket hallottam, majd pedig megláttam Biebert. -Jessy...-lepōdött meg egy kicsit. -Nyugalomra vágytam.-feleltem egyszerūen. -Mondhatdta volna, hogy szeretnél idejönni, nyugodtan adtam volna neked kulcsot.-vakarta a tarkóját. -Nem akartalak megzavarni benneteket.-vigyorodtam el gonoszan és vártam, hogy mit reagál. Innen lehetet érezni, hogy rettentōen fel van zaklatva. -Mi az? Nem mondasz semmit?-lépdeltem felé. -Jessy, figyelj megtudom magyarázni.-ekkor pedig felnevettem. -Kíváncsi vagyok, hogy milyen kis sztorival állsz elō. Mesélj csak biztos szórakoztató lesz.-feleltem gúnyosan. Szánalmas esküszöm... -Figyelj Ashley nem az akinek gondoljátok... -Szerintem is egyszerū a másikra kenni. De figyelj Bieber, arra nem gondoltál, miközben egy jót szexeltetek, hogy Austin mit fog ehhez szólni? Arra nem gondoltál, hogy esetleg a legjobbarátodat vesztetted el ezzel?-vontam kérdōn. -Elōször is hallgass végig. Ashley lidérc, azért tudott befolyásolni, tudod soha nem gondoltam volna, hogy ekkora egy ribanc barátnōd van. Hidd el én próbáltam ellenkezni, de egyszerūen a befolyása alá kerültem. Nem tehettem semmit Jess. Hidd el amit mondok.-nézett szemeimbe. Egy szavát nem hiszem el... -Befejezted?-kérdeztem unottan. -Mert akkor elmennék enni, mivel a többiek mindjárt felkelnek, és nincs idōm ilyen baromságokra. -Nem hazudok Jess.-hirtelen megragadta a kezemet és a szívére rakta. Éreztem ahogy egyenletesen ver a szíve, ahogy mellkasa fel és le emelkedik a légzése miatt. -Ha hazudnék azt éreznéd.-suttogta. -De nem hazudok. Az igazat mondom.-beszélt továbbra is halkan. -Kérlek bízz bennem, hidd el amit mondok.-húzott magához és megcsókolt. Ajkai olyan puhák és tökéletesek voltak. Kezét arcomra csúsztatta és finoman mozgatni kezdte az ajkait. -Ne csináld.-toltam el magamtól. -Szeretlek Jess.-suttogta. -Sajnálom Justin.-másztam ki karjai közül, és ott hagytam. -Jess!-kiabált utánam és hirtelen elöttem termett. -Kérlek.-nézett būnbánóan a szemembe. -Viszlát Bieber.-mondtam ridegen. Nagy levegōt vettem és elindultam. Hirtelen megragadott és befogta a számat. -Egyszer elengedtelek de most nem foglak.-éreztem, hogy álmosodni kezdek, de minden erōmmel próbálkoztam ellenkezni, de amikor kiszabadulhattam volna szorításából, elillant minden erōm. -Justin.-suttogtam, majd szemeim lecsukódtak és minden elsötétült. Tudom, hogy egy kicsit rövidke részt lett és nem lett valami esemény dús és a következō részben fog kiderülni igazán, hogy Ashley mit is tervez Justinnal, meg persze Justin mit tervez Jessyvel:) Szóval remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a rész és örülnék neki ha érkezne pár komi:) amúgy kicsit változtattam a desingen és persze új zenéket is raktam fel:)

2014. november 28., péntek

17. fejezet Árulás!

*Jessy szemszöge*
Csak ott álltunk és meredtünk egymásra, miután tökéletesen megirtunk egy dalt. Együtt közösen megírtunk egy dalt, ami nem is lett olyan rossz. Justin kezdett közelebb hajolni, de persze óvatosan és megfontoltan. A terv szerint kell haladnom. Szemeimet lehunytam, és megéreztem finom puha ajkait.
Lassan elkezdte mozgatni, majd kezeit finoman az arcomra csúsztatta. Érintése hatására melegség járta át a testem. Enyhe bizsergést éreztem, de ezt nem mutattam ki. Ideje lenne válaszolni a gyengéd csókjára, és én pedig ezt tettem. Visszacsókoltam, és kezeimmel körülöleltem nyakát, így közelebb húztam magamhoz. Percekig csak falhattuk egymás ajkát. Ezt a csókot nem lehet semmihez sem hasonlítani. Érzelmek tömkelege volt érezhető ebben a csókban. Ahogy gyengéden mozgatta ajkait, és nyelvével megnyalta a felső ajkamat ezzel bejutást kérve amit meg is adok neki. Nyelveink vad táncot kezdenek járni, majd pedig levegőhiányában elválunk. Lassan homlokát az enyémnek döntötte, és hallottam halk zihálását.
-Hiányzol.-ezt az egy szót tudta kinyögni. Szemeimet kinyitottam és szembetalálkoztam gyönyörű barna íriszeivel. Szemei csak úgy ragyogtak az örömtől.
-Justin.-suttogtam nevét.
-Kezdjük újból, kezdjünk mindent előröl tiszta lappal.-nézett mélyen szemeimbe, és közben lágyan simogattam ujjával az arcomat.
-Ez nem olyan egyszerű.-szakadtam el tőle. -Nem tudok, már úgy megbízni benned.-ráztam a fejem, és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemeimbe. Légy erős Jessy!
-Jess.-fogta meg a kezemet. Érintésétől libabőrős lettem, és valami fura érzés kapott el. -Csak egy esélyt kérek.-nézett végig a szemembe. -Egyetlenegyet.-suttogta. Szemeiben ott lapult a remény legnagyobb sugara, és attól csillogtak úgy, mint a drágakövek.
-Nem tudom.-húztam ki a kezemet szorításából, és fejemet elfordítottam. Azonnal előttem termett és ujjait állam alá vezette, majd lassan felemelte ezzel arra késztetett, hogy szemeibe nézzek. Homlokát lassan az enyémnek döntötte, és szemeit lecsukta. Kezeit derekamra simította. Én is lecsuktam a szemeimet, és hallottam, ahogy mély levegőt vesz.
-Ezt az egyet kérem tőled. Tudom, hogy hibáztam, de már ezerszer megbántam. Egy seggfej voltam... Nem gondolkodtam, és csak cselekedtem... Ha tudnád, hogy mennyire megbántam ezt az egészet. Tudom, hogy nem érdemlem, meg a bocsánatodat, de én még reménykedek, hogy megtudsz nekem bocsájtani. Így lányt, mint téged, még soha senkit sem szerettem. Fontos vagy nekem. Egyszerűen ha nem vagy velem, belehalok a hiányodba, ha mással látlak elfog a féltékenység, és eszembe jut, hogy mekkora baromságot követtem el. Mindennap átkozom, magamat, hogy megtettem ezt veled.-emlékek ezrei törtek fel bennem. Hirtelen valami megmozdult bennem, a régi érzelmek feltámadtak bennem. Nem nem engedhetem meg, hogy belé szeressek! Kihasznált, átvert, és egy szörnyeteget csinált belőlem... Egyre kell gondolnom csakis a tervre. Miszerint tönkre fogom tenni...
-Megbocsájtok...-mondtam kissé bizonytalanul... Fejét hirtelen felkapta, és szemei óriási tágultak. Egy halovány mosolyt küldök felé, és azonnal az ajkaimra tapadt. De csak egy pillanatra.
-Ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni.-suttogja mosolyogva. Mégis miért is érzek lelkiismeret furdalást? Nagy levegőt vettem, majd félve szemeibe néztem. -Mi az? Olyan sápadt lettél.-simított aggódva az arcomra.
-Egy kicsit rosszul vagyok.-kapaszkodok meg az asztalban.
-Gyere kimegyünk a friss levegőre.-kapott fel, majd egy széles mosolyt küldött felém. Mégis mi ütött belém? Ilyenkor hol van a gonosz énem aki bosszúra szomjazik, akinek csak a saját érdekei számítanak, és másokéval nem törődik? Justin könnyedén cipel a karjaiban, én pedig a fejemet a mellkasára hajtom, és szemeimet lecsukom. Jellegzetes illata megcsapta az orromat, és mélyet szippantok belőle. A kinti levegő eléggé hűvös pedig nyár van. Éreztem, hogy leültünk a tópartnál lévő fához. Karjaival körül ölel, és egy lágy puszit nyom az arcomra.
-Jobban vagy már?-kérdezi halkan.
-Egy kicsit.-bújok jobban hozzá. Szemeimet kinyitom, és a tóra vezetem a tekintetem. gyönyörű ahogyan a hold fénye megvilágítja, és látod ahogyan tükröződik rajta. Olyan szép ez a pillanat.. Justin ölében, és közben itt ülünk. -Szeretlek.-csúszott ki a számon. Még magam is meglepődtem, hogy ilyet mertem mondani ráadásul ilyen nyíltan.

*Justin szemszöge*
-Szeretlek.-amikor ezt kimondta azt hittem, hogy csak képzelődök. Olyan sokként ért ez a dolog, hogy alig tudtam rá reagálni. szinte lefagytam.
-Én is Jess.-néztem rá, és lassan egy csókot nyomtam a szájára. Olyan hihetetlen az egész... Még mindig nem fogtam fel. Mintha csak egy álom világban élnék. Még egy darabig ültünk, és meredtünk a nagy semmibe, majd azt vettük észre, hogy kezd feljönni szóval lassan elkezdtünk visszasétálni.
-Én szerintem visszamegyek Davidhez.-mondta kissé zavartan.
-De ugye ma még láthatlak. Különben is szeretném ha azt a dalt elpróbálnánk.-küldtem felé egy mosolyt.
-Mindenképp.-mosolyodott el.
-Nem is tartalak fel, menj csak.-nyomtam egy gyors szájra puszit, majd pedig megvártam, míg elmegy és bementem. Lefeküdtem az ágyra és a plafont kezdtem el nézni. Ajh Jessy esküszöm, hogy nem tudok rajtad kiigazodni... Egyik pillanatban megtudnál ölni, most meg megbocsájtasz nekem. Oldalamra fordultam, és szemeimet lecsuktam. Emlékképek jelentek meg előttem. Azok az idők amiket együtt töltöttünk, amikor először voltunk először, amikor megismertem. Emlékszem rá tisztán.
Épp feküdtem le az ágyra, és elkezdtem SMS-ni Austinnal, amikor egy csaj toppant be. Valószínűleg ő az új szobatársam. Míg a csomagjaival szenvedett addig volt időm alaposan végig mérni. A fenekem valami fantasztikus már most szívesem letaperolnám, az alakja karcsú ami nálam nyerő, a haja pedig túrni való. A mellei, hát nem igaz nem sokat láttam belőle, mert nem rakta ki és a pólója sem volt eléggé kivágott de azt most már innen látom, hogy nem kicsik. Szóval kell nekem! Tekintetemet visszavezettem a telefonomra, majd tovább üzengettem barátommal.
-Szia.-köszönt.
-Hello.-mondtam kissé unottan, és nem szenteltem neki nagy figyelmet, mint az előbb. ,,Na már most érzem, hogy egy tuskóval kerültem egy szobába." Halottam gondolatait. Tuskó?! Komolyan?! Na majd ha közelebbről is megismer tuti, hogy a véleménye változik.
-Jessy vagyok. Téged, hogy hívnak?-kérdezte mosolyogva.
-Justin.-dünnyögtem, és figyelmemet, még mindig a telefonomnak szenteltem. ,,Komolyan mindjárt kiverem, azt a telefont a kezéből!" Oh, én mást vernék ki. Visszafordult, és elkezdett kipakolászni, közben pedig a szép kis hátsóját stíröltem, és gondoltam odamegyek hozzá, és tesztelem, hogy mennyire könnyű préda. Szépen felálltam, és az ágyára huppantam. Kíváncsian nézett felém, és csak meredt rám, végül megtörte a csendet.
-Valami baj van?-nézett kérdőn rám.
-Nem nincs. Csak gondoltam jobban is megismerhetnénk egymást.-ekkor pedig hülye fejet vágott. Mi az valami rosszat mondtam?!
-Ismerem ezt a pasi dumát.-helyezte kezét a csípőjére. Oh szóval eszes a kis csaj, ha ennyiből levágta, hogy mit szeretnék tőle. Tetszik! -Nem vágsz át. Tudom mire megy ki a játék, és közlöm veled, hogy nem fog összejönni.-mosolyodott el győzedelem ittasan. 
-Jajj, kincsem látszik, hogy nem ismersz.-nevettem fel. Komolyan ez a csaj tetszik, eszem és gyors felfogású. -Talán ha...-álltam fel, és mélyen szemeibe néztem, hogy megtudjam bűvölni, közben pedig ajkaimmal közeledtem felé. -Adnál egy esélyt...-tűrtem egy tincset a haja mögé. Jól haladsz Bieber kezd, bedőlni a dumádnak. Láttam, hogy küszköd, hogy próbálja összeszedni magát.  -Akkor rájönnél, hogy más vagyok.-suttogtam ajkaiba. Éreztem, hogy hatásom alatt áll, és ajkaimmal megérintettem az övét, és egy sóhaj hagyta el a száját. Hiába ellenkezett annyira, mégis sikerült elvarázsolnom. Már most érzem, hogy nem egy könnyű feladat lesz őt, megfektetnem. -Majd esete folytatjuk.-csókoltam meg nyakát, majd egy hatalmas mosolyt keretében elhagytam a szobát.
-Idióta!-üvöltöttem, és hallottam, hogy valami nekivágott az ajtónak. 
-Kicsim, majd az ágyban legyél ilyen vad.-nyitottam vissza, majd becsuktam, és távoztam, de közben gondolataira kapcsolódtam. ,,Komolyan ez kinek képzeli magát?! Jut eszembe itt van a táborban az én drágalátos barátnőm, Ashley." Ashley Wood?! Hiszen tudom ki az... Ő is velem kezdte emlékszem a táborozást. Emlékszem, hogy mennyire kajtattam utána... Igen hiszitek vagy sem én nekem Ashely Wood bejött, de még, hogy! A végén pedig eléggé belehabarodtam a csajba, és a végén teljesen elcsavarta a fejem. Kinek ne kellene egy ilyen szexi, vadóc, gyönyörű lány, mint ő?! De a végén amikor elértünk odáig, hogy lefeküdtünk, rájöttem, hogy szerelmes lettem belé. De ő közölte velem, hogy fantasztikus volt ez az éjszaka de csak ennyit akart tőlem... Végig megvezetett az a hülye ribanc... Azóta ki nem állhatom..." 
Gondoltaim Ashleyre tévedtek, és arra az éjszakára amit együtt töltöttünk. Olyan hülye volt! De csak azért nem öltem meg, mert akkor még túlságosan szerettem, és amikor éreztem, hogy már csak a gyűlöletem vezérel iránta, akkor már késő volt, hiszen Austin barátommal összeszűrte a levet. Csak remélni tudom, hogy nem csinálja azt vele, mint velem. Gondolatmenetemet, az ajtó kopogása szakította meg.
-Gyere!-dünnyögtem. Az ajtó nyílt és egy nem kívánatos ember lépett be rajta.
-Örülnék, ha a gondolataidat visszafognád.-morogta flegmán.
-Nem tudnád másnak szívni a vérét?-forgattam meg a szemeimet.
-Képzeld nem.-vigyorodott el gúnyosan. -Tudod, milyen nagy mázlim volt, hogy Austin aludt, és szerencsére ilyenkor nem tud mások fejében kutakodni.-csak úgy hadarta a szavakat.
-Nyugodj le!-kiáltottam el magam. -Különben is, mit kerestél te az én fejemben?-vontam kérdőn.
-Nem tehetek róla, hogy olyan rohadt hangosan gondolkozol, hogy még aludni sem tudok.-morogta.
-Különben is neked nincs mondjuk lelkiismeret furdalásod?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nem nincs.-mondta cinikusan.
-Pedig mindenkit átversz azzal, hogy elhiteted velük, hogy halandó vagy közben pedig nem is.-álltam fel, és hát tekintete szinte már égette a bőrömet. -Látszik, hogy még mindig megmaradtál ribancnak.-sziszegtem. Hirtelen előttem termett, és szemei pedig sárgák voltak.
-Ezt te sem gondoltad komolyan Bieber.-tudtam, jól, hogy mit is akar. Vigyázni kell a fajtájukkal, mivel számos képességgel rendelkeznek. Bűvölés, gondolatolvasás, irányítás, test megszállása. -Tudom, hogy még mindig keltek benned, némi vágyat.-simította kezét mellkasomra, és éreztem, hogy próbál felettem uralkodni, de nem engedem. Erősebb vagyok nála.
-Állj le!-mondtam csukott szemekkel.
-Tudom, hogy kívánsz.-suttogta fülembe. Hangja szexin, hangzott, és éreztem, hogy a hormonok dúlni kezdenek bennem. -Este amikor lehunyom a szemem, mindig az az éjszaka jut eszembe...-vándorolt keze az övemhez. -Amikor olyan gyengéd voltál velem, amikor szinte kényeztettél, és minden porcikámat kívántad.-csatolta ki. -Tudom, hogy még mindig kívánsz.-istenem mit csinálok?! Bieber szedd össze magad. -Nem mondok semmit Austinnak, és tudod, most egy jó darabig aludni fog.-nyúlt bokszerembe. Itt és most éreztem, hogy ez a nőszemély legyőzött. Próbáltam ellenkezni, de kihasználta a gyengeségemet. Tudtam, hogy mire kell pályázni... Hirtelen éreztem, hogy férfiasságomra rámarkolt. Átkozott lidércek! -Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen hagyod magad.-harapott fülcimpámba. Istenem teljesen lefagytam és minden erőm odébb hagyott. Kezét kihúzta bokszeremből, és mellkasomra vezette, majd pedig vadul ajkaimra tapadt, én pedig hagytam neki. Szinte téptük a másikét, és egyből az ágyon vetődtünk el. Bieber te normális vagy?! Leakarsz feküdni a legjobb haverod csajával?! Szedd össze magad! Üvöltött velem a belső hangom... Kezeit feje mellé taszítottam, és úgy csókoltam nyakát.
-Justin.-nyögte a nevemet, mikor elkezdtem szívni. -Tudod, mindig is jobban csináltad, mint Austin.-sóhajtozott. Istenem miért nem bírok leállni. Teljesen felcsigázott. Ha ezt Jess megtudja, tuti, hogy kifog nyírni... Elengedtem karját, és egyből kapott az alkalmon, és vetkőztetni kezdett, de nem ő engem hanem én is őt. Felül szinte már meztelenek voltunk, és egyből egymás ajkát téptük. Hátradöntöttem, és mellei közé bújtam.

*Ashley szemszöge*
Istenien csinált mindent, érintésétől, a bőröm bizsergett, és egyszerűen kívántam őt, teljes porcikámmal. Ajkaival elhagyta a melleimet, és hasamat lepte el csókokkal. Hajába vadul beletúrtam, és nadrágomat kezdte el lefele húzni.
-Justin.-nyöszörögtem. Lassan csinálta, és ez rohadtul zavart. Végül egy könnyed mozdulattal a földön landolt a ruha. Fordítottam a helyzetünkön, és csípőjére ültem, majd vadul ajkaira tapadtam, közben pedig fenekemet markolászta. Éreztem keménykedő erekcióját, és az arra késztetett, hogy nadrágjától, megszabadítsam.
-Cica, ne legyél akaratos.-suttogta fülembe, és hátamra döntött. Utolsó ruhadarabomtól, is megfosztott, majd lábaim közé bújt. Megéreztem nyelve melegét, és a lepedőbe markoltam. Kínzóan élveztem, ahogy csinálta.
-Istenem.-nyögtem, fel, és fejemet hátra vetettem. Éreztem, hogy elmosolyodik. Éreztem, hogy sok kell és elmegyek. Kezével combom belső felét simogatta, és ezzel pedig elérte, hogy elmenjek. Nagyot sóhajtottam, és éreztem, hogy megkönnyebbülök. Hirtelen ujjait belém vezette mire felnyögtem. Ajkaimhoz hajolt, és alsó ajkamat bekapta, majd addig húzta, míg fogai közül ki nem csúszott. Gyorsabban csinálta, és éreztem megint azt a feszítő érzést, ami a gyönyörrel keveredett. Ajkaimat birtokba vette, és még egy ujját feldugta, ezzel pedig végleg elmentem. Fáradtan szakadtam el az ajkaitól, és szinte ziháltam.
-Cica, ez csak az előjáték volt.-vigyorodott el. Hihetetlen, hogy mennyire a hatásom alatt áll. Látszik, hogy a képességeim fejlődtek nagyon. Győzedelem ittasan elvigyorodtam, és megcsókoltam. Nadrágjaból kivett egy tasakot majd könnyedén felhúzta, és belém hatolt. Ezt egy jól esō nyögéssel díjjaztam. Egyáltalan nem fogta vissza magá, és ez tetszett. Olyan vad volt, és ez rohadtul tetszett benne. -Justin!-nyögtem fel a nevét. -Halkabban cica.-suttogta a fülembe. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy teljesen a hatásom alatt áll drága Bieberem. Fordítottam a helyzetünkön így én voltam felül. Ráültem a csípōjére és éreztem, hogy teljes mérete bennem van. Kezeit a derekamra csúsztatta, és igy kezdett el magán mozgatni, de a lehetō leglassabban. -Justin, ne kínoz.-dōltem elōre és ajkainak estem. Kezei lejjebb csúsztak fenekemre, majd pedig felfele kezdett tolni. Ezzel pedig azt érte el, hogy még beljebb legyen bennem. -Cica.-nyögte fel. Hirtelen letolt, majd teljes erejébōl vissza. Kórusban felnyögtünk egy hatalmasat. Justin a hátamra fektetett, majd combjaimba markolt én pedig felhúztam ōket és így diktálta a tempót. Esküszöm, még senkivel sem élveztem ennyire a szexet, mint vele. Egy igazi szexisten ez a gyerek. A szobát csak a mi nyögéseink töltötték be. Éreztem, hogy nem sok kell és elmegyek, pedig korántsem szeretném, hogy ennek vége legyen. -Justin, én...-lihegtem. -Bírd ki még egy kicsit cica.-és éreztem, hogy lökései most még gyorsabbak és mélyebbek lettek, majd mind a ketten elértük a csúcst. Fáradtam csúszott ki belōlem, majd mellém huppant. -Errōl senkinek sem szólhatsz.-nézett rám. -Tudod Bieberkém, mindennek ára van.-mosolyodtam el ördögien. -Mit kérsz a hallgatásodért?-kérdezte. -Hagyd ott Jessyt és legyél velem.